2016. június 14., kedd

Vadvirágos sikerlista

Műkedvelő fotósként úgy indítottam a idei fotós szezont, hogy ebben az évben sokat fogok utazgatni, és tervbe vettem, hogy felkeresem azokat a helyeket is, amelyeket eddig csak ígérgettem magamnak. Rögtön hozzáteszem, hogy döntően kis hazánk területén terveztem csak kalandozni.
Ami a fotós érdeklődési körömet illeti, elmondhatom, hogy meglehetősen sokrétű. Járom a természetet - hegyeket, mezőket. Járom a városokat - télen, nyáron, az év minden szakában. Fotózok utcákat, várakat, templomokat... embereket is, de csak módjával, mióta jogszabályilag alaposan megnehezítették ezt a műfajt.
Fotózok a természetben vadvirágokat. Évek óta csinálom, van is szép gyűjteményem az archívumomban. Idei évben úgy döntöttem, elsősorban olyan virágok fotózására helyezek hangsúlyt, amelyeket a korábbi években nem találtam meg. Persze, a gyakrabban megtalálható növényekről sem mondok le, de a prioritásokat most az eddig - számomra - újdonságokra helyezem.
Nyári tőzike
Rögtön az első bemutatott virággal kicsit ellent is mondok magamnak. Ez a tőzike nem igazán újdonság, korábbi években is fotóztam már, mégis nagyon kedves a számomra. Csáfordjánosfán vettem lencsevégre a helyi láperdőben. Hogy kicsit patetikus legyek: "meg kell harcolni érte" - gumicsizmában, bokáig vízben-sárban járva lehet csak megközelíteni. Viszont az élmény maradandó.... :-)
Kisvirágú hunyor
A Gaja-völgyben, Bodajk és Fehérvárcsurgó között túrázva fotóztam, nem sokkal egy kiadós eső után. A leveleken és szirmokon látható vízcseppek valódi esőcseppek, nem pedig "fotóstrükk" :-)
Vadon teremve, természetes élőhelyén ebben az évben találkoztam vele először, ez tehát ténylegesen az idei "sikereim" közé sorolható.
Nemesített hunyor
Nemesített hunyor
A két fenti kép Pannonhalmán készült, az Apátság arborétumában. Nem igazi vadásztrófea egyik sem, viszont a látványuk lenyűgöző. Bár tavaly is fotóztam ezt a területet, de idén sem volt szívem kihagyni a meglátogatásukat. Számomra különlegesség mindegyik változat, ezért gondolom, hogy helyük van ebben az összeállításban is.
Pirosló hunyor
Ez is hunyor, de már az igaziak közül. A Visegrádi hegységben, a Bükkös patak völgyében, a Dömör-kapunál találkoztam vele. Igazi szépség, különlegesség, "első randevú".
Leánykökörcsin
Leánykökörcsin
Még egy virág - a feketéllő kökörcsinnel együtt - amit nem lehet megunni, akármennyit lát belőle az ember. A fenti példányok a Nyúli-dombokon virultak a fotózás idején. Nem mondhatom, hogy túl ritka az előfordulási helye, de oda felmászni, ahol ezeket fotózni lehet! - na ahhoz kell elszántság! (Az én koromban mindenesetre) Jellemző, hogy más időpontban Bakonykoppányba is elautóztam, hogy hasonló kökörcsin fotókat készíthessek.
Fehér ibolya
Hogy ez az ibolya hogyan került a Nyúli domboldalakon lévő erdőbe, arról fogalmam nincs. De ott van, tiszta szívvel tanúsíthatom. Nem háztáji kiskertben, hanem erdőben készült a kép.
