Tés szélmalmai

Most ott tartunk, hogy haladunk Jásd felé, malom-múzeumot nézni. Aztán egy útkereszteződéshez értünk: itt egy tábla hirdeti, hogy ha tovább megyünk, akkor egy vízimalmot látunk, de ha balra megyünk, akkor Tés faluba érünk. Ott pedig szélmalmok vannak. Gyors döntés - több szélmalom mégiscsak több, mint egy vízimalom! Kanyar balra, irány Tés! Persze, hol van a fennsík, és azon hol vannak a szélmalmok, nem tudtam. Megint csak arra hagyatkozhattam, hogy a malom magasabb, mint egy családi ház, van esély, hogy az úttestről is észre veszem! Már jól bent jártunk a faluban, de szélmalmok helyett csak egy táblát láttunk: itt be kell menni a ház udvarára, onnan jutunk ki a szélmalmokhoz! Kissé szokatlan, de ez van ideírva............. Ráadásul ez a ház nem csak egy családi ház, hanem egy kovács múzeum is egyben!

Tés, kovács múzeum

Tés, kovács múzeum (Marika, feleségem)

Tés, kovács múzeum

Bementünk..... egy hölgy fogadott bennünket. Feleségem ment belépőjegyeket venni, én pedig már fotóztam is a régi kovácsműhelyt! Hihetetlen mennyiségű szerszám, eszköz, kézi működtetésű gép volt kiállítva. Nagy élmény volt látni! Sajnos, ebből az élményből átadni nem tudok semmit, mert a fotók töredékét mutatják csak annak, amit a helyszínen látni lehet. A kovácsműhely mögött gazdasági helyiségek vannak. Itt is rengeteg régi mezőgazdasági eszköz, gép volt látható.

Mezőgazdasági gépek, eszközök

Mezőgazdasági gépek, eszközök

Egykori tűzoltó kocsi

Közben a feleségem kapott a "háziasszonytól" egy hatalmas kulcsot! Ez a kulcs a mérete alapján akár a "mennyország kulcsa" is lehetett volna! De nem az volt, hanem a házsor mögötti területen látható szélmalmok egyikének a kulcsa. Idegenvezetés nem volt, de kaptunk egy kis írásos ismertetést a malmok rendeltetéséről, történetéről. Amúgy meg önkiszolgálás. 

Szélmalom

A holland típusú, forgatható tetőszerkezetű szélmalmok ipartörténeti emlékek. A régebbi, a Held-féle szélmalmot 1840-ben építette Pircher János ácsmester; az Ozi-féle malmot 1924-ben Ozi János asztalos.

Tés legjelentősebb idegenforgalmi látványosságát szélmalmai jelentik. A fennsíkon az állandó szél erejét kihasználva négy malom is dolgozott, ebből mára kettő maradt mint látványosság és ipari műemlék.

A malmokhoz csak egyedül mentem ki. Az egyik a kulccsal nyitható, ezáltal belülről is megtekinthető. A másik malom le van zárva, csak kívülről nézhető meg. 

Előbb a közelebb álló malomról készítettem pár képet, majd a közeli lóistálló udvarán legelésző pónikról. 

Pónik

Póni

Pónik

Lehet, hogy új divat pónikat tartani? ha igen, akkor biztosan jó üzlet pónikat tenyészteni. Azt gondolom, erről lehet szó, mert valaki nagy területet megvásárolt a környéken, és ilyen kis mini lovakat tart ott. Itt elmondom, hogy éppen emiatt a tenyészet miatt nem lehet máshol, csak a bemutatott helyen megközelíteni a malmokat - a falu felől.

Szélmalom

Szélkerék

Malomkulcs

A hatalmas kulccsal kinyitottam a megtekinthető malomépületet, majd a szerkezet tanulmányozásába kezdtem. Érdekes volt, meglehetősen egyszerű, és működőképes. 

Fa-fogaskerekek kitámasztva

Erőátviteli szerkezet

Erőátviteli szerkezet

Kitekintés a szabadba

A forgatható tetőszerkezet egyik görgője

A vitorlák által mozgatott erőátviteli szerkezet nyugalmi állapotban ki volt ékelve, hogy a kinti széljárás üresjáratban ne mozgassa a szerkezetet.

A 2.-es számú, nem látogatható malom

Szélvitorlák

A második malom csak kintről volt megtekinthető. Fotók készültek.

Dél körül járt az idő. Feleségemnél beindultak a női reflexek - dél van, ebédidő! Rögtön érdeklődni is kezdett a "kulcsos nénitől", hol lehet itt ebédelni. 

- Ó, hát itt rögtön a második szomszédban! Keressék a Mónika vendéglőt, én is oda mennék, ha kellene! 

- Itt a második házban? - kérdezte Marika.

- Nem, a második faluban, a Fő utcán! 

Jaaaa, értjük, nagyon köszönjük!!!

Kocsiba be, mentünk a második faluba, a Fő utcára. Kérdeztük, hol van a Mónika-vendéglő. Falusiak döbben csodálkozása, majd valakinek eszébe jut valami. Mutatja, merre menjünk tovább: - arra lesz, majd balra!

Találtunk egy kocsmát, ki volt írva az ajtó fölé: Mónika. Megálltunk, bementünk, a berendezést látva kicsit csodálkoztunk. Jött egy hölgy, jobban meg volt lepve, mint mi. Mondtuk, ebédelni szeretnénk. Egy pillanatnyi tanácstalanság után mondta a hölgy:

- Éppen most fő a gulyásleves! 

- Jó, de mi ebédelni szeretnénk! - mondtuk.

- Éppen most fő a gulyásleves! - mondta megint a hölgy.

- Jó, akkor kérünk két gulyáslevest! Ha megfőtt! - mondtam. Addig pedig két sört - az egyiket alkoholmentest.

Hát már megint az asszony járt jól! Már mint a feleségem.

Utóirat: a gulyásleves finom volt! Köszönjük, Mónika!

Legyen szép napotok!!! :))))

Öskü - Rotunda (kerektemplom)

Rövid bevezetés a faluról (forrás - Wikipedia):

"A falu már a római korban is lakott volt, ebből a korból két obsit-plakett is előkerült, melyet a szolgálatukat letöltött katonák kaptak. A községtől nem messze veszprémi muzeológusok avar kori sírmezőt is találtak, melyet később fel is tártak. A honfoglalás idején Ösbő vezér kapta meg a vidéket. A falu a török korban elnéptelenedett, helyükre németeket telepítettek be, de ők továbbálltak. A 18. század elején két alkalommal is szlovákokat hívtak a vidékre, akik az idők folyamán teljesen elmagyarosodtak. Egy részük katolikus, más részük pedig evangélikus volt, így e két egyháznak van temploma a faluban.

Öskü legnevesebb szülötte Tasner Antal, aki Széchenyi István személyi titkára volt 1848-ig, majd a Lánchíd Társaság titkára lett.

1947-ben a szlovák–magyar lakosságcsere keretében több szlovák család elköltözött a felvidéki Martos településre, és onnan pedig felvidéki magyarok érkeztek Ösküre.

Ösküi kerektemplom (római őrtoronyra épült XI. századi kápolna)

A rotunda a sekrestye kivételével – az a XV. században épült – eredeti állapotában áll. Magyarországon az egyetlen ilyen formátumú műemlék templom."

Öskü falu Rotunda

Ahogy korábban említettem, egy TV-műsor, és az abban látott rotunda (körtemplom) inspirált leginkább arra, hogy Öskü nevű faluba menjek kirándulni. Tudomásom szerint a kör alakú templomok jellemzően az Árpád-házi királyok, főleg I. István király korában épültek. 

Öskü falu Rotunda és sekrestye

Nagyon kevés maradt meg belőlük - közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondom, hogy egy se. Magyarországon egy ilyen emlékről tudunk - ez is csak alapjaiban létezik. Számomra különlegessége ennek a templomnak, hogy a Vas megyei Nádasd községben találták meg az alapokat. Történészek és muzeológusok, régészek hitelesítették, és eredeti honfoglalás-kori leletnek minősítették. Sajnos, az egész templom alapját nem tudták feltárni, mert a jelenlegi templomot éppen a régi rotunda helyére építették - az eredeti alapok részben a mostani templom alatt helyezkednek el. Ebben a rotundában találták meg a történelmi Nádasdy-család elődeinek első temetkezési helyét. A történészek egyetlen hasonló leletről tudnak, az is Lengyelországban található.

A falu látképe a Rotunda dombról

Ezek alapján érthető, hogy felkeltette az érdeklődésemet ez a rotunda. 

A már elmesélt hajmáskéri kitérő után rövid idő múlva már Öskün voltunk. Nem kellett keresgélni a templomot, mivel egy magaslaton áll, az országútról is jól látható helyen.

Még mindig a Rotunda

A templom valóban különleges. Nagyon jó állapotban van, látszik, hogy gondozzák. De a külső alakjától eltekintve semmi nem utal arra, hogy valóban a "tíz falu építsen templomot" istváni utasításra építették volna. Laikusként mondom persze, nem szakemberként; nem értek hozzá.

Bemenni nem tudtam, gondosan zárva volt.

