Az idei évben sok olyan hatás ért, melyeket még csak nyomokban sem éltem át egy-két évvel korábban. Ezek közül egyik, hogy nehezemre esik egy hosszabb fotótúrán magammal cipelni a kedvenc Nikon D780-as vázamat a hozzá tartozó ugyancsak testes objektívvel. Bonyolítja a helyzetet, ha másodgépként az ugyancsak súlyos Nikon D7200-as vázat is magammal akarom vinni, mert ahhoz is tartozik egy méretes Nikkor 55-300 mm gyújtótávú objektív. Viszolygok a szabadban történő objektív-cseréktől ugyanis, mert több alkalommal kellett szenzort tisztíttatnom.
Van a birtokomban egy Panasonic DMC-FZ30 típusú kompakt masina. Természetesen a fent említett ( és még néhány más) szett mellett ezt a gépet nem használom üzemszerűen. Ennek ellenére támadt az a gondolatom, hogy csinálok egy próbafotózást, hogy újra felelevenítsem magamban, mire is képes ez a kis gép. Egy óriási előnye látatlanban is van: kicsi, könnyű, nagy a zoom-átfogása, és nem szakad le a vállam alatta.
Hát akkor nézzük, mit tud "Őpanasonicsága". Ma reggel a nejemmel együtt kocsiba ültünk, és kimentünk Vámosszabadi mellé a Dunához. Próba ide - próba oda - a fő cél azonban a kikapcsolódás, levegőzés, lazítás volt. De most a gépről beszéljünk:
Miután nejem elfoglalta a helyét kedvenc kemping-székében, és első képemet róla készítettem. Ezt a képet még az általam preferált 16:9 oldalarányra vágtam (későbbieknél aztán meghagytam az alap 4/3-as oldalarányt).
A gépről 2005.10.10.-én jelent meg a Pixinfón teszt. Ebből könnyen megítélheti bárki, hogy nem egy mai darab, és meglehetősen régi technikai színvonalat képvisel.
A technikai adatokkal most nem foglalkozom: akit érdekel, a fenti linken utána lehet nézni. Az fontos, hogy a fotózásom során nem RAW beállításban, hanem a lehetséges legjobb minőségű JPG beállításban dolgoztam. A pici kijelzőn a várható minőségről sokat megtudni nem lehetett; nem is foglalkoztam ezzel, gondoltam, majd otthon, a nagy monitoron...
Most különösebb megjegyzések nélkül nézzetek meg néhány képet - természetesen nem eredeti - meglepően nagy méretű - állományban, hanem az internetes alkalmazásokban megszokott, kicsinyített változatban.
Annyit azért az eddigiekből is megállapíthattam, hogy nem fogom lecserélni a Nikon gépeimet erre a kis - 21 éves - masinára. Azt viszont el kell ismernem, hogy a várakozásaimmal ellentétben egész jó képeket csinál. Azt mindenképpen "megérdemli", hogy megtartsam, és méltó helyre tegyem a retró gépgyűjteményemben.
Amint sétálgattam ide-oda a vízparton, egyszercsak feltűnt egy úriember, aki a kutyájával "kóstolgatta" a Duna mellékág vizét. Még jócskán délelőtt volt, nem sütött teljes energiával a nap - ennek megfelelően a víz is meglehetősen hideg volt. Nem is vállalkozott fürdésre, és még a kutyus is szívesebben jött kifelé, mint befelé! 😀
Hát ennyi... úgy döntöttem, a gépet megtartom... a két Nikon főgép, és a tartalék Olympus E-510 szett után negyedik "vésztartaléknak".
Köszönöm, ha elolvastátok a posztomat, megnéztétek a képeimet, és jelentkezne valaki, aki használ hasonló gépet. Kíváncsi lennék rá, kinek milyen tapasztalatai vannak vele.
Üdv Nektek, legyen szép napotok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése