2016. április 7., csütörtök

Séta az arborétumban

Április 3.-án, vasárnap családi kirándulást szerveztem. Ritka alkalom, hogy Feleségemet, és nagyobb lányomat rá tudom beszélni egy hosszabb közös kirándulásra. Most kellemes tavasz volt, hajlott mindkettő a meghívásra - nem utolsó sorban a tervezett útvonalnak köszönhetően.
Először Zsámbékra mentünk, a már látott, de újra megnézni kívánt Árpádház-korabeli templomrom megtekintésére. A második állomás Felcsút volt, a Puskás Futball Akadémia kedvéért. Egy rövid megállás volt csak, kicsi séta az épület-komplexum körül, egypár fotó... s már mentünk tovább Alcsútra (Alcsútdoboz) az arborétumhoz.
Az első döbbenet a rengeteg autó volt, melyeket a hatalmas parkolóban láttunk. Parkolóőrök irányították a forgalmat; ha egy kocsi kijött, akkor mehetett be egy másik, az előbbi helyére. Szerencsénk volt, épp távozott valaki, és még helyet is tudtam szorítani neki, hogy elférjen mellettem :-)

A belépőjegy ára eléggé borsos, de ahol nagy a kereslet, ott magasak az árak ... lásd piacgazdaság.

"Az Alcsúti Arborétum Magyarország legeredetibb angolparkja, 1820-as telepítése József nádor nevéhez fűződik. Ő volt az ország nádora, az első Habsburg, aki Magyarországon letelepedve birtokot szerzett, az ő leszármazottjait nevezzük a Habsburgok magyar ágának." - mondja a Wikipédia az arborétumról.

Az arborétum mindig szép, csodás a csend (ha magad vagy, mert most tele volt gyerekricsajjal) és mindig üdítő a levegő. Április eleje viszont nem éppen egy különleges időszak az arborétum életében. A kora tavaszi hóvirágmezőnek már nyoma sem volt, a fák pedig épp csak bontogatták lombjukat. Virág persze volt így is rengeteg, de többnyire csak a máshol is megtalálható, mindenhol látható vadvirágok pompáztak az egész kertben. Ha valakinek úgy tűnik, nem vagyok eléggé lelkes... nos annak igaza van, de azt se higgyétek, hogy csalódott voltam a helyszínen. Nagyon kellemes, üdítő volt a séta így is, és a családom is jól érezte magát.

Ami a fotózást illeti, ezúttal nem a vadvirágok felé fordult a figyelmem elsősorban. Az egykori főhercegi kastély maradványait kezdtem fotózni rögtön a séta elején.
A kastély megmaradt homlokzata
"A 300 növényfajt meghonosító József nádor pompás klasszicista kastélyára ma már csak a timpanonos főhomlokzata emlékeztet. A kastély Pollach Mihály tervei alapján épült, Magyarország egyik legnagyobb klasszicista kastélya volt, az angolparkot schönbrunni kertépítőmesterrel Tost Károllyal terveztette." - hogy újra a Wikipédiát hívjam segítségül információért.
Felirat hozzáadása
 Az egykori kastély mögött álló kápolna maradványa. Furcsa módon eleje és vége lebontás áldozata lett, a középső része viszont megmenekült a pusztulástól. Ma szépen rendbe van téve a "maradék".
Az Oroszlános kút
A kút mögötti terület a hercegi gyerekek játszótere, játszóháza volt. Útba esett a kápolna felé menet közben.
Kápolna
A kápolna szépen rendben tartott (legalább kívül, belső terét nem láthattam). Hajdanán lóistálló volt, egy püspöki látogatás hatására építették át templomnak.
Kápolna
Az előtérben díszkút, sétány, a park négy pontján pedig nagyon szép lámpák találhatóak.
A kápolna főbejárata
Részlet a kapuboltozatból
Sárga nárciszok
Természetesen a virágos területeket is bejártam - legalább annyit belőle, amennyi az időnkbe belefért. A séta ezen részében már nem sokat fotóztam, inkább csak nézelődtem, és élveztem a helyzetet.
Romantikus tavacska, hattyúkkal
Tükröződés
Fehér nárciszok
Nyári tőzike
Ez igazi meglepetés volt a számomra, csak jóval későbbi időpontban számítottam a megjelenésére
Rügyeznek a fák, itt a tavasz!
Kastély homlokzat, más nézőpontból
A tavasz csalhatatlan bizonyítékai: napsütés, focizó srácok, gyerekkocsival sétáló kismamák... öröm a szemnek és a szívnek. Szép napom volt!