Mivel ez egy személyes blog, legyen itt egy személyes fotó is: feleségem, amit lefelé jön a Rotundától

Az említett TV-műsor egy része gasztronómiával foglalkozott. Finom ételek elkészítésének módját mutatták be - értelemszerűen úgy, ahogy a faluban készítik az egyébként ismert ételféleségeket. Kerestünk egy éttermet, ahol ezek egyikét megkóstolhattuk volna. Nem találtunk egyetlen működő vendéglátó helyet sem - így aztán nem maradt más választás, mint a helyi specialitásokkal való ismerkedés helyett éhesen menni tovább a következő faluba.

Tűzoltó szerkezet

Na, de nem azonnal! A faluközpontban a rotundán kívül van még egy római katolikus, és egy evangélikus templom is. Persze, bezárva mindkettő. A kertekben pedig mindkét helyen egy-egy emlékoszlop. A templomok a szokványos kinézetű templomok, de az emlékoszlopok érdekeltek.

Katolikus templomkert: Szentháromság emlékoszlop

Evangélikus templomkert: Szent Anna emlékoszlop

A katolikus templomnál jártam éppen - lenyomtam a kertkapu kilincsét, bár reményem sem volt igazán, hogy nyitva találom. Nem is találtam nyitva. Az úttesten viszont épp akkor biciklizett arra egy hölgy. Leszállt a kerékpárjáról, és kérdezte, be szeretnék-e menni. Aztán azt javasolta, hogy hogy a szemben lévő házban csöngessek be a paphoz, ő biztosan szívesen megmutatja a templomot.

Így tettem. A pap nagyon barátságos volt, de sajnálattal közölte, hogy éppen most nem ér rá, pár perc múlva el kell mennie otthonról. Esetleg délután, akkor szívesen....... megköszöntem, de mondtam, hogy akkor már nem leszek a faluban. Erre megemlítette rotundát, javasolta, hogy nézzem meg azt is. Elmondtam neki, hogy ott már jártam - erről azt kérdeztem tőle, milyen a rotunda belülről. Legalább elmondásból tudjak róla...... Színtiszta fehérre van meszelve, nincs benne semmi középkorból megmaradt festmény, vagy freskó. Megköszöntem a felvilágosítást, és ebben maradtunk.

Hát - ez volt a szép reményekkel kecsegtető ösküi kirándulás. Persze, nem veszett el hiába a nap, mert innen Jásd községbe terveztünk továbbmenni. Az ottani malom-múzeum volt a kijelölt újabb célpontunk.

Aztán a véletlen itt is közbeszólt. De ez már a következő mesém témája lesz..... remélem, pár nap múlva visszatértek ide, és újabb kirándulásomról is érdeklődni fogtok! 

Szép napokat addig is!

Hajmáskér - 'K und K' katonakastély

A feleségem és én együtt néztünk egy TV-műsort. Ritkán fordul elő ilyesmi, mert ő nagyon kedveli a szakács- és főző műsorokat, én pedig nem vagyok egy konyhatündér típus. Úgy általában is nagyon ritkán nézek televíziót. Ezt a műsort mégis megnéztem - egy Öskü nevű falu nevezetességeit, és gasztronómiai szokásait mutatták be. Jól szerkesztett műsor volt, tetszett! Olyannyira, hogy el is határoztam, másnap elutazom ebbe a faluba, és a helyszínen is megnézem, amit a TV-ben láttam. Persze, hívtam a kirándulásra feleségemet is, aki lelkesen fogadta az ötletet! Kitaláltam, hogy ha már ott járunk, akkor átmegyünk Tés nevű faluba is, megnézni az ott látható régi szélmalmokat.

Másnap indultunk, terv szerint. De a "terv" föl is burult, amint Hajmáskérre értünk. Mégpedig azon borult föl, hogy az útról jól láthatóan olyan épületek közelébe érkeztünk, melyek mellett nem lehetett csak úgy elmenni! Meg is álltunk, és a különös épületek körbejárására, fotózására indultam. 

Ez a látvány állított meg....

Különös érzések kerítettek hatalmukba. Egykor nyilván nagyon szép épületek romjait láttam. Omladozó vakolat, ledőlt falak - elképesztő pusztulás, vagy talán szándékos pusztítás nyomaival. Rendetlenség és szemét mindenütt. Hasonló állapotban lévő hatalmas épületek a közelben, és egy árnyalatnyival jobb állapotban lévőnek tűnő hatalmas kastély kicsit odébb. Elképzelni nem tudtam, mit látok! Régi, nagyhatalmú főúr kastélyának gondoltam az egész épület-együttest! De még így sem tudtam elképzelni, mi szerepe lehetett a múlt századokban ennyi többemeletes épületnek egy főúri kastély környékén!

