Borzavár - Szépalmapuszta

Sok túratervem van még a már rövid, hátralévő idei szezonban. Többek között a Bakony is... néhány helyet itt már ismerek; ezúttal olyan célpontot választottam, ahol még nem jártam korábban. Tanulmányoztam a bakonyi turistakalauzt. Egy fotós társam nemrég végigjárt teljesítmény-túrája érintette Szépalmapusztát, és úgy beszélt róla, hogy az nagyon kellemes hely. Nos, a térkép sok dolgot nem árult el, de megtudtam, van ott egy arborétum. Ez segített a döntésben.

Borzavár temploma

Segített az is, hogy az az útvonal, amely érinti Szépalmapusztát, a Kék Túra útvonalán fekszik. Reméltem, valóban szép tájakat fogok látni.

Borzavárig mentem autóval, és ott a templom mellett kezdtem el a túraúton a gyalogsétát. Kicsit nehezen találtam meg a jelzést, de végül is meglett: a templom bal oldala mellett kellett indulni. egy bozótos vadcsapáson. A "Nagy Kékről" alkotott elképzeléseihez mérten méltatlan kezdés. És "barátságtalan" is, mert meredek, csúszós (nedves) volt az ösvény, bemelegítés nélkül nem kicsit vette igénybe a fizikumomat, mire a kaptató tetejére értem. Ott fenn aztán megértettem, mi van: egy szintben találtam magam a templomtorony tetejével. Innen már kényelmesebb volt tovább menni; valóban sétatempó volt az egész. 

Borzavárról Szépalmapusztára

A kék jelzésű turistaút mellett párhuzamosan haladt egy aszfaltozott kerékpárút is. Köztük épp csak egy fasor... én is, és mások is inkább választották a biztonságosabb aszfaltutat. Nyilván nem csak én félek mániákusan a kullancsoktól :-)

Csend volt, nyugalom, csak ritkán ment el mellettem egy személyautó, vagy traktor. Kerékpár kevés - ez talán érthető is, hisz a hétfői nap nem kimondottan turista időszak.

Borzavárról Szépalmapusztára

Fotós szemmel nem volt túl izgalmas a táj. Egyik oldalon mezőgazdasági terület, másikon sűrű erdő... képre kívánkozó virág meg sehol. De azért nem üres kártyával jöttem haza.

Borzavárról Szépalmapusztára

Készítettem néhány tájképet. Sajnos, a változatos tájak messze voltak tőlem, fényképen nem látványosak. Közelebbről nyilván tetszetősebb képeket lehetett volna fotózni.

Szépalmapusztai ménesbirtok

Nem mondhatom, hogy túl sok élmény ért, amíg beérkeztem Szépalmapusztára. Persze, azonnal az arborétumot kerestem, de csak a ménestelep bejáratát találtam ott, ahol az arborétum bejáratát gondoltam. Bosszús voltam, talán az arborétumba telepítették a ménest? Nem tudom azóta se, mi a valós helyzet. 

Itt egy picit megint keresgélni kellett, a sok közül melyik úton vezet tovább a kék jelzés. De megtaláltam, sétáltam tovább a méntelep karámjai mentén. 

Szépalmapusztai ménesbirtok

Szépalmapusztai ménesbirtok

Szépalmapusztai ménesbirtok

Az út itt már eléggé kényelmetlen volt. Járművek, és víz által kialakított, zúzott köves út, gumitalpú cipőm alatt minden egyes követ meg tudtam volna számolni a talpaimmal. De a füves oldalsáv sem volt kényelmesebb - nem panaszként mondom.

A karámok végénél véget ért a köves út is. Itt újabb dilemma elé kerültem: hol megy tovább a kék út? A térkép jelzett kisebb irányváltozásokat, de annak alapján nem igazán lehetett kiválasztani a helyszín helyes útvonalát. Jelzés persze megint sehol... illetve találtam egy fakó K+ jelzést, de az nem az volt, ami nekem kellett. Más semmi. Jobb híján errefelé mentem tovább, arra gondolva, hogy ez legalább kék :-) Aztán egy idő után rossz érzésem támadt, meggyőződtem arról, nem arra járok, amerre a térképem szerint kellene. Visszamentem a többes elágazáshoz, és egy másik utat választottam. És láss csodát: jó 100 méterrel arrébb találtam egy nagy táblát, amelyen a valamikor ráírt szöveg akkurátusan le volt festve (csupasz fehér volt az egész tábla). Rajta aztán ott volt a kék jelzés, abban a formában, ahogy kerestem. Befelé mutatott az erdőbe, egy gyalogösvényre.

De még előbb, ahogy eddig eljutottam volna, egy rét szélén kellett végigmenni. A rét éppen ez a része sűrűn tele volt friss vaddisznó-túrással. Nem mondhatom, hogy ez a látvány nagyon boldoggá tett... hősiesen bevallom, a vaddisznótól is legalább annyira félek, mint a kullancsoktól. Ha ilyet látok, folyton Zrínyi Miklós, a költő jut eszembe...

Mindezek ellenére "hősiesen" irányt vettem az ösvényen az erdő belseje felé. Mentem, mentem... semmi, csak fák, meg fák - ja és rengeteg vaddisznótúrás, itt már dagonyákkal vegyesítve. Persze, pont az úton, nem ritkán olyan helyeken, ahol kikerülni is csak nehezen lehetett a sártengert.

Közben múlt az idő, fogyott a vizem és a csokim... kalkuláltam, mennyi idő alatt értem el idáig, és vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy a kocsimhoz visszaérjek? Persze, ha csak nem találkozom egy vaddisznó kondával... Az egyik, éppen a turistaúton lévő dagonyánál aztán úgy döntöttem, itt fordulok vissza. Úgy is lett.

A borzavári Templomdomb tetején

Visszafelé már alig készítettem képeket. Épp csak a falu határában, a Templomdomb tetején fogott meg a kilátás. Az nagyon szép volt...

Kicsit többet vártam ettől a túrától, láttam már szebb tájakat is. De nem volt elvesztegetett idő az a nap sem, amit erre a kirándulásra szántam. 

Legyen szép napotok...