2016. április 5., kedd

Gyilkos tó miniben

Ha azt halljuk: "Gyilkos-tó", legtöbbünk azonnal Erdélyre gondol. Azonban itthon is sokan tudják már, hogy a Bakonyban is található ilyen néven egy tavacska... ("lánykori" neve: Hubertlaki-tó). A győri fotósok és kirándulók kedvelt működési területe a Bakony, tehát egyáltalán nem meglepő, hogy én is több ismerőstől hallottam emlegetni ezt a különleges helyszínt. Addig-addig, amíg megérett bennem az elhatározás: oda kell menni! Különösen az után, ahogy egy internetes ismerős egy térképen be is rajzolta az oda vezető útvonalat. Én ezt a térkép-részletet kinyomtattam, és behelyeztem a térkép-gyűjteményembe, későbbi felhasználás céljából.
Aztán eljött az a nap, amikor azt mondtam magamnak: Irány a Bakony! Sürgetett az idő, mert azt az utat összekötöttem egy kökörcsin fotózással. A kökörcsin pedig olyan dolog, hogy nem nagyon vár lusta fotósra: levirágzik, ha itt van az ideje.
Hogy a lényegre térjek, a kitűzött nap estéjén összeszedtem a szükséges fotós eszközöket, turista atlaszt, szomjoltásra vizet, terepre való öltözéket...
Másnap aztán elindultam. Bakonykoppánynál aztán nagy megelégedettséggel konstalláltam, hogy megvárt jónéhány szál fekete kökörcsin. És ami igazi meglepetés, hihetetlen sok leánykökörcsin.... de erről majd máskor.
Hamarosan megérkeztem Bakonybél mellé, az Odvaskő panzió melletti parkolóba. Kipakoltam a cuccot, amit magammal akartam vinni. Akkor szembesültem a ténnyel, hogy a kinyomtatott térképem otthon maradt! Sebaj, van bennem vállalkozó szellem! Azt emlékezetből tudtam, hogy a K+ jelzésen vezet az út a Gerence patak mögött. Itt azonban gondolkodóba estem, hogy jobb kéz felé induljak, vagy bal kéz felé induljak... jobbra is K+ ugyanis, balra is K+ ugyanis :-) Végül ösztönömre hallgattam, és jobb kéz felé indultam. De hogy ne fokozzam a feszültséget, elmondom: jól tettem.
Jól járható úton vezetett a jelzés. A szintkülönbségek itt-ott próbára tették a tüdőm oxigénfelvevő képességét, és a lában tavaszi fáradtság fokát, de azért haladtam előre. Egyszerre láncfűrészek sivítására lettem figyelmes. Nem sok séta után meg is láttam két munkást, hatalmas farakások mellett szorgoskodni. Kérdezem egyiktől, ismernek-e itt Gyilkos-tó nevű helyet. Persze, mondja az úr, itt van mindjárt, 500 méter. Figyeljem a fák oldalát, jelezve van, hol kell letérni a jelzett útról.
Megköszöntem az eligazítást, aztán mentem tovább. Nemsokára ezt láttam:
Irányjelző
Aztán meg ezt:
Turista tájékoztató
Heuréka! Itt nyugodtam meg igazán! Kissé felborzolta volna az idegeimet, ha mégse jobbra, hanem balra kellett volna indulni a K+on!
Gyilkos-tó
Hát kérem - íme a tó! Nem is olyan gyilkos, mint a neve! A békák például fantasztikusan jól érezték magukat benne, hangos brekegés közepette igen nagy elánnal igyekeztek a következő békageneráció létrehozásán.
Gyilkos-tó
Gyilkos-tó
Gyilkos-tó
Gyilkos-tó
Szerelmeskedő és párt kereső békák! Megjegyzem, az utóbbiaknak sem került nagy fáradságába a siker, mert igen nagy volt a "felhozatal".
Gyilkos-tó
Gyilkos-tó
Gyilkos-tó
Gyilkos-tó
Gyilkos-tó
Hát, ilyen a mi kis Gyilkos-tavunk. Virág elvtárs szavait idézve: "Kicsit zöld, kicsit savanyú, de a mienk"! Igaz, ez nem narancs, de azért értjük, ugye?

Szép napot blogolvasó Barátaimnak!

