A következő címkéjű bejegyzések mutatása: burg. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: burg. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. szeptember 26., csütörtök

Burg Kreuzenstein és Grinzing

Múlt heti ausztriai társasutunk második helyszíne a Leobendorfban található Kreuzenstein vár volt. Történetéről a túravezetőnk, és a várban az idegenvezető is beszélt, de az én agyam jócskán kopott már, meg kell vallanom, egy hallásra túl sok minden nem maradt meg az emlékezetemben. Már csak azért sem, mert az idegenvezetés alatt - az elején - fotózással voltam elfoglalva. 
Az interneten sok kép található a várról, de magyar nyelvű leírás kevés, majdnem semmi. Ezért megbízható adatokkal én sem szolgálhatok, sajnos... (a bőséges német nyelvű információkat viszont nem értem, ez még sajnosabb a részemről... )
Körülbelül ennyi, amit az internetről kivehettem a tájékoztatásotokra.... és néhány apró emléktöredék, ami megmaradt a memóriámban... 
Burg Kreuzeinstein - Ausztria
"A mai vár elődje 1140-ben épült, amelyet a svédek a harmincéves háborúban, 1645-ben leromboltak. 1874-1907 között Hans Wilczek gróf "középkori" várat építtetett a helyére. A palotaszárnyban tekinthetjük meg az értékes késő gótikus gyűjteményt. A vezetés során a konyhától a fegyverszobáig sok-sok érdekességet láthatunk."
Burg Kreuzeinstein - Ausztria
A hegy, amelynek a tetején a vár elhelyezkedik, Kopasz-hegy névre "hallgat". Azért Kopasz hegy a neve, mert a török harcok idején egy a hegy körüli csatában elesett török harcosok fejét levágták, és a hegy lábánál halmozták fel őket. A nagy halom kopasz koponya emlékére nevezték el a hegyet Kopasz-hegynek. Ezen jócskán el is gondolkodtam, mert a tanulmányaim során nem gyakran találkoztam olyan adattal, hogy a törökök Bécsen túl is csatázgattak volna. Persze, felőlem lehet.
Burg Kreuzeinstein - Ausztria
Burg Kreuzeinstein - Ausztria
Burg Kreuzeinstein - Ausztria Felvonóhíd
Burg Kreuzeinstein - Ausztria,  Kapurács
Ért más meglepetés is. A meglátogatott vár kifogástalanul jó állapotban volt, nem igazán látszottak rajta középkori várharcok nyomai. Na jó, ez nem rendkívüli, hisz máshol is tapasztaltam már, hogy Auszrtiában igen nagy gonddal tartják karban az értékes régi történelmi emlékeket. 
Burg Kreuzeinstein - Ausztria Bejárat a várba
Burg Kreuzeinstein - Ausztria
Burg Kreuzeinstein - Ausztria
Burg Kreuzeinstein - Ausztria
Amikor elkezdődött az idegenvezetés, az idegenvezető hölgy kissé sejtelmes mosollyal jegyezte meg, hogy a nekünk megmutatott harci eszközök túl jó állapota meglephet bennünket! Meglephet, persze, mert hogy soha használva nem voltak! Sőt! El sem voltak soha mozdítva arról a helyről, ahol most látjuk őket! Ezt nem igazán értettem, de nem tűnődtem rajta sokat - gondoltam, majd ha nagy leszek, megértem, miről van szó! :-)
Burg Kreuzeinstein - Ausztria
Burg Kreuzeinstein - Ausztria Várudvar
Burg Kreuzeinstein - Ausztria Várudvar
Mentünk tovább - a vár udvarán újra részletes tájékoztatás következett. Nem nagyon figyeltem oda, lekötött a fényképezés. Arra számítottam, majd a Wikipédiában megkeresem a szükséges információkat. Akkor még nem tudtam, hogy erre hiába számítok. 
Burg Kreuzeinstein - Ausztria Várudvar
Burg Kreuzeinstein - Ausztria Várudvar
Arra azért emlékszem, hogy a vár elődjét a 30 éves háborúban svéd csapatok rombolták le. (Az idézetben is olvasható).  A szinte földig rombolt vár romjait aztán megvásárolta egy gróf, aki a sziléziai szénbányákban hatalmas vagyonra tett szert. Pénze egy részét ennek a most is látható várnak a felépítésébe fektette bele. Ez máris érthetővé tette, hogy a "középkori" kőhajító gép, és más "korabeli" harci eszközök miért nem voltak soha használatban... :-)

