2012. augusztus 5., vasárnap

Ausztria - Salzburg vára

Salzburg. Szépen hangzó név. Minden magyar tudja még akkor is, ha nem ismeri a német nyelvet, hogy ez a szó tükörfordításban azt jelenti "sóvár". A magyar nyelv logikája szerint ez kissé komikus, hisz ki épít sóból várat? Egy ilyen vár elfoglalásáért még csak harcolni sem kell, elég, ha kivárunk egy kiadós esőt! :-)))
A fentiek természetesen csak tréfa. Ha valaki olyen szerencsés, hogy személyesen meglátogathatja a várat, az tudja, hogy ez egy hatalmas, szinte bevehetetlen erősség volt a középkorban, a várharcok idején. A Wikipedia szerint Közép-Európa legnagyobb épen maradt katonai építménye (Festung Hohensalzburg).
A vár már a Mirabell-kertben tett sétánk során nagy hatást tett rám. 
Egy magaslat tetején épült. A gyönyörű kerten végigtekinte, a háttérben a Várhegy és tetején a hatalmas vár igazán impozáns látvány.
A várba az előtte elterülő térről a világ legrégebbi fennmaradt kötélvasútja (Reißbahn) viszi fel a látogatókat.
A vár megtekintése néhány € belépődíj megfizetése ellenében lehetséges. Minden emelet bejárása előtt újabb összeget kell fizetni, nem árt, ha ezt tudja a turista, aki először jár ott. Azt is tudni érdemes, hogy az objektum olyan hatalmas, hogy alapos bejárása sok időt vesz igénybe. Én tudtam, hogy idővel csak szűken rendelkezünk, ezért megelégedtem a mellvéd és a földszinti részek bejárásával. Ez is kitöltötte az összes időmet - a vége felé már izgultam, hogy kikapok az asszonyoktól, akik a téren várták, hogy befejezzem a várban tett kirándulásomat.
Itt is hangsúlyozom, hogy esősen felhős, fénytelen nap volt ez. Képeimet ezért ennek figyelembe vételével ítéljétek meg!
Látvány a várudvar bejáratától
Az első kép a vár felső udvaráról készült. A mellvéd egyik sarka, és a város egy részlete látszik rajta.
Körbejárható várudvar
A várudvar. Tulajdonképpen a belső vár és a külső védművek közötti tér. Az ember szinte elveszve érzi magát a monumentális falak között.
Látvány a várból
Külső várfal és bástya
Ha kimegyünk a mellvédhez, a vár környezetét szemlélhetjük. Egyik irányban az egykori külső várfalak és bástyák maradványait is láthatjuk.
"Tell Vilma"
A várudvaron természetesen különböző játékokra, szórakozásra is volt lehetőség. Nagyon tetszett nekem, amint egy apa a nyílpuska használatára tanítja ifjú leánykáját, az anyuka pedig feszült figyelemmel várja a lövés pillanatát! Nem tudom, a fotója hogy sikerült, de biztosan a családi album féltett kincse lesz! :-) Jót mosolyogtam a jeleneten - rögtön Tell Vilmos jutott eszembe róla! A kis hölgyet azonnal felruháztam a "Tell Vilma" névvel! Remélem, nem veszi zokon! :-)

Ősi falak
Átjáró az udvar egyes szakaszai között
A meredély vége
A vár falai. Elbűvölő látvány.
Itt már tudtam, hogy egy kapuhoz érkeztem.
Meg kellett kezdeni az utat visszafelé
Újra a belső udvar szintjén
Az udvarnak van egy hihetetlenül meredek, majdnem félkör alakú szakasza. Nem tudtam, hová vezet, de kíváncsi voltam rá. Az, hogy lementem rajta, kissé túlzás - inkább csak csúszkáltam, tipegtem lefelé, hisz a szétterített zúzott köveken lépni alig lehetett. Végül a fal melletti fából készült járdához botorkáltam, és ott próbáltam a lábaimon maradva a lejtő aljára érni. Itt aztán nagy meglepetés ért, mert kiderült, hogy egy kijárati kapuhoz érkeztem, mélyen a mellvéd alatt, ahol Tamás várt rám. Nem tehettem mást, most visszafelé is meg kellett tennem ezt az utat. Muszáj volt ott kijönni, ahol bementem, mert másképp Tamást nem tudtam volna értesíteni arról, hogy befejeztem a vártúrát. Hozzátéve, hogy ekkor már sokat gyalogoltam, és a lefelé tartó út is sok energiát kivett belőlem - ne tudjátok meg, milyen fizikai állapotban értem fel újra a lejtő tetejére! Onnan aztán vissza is néztem, és megvilágosodott előttem, miért nem vette be ellenség ezt a várat! Ha az ostromlók is csak itt jöhettek volna fel, fegyvereiket cipelve, akkor elég volt, ha a domb tetejére kiáll egy tucat várvédő! A kimerült ostromlókat innen akár egy fogpiszkálóval is vissza lehetett lökdösni a fal aljába! De örültek volna egy ilyennek Eger védői annak idején!
Kiállítás
Kiállítás
Kiállítás korabeli viseletekből.
Kút
Várkút
Újra a városban
A vártúra véget ért, mindketten lejöttünk a kötélpályán, és újra sétálni indultunk a városba.

Több kép Salzburg városról (Google+)

Köszönöm a látogatást, legyen szép napotok!

3 megjegyzés:

H.Marcsi írta...

Szép élmény lehetett, megérte a fáradtságot. A képek szépek az időjárási viszonyok ellenére.
Köszönöm a megosztást!

Unknown írta...

Nagyszerű kirándulásod volt Zoli! Kicsit irigykedem is, mert gyakran jártam arra, de megállni soha nem volt idő, így csak a kocsiból csodálhattam a látványt. Köszönöm hogy így legalább kicsit többet is láthatok. Remek sorozat és élménybeszámoló. Köszönöm a meghívást, örülök hogy láthattam.

Nádasdi Szabó Zoltán írta...

Köszönöm a látogatást, Marcsika és Imre!
...és természetesen mindenki másnak is!