2016. március 26., szombat

Az Őrségben, Csödén fotóztam

Sárkány Bio Panzió
Alig pár napja arról írtam, hogy végre alkalmam volt fotózni a rég keresett kockás liliomot. Azt is említettem, hogy kedves fotóstársam kilátásba helyezte, hogy amennyiben érdekel, kakasmandikó (Erythronium dens-canis) is van a közelben, adott esetben meg is nézhetjük az életterén. Hát persze hogy érdekelt! Igaz, ez a szép virág igazából csak idén került az érdeklődési körömbe, miután az interneten több fotóstárs is posztolt képeket a virágról. Azt azonban nem tudtam, hol keressem, illetve nem is nagyon néztem utána... Épp csak rögzítettem, hogy van ez is, aztán majd megkeresem, ha végigjártam azokat a helyeket, melyeket már a túratervemben szerepeltettem. Ezek elsősorban néhány sáfrányfajta volt. De most, hogy elérhető közelségbe került a mandikó fotózási lehetősége, természetesen éltem az alkalommal. Külön felkeltette az érdeklődésemet, hogy a mandikó lelőhelye a Csöde község melletti erdő. Hogy ez miért érdekes? Hát azért, mert egy alkalommal - már jó rég - Csödén ünnepeltük feleségemmel egyik házassági évfordulónkat; mégpedig a Sárkány Bio Panzió nevű intézményben.
Hát ez egy gyalázatosan rossz kép, de hát mit tegyek, csak ehhez hasonlók maradtak fenn abból az - analóg - korszakból. Nem is a "művészi :-)" értéke miatt, hanem emlékül tartottam meg  ezt a képet, és társait is.

Miután a kockás liliom fotózását befejeztük, Csöde irányába vettük az utunkat. Mivel helyismeretem nem volt, fotóstársam rutinosan navigált, hol forduljak jobbra, hol balra, és hová álljak be parkolni.
Már a parkoló meglepetést okozott. A kocsik számára fenntartott hely mellett csomókban élt a kisvirágú hunyor! Persze, azonnal "elfeküdtem" volna, ha a társam nem figyelmeztet: nem sürgős, ott is lesz sok, ahová megyünk.
Rövid kis séta az erdőben, és máris a kakasmandikós helyre érkeztünk. Aztán csak kapkodtam a fejemet, mert nem csak mandikót, hanem egy csomó más virágot is láttam ugyanott! Igaz, nagyobb részét fotóztam már máshol is, de most is élvezettem használtam fotós gépemet. Mert Zalában (ez a terület már Zala megye) hasonlókat most láttam először.
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Első kép mai főszereplőnkről. Mellette balra egy berki szellőrózsa feje látható. Az egyértelmű volt, hogy szerencsésebb lett volna legalább egy héttel korábban fotózni, mert a mandikó szirmain már legtöbb az elvirágzás nyomai látszanak.
Most egy kis mentegetőzés következik; bár ezt minden posztomban megtehetném a képeimmel összefüggésben. Természetesen ismerem a képkompozíciós szabályokat, de nem mindig helyezek erre nagy hangsúlyt. Még kevesebbet a képek vágására. El lehet marasztalni engem ezért, meg is érdemlem. De kirándulásaim során turistaként viselkedem, turistaként fotózok, a kidolgozás során pedig az otthoni képnézegetési lehetőségemhez igazodva - ha csak lehet - 16:9 oldalarányt, és FullHD felbontást használok. Ha a képeimet máshová szánom, akkor természetesen mások a prioritások is.
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Mandikó, ugyancsak egy berki szellőrózsa társaságában.
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
  • Kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum) 
A sok mandikó között valóban bőven lehetett hunyort is látni, fotózni. Íme egy szép, még friss virág, bizonyságul.   

(Itt valami "gubanc" van. ha a kép alá szeretném írni, hogy "Ő" galambvirág, akkor a program ezt a fotót két képpel följebb ugrasztja. Nem tudom, mit vétett szegény feje)

Hát azt hiszem, megszűnt egy időre a képaláírás lehetősége. Szóval... Itt hóvirág látható, még mindig nagyon szép állapotban. Úgy tűnik, a hűvösebb zalai klíma miatt hosszabb a virágzás ideje.