Úgy látszik, hóbortos emberek mindenütt vannak! Magyar olvasóim többsége talán hallott az egykor Sopronban élő Taródi Istvánról! Ez az úr is fejébe vette, ha törik, ha szakad, de ő várúr lesz! Ha másképp nem, hát épít magának egy várat! Ha másképp nem megy, akkor felépíti sajátkezűleg! Meg is tette! Egész élete - munkája mellett - azzal telt, hogy köveket hordott a Lővérekben megvásárolt telkére, és ezekből a kövekből várat épített magának! Neki persze nem voltak sziléziai szénbányái, vára is szerényre sikeredett, de vár volt! Még megfelelő öltözéket is varratott magának és feleségének, és egy időben abban pózoltak a várlátogató turistáknak! 
Én kétszer látogattam el a Taródi-várba (gúnynéven Bolond-várba). A közelmúltbeli látogatásról az alábbi címen olvashattok blogposztot:


De most maradjunk a leobendorfi várban. Ezt igazi gróf építtette, hatalmas pénzből hatalmas méretűre, és nem a saját kezével. A történelmi hűsége teljesen kifogástalan, megtéveszti a gyanútlan turistát. Tulajdonképpen csak az idegenvezetés során derül ki a való helyzet. (A várat csak előre bejelentett csoport látogathatja idegenvezetéssel, 8 € fejenkénti belépődíj megfizetése ellenében).
Burg Kreuzeinstein - Ausztria
Burg Kreuzeinstein - Ausztria
Amikor az idegenvezető hölgy befejezte a várudvaron a mondókáját, közölte velünk, hogy a továbbiakban a fotózás tilos, mindenki rakja el a fotómasináját. Ez nagy megdöbbenést okozott mindenkinek, de mit volt mit tenni, szót kellett fogadni! A meglátogatott termekről tehát nincsenek képeim.

Előbb egy hatalmas "középkori" konyhába mentünk, le a földfelszín alá. Hatalmas méretű helyiséget képzeljetek el, kupolás mennyezettel. Közepén egy hatalmas asztal, csak az asztallap súlya egy tonna, és több méter hosszú. Egyetlen darab fából van kifaragva. A keskeny és kanyargós, a konyhába vezető lépcsőn ezt persze levinni nem lehetett: azt csinálták, hogy elhelyezték az egész asztalt a konyha közepén, azután építették az asztal köré a monumentális konyhaépületet, kupolástól-mindenestől. Hát nem semmi!!! Az idegenvezetőtől részeletes tájékoztatást kaptunk a korabeli-középkori étkezési szokásokról is.

Megnézhettük a várúr hálószobáját, ágyát. Itt is elmondtak néhány, már másutt is hallott dolgot a középkori alvási szokásokról.... Érdekes volt ugyan, de új részleteket nem hallottam. 

A hálószoba után két fegyverterem következett. Hihetetlen mennyiségű kézifegyver és lovagi páncél volt felhalmozva két hatalmas teremben. Meg egy csomó kínzó-büntető eszköz. Az idegenvezető hölgy dicséretére legyen mondva, sokat beszélt, ezen a téren panaszunk nem lehetett.

A fegyvertermek után gyakorlatilag ismét az udvaron találtuk magunkat. A vár csak egy kis része látogatható ezek szerint. 
Azt még tudni érdemes, hogy ma is magánkézben van, nyilvánvalóan az építtető gróf leszármazottai birtokolják. A család 11 tagja a várban alussza örök álmát....


Bécs, Grinzing
Bécs, Grinzing
Bécs, Grinzing
Bécs, Grinzing
Túl sok időnk nem maradt a mai napból. A várlátogatás után indultunk haza felé, de közben - Bécs Grinzing nevű városrészében - megálltunk egy kis időre. Éppen csak egy rövid sétára, és egy pohár bor elfogyasztására volt időnk. Kellemes zweigelt vörösbort ittunk (feleségem társaságában) és egy korábbi rábás munkatársammal , valamint az Ő feleségével régi dolgokról beszélgettünk. Kellemes napunk volt...

