Szombathely - séta a városon át

Szombathely főterén

Előző posztom arról szólt, hogy meglátogattam Szombathelyen az arborétumot. Nem ecsetelem még egyszer, mekkora élmény volt ez számomra - elég annyi, hogy sokáig emlékezetes marad.

Távozásom után már a buszmegállóban voltam, kerestem az időpontot, mikor indul járat a vasúti pályaudvar felé. Úgy emlékszem, mindössze 5 percet kellett volna várni...

De Szombathelytől "megszabadulni" nem olyan egyszerű ám! Különösen annak, aki tudja, mennyi szépség és érdekesség található a városban. Én pedig ismerek néhány ilyen helyet!

Gyors "újratervezés" a programomban, és máris indultam a csónakázó tó felé. Ennek oka egyrészt az, hogy egy csodálatos hely, másrészt személyes kötődésem is van a tóhoz.

Híd a lakótelep felől a tóban található kis szigetre

A "kötődésem" azt jelenti, hogy a tó kialakításában saját kezem munkájával is részt vettem! Középiskolás diák voltam Szombathelyen, kollégiumban laktam. Akkor a diákok a vasárnapokat is a kollégiumokban töltötték. Továbbá abban az időben még szokásban volt a társadalmi munka. Élt ugyanakkor Szombathelyen egy Tóth Géza nevű középsúlyú súlyemelő sportoló, Tokióban olimpiai helyezett. Népszerű tornatanár volt emellett. Nem véletlenül ismerte mindenki a városban, a srácoknak pedig egyenesen példaképe volt. Nos... Tóth Géza belátogatott a kollégiumba, élménybeszámolót tartott az olimpiáról, a végén pedig meghívta a társaságot, hogy menjünk együtt ásni az éppen épülő csónakázó tóhoz. Mentünk is, sokan!

A szombathelyiek népszerű Csótó-ja

Persze, évek múlva is többször jártam itt, és én magam is csónakáztam rajta a feleségemmel. 

Mellékesen jegyzem meg, hogy a közelben horgásztó, és egy ugyancsak gyönyörű strand is található. Van egy Claudius nevű szálloda is a közelben, igazán minden meg van egy kellemes nyaraláshoz. És hogy tovább soroljam: egészen közel egy nagy területen fekvő skanzen, a népi építészet bemutatására, egy parkerdő a kirándulásokhoz, és még sok más...

Csótó

Csótó

Sétány a szigeten

A sziget tele van sétányokkal, pihenésre csábító padokkal, árnyékot adó szép nagy fákkal. A tavon vadrucák élnek, a gyerekek nagy örömére, akik szívesen etetik őket.

Hűsölő galamb egy fa lombjában

Szökőkút

Játszótér

Körbejártam a szigetet, pihengettem egy kellemeset egy padon, közben elmélázgatva felidéztem diákkorom emlékeit. Úgy döntöttem, gyalog megyek tovább is, végigjárom a város azon útjait, ahol sokat jártam annak idején. Tudtam, hosszú séta lesz, ezért hazatelefonáltam, hogy feleségem ne várjon a megbeszélt időben, mert csak későbbi vonattal megyek
Most már a tó külső partja mentén indultam a belváros felé. Szerencsémnek mondhatom, hogy úgy 4-5 évente erre is "meg szoktam fordulni", így nem tévedtem el. Mert diákkorom óra igen nagyok a változások.
Volt egy olyan gondolatom, hogy csak keveset fotózok, hisz egyrészt ismerős helyen járok, másrészt reményeim szerint nem utoljára. Aztán mégis kényszert éreztem, hogy elővegyem a hátizsákomból a fotómasinámat, amikor megláttam a következő kép "modelljét"!

"Üvegtigris" szombathelyi módra!

Nyugat-Magyarországi Egyetem

Ez az épület az egyetem szombathelyi oktatási központja. Diákéveim alatt Tanítóképző Főiskola működött itt.
Érdekes emlékem, hogy anno az volt a rend, hogy a középiskolás kollégista fiúknak négysoros oszlopban kellett a kollégiumból az iskolába átvonulni minden reggel. Azt is tudni kell, hogy akkoriban az én iskolám, a gépipari technikum volt a legrangosabb középiskola Szombathelyen. Büszkék is voltunk mi erre, akik ott tanultunk! A gépiparista kollégistáknak saját indulójuk is volt! Masíroztunk a főiskola előtt, hangosan énekeltük a gépiparista indulót, miközben a főiskolás lányok végig kint álltak az ablakokban, úgy hallgatták a danolásunkat, mint ha szerenádot kaptak volna! :-)

Weöres Sándor szobra egy kis ligetben

Régi villamos - egy kis nosztalgia ez is.

De rég volt! 50 fillér volt egy szakaszjegy, 80 fillér a vonaljegy! (Ma 350 forint a buszjegy a sofőrnél Szombathelyen, 440 forint Győrben)

..........háza
Időközben Kis Tóth László szombathelyi barátom felvilágosított: ez az épület a Megyeháza.
Köszönet az infóért!

Most aztán gondban vagyok! Elbizonytalanodtam abban, hogy ez az épület a Városháza, vagy a Megyeháza! Pedig illene tudnom! De hát a szürkeállomány már nem úgy működik, mint a krímibeli Poaro-é - vagy hogy is hívják?

Bazilika

Ha itt járok, soha nem megyek el a templom előtt anélkül, hogy kis időre be ne mennék. Mellesleg a Bazilika oldalánál van egyik oldalon a Püspöki Palota, másik oldalon pedig a római korok emléke, a Romkert. Szintén igen kedvelt helyem, de most idő hiányában nem mentem be. Mint ahogy nem mentem el az Iseum és a Zsinagóga felé sem. Pedig ha van idő, mindenképpen érdemes felkeresni ezeket a helyeket is.

Fő-tér

A Bazilikából a város főtere felé sétáltam tovább. Ekkor a lábamban már sok kilométer volt azon a napon, nem tagadom, hogy lassan, kissé fáradtan jártam már, de tudtam, gyalog fogok elmenni egészen a pályaudvarig. Innen már nincs túl messze.

A háromszög alakú főtér egyik oldala

Szökőkút a téren

Szökőkút a téren

Szökőkút a téren

Itt már esteledett, elpakoltam a fényképező gépemet. Reggel is csak pár falatot, azóta semmit nem ettem egész nap. Egy látványpékségben vettem pár sütit, azt majszolgatva haladtam a vasút felé. Volt még egy fél órám a vonatig, belefért egy üdítő finom korsó sör.... az még kellett! Majd beültem a már ott várakozó intercitybe, és jóleső érzésekkel indultam a vonattal hazafelé.

Legyen szép napotok!