Kockás liliom
Nos kérem - ha volna dobom, most nagy dobpergést csapnék! Az egyik legrégebben keresett vadvirág a részemről! Sajnos, Győr környékén nincs ismert élőhelye. Az interneten kutattam információkat az élőhelyekről, és nem voltam boldog attól, amit ott találtam. Egyrészt még a legközelebbi előfordulása is nagyon messze van, másrészt a talált leírások is annyira elnagyoltak, hogy a "meg is mondtam, nem is mondtam" elv alapján ne - vagy csak nagyon nehezen - lehessen a virág nyomára jutni. Végül baráti segítséggel az osztrák határ mellett, a Strem-patak menti erdőben fotózhattam ezt a különlegességet.
Kakasmandikó
Ezt a virágot hírből sem ismertem egészen az idei tavaszig. Idén viszont több képet is láttam róla képfórumokon - persze, hogy érdekelni kezdett! Hadd ne bizonygassam, mennyire megörültem, amikor fenn említett fotós barátom mintegy mellékesen megjegyezte, hogy nem túl messze, Csödén az erdőben kakasmandikót is lehetne fotózni. Lehetne??? Akkor menjünk is... na ne azonnal, hanem majd ha a kockás liliom fotózásával végeztünk. És íme: kakasmandikó Csödén!
Májvirág
A csödei erdő valóságos kincsesbánya a természetfotós számára. Igaz, a fellelhető virágok többsége máshol is előfordul, de nem hagyhattam ki, hogy itt is ne készítsek felvételeket. Egy szép májvirág fotóját be is mutatom: íme, májvirág Csödéről!
Tavaszi hérics
Elismerem, ő sem az a klasszikus ritkaság. A szépsége azonban lenyűgöző, itt van a helye.
Henye boroszlán
Nos kérem, itt megint pereg a képzeletbeli dobom! Egy fotóstárs révén hírből ismertem csak korábban, mégpedig olyan romantikus megnevezéssel, hogy a "Gönyüi vérvirágos réten található". Vérvirág? megindult a fantáziám! Méteres nagyságú bokrokat képzeltem el, tele vörös virággal.... ha már egyszer "vérvirág"! Kaptam is infót, hogyan találom meg... nos, kerestem, és nem találtam meg! Ez volt tavaly. Aztán többször végiggondoltam, hol tévedtem el a megadott helyet keresve. Volt is erre teóriám. Idén aztán új nyomvonalon indultam, és meglett! Szó sem volt méteres bokrokról, vérvörös virágokról, viszont a valóság a "földön feküdt". Hát ezért "henye" ez a boroszlán! Most már azt is értem, miért ez a neve, csak azt nem értem, miért vérvirág... 
Baracklevelű harangvirág
Őnagysága sem különlegesség, viszont kedves nekem. Mint minden kék virág, ő is a kedvenceim közé tartozik. A fotón látható példány a Vértes lakója - közelebbről a Fáni-völgy ékessége.
Turbánliliom
Turbánliliom
Íme, itt van az idei - eddigi - második legnagyobb trófeám! (A kockás liliom után). Két évvel korábban találkoztam vele először, és mindmáig utoljára. Persze, hogy nem hagyott nyugodni! Ezen a nyáron kétszer autóztam el a Fáni-völgybe azért, hogy turbánliliomot fotózzak! Az első alkalommal még csak bimbós példányt talált egyik fotóstársam. Túl korán érkeztünk. A második alkalommal a társak már nem tartottak velem, ezért csak egyedül gyönyörködhettem ezekben a szépségekben.

