2015. július 13., hétfő

Melk "újratöltve"

Mondhatom, "megátalkodott" templomlátogató vagyok. Ha csak látok egy templomot, szinte mindig igyekszem bejutni, belülről is megnézni. Szeretem a templomok csendjét, régi korok hangulatát, szeretem élvezni a régi korok embereinek keze munkáját. Megérintek egy padot vagy faragott követ, elképzelem, ahogy épp a szemem láttára készítik, alakítják...
Nem véletlen, hogy ha kedvelt utazás-szervezőm, az Abdai Vándorbot Egyesület olyan - de csak egynapos - utat szervez, ahol templomokat, kolostorokat is útba ejt, megyek velük - ha csak tehetem.
Az elmúlt napok egyikén egy olyan utazáson vehettem részt, ahol ugyancsak kiélhettem a templomlátogatási szenvedélyemet. Szépen sorjában írok is majd ezekről; ma épp az ausztriai Melk város apátságának meglátogatásáról. Jártam már itt két éve is, és az akkori élmények felidézése miatt mentem újra.

Amennyire szeretem látni egy-egy templom szépségeit, annyira ellentmondásos érzéseim vannak a fotózással kapcsolatban. Egyrészt maga a fotózás is szenvedélyem... azt azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ezek a sokszereplős utazások alkalmatlanok jó minőségű képek készítésére. Kevés az idő, sürget minket a mögöttünk jövő csoport idegenvezetője, de legfőképp idegesítenek - valljuk be - saját csoporttársaink. Persze, megértéssel vagyok másokkal szemben, hisz nem csak én, ők is szeretnének mennél több képet készíteni az útról. Így aztán "van kavarás", mindenki mozog, nincs pillanat, amikor akár több ember is "bele ne lépne" az eltervezett kompozícióba. Meg persze a fényviszonyok... Állvány használata szóba sem kerülhet, az ISO 800 pedig olyan szemcsézettséget eredményez, hogy csak na....! De további nyavalygás helyett nézzük a frissen készült idei képeimet:

Melk - Ausztria
Melk - Ausztria
Melk - Ausztria Belső udvar és díszkút
Melk - Ausztria
Egy különleges feszület a császári termek egyikében. Szeretem, ha nem a szokásos ábrázolásban látom a megfeszített Jézust.
Melk - Ausztria
A kincstár egészen különleges, szokatlan módon van megoldva. A falakat tükrök borítják; ezek egymással szemben elhelyezve többszörözik a képet.... a sarkokban egyetlen szobor eredetijét, és három tükörképét látjuk egyszerre, a falakon elhelyezett tükrök pedig szinte a végtelen hatását keltik. 
Melk - Ausztria
Pásztorbot feje drágakövekkel, üvegvitrinben...
Melk - Ausztria
Melk - Ausztria
A császári fogadóterem mennyezete. Fantasztikus, lenyűgöző....!
Melk - Ausztria
Császári fogadóterem. (Nagyon előnytelen fényviszonyok között készült, erősen manipulát, ennél fogva szemcsés kép... itt és most így sikerült)
Melk - Ausztria
Egy pillantás a városra a templom teraszáról
Melk - Ausztria
A templom főbejárata a teraszról nézve, erős ellenfényben.
Melk - Ausztria - apátsági könyvtár
Melk - Ausztria
A könyvtárból a templom felé haladva találkozunk ezzel a különös csigalépcsővel. Gyönyörűen, és igencsak trükkösen van elkészítve! A lépcső tetején és alján el van helyezve ugyanis egy-egy kör alakú tükör, pontosan akkora méretben, amekkora a csigalépcső belső köre. Itt is - hasonlóan a kincstárhoz - megsokszorozódott képhatás lép fel, azt az érzetet keltve, mint ha a lépcső a végtelen mélybe vezetne.
Melk - Ausztria
Itt már a templomban vagyunk. Azt a sok szépséget, ami a templom belsejében vár bennünket, szavakkal leírni nem lehet. Azt meg kell nézni! 
Melk - Ausztria Mennyezet
Melk - Ausztria Káprázatos szószék
Itt most be is fejezem, nem folytatom. Ha még szeretnétek látni a két évvel ezelőtt készített képeimet is, és az akkori blogposztomban leírt részletesebb ismertetőt, kattintsatok az alábbi linkre.

http://nadasdiszabo.blogspot.hu/2013/04/melk-apatsag-ausztria.html

2015. június 4., csütörtök

Hallstatti Bányatündér

A már többször emlegetett Abdai Vándorbot Egyesület szervezésében idén, a közelmúltban is sikerült eljutnom Ausztriába, a salzkammerguti tóvidék legszebb kisvárosába, Hallstattba.

