Unaloműző séta Mosonmagyaróváron

"Mosonmagyaróvár (latinul Ad Flexum; németül Wieselburg-Ungarisch Altenburg, horvátul Stari Grad) város Győr-Moson-Sopron megyében, a Mosonmagyaróvári járás székhelye. 1939-ben jött létre Moson és Magyaróvár egyesítése révén." - Wikipédia

Mosonmagyaróvár - itt van Győr szomszédságában, mégis alig ismerem... sokszor átutaztam a városon vonattal, busszal, autóval, de alig láttam belőle valamit. Most aztán úgy döntöttem, legalább fél napot arra szánok, hogy végigsétálok a főutcán, és készítek annyi fotót, amennyit lehet!

Vonatra ültem, és hamarosan már ott is voltam. Indul a séta!

A fotókat olyan sorrendben mutatom be, amilyen sorrendben készültek. Elmondom, hogy nem ennyi fotó készült, amennyi itt meg fog jelenni, hanem ennél sokkal több. Még alapos szelektálás után is sok képem maradt... nem feltétlenül nagyon jók, inkább úgy fogalmazok: amelyek nekem tetszettek.

A fények egészen különlegesek voltak azon a napon. Vastag felhőket kergetett a szél, sötét árnyékba borítva a város kisebb-nagyobb részeit. Az égbolt vakítóan kék volt máshol, vékony fehér felhők vakítottak nagy foltokban... önmagában biztosítva a digitális képek beégését, kék égboltrészleteket, és ijesztően fekete felhőfoltokat. Na, ennyit a fényekről...

Szólni kell a sok templomról is. Nem tagadom, kedvenc fotótémám még akkor is, ha belül nagy a sötétség, óriásiak a fény-árnyék ellentétek, városnéző turistaként pedig nem cipelek fotóállványt magammal.

Nept. Szent János templom

 Rögtön az első fotó, amit elkészítettem. A templom zárva volt, csak a főhajó végét lezáró rácsig tudtam bemenni. Nagyon sajnáltam, mert a templom csodálatosan szép.

Utcakép Mosonmagyaróváron

Kápolna

Nem tudok róla lényegében semmit, csak azt, hogy közvetlenül a főút mentén fekszik, és nagyon szép.

Utcakép

Különleges irányjelző tábla, Magyaróvár irányát jelzi.

Zsidó emlékmű

Tudtommal erről a helyről hurcolták el a zsidókat a holokauszt idején.

Szent Gotthárd templom

Hatalmas és szép épület. Nyitva volt, körbe tudtam fotózni az egész belső terét. Gyönyörű színes üvegablakai vannak. Szívem szerint ide tenném valamennyi itt készült képemet, de tartok tőle, nem mindenki nézi szívesen ezeket.

Utcakép Mosonmagyaróváron

Utcakép Mosonmagyaróváron

Idegen turistaként jártam a városban, nem mindenről tudtam, mit látok. Például azt az egykori gyárépületet sem tudtam beazonosítani. Ennek ellenére nekem úgy tűnt, jól mutat ott, ahol van :)

Utcakép

Utcakép cégérrel

Habsburg Frigyes

Habsburg Frigyes

"Habsburg–Tescheni Frigyes főherceg (Erzherzog Friedrich Maria Albrecht Wilhelm Karl von Österreich), (Gross-Seelowitz, Morvaország, 1856. június 4. – Magyaróvár, 1936. december 30.) osztrák főherceg, magyar királyi herceg, Teschen hercege, császári és királyi tábornagy, 1914-től 1917-ig az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének főparancsnoka." - Wikipédia

Utcakép

Utcakép. Háttérben az egykori vár

Magyaróvár egykori vára

A várban ma a Nyugatmagyarországi Egyetem egyik kara működik.

Régi várfal maradvány

Egy újabb nézet a várról

Emlékmű

Az 1914-18 között, az I. Világháborúban elesett egykori egyetemi diákok emlékműve. Az elesett hősök neve olvasható a perem belső felületén.