Mára ennyi... köszönöm, ha gondolatban velem jártatok a nevezett helyeken. Szép napot kívánok minden kedves olvasómnak!

2016. június 7., kedd

Ahol a 'magyar ezüst' terem

Ott jártam, igen, ahol a "magyar ezüst" terem. Hogy hol? Gánton! Igaz, nem csak ott "terem", hanem a fél ország felén, mondhatni... Kicsit közelebbről a Dunántúl dimbes-dombos vidékein. Turistaként - úgy tudom - az elhagyott gánti bauxit-bányákat lehet legkönnyebben megközelíteni és bejárni, ezért talán ezek az egykori bányák a legismertebbek a kirándulók számára. Már harmadik alkalom volt, hogy ezen a környéken jártam, és minden alkalommal más területen. Az első kirándulásom 2009-ben történt, akkor a talán legkisebb bánya területét jártam be fotós társaimmal együtt. A második eset 2004-ben volt, a bányamúzeumban, illetve a tanösvényeken. A közelmúltbeli fotóstúra pedig a gánti bányák két legnagyobb külszíni fejtés területén történt. Ez a fotós sétát sem egyedül tettem meg, hanem két más társammal.
A nap a Vértes hegység Fáni-völgy nevezetű területén kezdődött számunkra. Turbánliliomot kerestünk fotózás céljából, de kissé korán érkeztünk. A keresett virágot még csak bimbós állapotában találtuk, ezért a fotózást el kellett halasztanunk. Viszont a napot ki akartuk használni, ezért módosítottuk a túratervet. Ennek lett az eredménye, hogy Gántra utaztunk a bányák bejárására.

Gánt - bauxit-bánya
 A képek sorrendje nem a fotózás sorrendjében látható - sőt, nem is az elejétől kezdődik. Azt mondhatom - bár nem szívesen mondom - a bányaterületre érve elfogott a "turista-lelkesedés" - a lenyűgöző látvány hatására annyi képet készítettem, hogy otthon aztán volt gondom rendesen a rendszerezéssel, válogatással, és utómunkázással. Ezért aztán a blog számára válogatott képeket szedtem össze. Nem biztos, hogy ezek a legjobban sikerült képek (ki mondja meg nekem, melyek a legjobban sikerült képek?). Úgy mondanám inkább, hogy néhány jellegzetes képet fogok megmutatni.
Gánt - bauxit-bánya
Ami nagyon megfogott a látványban, az az elém táruló kép maga volt.  A vörös-barna-lila színek hihetetlen változatossága keveredett a szinte virító zölddel - fantasztikus hatást keltett bennem! Más és más élmény volt, ha a lábam elé néztem, és megint más, ha messzebbre! Áldottam az eszemet, hogy a szokásos lustaságomat legyőzve két fényképezőgépet vittem magammal, így könnyen (bár nem túl kényelmesen) tudtam váltogatni a nagylátószögű és a teleobival szerelt gépvázakat.
Gánt - bauxit-bánya
Lenyűgözött, hogy mire képes a természet! Szinte függőleges bányafalon, a tömény fémércben képes volt sok helyen megkapaszkodni egy-egy fa, megélni, és megtalálni az életben maradáshoz szükséges tápanyagokat.
Gánt - bauxit-bánya
A bánya "fenekéről" felfelé tekintve több helyen láttam hasonló magányos fácskát, vagy bokrokat, melyek szemet gyönyörködtető látványt nyújtottak az égbolt kékjével a háttérben.
Gánt - bauxit-bánya
Repedezés, és talán vízmosás által kialakított barlangszerű mélyedés. Nem tudtunk "bekukkantani", mert magasan volt a mi szintünkhöz képest, pedig érdekelt volna...
Gánt - bauxit-bánya
A szemem járt ide-oda. Ha a bányaszint alsó részére tekintettem, akkor máris arra voltam kíváncsi, mi van "odafönn" - ha oda néztem, akkor itt lenn vonta magára valami a figyelmemet. Néha már arra gondoltam, így első látogatásra nem is fotózni kellene, csak nézelődni, a látvány befogadására figyelni. S ha már megvan a vizuális élmény, akkor venni elő a fényképezőgépet, hogy csak arra a látványelemre koncentrálni, amit valóban meg szeretnénk örökíteni.
Gánt - bauxit-bánya
 A vörös és a zöld milliónyi árnyalata kiegészítve egy kis égszínkékkel... hát nem elragadó? Számomra mindenképpen.
Gánt - bauxit-bánya
Előttem fenyőág, hátrébb fémérctömbök, azok mögött a természet zöldje.
Gánt - bauxit-bánya
Az élni akarás nagyon szemléletes példája. Színtiszta bauxit, el sem tudom képzelni, hogy itt humusz is található. A növényzet azonban jobban tudja nálam! 
Gánt - bauxit-bánya
Mennél nagyobb területet jártunk be, annál változatosabb látvány fogadott bennünket. Új színek, új árnyalatok... a Wikipédia írja, mi okozza ezeket a színváltozatokat, ezért én most nem térek ki erre.
Gánt - bauxit-bánya
Egy újabb mini-csoda - ezúttal egy tölgyhajtás.
Gánt - bauxit-bánya
A bányászat befejezése óta tönkrement gátak, melyek a külszíni vizek beáramlását akadályozták hajdan.
Gánt - bauxit-bánya
Gánt - bauxit-bánya
Gánt - bauxit-bánya
Az utolsó képekhez már nem fűztem megjegyzést, de nem is kell. Többet mond maga a látvány, mint amennyit én hozzátehetnék.
Csak annyit, hogy felejthetetlen volt az élmény!