Wikipedia: "Hallstatt egy felső-ausztriai barokk kisváros az Alpokban, a Hallstatti-tó partján. Neve a kelta hagyományok szerint „a só helye” kifejezésből származik. Lakosainak száma 1000 fő, ami a hely szűke miatt lényegében évek óta nem is változik. A városka érdekessége, hogy egyetlen főutcából (Seestrasse) áll. Különleges ékszere a festői természeti környezetén kívül az a kis gótikus templom, melynek három különösen szép szárnyasoltára van."

Jártam már itt 2012-ben, éppen ezért voltam újra nagyon kíváncsi a gyönyörű vidékre. Sajnos (semmi sem tökéletes) az időjárás nem kedvezett nekünk, fotósoknak. Borult ég, szürkeség, csepergő eső jellemezte az egész napot. Nagy gondot azért nem okozott, mert a mai program a sóbánya meglátogatása volt.

A bányákkal kapcsolatban gyakran merül föl valami csúnya rémkép... szellem, boszorkány, meg miegymás. Hát nézzük, mi/ki fogadott bennünket a sötétben!
Hallstatt - bányatündér
Nos, Ő volt az! Lenn a bányában nem sok látszott belőle, annyira sötét volt. Még fényképező gép is alig tudott fókuszálni... néha azért megtette a kedvemért. Még szerencsés vagyok abban, hogy jó vakum volt, és adott elegendő fényt a fotózáshoz.
Nem is olyan ijesztő, igaz?
Hallstatt - bányatündér
Láthatóan hozzászokott, hogy sokan fotózzák, nagyon készségesen pózolt, szerette, hogy fényképezik! :-)
Hallstatt - bányatündér
Bemutatta, hogyan kell "meglovagolni" a csúszdát.
Hallstatt - bányatündér
Hallstatt - bányatündér
Külön egy mosoly, csak nekem!!! :-)
Hallstatt - bányatündér
Szakszerű előadást tartott a bánya történetéről, a filmvetítés előtt.

Férfitársak, irány Hallstatt! :-))))

2015. május 26., kedd

Noszvaji szilva, szomolyai kaptárkő

Napok óta esik az eső... nem hódolhatok kedvenc "sportomnak", a kirándulásoknak. Most arra használom fel az időmet, hogy korábbi kalandozásom leírásával "szórakoztatlak" Benneteket. Tudom, nem nagy öröm...  
Egerszalóki időzésem egyik napjának egy részét arra használtam, hogy feleségemet elvittem Noszvajra szilvalekvárt venni. Három évvel korábban már jártunk itt, akkor a kastély meglátogatása volt a fő program. A messze (magyar) földön híres noszvaji lekvárból akkor is vásárolhattunk volna, de akkor Ő nem volt igazán ráhangolódva. Jobban érdekelte a kastély. A kastély persze ma is megvan, de átalakítás miatt pillanatnyilag nem látogatható. A kapu elől azért készítettem egy friss képet...
De La Motte Kastély Noszvaj
A korábban már kinézett családi házban szívesen fogadtak minket, amikor eladó lekvár felől érdeklődtünk. Egy idősebb hölgy (nagymama a családban) azonnal egy külön kis épületbe vezetett, és bemutatta, hol készítik a nevezetes szilvalekvárt. Azonnal kóstolót is adott mindkettőnknek, hogy győződjünk meg a termék kiváló ízéről, minőségről. Nem csalódtunk...
Feleségen azonnal vásárolt is néhány üveggel, néhány adag birsalma-sajttal és darált dióval egyetemben.

