Folytatom képzeletbeli bakancslistámon szereplő utak bejárását. Nem túl rég, éppen csak a múlt hét szerdáján valami okból késztetést éreztem arra, hogy újra meglátogassam Székesfehérvár belvárosát. Nem akartam többet, csak sétálni egyet, hisz többször jártam már a városban az év szinte minden szakában. Még télen is, ha az adventi időszakot télnek lehet nevezni.
Persze, tudtam, egy rövid séta nem tart ki egész nap... belefér a napba egy pákozdi kirándulás is. Az ingókövek úgyis a listámon van, eléggé előkelő helyen - nosza hát, kössük össze a két kirándulást!
Fehérváron leszálltam a buszról, és azonnal körülnéztem a buszpályaudvar környékén, hol találok parkoló helyet, ha történetesen valami okból autóval jönnék ide. Parkolóhely van rengeteg, de autó még több, és fizetni is kell... tehát nem túl vidám az autósok élete errefelé.
Fehérváron leszálltam a buszról, és azonnal körülnéztem a buszpályaudvar környékén, hol találok parkoló helyet, ha történetesen valami okból autóval jönnék ide. Parkolóhely van rengeteg, de autó még több, és fizetni is kell... tehát nem túl vidám az autósok élete errefelé.
Visszamentem a buszhoz, megkerestem a Pákozdra induló járat helyét. Nem kellett sokat várnom. Pákozdon még nem jártam, ezért úgy döntöttem, a vendéglőnél szállok le. A kocsmában mindig van jó sör, és többnyire vendégek is, akiktől meg lehet kérdezni, hallottak-e valamit az ingókövekről.
Jelenthetem, a kocsmában igen kellemes sört kaptam, vendég egy szál se volt rajtam kívül, ezért a fiatal pincért kérdeztem, merre inognak itt a kövek... a fiatalúr kissé bizonytalanul mutatott egy irányt: arra van egy nagy tábla, ott talán ki van írva :-)
Jó hír, hogy egy buszmegállónyival odébb tényleg volt egy nagy tábla térképpel. De nem csak az, hanem egy egy teljesen egyértelműen eligazító irányjelző oszlop is nyilakkal. Azoknak mondom tehát, akik még nem ismerősek arrafelé, de ingó köveket akarnak látni, ne izguljanak... csak nézni kell, és oda fognak találni.
Miután "irányba álltam", megindultam... hamarosan ki is értem a településről, és egy igen jól járható, széles földúton haladhattam tovább. Fantasztikus akácvirág-illat kísért mindenfelé... és sok más gyönyörű vadvirág látványa. Ha engedek a kísértésnek, már az út eme első szakaszában telefotózhattam volna az összes memóriakártyámat. De "lájtosra vettem a figurát", és csak csínján nyomkodtam az expógombot... és közben gondoltam botanikát kedvelő fotós ismerőseimre, mennyire tetszene nekik is, amit én láttam.
 |
| Pákozd |
Ezen az úton haladunk, ha kiértünk a településről. Nem tudom, falu vagy város, de jobbnak találom nem nevén nevezni a dolgokat...
 |
| Pákozd |
Egyik kedvenc vadvirágom a pipacs, Mivel idén még nem sokkal találkoztam, nem hagyhattam ki, hogy egy emlékképet ne készítsek róla. Itt már kicsit bántam, hogy csak fél fotóscuccal indultam el, és makróobi éppen nem volt nálam. Mentségemre szolgáljon, hogy nem virágot, hanem köveket fotózni indultam...
 |
| Pákozd |
Ez a másik kis közönséges semmiség, ami finom színeinek, színei árnyalatainak nem tudok ellenállni. Vadrózsa, a csipkebogyó virága.
 |
| Pákozd |
Haladtam előre, de közben vissza-visszanéztem, hogy a mind jobban láthatóvá váló Velencei-tó látványában is gyönyörködjek.
 |
| Pákozd |
Eddig a pontig akár autóval is fel lehet jönni. De hát milyen turista az, aki autóval megy ingóköveket nézni? Én nem olyan turista vagyok... főleg, ha az autóm otthon van Győrben.
 |
| Pákozd |
Itt érünk ki a hegytetőre, ahol az ingóköveknek kell lenniük valahol. Itt kicsit elgondolkodtatott, hogy egy féltucat turistajelzés ment az összes világtáj felé... merre tovább? De jó ösztönömre hallgatva egyből eltaláltam a helyes irányt :-)
 |
| Pákozd |
Ingókövek még nem voltak, de a kedvenc virágaimból annál több. Ha minden képet ide tennék (pedig csak visszafogottan kattogtattam!) betelne a blogommal az internet!
 |
| Pákozd |
Mondjátok meg, nem gyönyörű? Szerintem az! Még azzal a benyúló kis faággal együtt is, amit szándékosan otthagytam...
 |
| Pákozd |
Ha távolabbra néztem, egy víztározót láttam a hegy túloldalán. Most nem nézem meg, mi a neve: egyrészt úgyis elfelejtem, másrészt minden térképen rajta van.
 |
| Pákozd |
Nem makró, jó messziről fényképezve, de még így is szépnek találtam. Fogalmam sincs, mi a neve... :-(
 |
| Pákozd |
Heuréka! Egy ingókő! legalábbis azt hiszem, azt találtam, mert ez az első nagyobb kőalakzat, ami az utamba került. Kissé talányos formája van, annak meg nagy fantáziája, aki ezeket a - később majd látható - köveket ingóköveknek nevezte.
 |
| Pákozd |
Vessetek rám követ, ha Ti nem fotóztátok volna le ezt a gyönyörűséget!
 |
| Pákozd |
Meg ezt is! De megígérem, visszafogom magam, és mostantól - majdnem - csak köveket mutatok Nektek.
 |
| Pákozd |
Illetve előbb még a Velencei-tavat
 |
| Pákozd |
Na, akkor most a kövek következnek. NO COMMENT - nem igazán van mit mondanom róluk. Rohangáltam egyik alakzattól a másikig, még arra is alig tudtam figyelni, hogy a két fényképezőgép ne nagyon kocolódjon egymáshoz a nyakamban. Ezek sikerültek....
 |
| Pákozd |
 |
| Pákozd |
 |
| Pákozd |
 |
| Pákozd |
 |
| Pákozd |
 |
| Pákozd |
 |
| Pákozd |
 |
| Pákozd |
 |
| Pákozd |
Erről a bókoló bogáncsról készült fotókkal köszönök el mára. Szép napot kívánok minden olvasómnak, és kellemes kirándulást ide, ha szeretitek a szép tájakat.
Köszönöm, hogy itt voltatok!!!
Köszönöm, hogy itt voltatok!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése