Séta a Mecsekben, Orfűnél

Az idei év első felében többször posztoltam már Pécsről, és említettem Orfűt is. Okkal, hisz Orfűn töltöttünk egy hetet feleségemmel, hogy a hét végén részt vegyünk a medvehagyma-fesztiválon. 

Orfű, a medvehagyma-fesztivál helyszíne

Engem nem maga a medvehagyma érdekelt elsősorban, de ez jó alkalom volt arra, hogy olyan időpontot válasszunk, amikor a feleségem is talál az ő érdeklődésének megfelelő időtöltést. Én alapból Pécs fotózására voltam ráhangolódva... no meg természetesen hegyi gyalogtúrákra.

Az időjárás "nem volt barátom" a hegyi túrák tekintetében. Többször volt eső, ami jól feláztatta a hegyi utakat. Én viszont csak amolyan "szalonturista" vagyok, esőben-sárban nem szívesen áztatom a bakancsomat.

Azért nem unatkoztam. Sokat tartózkodtam Pécsen (nem eleget, többet szerettem volna), jártuk autóval a környező városokat, és hát azért Orfű környékén is kalandoztam egy keveset.

Orfű - hegyi turista- és kerékpár út

Az Orfűre szánt egy hét vége felé úgy döntöttem, az ott töltött idő utolsó napján fölmegyek a közeli hegyoldalba, legyen bármilyen időjárás! És lám, egészem kellemes idő alakult addigra.

Medvehagyma tömegével

Mivel a környéket nem ismertem, társaságom pedig nem volt az úton, arra mentem, amerre utat láttam magam előtt. Térképet természetesen vittem magammal, és a telefonom is nálam volt arra az esetre, ha eltévednék, és meg kellene tudnom, hol is vagyok tulajdonképpen.

Még mindig medvehagyma

Nem mondhatom, hogy túl látványos utam volt. Szokásos dimbes-dombos hegyoldalak, erdő, és medvehagyma elképzelhetetlen mennyiségben. 

Azt olvastam, hogy a medvehagyma attól kapta a nevét, hogy a medvék a téli álmukból ébredve ezt a növényt találják nagy mennyiségben. Mivel tápláló, sok vitamint tartalmaz, szívesen fogyasztják.

Nem tudom, mikor éltek medvék utoljára a Mecsekben, de itt jó dolguk volt, az biztos!

Irányjelző táblák

Időszakos hegyi vízfolyás. Most éppen nem folyt... :-)

Büdöskút - egy nevezetes hely az utam során

Csillaghúr

Mint említettem feljebb, nem túl sok fotótémát találtam. Persze, ettől függetlenül jól éreztem magam, élveztem a csendet, nyugalmat, és haladtam előre olyan tempóban, ami erőnlétemből telt. Figyeltem az utamba kerülő növényzetre is... néhol megálltam egy-két felvétel kedvéért.

Egy újabb szép vadvirág

Turista-út - motorizált járművek elől elzárva

Az utam váratlanul egy kiépített közutat keresztezett. Rögtön néztem a térképemet: arról tudtam meg, hogy egy hegyi autóverseny-pályához érkeztem. Ezen az úton át kellett menni, hogy folytathassam az utamat.

A versenypálya egy szakasza

Átmentem, visszanéztem, ezt láttam. 

Ha igaz, akkor ez egy cincér

Mentem tovább, egyre lassabban, mert az út egyre inkább csak fölfelé vezetett. Amint én ott kapkodtam a levegő után, egyszer csak egy futó hölgyet láttam! De nem ám lefelé futott, hanem hegynek föl!!!
Na, itt lett elegem nekem a Mecsekből! Én már vánszorogni is alig tudok, mások meg futva mennek el mellettem! Fogtam magam, visszafordultam, és bevettem az irányt újra Orfű felé!

Árvacsalán

Ez való nekem, a virágfotózás, nem a hegymászás! 

Most már vissza, "hazafelé".

De azért jó volt ám! Csak kissé unalmas volt. Nem az út hibája, hanem az enyém. Néhány éve még magamban is egész jól elvoltam, jártam is sokat a lakhelyemhez sokkal közelebb lévő Bakonyban. De változnak idők, és mi is változunk benne....

Hogy miért vettem elő újra a mecseki témát? Lehet, a közeljövőben új kirándulást teszek oda. Kicsit odébb, más területeket szeretnék bejárni, ha valami el nem veszi a kedvem tőle. Mert a dolgok jelen állása szerint most is egyedül leszek....

Szép napot kívánok a látogatóimnak!