Noszvajon ezúttal nem sokat időztünk, mentünk tovább Szomolyára. Itt a kaptárköveket, és a palóc tájházat szemeltük ki látogatásra.
A kaptárkövek felkeresése csak egy csomó kaland után sikerült. A faluból a hegyek közé vezető út mentén előbb az egykori pincelakásoknál álltunk meg. Néhány pillantást, pár perc időzést ez is megér, de nem találtam túl érdekesnek. Ma többségük pinceként üzemel.
A kaptárkövek felé földút vezet, személyautóval nem könnyen járható. Nekünk viszont elkerülhetetlen volt, nem részletezett okok miatt.... Haladtunk, haladtunk, többnyire az útra és a vezetésre koncentrálva, néha pedig az irányt mutató táblákra pillantva. Egészen addig, amíg egy elhagyott kőbányához értünk, pontosan a hegy tetején.
Szomolya, balra elhagyott kőbánya
Innen már csak lefelé vezetett út, de kaptárkövet egy darabot sem láttunk! Gondoltam, fölmászok a képen is látható valamibe, és onnan nézek körül. Erről a tervemről azonban rögtön lemondtam, amikor a létra állapotát megpillantottam. 
Be kellett látnom, eltévedtünk, itt nincsenek kaptárkövek. Egy ideig gyönyörködtünk a kilátásban, majd megfordultam, és visszafelé indultunk. Ekkor több sikerrel jártunk, mert megtaláltuk azt a táblát, amit első utunk alkalmával nem vettünk észre. Most követtük a tábla irányát, és nem túl messze meg is találtuk a kaptárkövek területének kijelölt parkolóját. Mivel feleségem nem vállalja a nehezen járható utakat, egyedül indultam a köveket rejtő hegyoldal bejárására.
Szomolya, kaptárkövek
No de mi az a kaptárkő? A Wikipedia szerint:
"A kaptárkövek olyan sziklaalakzatok, kúp alakú kőtornyok, amelyek oldalaiba fülkéket és egyéb mélyedéseket faragtak. A fülkés sziklák kis csoportja fellelhető a Pilis és a Budai-hegység területén is (különösen a Tétényi-platón), de a leggazdagabb előfordulásuk Eger környékén, a Bükkalján található"
Az ismertető leírás persze sokkal bővebb, az interneten megtalálható.

Szomolya, kaptárkövek
Szomolya, kaptárkövek
Szomolya, kaptárkövek
Szomolya, kaptárkövek
 A hely egy magas, nagyon meredek hegyoldal. Bejárása nagyon magas nehézségi fokozatú, de megoldható. Kiépített utak, lépcsők, kapaszkodók vannak, de mindezek mellett jó erőnlét is szükséges.

A következő célunk a palóc tájház megkeresése volt. Hamar megtaláltuk. A kocsi hangjára azonnal előbukkant valahonnan egy hölgy, és felajánlotta az idegenvezetést számunkra. Természetesen vele mentünk aztán tovább, meghallgatva a mondanivalóját.
Szomolya - tájház, pincelakás
Szomolya - tájház, pincelakás
Szomolya - tájház, pincelakás
Szomolya - tájház, pincelakás
Sajnos, a környezetén látszott, hogy kevés turista jár itt, nincs bevétele a tájháznak. Elgondolkodtam azon, így viszont érdemes-e fenntartani. De nem kommentálom, lehet, mások másképp látják ezt a problémát, mint én.

Szomolyáról visszafelé indultunk, hisz az út Noszvajon és Eger városán keresztül vezet Egerszalókra. Amint közeledtünk Noszvajhoz, az útról jobb kéz felé egy csoda látvány tárult a szemem elé.
Noszvaj - kőbe vájt pincék
Noszvaj - kőbe vájt pincék
Azonnal megálltam az út szélén, és a nálam lévő legnagyobb teleobjektívvel fényképeket készítettem a távoli pincékről. Sajnos, ezek létezéséről nem tudtam, ezért a meglátogatásuk sem szerepelt az úti programomban. Most viszont már kevés volt az idő ahhoz, hogy közelebb menjünk. Majd talán legközelebb, ha újra errefelé járok... 

Azt hiszem, ennyi elég is mára. További szép napot kívánok minden posztolvasó barátomnak!

2015. május 25., hétfő

Gyöngyös gyöngyszemei

"Gyöngyös (németül: Gengeß) város Heves megyében, a Gyöngyösi járás székhelye. Gyöngyöspüspöki, Mátrafüred, Mátraháza, Sástó, valamint Kékestető közigazgatási szempontból a városhoz tartoznak." - Wikipedia

Gyöngyös városban legalább egy rövid kirándulást tenni régi vágyam volt. Nem azért, mert csodát vártam ott, hanem a nosztalgia miatt! A közelében, Abasáron töltöttem katonaidőm jelentős részét. Ebben az időben jártam ugyan néhányszor a városban, de hát abban az időben nem a városi nevezetességek foglalkoztattak elsősorban. Mára el is feledtem rendesen, mit kell látni egy turistának a városból :-( ! Ez évi Eger környéki kirándulásaim sorába aztán beiktattam egy gyöngyösi városnézést is. 
Feleségem és én autóbusszal mentünk át Egerszalókról Gyöngyösre egy felhős-szürke napon. Nem volt igazán szép idő, de városnézésre megfelelőnek ígérkezett.
Remélem, nem bántok meg senkit azzal, hogy a buszpályaudvar környékét nem találtam túl bizalom gerjesztőnek. Sőt, kissé tágabb környezetét sem. Pár perc múlva már csak templomtornyokat kerestem a tekintetemmel, abban a reményben, hogy ott biztosan találok nézni és fotózni való témát.