Legyen szép napotok!

 

2016. május 30., hétfő

Fáni-völgyben, virágnézőben

Nem tegnap, 2014-ben történt, hogy egy ismerősökből álló baráti társaság vendégeként részt vehettem egy fotós-túrán a Vértesben. Nem is akárhol, hanem a szépen, és romantikusan hangzó Fáni-völgyben! Csodás egy név, még kimondni is különleges: Fáni-völgy, Fáni-völgy... 

/Lássatok csodát: a Google kidobta az akkor feltöltött képeim linkjét! Csoda egy szerzet ez a Google, hát nem? https://plus.google.com/+Zolt%C3%A1nSzab%C3%B3/posts/fDWvPt9NvqU /

Most aztán romokban van a jelen posztom szépen felépített vázlata: azzal akartam indítani, mi is az a turbánliliom, aminek a kedvéért idén újra visszamentem erre a csodás helyre.

Nézzük, mit mond róla a Wikipédia: "A turbánliliom (Lilium martagon) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a liliomvirágúak (Liliales) rendjébe, ezen belül a liliomfélék (Liliaceae) családjába tartozó, néha egy méter magasra is megnövő, impozáns növényfaj."

Mert Ő az a csodavirág, ami miatt napok óta benn van/volt a hangya az alsóneműmben. Látni akartam mindenképp, mert a két év előtti fotóim beégtek rendesen, és azt reméltem, ezúttal talán jobb felvételeket készíthetek róla. Meghívtam két fotós barátomat is, így hárman vágtunk neki a felfedező útnak. Igazsághoz tartozik, hogy a virág nyílási idejét hátrébb teszi a szakirodalom, de hát mindenki azt hangoztatja, megint előbbre jár a természet...

Szerencsésen megérkeztünk a parkolóhoz... itt letáboroztattam a kocsit, és elindultunk az úton arra, amerre a keresett turbánosoknak lennie kell. Közben a fotózásban leginkább jártas túratársunk továbbképzésben is részesített minket, a még jószerivel kezdőknek számító amatőröket.