II. Rákóczi Ferenc emlékezete

Észak-Magyarországi és Kelet-Szlovákiai kétnapos kirándulásunk kiemelt célja történelmünk egy nagy alakja előtt tisztelegve az Ő életútjának néhány helyszínét felkeresni. A kirándulás időpontját pedig a tokaji szüreti ünnepséghez időzítettük - ezek nem egymásnak ellentmondó momentumok, hisz maga Tokaj vidéke is elválaszthatatlan az egykori fejedelem és szabadságharcos vezér személyétől.

A tokaji események - szorosan véve - nem témája a posztomnak. Kezdjük tehát a "közös virtuális utunkat" Sárospatakon.

Sárospatak - Rákóczi-vár

Meglehetősen szürke, kissé borús időben érkeztünk a késő délutáni órákban Sárospatakra. Nagyon kevés időnk volt csak, alig több, mint egynegyed órát tölthettünk itt, és menni kellett tovább. A fotóim is nagyon elkapkodottak, esetlegesek lettek, hisz a pár percben szerettem volna a vár mennél több részletét képre venni. Néhány éve jártam már itt, tudtam, hol mi található, mit érdemes fotózni. Az azonban rögtön szembetűnő volt, hogy sok a változás azóta.

Sárospatak - felújított vár-részlet, a nevezetes Vörös-toronnyal

Sárospatak - Rákóczi vár

Sárospataki megállónk után Sátoraljaújhelyre mentünk tovább. Itt a Vár-hegy tetején lévő hotelben finom vacsorát kaptunk. Előtte aperitifként a tulajdonos saját készítésű gyümölcspálinkáját, vacsora közben pedig az ugyancsak saját termésű borát kóstolgathattuk. 

A kellemesen telt éjszaka után az államhatár szlovák oldalán Borsi (szlovákul Borša) nevű településen a fejedelem szülőhelyét kerestük fel.

Borsi - Rákóczi-vár

Maga az épület kalandos időket élt meg a történelem során - ez jól látszik is rajta. Pillanatnyilag nagyon lepusztult állapotban van, de felújítási munkák folynak benne. Van remény, hogy idővel szépen, rangjához méltóan helyre lesz állítva.

Rákóczi Ferenc mellszobra a vár előtt

A fejedelem szobrát csoportunk nevében a túravezetőnk megkoszorúzta, majd elénekeltük a magyar himnuszt. A főhajtáson kívül csak ennyire volt lehetőségünk.

A vár bejárata

Jó (vagy rossz ?) szokásom szerint megint ellógtam pár pillanat erejéig a csoporttól, és bekukkantottam a vár udvarára. Nem mondhatom, hogy vidám dolgokat láttam. De van remény a lepusztult épület megszépülésére.

Még egy gyors fotó, indulás előtt

Sietni kellett, várt bennünket Kassa. Ott megbeszélt találkozónk volt a szlovák idegenvezetővel, nem várakoztathattuk sokáig.

Kassa Dóm, Szent Erzsébet templom

"Kassa (szlovákul: Košice, németül Kaschau) Szlovákia második legnagyobb városa, az egykori Abaúj-Torna vármegye székhelye, ma a róla elnevezett kerület és járás központja, katolikus érseki és evangélikus püspöki székhely. Népessége 240 688 fő, ebből 6 382 magyar (2,65%) (2011). Abaszéplak, Bárca, Hernádtihany, Kassaújfalu, Kavocsán, Miszlóka, Pólyi, Saca, Szentlőrincke, Szilvásapáti és Zsebes községeket csatolták hozzá." - Wikipédia

A Rodostóból hazatelepített Rákóczi-hamvakat (és kíséretének hamvait) ebben a templomban helyezték örök nyugalomra.

II. Rákóczi Ferenc herceg, egykor Erdély és Magyarország fejedelme

Kripta

Az idegenvezető részéről kissé ijesztő információt kaptunk a kriptában uralkodó állapotokról. Nem részletezem, de tény, hogy kissé megszeppenve ugyan, de mindenki egy emberként ment le az altemplomba. Az én nézőpontomból ez azért volt hátrányos, mert - udvarias ember lévén - az utolsók között jutottam le. A kicsi helyen összezsúfolódott társaság miatt aztán alig találtam olyan helyet, ahonnan - magasra tartott kamerával - képeket tudtam készíteni.

Rákóczi-kripta

Itt is elhelyeztük a koszorúnkat, és az idegenvezető "jótanácsa" ellenére elénekeltük nemzeti himnuszunkat. Nem lett semmi bajunk, senkire nem jött atszmás vagy allergiás roham... úgy látszik, kivételesen jó az immunrendszerünk! :-)

Szarkofágok

A digitális fotómasinák korában "mindenki fotós" - nem volt ez másképp ezúttal sem. Türelmesen (vagy inkább türelmetlenül) kivártam, amíg mindenki megörökítette fényképező gépével, mobiltelefonjával, tabletjével a helyszínt, és így a már üres kriptáról is készíthettem felvételeket.

A fejedelem szarkofágja látható középen, benne a fejedelem, Zrínyi Ilona és Rákóczi József bronz koporsói. Bal oldalon Sibrik Miklós udvarmester, jobb kéz felől gróf Eszterházy Antal szarkofágja látható. 

Sajnos, a képre nem került rá, de itt található még gróf Bercsényi Miklós, és felesége, Csáky Krisztina szarkofágja is.

A lépcsőről nézve...

A fejedelem, és kíséretének Rodostói háza másolatban

A rodostói ház mását is felépítették Kassán, a hamvak hazahozatala után. Az épületben múzeum, kiállítás látható, ottjártunkkor azonban nem volt nyitva.

Szép út volt, sok érdekességgel, nem kevés tanulsággal. 

Szép napot minden kedves blogolvasó barátomnak!

Szerencsen - Tokaj és Kassa felé

Hogy is kezdjem a mesémet? Hol volt, hol nem volt... na, ez nem jó! Akkor legyen úgy, hogy: Az úgy volt, hogy az abdai Vándorbot - sok egyéb út mellett - utazást szervezett Tokajba a szüreti vigasságba, és Kassára, a Rákóczi-emlékhelyekre. Mivel ez az utóbbi különösen érdekelt engem, régóta szerettem volna ide eljutni, feleségemmel együtt beneveztünk az útra. Menet közben aztán kiderült, hogy nem csak ez a két megnevezett város lesz utazásunk helyszíne, hanem megállunk útközben itt-ott - vagy tervezetten, vagy ahogy a "szükség" megkívánja. Mert hát az ember "emberből van", ezért elkerülhetetlen, hogy időközönként felkeresse a "fésülködő" helyeket - mások szerint "telefonálni" menjen.

A mi buszunk is megállt egy - a fentiekre alkalmas helyen. Ami engem illet, a "fésülködéssel" hamar végeztem. Kaptam hát a fotós táskámat, mert a környéket egészen egyedinek találtam, úgy döntöttem, készítek néhány fotót. Azt se tudtam még akkor, melyik város szélén állunk...

Mellettünk volt egy country-kocsma, a másik irányban pedig valami... erről messziről nem tudtam megállapítani, mi az. Mivel kaptunk némi szabadidőt, a kissé szokatlan formájú épület felé siettem. Közelebbről már felismerhető volt, hogy az egy egészen modern formájú templom, mellette pedig egy olyan torony, vagy harangláb, milyet soha nem láttam még eddig. 

Szerencs - Munkás Szent József templom

Amint körül néztem, jobb kéz felé egy másik különös építmény is szemembe ötlött. Erről aztán felismertem, hogy Szerencs város határában vagyunk. Öt éve már jártam itt egyik nyaralásom során, ezért volt ismerős ez a kapu.

Szerencs - Hegyalja kapuja

(Nagy kár, hogy ott van az a ronda kémény, de hát ott van)

Visszafordultam a templom felé. Közben nézegettem az órámat, mert nem szerettem volna kifutni az időből. Kínos, amikor 40 ember arra vár, hogy egyetlen fotómániás végre visszataláljon a buszhoz, és mehessünk tovább.

Volt még egy kis idő, ezért közelebb mentem a templomhoz. Nyitva volt. De mindenek előtt a bibliai tíz-parancs kőbe és fémbe alkotott mását fotóztam le... sajnos, rongáló kezek ezt a művet sem kímélték, valaki igen humorosnak vélte magát!

Tízparancsolat

Altemplom

A templomba lépve ott találtam néhány személyt. Igen segítőkészek voltak, kérdéseimre készségesen válaszoltak, és ajánlották, hová menjek még fotózni az épületben. Tőlük tudtam meg, hogy ez egy kétszintes templom. Alul urnás temetkező hely, a felső szint pedig maga a templom.

Altemplom, urnasírokkal

Urnafalak egy részlete

Az emeleti szint, a szertartások temploma

Miután mindent megnéztem a templomban, siettem vissza a buszhoz. Közeledett a pihenésre szánt idő vége. A társaság azonban még nem állt készen a továbbutazáshoz: néhányan a western-kocsmában "frissítették" magukat, néhányan pedig kicsit odébb a "cowboyok" táncában gyönyörködtek. Én ez utóbbit láttam érdekesebbnek, itt töltöttem a kissé megnyújtott pihenés hátra lévő részét.

