Nemzeti Emlékpark, Recsk

Recsk - még kisiskolás koromban nagyon megjegyeztem ezt a helységnevet. Nem amiatt, ami a posztom fő témája; akkor ezekről a dolgokról még semmit nem tudtunk. Azért volt érdekes ez számomra, mert az tanultuk az iskolában, hogy Magyarországon egyedül itt bányásznak aranyat, ezüstöt és rezet, valamint más színesfémeket. Később meg arról jöttek hírek, hogy kevés az érc, nem gazdaságos a bányászat, bezárták a bányákat. Semmi másról szó nem esett.

Telt-múlt az idő, elhangzott néhány suttogva kiejtett szó egy bizonyos munkatáborról, ahová kényszerrel hurcoltak el embereket. Itthon maradt egykori főnemeseket, kulákokat, egyházi személyeket - mindenkit, akik az akkori politikai rendszer ellenségei voltak, vagy akiket az akkori politikai rendszer ellenségnek kiáltott ki.

Családunk nem volt érintve a deportálásokban, ezért közvetlenül nem is tudtunk semmit a történésekről. Már felnőttként a munkahelyemen találkoztam egy emberrel, aki nagyon halkan, szinte csak egy fél szóval utalt arra, hogy részese volt a recski megpróbáltatásoknak. Szerettem volna részleteket tudni, de a "bácsi" azonnal magába zárkózott, amint a munkatábort hoztam szóba. Soha semmit el nem mondott arról, hogyan került oda, mit élt át ott. Aztán egyszer adott nekem ajándékba egy nagyon pici méretű, igen parányi betűkkel nyomtatott bibliát. Nem mondta miért adja, csak azt kérte, fogadjam el. Ebből sejtem, hogy vallási meggyőződése és ténykedése miatt került Recskre. 

Idén a Mátra körülautózásának egyik kiemelt célja részemről az volt, hogy eljussak Recskre is. Egyik oldalról szerettem volna megnézni az ércbányát. Nem tudtam egészen biztosan, folyik-e ott ércbányászat jelenleg. Arról hallottam ugyanis, hogy újra megnyitják a bányát. Ha történetesen turisztikai céllal be lehetne oda menni, nagyon szívesen körülnéznék ott. No és persze a munkatábor érdekelt nagyon.

Az ércbányához vezető út ki volt táblázva, de hiába hajtottam be oda, hamarosan "Üzemi terület" feliratú táblák kerültek az utamba. Nem kellett hozzá magyarázat, hogy megértsem: itt nem várnak turistákat. Akkor irány az egykori munkatábor helyszíne!

Alig értem ki a faluból az emlékhely irányába, olyan kátyús úton találtam magam, amilyenen régóta nem jártam már! Bevezetéskén rögtön az elején a kocsim bal első kereke majdnem eltűnt egy gödörben. Szinte hihetetlen, hogy semmi baja nem történt. Ezen okulva nagyon óvatosan vezettem tovább!

Az egykori munkatábor jó messze a falutól, a hegyoldalban helyezkedik el. A bejárat előtt kényelmes parkoló található. A területen az egykori parancsnoki épületben ma kiállítás látható, és idegenvezetés is van a digitális multimédiás tájékozódási lehetőségek mellett.

Mivel az egykori tábori élettel kapcsolatban személyes élményeim nincsenek, mesélni erről nem tudok. Az interneten sok anyag van, akinek az érdeklődését esetleg felkeltettem, kérem, nézzen utána - miután a képeimet is megnézte.

Egy érdekes idézetet hadd szúrjak be ide:

"Recsken hozzávetőlegesen 350 ÁVH-s teljesített szolgálatot, tehát minden négy rabra jutott egy géppisztolyos. A tábor feloszlatása után az egyik őrtorony könyöklőjén fába vésett feliratot találtak: "Őrzöm a szabad népet!" "

A táborban készített képeim:

Őrtorony

A megemlékezések helyszíne

Rekonstruált barakk

Ilyen barakkokban éltek az egykori táborlakók. Nem akarok politizálni, de lenne mondanivalóm az akkori rendszer mai nagyszájú híveinek. El is szállásolnák ide egyeseket - no nem évekre, csak néhány téli éjszakára.

Rabok ruhái

Emlékfal a barakkban

A barakk belseje

A tábor helyszíne

Az épületeket a tábor bezárása után eldózerolták. maradtak fenn viszont fényképek és leírások, melyek alapján ki lehetett jelölni az összes barakk, és egyéb rendeltetésű épület helyét.

A barakk belseje - priccsek

Ez volt a berendezés

A tábor eldózerolt helyszíne

Bunker-fogda 

Kiszáradt vizesárok

Azt hiszem, nem egy vidám témát tártam elétek ma. Reméljük, lesz jobb is.

Szép napot Nektek!