Belső udvar

"Magyar Királyi Gazdasági Akadémia"

Utcakép a várral

Utcakép

Utcakép Mosonmagyaróváron

Szemezgetés a mosonmagyaróvári legfrissebb képeimből. A "családi albumban" sokkal több van ennél. Vannak érdekesek is - mármint annak érdekesek, akik szívesen nézegetik a városnéző turisták képeit.
Nagyon jól éreztem magam a városban, kellemes séta volt. Még a fura fények ellenére is!

Szép napot minden látogatómnak, barátomnak!

Myra Wasserfälle - Ausztria

A horvátországi Plitvice vízesései után egy újabb csodálatos természeti jelenség bejárására volt lehetőségem. A Győr melletti Abdán működő Vándorbot Egyesület szervezésében jutottam el az ausztriai Myra vízeséshez, egy rövid autóbuszos kirándulás résztvevőjeként.

Nem is tudom, örüljek, vagy bosszankodjak amiatt, hogy egy hosszabb esős időszak egy ugyancsak eső napján történt meg a kirándulás. A nap első felének programja a Schneeberg-hegyen tervezett kirándulás volt... erről most nem ejtek szót, talán később. Nézzük inkább, mit láttam /látott kis csoportunk/ a Myra vízesés mentén.

Myra vízesés

Tény, hogy egy albumot már megosztottam G+ barátaimmal az ott készített képeimből. A látvány azonban olyan csodálatos és lenyűgöző volt, hogy a bemutatottaknál jóval több képet készítettem. A lelkesedés pedig már csak olyan, hogy ami nekem tetszett, azt szeretném veletek is megosztani. Legalább olyan mértékben, amennyire néhány fotó megmutatásán át ez lehetséges.

Myra vízesés

Tulajdonképpen ezek a képek is csak kiragadott minta... még a nyers képeim utómunkálataival sem végeztem. Mondhatom, "pihenésképpen" teszek közzé pár képet, és írok melléjük néhány mondatot.

Myra vízesés, és a bejárást segítő hidak, lépcsők egyike

Ténylegesen sok mesélni valóm nincs is. Az ott megélt szép élményeket csak átélni lehet, szavakkal elmondani aligha. Megkísérelni persze lehet, de azt tudni kell, ez csak nagyon kevéssé sikerülhet.

Myra vízesés

A víz (patak?) tulajdonképpen két, elég nagy szintkülönbségen elhelyezkedő víztározó között között folyik. Egészen pontosan a patak vízeséses szakasza, mert hát a víz már csak olyan, hogy valahonnan jön, és valahová megy, nem igaz? Alapértelmezés szerint a bejárás az alsó szintű víztározónál indul, és folyásiránnyal szemben haladva járható be a felső szinten elhelyezkedő víztározó felé.

A Myra melletti útvonal egy szakasza

Myra

A teljes útvonal nagyon gondosan ki van építve. És rendkívül látványosan! Ahol a víz viszonylag kis eséssel folyik, a képen látható módon, nagy esésű szakaszokon pedig fából készült hidak teszik kényelmes és biztonságos módon, séta tempóban járhatóvá az utat, és élvezhető a zuhogó víz látványát.

Myra

A fotózási lehetőségek kissé ellentmondásosak. Tudott dolog, hogy igényes fotósok folyó vizet fotóállványról fotóznak... ez rendben is van, ha van idő (és fizikai energia) arra, hogy komoly felszerelést cipeljen magával az ember. Nekem, és utastársaimnak persze nem volt (és hely sem a buszban, mindezek szállításához). Maradt tehát az a lehetőség, hogy kézben tartott gépekkel fotózzunk.

Myra

 Fényképezni általában napfénynél szeretünk. Ugyanakkor a fényes napsütés mellett erdőben, fák között olyan nagy fényintenzitás-különbségekkel találkozunk, ami nagyon megnehezíti az amatőr szintű gépek tulajdonosainak életét. A beégés és bebukás jelenségére gondolok. Ha viszont kevés a fény, mert felhők takarják az eget, akkor pedig a kevés fény okoz gondot - hosszú záridők, kézremegés, bemozdulás... Jó esetben egy jól működő képstabilizátor csökkentheti ezt a problémát.

Sziklafal

A mi esetünkben igencsak borult ég alatt sétáltunk, és meglehetősen kevés fény mellett fotóztunk. Szabad szemmel természetesen nagyon jól lehetett látni mindent, de a fényképező gépek azért elvártak némi ISO emelést, nagy fényrekeszt, és bekapcsolt képstabilizátort. Így sem sikerült minden felvétel még csak turista színvonalon sem.

Patak

Akkor még nem beszéltem a háborgó, habzó vízfelület becsillanásairól! :)

Alattam a víz

Kövek között jobbra, balra

Jókor jártunk ott. A többnapos esőnek köszönhetően bőven volt víz a patakban, csodás látványt nyújtva, és megunhatatlanul sok témát kínálva a szenvedélyes fotográfusoknak.

Myra

Myra

Egy fotós- és kiránduló társammal végigjártuk a víz mentén bejárható utat. Visszafelé választhattuk volna a sima autós utat, de nem ott jöttünk le, hanem újra a víz mellett. Persze, majdnem ugyanannyit fotózva lefelé is, mint felfelé menet.... de hát ki tudna ilyen lehetőségnek ellenállni?

Szép napot minden kedves blogolvasó barátomnak!

Vadvirágos kiskertemben

A történet ott kezdődik - csak röviden mesélek - hogy sok évvel ezelőtt vásároltam egy darabka földet. Panellakó városiként úgy terveztem, milyen jó lesz majd nekem nyugdíjas koromban, az egész napom azzal telik, hogy a kertbe járok, teszek-veszek a jó levegőn, nyugtató csendben, zöldben... Volt sok munka, mire a lucernaföldből szép gyepes kert lett. Ültettem sok gyümölcsfát, szőlőtőkéket, virágokat... Néhány év múlva, ahogy egyre több gyümölcs termett, hívatlan látogatók tűntek fel a környező kertekben, így nálam is. Én dolgoztam a fáimmal, ők meg leszüretelték a termést. Így ment évekig, amikor aztán besokalltam, és abbahagytam a kertművelést. Addigra szomszédom is csak egy maradt, a többi - korábban szép gyümölcsös - helyén már csak gaztenger virított.

Egy szép csillagőszirózsa

Három évig bírtam... idén nyár elején erőt vett rajtam a kíváncsiság - vajon mi lehet a kertben? Kimentem persze, és leesett az állam! A fák derékig érő gazban álltak ugyan, de roskadásig tele érés előtt álló gyümölccsel! Meggy, cseresznye, körte, alma, szilva, dió... mindből legalább két fajta!

Elmondhatom, abszolút bio minőség, mert hogy három évig nem hogy permetszert, de még engem se láttak!

Úgy alakult aztán, hogy idén megint saját fáimról ehettem (meg persze kis családom) meggyet, cseresznyét, egy kevés szilvát. Sajnos, a rengeteg nyári eső miatt a hegyi területet nagyon nehéz megközelíteni, ezért az épp ebben az időszakban érő körték és szilvák a földön, a fa alatt végezték. Mindössze a sárgabarack termést szedték le illetéktelenek, ezt egészen biztosan tudom. 

Alma és dió szép mennyiségben maradt a fákon, pillanatnyilag ezek begyűjtésével foglalkozom. És néhány fotó elkészítésével... :)

Garantáltan bio

Garantáltan bio

Garantáltan bio

Feleségem csodálkozik... :)

Ebből is sok van

Meg ebből is...

Azért szép, ugye?

Dió

Mikorra eszembe jutott, hogy a fákat is fotózzam, addigra a könnyen elérhető termést már le is szedtem. A gépemen csak egy macro-obi volt, magasabban lévő gyümölcsökre nem tudtam rázoomolni. De azért talán így is látszik, mi a "téma".

Legyen szép napotok....

A kornistárnics végnapjai Gyirmóton

Halász Alexandra, egy sokak által kedvelt blogíró és természetjáró a győri amatőrök képei alapján "Kincses Gyirmót"-nak nevezte Győr egyik kerületének a Rába árterében elterülő rétjeit. Nagyon találó elnevezés, pedig tudtommal Alexandra még sohasem járt itt!

