2012. október 14., vasárnap

Egerszalók sósvizü fürdője


Leírtam már néhány posztban, hogy a kedvező árú szálláshely mellett elsősorban a sósvízü fürdő híre, valamint a természeti különlegességnek számító sódomb miatt választottuk az egerszalóki szállást, és Eger környéki kirándulásokat. A sódombot fotókon láttuk, talán nem meglepő, hogy a maga valóságában is szerettük volna megnézni. Ki is teszek a blogomba egy linket, ahonnan egy képet kölcsönvettem. (Nem tudtam kideríteni, ki a kép készítője, ezért csak itt kérhetek elnézést az engedély nélküli felhasználásért. Egyúttal meg is köszönöm).


A sódomb régi formája. További képekért kattints a linkre!
Hogy miért volt szükségem kölcsönvett képre? Hát azért, mert az eredeti helyszínen tapasztalt látvány mélységes csalódást okozott nekünk. 
Az új létesítmény, és a megcsonkolt sódomb
A megcsonkolt sódomb
Nem is tudom, hogyan fogalmazzak. Nem értem meg, mi vezethetett oda, hogy egy igen ritka természeti képződményt meggondolatlanul pénzéhes befektetők szabad prédájának átengedjenek. Hol vannak ilyenkor a környezetvédők? Győrben foggal-körömmel harcol a Reflex környezetvéső társaság minden négyzetméterért, ahol az egyik legnagyobb német autógyár munkahelyeket akar létesíteni, családok tömegének megélhetést adni, értéket előállítani, rombadőlt egykori laktanyák felújítása ellen, mert ott egy parányi épület szerintük műemlék, most pedig egy szintén romos villaépület felújítását akadályozzák, mert van benne egy falfestmény. Ezzel szemben Eger szomszédságában egy párját ritkító természeti képződményt engednek úgy tönkretenni, hogy már nem is hasonlít egykori önmagára. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem a szálloda és fürdő létesítése háborít fel, hanem a beruházás módja. Meg lehetett volna azt úgy is valósítani, hogy a természet csinálja a maga dolgát, a föld kincsét, a magas hőfokú és sótartamú vizet pedig emberek pihenésének és gyógyításának szolgálatába vonni. Ehelyett a sódombról a közembert kitiltották, a domb nagy részét leszedték, és kiismerhetetlen céljaik szerint átrendezték a terepet.
Készült egy luxusszálló luxusfürdővel, csak nem tudom kinek! Magyar vendég nem áll sorban a pénztárnál az ijesztő összegű belépőjegy miatt, jómódú külföldiek pedig nem jönnek olyan számban, hogy az egész befektetés rentábilis legyen. Ráadásnak két másik hatalmas szálló is létesült a közelben, melyek tulajdonosai ugyancsak a sós gyógyvízre vágyók pénzét szeretnék begyűjteni. A faluban korábban kialakult szállásadók pedig gondban vannak, mert az eddig sem tömegével érkező turisták egy része a józan ész ellenére a drága szállodákban tölt néhány napot.
Bár nem fürdőzési célzattal jöttünk ide, de mi is kipróbáltuk a sós gyógyvizet. Nem a luxusfürdőbe mentünk, hanem a jó időt kihasználva a szabadstrandot választottuk. Ide megfelelő áron be tudtunk menni, ráadásul parkolási díjat sem kértek a kocsi miatt. Mindössze egy fürdőzést csináltunk. A víz nagyon jó, kellemes, igazán élvezet volt a strandolás. Ajánlani tudom minden olvasómnak, ha szabadtéri medencékben is jól tudja érezni magát!