Nos, ebben nem csalódtam. A közeli Ferences-rendi templomba mentünk először. Az nem lepett meg, hogy a templom-hajó a szokásos vasráccsal le volt zárva - ez biztonsági intézkedés olyan helyeken, ahol nincs állandó személyzet a templomban. Szerencsémre volt annyi fény a templom belsejében, hogy tudtam néhány képet készíteni.
Gyöngyös város Ferences-rendi temploma
Gyöngyös város Ferences-rendi temploma
A színek kissé visszafogottak voltak, de ez egyáltalán nem volt a látvány hátrányára. A kicsi méretű kép nem adhatja vissza a helyszín hangulatát, azt az érzést, ami ott elfogja a látogatót. Nagyon szép és megkapó volt, higgyétek el nekem!
Gyöngyös város Ferences-rendi temploma
Az a "vetítővászon" a szentély előtt zavart kissé... persze, tudom, mi a rendeltetése, de szemlélődő turistaként azt gondolom, szertartások idején kívül nem kellene ott lennie.
Gyöngyös város Ferences-rendi temploma
Ez pedig a védőrács... a hézagokba illesztett objektívvel készítettem a képeimet.

A templomból kijövet egy újabb építészeti "remekmű"-ről készítettem egy fotót. Nem másért, csak hogy legyen kontraszt a templom szemet gyönyörködtető formái, és a szocialista kultúra alábbi remeke között.
Kultúrház, mi más lehetne.
Mivel feleségemmel együtt jártuk a várost, a piac bejárása sem maradhatott ki. No, nem bántam ám olyan nagyon, mert - ennek következtében - a csarnokban megkóstoltuk a finom helyi hurkát. No, erről nincs kép :-)

Van kép viszont a nem messze lévő Szent Bertalan templomról.
A Szent Bertalan templom monumentális épülete
A fotózás szempontjából itt sokkal több szerencsém volt. Zavartalanul be lehetett menni, és kedvünkre időzhettünk a gyönyörű templombelsőben.
A Szent Bertalan templom
A Szent Bertalan templom
A Szent Bertalan templom
A Szent Bertalan templom
Őszinte ámulattal nézettem a szebbnél-szebb falfestményeket. Nagyon sok csodaszép templombelsőt láttam más kirándulásaim során, de mindig lenyűgöz, ha ehhez hasonlókat látok.
A Szent Bertalan templom
Ez egy nem mindennap látható kialakítású szentély.

A templomban tartózkodott egy személy, aki egyszerűen csak templomszolgának titulálta magát. Felhívta a figyelmünket, hogy a közelben van a templom kincstára, múzeum, azt is érdemes megnézni. Készségesen el is igazított bennünket, hol találjuk meg.

Jártam Ausztria néhány nagy kolostorában, láttam igen gazdag egyházi kincstárakat. Természetesen kíváncsi voltam az ittenire is. Nem bántam meg, hogy bementem!
A Szent Bertalan templom kincstára. Pásztorbot.
A Szent Bertalan templom kincstára
A kép előterében látható kelyhek igazi kuriózumnak számítanak. A tárlatvezető elmondta, hogy összesen 12 darab készült ezekből az ötvös remekművekből. Ezekből 6 darab található a kincstárban, a másik 6 darab pedig a világ különböző helyszínein található.
A Szent Bertalan templom kincstára
 Az itt őrzött 3+3 kehely... a középső részben más formájú.
A Szent Bertalan templom kincstára. Papi ornátus.
Gyönyörű papi ornátus.
Természetesen a bemutatottnál sokkal több kép készült, de hát bizonyos korlátokat tartani kell. Viszont ajánlom minden fotós és nem-fotós barátomnak, ha Gyöngyös városában jár, feltétlenül látogasson el legalább ezekre a helyekre.

Szép napot kívánok minden kedves blog-olvasómnak!