Nos, ezek a kincsek nem mások, mint vadvirágok, lepkék, szöcskék, pókok - azaz a természetjáró műkedvelő amatőr fotósok kedvenc fotótémái. Én is gyakran járok ide, szívesen kóborlok a fűben, töltésoldalakon, járt és nem járt utakon.

Mostanáig az egyik legkedveltebb fotós "modellem" az elbűvölően szép, csodásan kék kornistárnics volt. Nem véletlen a múlt idő.... a mai tapasztalatom szerint nagy valószínűséggel idén fotóztuk utoljára ezt a szépséget. A láprét ugyanis magánkézbe került... azóta kaszálógépek járják a területet, és kíméletlenül vágnak mindent, ami a gépek útjába kerül. Attól tartok, ez a kis természeti csoda az újszerű rétművelés áldozatává vált.

Kornistárnics

A Wikipédia szerint: "20–60 centiméter magas, egyszerű vagy elágazó szárú évelő növény. Átelenes levelei közül az alsók rövidebbek, tompásak, a felső ezzel szemben szálas-hosszúkásak. Tőlevelei hiányoznak. Feltünő, 3-5 centiméter nagy, sötét égszínkék virágai magányosan vagy kisebb csoportokban, általában a hajtások csúcsi részén fejlődnek. Az 5 cimpájú pártát belül egy-egy világos (fehéres-rózsaszínes) pettyezett sáv díszíti. Július végétől szeptember közepéig virágzik."

Igen, július végétől szeptember közepéig virágzik - ha hagyják. De ha az élőhelyét rendszeresen kaszálják, akkor hamar el tud tűnni.

Gyirmót mellett egy kis területen néhány éve még gazdagon virágzott a kis kedvencem. Idén egyetlen szálat találtam/találtunk, augusztus végén. Egy jelölt karó közelében volt - úgy maradt életben, hogy a karót (oszlopot) kikerülte a fűkasza. Örültünk annak az egy szálnak is, és örömmel fényképeztük, abban a reményben, hogy legalább ez megmarad, a bimbói kinyílnak, új fotótémát adva. És talán megsegíti valami csoda, képes lesz tovább szaporodni.

Kornistárnics

Kornistárnics

Mindhárom kép ugyanazon tőről készült. Kissé sápadt volt a virág, talán a képeim sem igazán sikerültek. Sok oka lehet, miért ilyen, most ne ezt boncolgassuk, mert nem ez a fő téma.

Ja igen: és mi a felháborodásom oka? Hát az, hogy ma, szeptember 5.-én újra kimentem Gyirmótra, azzal a szándékkal, hogy új képeket készítek, és azzal a reménnyel, hogy kinyíltak a múlt alkalommal látott bimbók is.

Nagy volt a csalódásom, mert az egyetlen szál élő virág szőrén-szálán eltűnt! Nyoma  veszett, mint ha soha ott se lett volna! Talán egy kóbor turista letépte, gomblyuka tűzte, és nagy boldogan elsétált vele.... (persze, ezt csak a fantáziám szülte). De végképp nem értem, hová tűnhetett, kinek volt útjába, ki mit csinált vele? Hová lett a remény, hogy a jövő évben még több szép virágot fogunk látni? Hát nem tudom...

Kicsit nosztalgiázva tekintsünk vissza a tavalyi évre. Íme, akkor ilyenek lettek a szeptember 16.-án készült képeim:

Kornistárnics, 2013 szeptember 16.-án

Kornistárnics, 2013 szeptember 16.-án

Kornistárnics, 2013 szeptember 16.-án

Kornistárnics, 2013 szeptember 16.-án

Talán feltűnt Nektek, hogy túl hasonlóak ezek a képek, csak épp más nézetből készültek. Igaz, így van! Már tavaly ősszel is egyetlen tő virágzott, de akkor még több szálon, több virágtölcsért nevelve. Éppen ezért érzem nagy veszteségnek az idei esetet, mert alig maradt remény a folytatásra.

Két éve még kéklett a mező a virágoktól. Ebből az időből is mutatok két felvételt:

Kornistárnics, 2012 szeptember 22.-én + egy karolópók

Kornistárnics, 2012 szeptember 22.-én

Hát, ez van. Jövőre újra keresni fogom.

Legyen szép napotok...