A "Betyárbújó" kaptárkő Egerszalókon (lógott az eső lába a fotózáskor)
Természetesen nem csak autózgattunk más napokon, hanem a faluban is szétnéztem kicsit. Egerszalókon is vannak kaptárkövek a domboldalakban, legalább két helyen. Egyiket meg is néztem - a másik jól kiesik a falu határán kívülre. Vannak kőbe vájt pincék, régi barlanglakások - az utóbbiakban skanzenszerű kiállítás. Nem tagadom, hogy szépek lehetnek, de nem túlzottan keltették fel az érdeklődésünket. Minden ott töltött napunk kirándulással telt, fáradtan érkeztünk haza, és éppen a helyi látnivalókra nem maradt elég energiánk.
A csodatévő kegykép
A templomi főhajó
A helyi katolikus templom meglátogatását mindezek ellenére nem hagytam ki. Egyik nap kora este oda is ellátogattam, miután kiderítettem, mikor lesz mise. A mise előtt aztán a személyzet engedélyével körbefotóztam a templomot, és még egy rövid idegenvezetést is kaptam. Ennek során tudtam meg, hogy ez a templom is kegytemplom, katolikus búcsújáró hely. A templomban van ugyanis egy - nagyon szép - kép, amelyhez csodás történet kapcsolódik. Egy vak kislány csodás gyógyulásáról szól a történet, akinek váratlanul visszatért a szeme világa, és ezt a - Máriát és a Jézust ábrázoló - képet látta meg először egy fa tetején.
A templom építészeti érdekessége, hogy a hozzá tartozó harangtorony nincs összeépítve vele, hanem attól jóval távolabb áll.

Legyen szép napotok!

5 megjegyzés:

Unknown írta...

Zoltán nagy igazságot írtál itt le!Még az építkezés stádiumában jártam arra de már én akkor fel voltam háborodva.

Zsana írta...

Szia Zoli Bácsi!
Bejegyzésed olvasva egyszerre okoztál örömet, és szomorúságot...
Képzeld 14 éves koromban, osztálykirándulás alkalmával 2 napot Egerben töltöttünk. Második nap után hazafelé indultunk, amikor a buszsofőrünk mondta a tanárnak, hogy ismer egy jó helyet elvinne még oda minket... ez volt Egerszalók! Akkor még érintetlen, teljes szépségében pompázott. Az egész osztályt lenyűgözte ama "csoda", amit ott láttunk, és tapasztaltunk. Fürdésre nem voltunk felkészülve, így az kimaradt, de a lábunk megmártottuk a meleg vízben. Nagyon nagy élmény volt. A helység nevét akkor nem is tudtam. Évekkel később egy beszélgetés alkalmával tudtam meg, hogy akkor Egerszalókon jártam... Most pedig szinte könnyes szemmel néztem mivé lett...
Teljes mértékben igazad van!!!!! Hogy tehették ezt??? Olyan beruházásra volna szükség ami óvja, védi, és elérhetővé teszi... nekünk.. mert a miénk...
Szerencsések kellene, hogy legyünk, mert olyan országban élünk, ahol a turizmusnak virágozni kellene, hiszen olyan csodákkal áldott meg a természet minket, hogy én ezért nem vágyom külföldre... hiszen itt, ebben az aprócska, csonka országban olyan sok van... illetve még van... még... de ha így haladunk.....

Phlox írta...

Kedves Nádasdi Úr,
Megdöbbentettek ezek a képek a fürdőről...Utoljára még 15 éve jártam arra, kicsi, természetes formájában vadregényes hangulatú helyként marad meg emlékeimben.
A blogját élvezet olvasni, a képeket nézegetni, maradok tisztelettel.

Horváth László írta...

Szia Zoli! Nem akarom én is ragozni a dolgot. Sajnos a szomorú valóság az amit Te is leírtál és lefotóztál. Én sajnos csak az idén jártam ott először. Viszketett a markom előre, hogy milyen csodát fogok fotózni. Az eredmény itt látható: https://picasaweb.google.com/110211613739414056909/EgerszalokSodomb
Vajon milyen lehetett "vad" korában ? Nem tudom. Most viszont piszokul nehéz volt fotózni. Sehogyan sem lehet hozzáférni. Elzárták előlünk. Megnézhetjük, ha fizetünk. Elvadult a világ.
Még 1 példa: Tápiószele, Blaskovics múzeum, a fotójegy ára 10.000 ft. Nem tévedés, tízezer. Miért? Azt mondták, azért mert sosem lehet tudni miért fotózza valaki. Hátha be akar törni.
Üdv Neked kedves barátom, Laci
UI: további jó fényket és kevesebb kellemetlen meglepetést.

Márta néni azéris írta...

Mind a két arcát ismerem Egerszalóknak, a régit is, az újat is. A régi: négy rozsdás bádog ereszcsatornán csorgadozott a víz, aki aláfért aláfért, higénia a környező erdőkben.
Most egy minden luxussal megáldott üdülő, nem a mi pénztárcánkhoz, de én karácsonyi ajándékként egy egynapos fürdéssel ajándékozom meg a családomat. Nagy élmény, egyszer ki kell próbálni.