Még egy kakasmandikó. Az az érdekessége, hogy a növekedése elején átfúrta magát a száraz avaron, és egy falevél még most is a "nyaka körül" helyezkedik el.
Májvirág. Kedvenc vadvirágom sok más virággal együtt. Külön értéke az én szememben a csodásan szép kék színe. 
Friss májvirág, egy már hervatag kakasmandikó és másik májvirág társaságában.
Meténg vagy télizöld (Vinca) Szintén a kedvenc színemben pompázó vadvirág. Több változatban létezik. A csödei erdőben ezt a fajtát találtam.
Röstellem, ennek a virágnak nem jut eszembe a neve. Annak ellenére sem, hogy az általam legkorábban fotózott virágok közé tartozik.
 Csillagvirág (Scilla) Szintén több változatban létezik; de csak az "általános" nevén ismerem.

Ennyi virágfotó mára. Fotózás közben élmény volt hallgatni kedves fotóstársam, idegenvezetőm tájékoztatását a különböző virágokról. Közben megtudtam, hogy Ő matematika-fizika szakos (nyugdíjas) tanár, és már 20 éve hobbiként igen intenzíven foglalkozik a vadvirágokkal, és ugyancsak intenzíven fotózza is őket. Néha jót nevettem, amikor egyik-másik virág latin neve előbb jutott eszébe, mint az, hogy hívják a szóban forgót magyarul! :-) 
Az idő múlt, memória kártyámon szaporodtak a fényképek. Ideje volt hazafelé indulni. Út közben még megálltunk néhány fotó erejéig a Vadása-tónál. Ezt a helyet ismertem, csödei nyaralásunk alatt kétszer kirándultunk ide. Amúgy is nagy híre van a környékbeliek között.

Megérkeztünk fotóstársam házához. Én megköszöntem a segítségét, türelmét... végig sem mondhattam a mondanivalómat, invitált befelé a házba. Szabadkoztam, hogy már mennék hazafelé, de nagyon udvariasan leszerelt azzal, hogy nem mehetek el anélkül, hogy a feleségétől is el ne köszönnék.
Igaz, ennyire neveletlen nem lehetek! Elindultam és is vendéglátóm után. Az előszobában aztán "leparancsolta" rólam a kabátot, kedves felesége pedig invitált beljebb... Akkor láttam meg a 3 személyre terített ebédlőasztalt. Ekkor már durva sértés lett volna, ha nem fogadom el a meghívást ebédre. Nem részletezem: igazi Vas megyei finom ízekkel készített ebédben, deszertben, kávéban volt részem, és közben kellemes társalgásban. A háziúr olyan alapossággal ismerte, és emlegette a nádasdi eseményeket, hogy csak csodálkoztam! Én, aki ott születtem, felét sem tudtam a falu életéről, mint Ő!
Ebéd után megnézhettem a lépcsőházban, és egyik szobában a falakat díszítő fotókat. Igen alapos, precíz munkával készített, és fekete anyaggal bevont táblákon rengeteg virágfotó, alattuk pedig nyomtatott leírás a képen lévő növény legfontosabb tudnivalói. Mintaszerű, és magas színvonalú házi fotókiállítást láthattam.

Már jócskán benne voltunk a délutánban, amikor valóban hazafelé indultam. Nem a legrövidebb utat választottam, hanem útba ejtettem Ikervár városát, hogy megnézzem az ott található Batthyány kastélyt. Sajnos, nem jártam eredménnyel, mert a kastély már magántulajdonban van. Bezárták, nem látogatható.

Ikervárról aztán Sótony - Sárvár-Kertváros - Celldömölk - Pápa útvonalon jöttem haza.

Újra köszönöm a kedves pedagógus házaspárnak szívélyességüket, kitüntető vendégszeretetüket. Először, és remélem nem utoljára találkoztunk.

Kellemes Húsvétot kívánok olvasóimnak.