Vértes Fáni-völgy
A Fáni-völgyön végigvezető turista- és kerékpáros útvonal.  Szelíden, szinte vízszintesen indul, jó nagy kanyarokat vesz az elején.
Vértes Fáni-völgy
Most egy S kanyart csinál - nyilván csak azért, el ne unjuk magunkat addig, amíg valami érdemleges fotózni valót nem találunk. Olyan csupasz volt minden ugyanis, nemhogy turbánliliomnak, de semmi más virágnak nyomát sem leltük.
Vértes Fáni-völgy
Itt meg kiegyenesedik, jó hosszan olyan, mint ha vonalzóval húzták volna meg a nyomvonalát. Mégsem volt unalmas, mert tapasztalt társunk elmagyarázta a fények és árnyékok kompozíciós szerepét, a témához leginkább megfelelő objektív kiválasztásához adott tanácsokat, ismerkedhettünk a fénymérés, valamint az élesség helyének célszerű megválasztásával. Nyilvánvalóan Ő is fotózott, nem csak beszélt, és gépe kijelzőjén megmutatta nekünk, mely beállításokkal milyen eredményt lehet elérni.
Vértes Fáni-völgy
A másik, igazán jó megfigyelő képességgel rendelkező társunk talált egy farönköt, melyen nagyon érdekes, 
gomba-szerű képződmények voltak láthatóak. Nem tudtuk, mi az, de azért lefotóztuk...
Vértes Fáni-völgy
Ebben a kanyarban aztán tetőfokára hágott az izgalom. Kezdtük érezni, hamarosan kiderül, lesz-e eredménye a mai utunknak.
Vértes Fáni-völgy
Hááááát, lett is, meg nem is... Találtunk ugyan turbánliliomot, de még csak kezdetleges bimbós állapotában. Fél siker, de pozitívan álltunk a dologhoz: a pohár félig tele van! Van liliom, de még nem vár minket, talán két hét múlva tart fogadóórát. Addig meg legyünk türelemmel, és menjünk vissza...
Vértes Fáni-völgy
Meg is fordultunk, és nem igazán őszinte mosollyal az arcunkon elindultunk a völgy bejárata felé. mentünk, mendegéltünk...
Vértes Fáni-völgy
aztán egyszerre egy rémült vízisikló palánta állta el az utunkat. Előbb őrült ficánkolásba kezdett, azt se tudta, merre szedje a lábait... vagy nem tudom mit, amivel közlekedni szokott. Végül kissé lenyugodott, aztán árnyékot és búvóhelyet keresve elindult az út széli dzsumbuj felé. Volt ám legalább 25 cm hosszú, és 15 mm vastag fenevad!
Vértes Fáni-völgy
Lassan kiértünk a völgyből, készítettünk egy búcsú-képet, és a két múlva esedékes viszontlátás reményében hazafelé - akarom mondani, Gánt, a bauxitbányák felé - indultunk.

 