2012. augusztus 5., vasárnap

Ausztria - Salzburg vára

Salzburg. Szépen hangzó név. Minden magyar tudja még akkor is, ha nem ismeri a német nyelvet, hogy ez a szó tükörfordításban azt jelenti "sóvár". A magyar nyelv logikája szerint ez kissé komikus, hisz ki épít sóból várat? Egy ilyen vár elfoglalásáért még csak harcolni sem kell, elég, ha kivárunk egy kiadós esőt! :-)))
A fentiek természetesen csak tréfa. Ha valaki olyen szerencsés, hogy személyesen meglátogathatja a várat, az tudja, hogy ez egy hatalmas, szinte bevehetetlen erősség volt a középkorban, a várharcok idején. A Wikipedia szerint Közép-Európa legnagyobb épen maradt katonai építménye (Festung Hohensalzburg).
A vár már a Mirabell-kertben tett sétánk során nagy hatást tett rám. 
Egy magaslat tetején épült. A gyönyörű kerten végigtekinte, a háttérben a Várhegy és tetején a hatalmas vár igazán impozáns látvány.
A várba az előtte elterülő térről a világ legrégebbi fennmaradt kötélvasútja (Reißbahn) viszi fel a látogatókat.
A vár megtekintése néhány € belépődíj megfizetése ellenében lehetséges. Minden emelet bejárása előtt újabb összeget kell fizetni, nem árt, ha ezt tudja a turista, aki először jár ott. Azt is tudni érdemes, hogy az objektum olyan hatalmas, hogy alapos bejárása sok időt vesz igénybe. Én tudtam, hogy idővel csak szűken rendelkezünk, ezért megelégedtem a mellvéd és a földszinti részek bejárásával. Ez is kitöltötte az összes időmet - a vége felé már izgultam, hogy kikapok az asszonyoktól, akik a téren várták, hogy befejezzem a várban tett kirándulásomat.
Itt is hangsúlyozom, hogy esősen felhős, fénytelen nap volt ez. Képeimet ezért ennek figyelembe vételével ítéljétek meg!
Látvány a várudvar bejáratától
Az első kép a vár felső udvaráról készült. A mellvéd egyik sarka, és a város egy részlete látszik rajta.
Körbejárható várudvar
A várudvar. Tulajdonképpen a belső vár és a külső védművek közötti tér. Az ember szinte elveszve érzi magát a monumentális falak között.
Látvány a várból
Külső várfal és bástya
Ha kimegyünk a mellvédhez, a vár környezetét szemlélhetjük. Egyik irányban az egykori külső várfalak és bástyák maradványait is láthatjuk.
"Tell Vilma"
A várudvaron természetesen különböző játékokra, szórakozásra is volt lehetőség. Nagyon tetszett nekem, amint egy apa a nyílpuska használatára tanítja ifjú leánykáját, az anyuka pedig feszült figyelemmel várja a lövés pillanatát! Nem tudom, a fotója hogy sikerült, de biztosan a családi album féltett kincse lesz! :-) Jót mosolyogtam a jeleneten - rögtön Tell Vilmos jutott eszembe róla! A kis hölgyet azonnal felruháztam a "Tell Vilma" névvel! Remélem, nem veszi zokon! :-)

Ősi falak
Átjáró az udvar egyes szakaszai között
A meredély vége
A vár falai. Elbűvölő látvány.
Itt már tudtam, hogy egy kapuhoz érkeztem.
Meg kellett kezdeni az utat visszafelé
Újra a belső udvar szintjén
Az udvarnak van egy hihetetlenül meredek, majdnem félkör alakú szakasza. Nem tudtam, hová vezet, de kíváncsi voltam rá. Az, hogy lementem rajta, kissé túlzás - inkább csak csúszkáltam, tipegtem lefelé, hisz a szétterített zúzott köveken lépni alig lehetett. Végül a fal melletti fából készült járdához botorkáltam, és ott próbáltam a lábaimon maradva a lejtő aljára érni. Itt aztán nagy meglepetés ért, mert kiderült, hogy egy kijárati kapuhoz érkeztem, mélyen a mellvéd alatt, ahol Tamás várt rám. Nem tehettem mást, most visszafelé is meg kellett tennem ezt az utat. Muszáj volt ott kijönni, ahol bementem, mert másképp Tamást nem tudtam volna értesíteni arról, hogy befejeztem a vártúrát. Hozzátéve, hogy ekkor már sokat gyalogoltam, és a lefelé tartó út is sok energiát kivett belőlem - ne tudjátok meg, milyen fizikai állapotban értem fel újra a lejtő tetejére! Onnan aztán vissza is néztem, és megvilágosodott előttem, miért nem vette be ellenség ezt a várat! Ha az ostromlók is csak itt jöhettek volna fel, fegyvereiket cipelve, akkor elég volt, ha a domb tetejére kiáll egy tucat várvédő! A kimerült ostromlókat innen akár egy fogpiszkálóval is vissza lehetett lökdösni a fal aljába! De örültek volna egy ilyennek Eger védői annak idején!
Kiállítás
Kiállítás
Kiállítás korabeli viseletekből.
Kút
Várkút
Újra a városban
A vártúra véget ért, mindketten lejöttünk a kötélpályán, és újra sétálni indultunk a városba.

Több kép Salzburg városról (Google+)

Köszönöm a látogatást, legyen szép napotok!