2016. március 25., péntek

Bakancslistám első számú túrája

Sok gondolat kavarog a fejemben... azt sem tudom igazán, hol kezdjem az élménybeszámolómat, és mit foglaljak bele :-)
A történet alapja ugyanis több évre nyúlik vissza. Több éve már annak, hogy járom hazánk legszebb, általam is elérhető tájait. Minden év elején gondolatban összeállítok egy "bakancslistát" - azaz tervbe veszem, hová szeretnék abban az évben eljutni, és lehetőség szerint turista élményeimet fényképeken is megörökíteni. Ez a terv persze kellően rugalmas, nem kőbe vésett... az adott időszak feltételei, vagy akár új ötletek is alakíthatják. Kezdetekben egyedül jártam fotózni, aztán fotóstársakkal néhány úton, majd - hogy úgy mondjam - "kiscsoportosan". Később, a győri fotóklubhoz csatlakozva nagyobb társasággal is.
Talán két éve, hogy az interneten találkoztam a Mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris) virággal, és mondhatom, szinte azonnal beleszerettem. Azt hamar kiderítettem, hogy Győr közelében ez a szép virág nem él, ezért felvettem a bakancslistámra a legközelebbi élőhelyének meglátogatását. Azt azért rögtön közlöm, hogy ez a legközelebbi is messze van - különösen magyarországi viszonylatban. Ráadásul az interneten fellelhető információk is eléggé elnagyoltak - ezt persze természetkedvelő/természetjáró mivoltom okán nagyon is megértem. Két éve is, tavaly is csúszott a dolog, mindig volt valami, ami az egyébként már kész terveimet borította - nagy sajnálatomra. Természetesen erre az évre is beterveztem egy fotótúrát az egyik lelőhelyre. Aztán tudomásomra jutott, hogy tervemet mások másképp gondolják. Úgy döntöttem, társak helyett egyedül vágok neki az útnak. 
Az interneten fellelhető élőhelyek egyikén sikerült kapcsolatba lépni egy helyi fotóstárssal.... ennek igen örültem, mert mondhatni "földimre" találtam benne, hisz én magam is a virág egyik élőhelyének közelében születtem. Szinte pillanatok alatt megegyeztünk egy közös fotózásban az úrral, akiben azóta - reményeim szerint - barátomat tisztelhetem. 
Egy dologgal azonban nem számoltam: ez pedig az őrségi ember vendégszeretete. Én magam Nádasdon, az Őrség peremvidékén születtem, de csak gyerekéveimet töltöttem ott, 18 éves korom óta Győrben élek. Itt az emberi kapcsolatok, nem kicsit felszínesek, távolságtartók, kisebb vagy nagyobb mértékben akár ridegek is (magánvélemény, mások talán másképp érzik). A közös fotózást úgy terveztem, hogy megérkezek a megadott címre, fotóstársam beül a kocsimba, fotózunk, hazaviszem, én pedig megyek tovább az utamra. Ennek megfelelően "földrefekvős" straparuhába öltöztem már itthon.
Már a találkozás első perce egész másképp alakult. Fotóstársam kijelentette, hogy szó sem lehet addig elindulásról, amíg a feleségének be nem mutat, és nem iszunk együtt egy kávét. Hiába szabadkoztam, a kedves invitálásnak nem lehetett ellenállni. 
A bemutatkozás, kávézás és rövid fesztelen beszélgetés után indultunk az osztrák határ felé, a Strem határfolyó melletti erdőkbe. Első találkozásom azzal a virággal, amit már régóta szerettem volna látni! :-)
mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris)
Még épp időben voltam, találkoztunk szép és friss virágokkal is, de a példányok zömén már látszott, hogy az elvirágzásuk kezdetén járnak.
mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris)
mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris)
mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris)
mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris)
mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris)
mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris)
berki szellőrózsa (Anemone nemorosa)
Fotózgattunk, beszélgettünk... közben szóba került, hogy a közelben kakasmandikó (Erythronium dens-canis) nevű virág is előfordul. Szinte kérnem sem kellett, máris megígérte, hogy a kockás liliom után kakasmandikót fogunk fotózni!

Hálás köszönet neki ezúton is - segítőkészségéért, barátságáért, szívélyességéért.

Nevét és elérhetőségét, valamint a kockás életterét szándékosan nem írom le - ha találkozik blogposztommal, Ő úgyis tudja, miről és kiről szól a történet.  

Fotótúrám leírása egy másik posztban folytatódni fog. Akkor a kakasmandikó lesz a fő téma.

Kellemes Húsvétot kívánok minden kedves blogolvasómnak!

2016. március 19., szombat

Leány-kökörcsín(y)

Ma nem sokat szövegelek, mindössze pár képet mutatok a Győr-közeli Nyúl község "havasaiban" fotózott leánykökörcsin-képeimből. (A "nyúli havasok" a Nyúl községi dombok tréfás helyi elnevezése. Vicces nép lakik errefelé, mert magát a községet Tapsifalvának is hívják jókedvükben).

leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
Legyen szép napotok!
Egyúttal Kellemes Húsvéti Ünnepet kedves látogatóimnak!