Western-kocsma

Cowboy-dance

Cowgirl

Táncosok

Dance

Dance

Buffalo Bill kocsmája, és cégére

Háááát, eddig tartott a rövid pihenő... buszra ültünk, és mentünk tovább. Új cél: Sárospatak!

Legyen szép napotok!

Úrkút - őskarszt

"Az 1917-ben megnyitott, és 1930-ig művelésben tartott úrkúti külszíni bánya Európa második legnagyobb mangánlelőhelye (ma már mélyműveléssel bányásszák az értékes ércet)"

"A védett területet kerítés övezi, de a bejáraton keresztül bárki által szabadon megközelíthető." - Wikipédia

Mindig érdekeltek a különleges természeti jelenségek. Ha csak módomban állt, meg is látogattam mindig azokat a helyeket, amelyek eltérnek a szokványos formáktól. Kis hazánkban is adódnak ilyen lehetőségek, bár azért el kell ismernünk, nem kényeztet el bennünket a természet "csudákkal".

Nemrég láttam néhány fotót az interneten az úrkúti őskarsztról. Azonnal információkat kerestem róla, és soron kívül előre vettem ezt a helyet a bakancslistámon. Úgy gondoltam, ha nem töltené ki az egész napomat ez a kirándulás, akkor még meglátogatom egyúttal a közeli Ajka belvárosát.

Elmondtam feleségemnek, mi a tervem. Tetszett neki is, így aztán a hét közepén együtt autóztunk a Bakony egyik legszebb tája felé.

Úrkút falu főutcájáról nyíló mellékutak szépen ki vannak táblázva. Csak egy picit kell figyelni, és könnyen megtaláljuk a természetvédelem alatt álló terület felé tartó elágazást. A bejárat egy kis fa-kapun keresztül vezet. Az ajtó állandóan nyitva van - esetleg be van reteszelve, de nincs lezárva. A parkolásra viszont kevés a hely... de megoldható.

Úrkúti őskarszt

A hely az első pillanattól kezdve lenyűgöző. Magyarországon nem nagyon szoktunk a hasonló látványhoz. Ajánlom a fotózás szerelmeseinek, egyedül menjenek oda, vagy olyan társsal, akinek legalább annyira szenvedélye a fényképezés, mint magának... egyrészt nehéz szabadulni a hely hatása alól, másrészt "kapkodva kattintgatva" nem érdemes fotózni ezen a helyen. (Lehet, én is visszamegyek újra).

Úrkúti őskarszt

Úrkúti őskarszt - résbarlang

A sziklák réseiből több helyen víz szivárgott, különleges látványt nyújtva, és különleges hangulatot keltve a hasonló látványhoz nem szokott városlakóban.

Úrkúti őskarszt

Csodálatosan üde, zöld növényzet igazán frissítőleg hatott a szemlélőre. A felhők mögött bujkáló nap változatos fényeket bocsátott a tájra. 

Úrkúti őskarszt

A mély terepszakaszokat biztonságos lépcsőn lehet megközelíteni. 

Úrkúti őskarszt

Úrkúti őskarszt

Úrkúti őskarszt

Úrkúti őskarszt

Úrkúti őskarszt

Úrkúti őskarszt

Nejem nem tipikusan turista alkat, mégis nagyon szerette ezt a helyet. Őszintén szólva inkább csak szemrevételezni, mert lépcső ide vagy oda, a szakadék aljába nem tudtam lecsábítani. Az erről a helyről induló tanösvényen viszont elindult velem. Messze ugyan nem jutottunk, mert a felázott úton erdőgazdasági gépek is közlekedtek, nyomukban víz gyűlt össze, nagyon megnehezítve a közlekedést. Innen hamar vissza is fordultunk.

Úrkúti őskarszt - egy pillantás a falura a tanösvényről

Úrkúti őskarszt

Úrkúti őskarszt - pihenőhely

Úrkúti őskarszt

Itt már távozóban voltunk... előttünk a bejárati kiskapu.

Úrkúti őskarszt

Kicsit lemaradva követtem a nejemet a kijárat felé. Út közben még tekintgettem jobbra-balra, néhány fotót készítve közben.

Úrkúti őskarszt

Ennyi kép ízelítőül... remélem, sikerült néhány barátom érdeklődését felkelteni a hely iránt, és aki még nem látta, előjegyzésbe vesz itt is egy látogatást!

Szép napot, kellemes fényeket!