2016. május 27., péntek

Pákozdi ingókövek

Folytatom képzeletbeli bakancslistámon szereplő utak bejárását. Nem túl rég, éppen csak a múlt hét szerdáján valami okból késztetést éreztem arra, hogy újra meglátogassam Székesfehérvár belvárosát. Nem akartam többet, csak sétálni egyet, hisz többször jártam már a városban az év szinte minden szakában. Még télen is, ha az adventi időszakot télnek lehet nevezni.
Persze, tudtam, egy rövid séta nem tart ki egész nap... belefér a napba egy pákozdi kirándulás is. Az ingókövek úgyis a listámon van, eléggé előkelő helyen - nosza hát, kössük össze a két kirándulást!
Fehérváron leszálltam a buszról, és azonnal körülnéztem a buszpályaudvar környékén, hol találok parkoló helyet, ha történetesen valami okból autóval jönnék ide. Parkolóhely van rengeteg, de autó még több, és fizetni is kell... tehát nem túl vidám az autósok élete errefelé.
Visszamentem a buszhoz, megkerestem a Pákozdra induló járat helyét. Nem kellett sokat várnom. Pákozdon még nem jártam, ezért úgy döntöttem, a vendéglőnél szállok le. A kocsmában mindig van jó sör, és többnyire vendégek is, akiktől meg lehet kérdezni, hallottak-e valamit az ingókövekről.
Jelenthetem, a kocsmában igen kellemes sört kaptam, vendég egy szál se volt rajtam kívül, ezért a fiatal pincért kérdeztem, merre inognak itt a kövek... a fiatalúr kissé bizonytalanul mutatott egy irányt: arra van egy nagy tábla, ott talán ki van írva :-)
Jó hír, hogy egy buszmegállónyival odébb tényleg volt egy nagy tábla térképpel. De nem csak az, hanem egy egy teljesen egyértelműen eligazító irányjelző oszlop is nyilakkal. Azoknak mondom tehát, akik még nem ismerősek arrafelé, de ingó köveket akarnak látni, ne izguljanak... csak nézni kell, és oda fognak találni.
Miután "irányba álltam", megindultam... hamarosan ki is értem a településről, és egy igen jól járható, széles földúton haladhattam tovább. Fantasztikus akácvirág-illat kísért mindenfelé... és sok más gyönyörű vadvirág látványa. Ha engedek a kísértésnek, már az út eme első szakaszában telefotózhattam volna az összes memóriakártyámat. De "lájtosra vettem a figurát", és csak csínján nyomkodtam az expógombot... és közben gondoltam botanikát kedvelő fotós ismerőseimre, mennyire tetszene nekik is, amit én láttam.
Pákozd
 Ezen az úton haladunk, ha kiértünk a településről. Nem tudom, falu vagy város, de jobbnak találom nem nevén nevezni a dolgokat...
Pákozd
Egyik kedvenc vadvirágom a pipacs, Mivel idén még nem sokkal találkoztam, nem hagyhattam ki, hogy egy emlékképet ne készítsek róla. Itt már kicsit bántam, hogy csak fél fotóscuccal indultam el, és makróobi éppen nem volt nálam. Mentségemre szolgáljon, hogy nem virágot, hanem köveket fotózni indultam...
Pákozd
Ez a másik kis közönséges semmiség, ami finom színeinek, színei árnyalatainak nem tudok ellenállni. Vadrózsa, a csipkebogyó virága.
Pákozd
Haladtam előre, de közben vissza-visszanéztem, hogy a mind jobban láthatóvá váló Velencei-tó látványában is gyönyörködjek.
Pákozd
 Eddig a pontig akár autóval is fel lehet jönni. De hát milyen turista az, aki autóval megy ingóköveket nézni? Én nem olyan turista vagyok... főleg, ha az autóm otthon van Győrben.
Pákozd
Itt érünk ki a hegytetőre, ahol az ingóköveknek kell lenniük valahol. Itt kicsit elgondolkodtatott, hogy egy féltucat turistajelzés ment az összes világtáj felé... merre tovább? De jó ösztönömre hallgatva egyből eltaláltam a helyes irányt :-)
Pákozd
Ingókövek még nem voltak, de a kedvenc virágaimból annál több. Ha minden képet ide tennék (pedig csak visszafogottan kattogtattam!) betelne a blogommal az internet!
Pákozd
Mondjátok meg, nem gyönyörű? Szerintem az! Még azzal a benyúló kis faággal együtt is, amit szándékosan otthagytam...
Pákozd
Ha távolabbra néztem, egy víztározót láttam a hegy túloldalán. Most nem nézem meg, mi a neve: egyrészt úgyis elfelejtem, másrészt minden térképen rajta van.
Pákozd
Nem makró, jó messziről fényképezve, de még így is szépnek találtam. Fogalmam sincs, mi a neve... :-(
Pákozd
Heuréka! Egy ingókő! legalábbis azt hiszem, azt találtam, mert ez az első nagyobb kőalakzat, ami az utamba került. Kissé talányos formája van, annak meg nagy fantáziája, aki ezeket a - később majd látható - köveket ingóköveknek nevezte.
Pákozd
Vessetek rám követ, ha Ti nem fotóztátok volna le ezt a gyönyörűséget! 
Pákozd
Meg ezt is! De megígérem, visszafogom magam, és mostantól - majdnem - csak köveket mutatok Nektek.
Pákozd
Illetve előbb még a Velencei-tavat
Pákozd
Na, akkor most a kövek következnek. NO COMMENT - nem igazán van mit mondanom róluk. Rohangáltam egyik alakzattól a másikig, még arra is alig tudtam figyelni, hogy a két fényképezőgép ne nagyon kocolódjon egymáshoz a nyakamban. Ezek sikerültek....
Pákozd
Pákozd
Pákozd
Pákozd
Pákozd
Pákozd
Pákozd
Pákozd
Pákozd
Erről a bókoló bogáncsról készült fotókkal köszönök el mára. Szép napot kívánok minden olvasómnak, és kellemes kirándulást ide, ha szeretitek a szép tájakat.
Köszönöm, hogy itt voltatok!!!