Az első fotókat egy önmagában is nagy épület környékén készítettem, amely valamilyen főbejáratra emlékeztetett. Talán itt volt a gazdasági udvar bejárata? Lehet, de mi indokolja ezeket a nagy méreteket? Nem találtam rá magamban logikus indokot.

Kastély

A kastély felé indultam. "Toronyiránt", mivel sehol nem láttam kerítést, vagy bármit, ami valamilyenfajta kijelölt határra emlékeztetne. Volt ugyan egy jól karbantartott épület előttem, de nem gyanakodtam semmire. Egyszerre csak a semmiből két kutya kezdett felém rohanni, dühös ugatással jelezve, hogy nem tetszik nekik az áthaladási szándékom. Kutyafóbiám van, meg is ijedtem rendesen! Szerencsére a kutyák nem szabadon voltak, hanem egy-egy kifeszített drótkötélhez kapcsolt hosszú lánc korlátozta a mozgásukat. Még idejében ki tudtam térni előlük, így baj nélkül megúsztam a kutya-kalandot.

Közelebbről

Amint a kastély közelébe értem, még szomorúbb lettem, mint az első pillanatokban voltam. 

Csúnya szürke színű falakat láttam, beszakadt tetőszerkezetet, rozsdás, sarkukból kifordított ajtókat és ablakokat. 

Kastély homlokzata

Elképesztett a látvány, nem tudtam elképzelni, mi okozhatta ennek a hatalmas épületnek a pusztulását. S ha már meg is történt, mi van itt, hogy illetékesek tűrik ennek a fennmaradását?! Fantasztikus érték megy veszendőbe, anélkül, hogy bárki próbálná menteni, ami menthető!  Megjegyzem, a kastély környezete is rendkívül lehangoló. Elképesztő "szocreál" típusú épületekkel van a környék beépítve. Semmi stílus, semmi szépérzék..... szavaim sincsenek rá, mit éreztem ott és akkor.

Kastély

Kastély

Emberek jöttek-mentek. Volt aki biztatott, menjek be, fotózzak bent is! Azt is mondták, utoljára szovjet katonai csapatok állomásoztak az objektumban, ők hagyták itt ilyen szétvert állapotban. Meg persze az ő kivonulásuk óta eltelt mintegy két évtizednyi gazdátlanság is "tette a maga dolgát"!

Hátoldal árnyékban

Azt tudtam, hogy a II. Világháború után sok magyar kastélyt és laktanyát használtak az itt maradt szovjet katonai  egységek. De hogy mi volt a kastély eredeti funkciója, még mindig nem volt világos előttem. 

Újra szemből nézve

Bejárat a kastélyba

Körbejártam az óriási épületet, de nyitva lévő ajtót nem találtam. Leláncolva, lelakatolva volt minden - kivéve a kivert ablakok. Arra azért még kíváncsiságból sem vetemedtem, hogy valamelyik ablakon másszak be egy romos épületbe néhány fotót készíteni.

Belső fotóim tehát nincsenek. Nem is tudom, sajnáljam-e - inkább nem sajnálom, mert csak a bosszúságom lett volna nagyobb, ha a belső pusztítást is látom. 

Egyetlen épület felújítva

Felújítva

Úgy döntöttem, megyek tovább Öskü felé, nincs miért maradjak tovább ezen a helyen. Végül egy felújított, használatba vett épületet azért képre vettem, hogy ne csak a nyomasztó emlékek maradjanak meg bennem erről a helyről.

A kirándulás végén - már otthon - kutatni kezdtem az interneten információk után. Akkor tudtam meg az alábbiakat - idézem: 

"Hatalmas épületek, ürességtől kongó falak, felégetett parketta és szemét. A gazos parkban és a málladozó falak között sétálgatva már csak az egykor ott élők szelleme kísért. A környékbeliek különböző történeteket mesélnek a ma egyszerűen csak "kastélyként" emlegetett épületekről. 

Vannak, akiknek Mária Terézia, másoknak pedig Horthy Miklós neve ugrik be elsőre, pedig az épületeket 1906-ban, az Osztrák-Magyar Monarchia idején császársági és királyi tüzérségi "lövőiskolának" építették. Az akkoriban 1300 lakosú településen három év alatt egy modern városrész született, ahol több ezer katonát helyeztek el. Akkori mércével mérve a tábort kiválóan felszerelték. 

A közművesített lakások mellett üzemelt itt kaszinó, vendéglő, templom, iskola, sőt még kórház is. A mintegy kilenc hold nagyságú parkot fákkal ültették körül, kialakítottak egy mesterséges tavat is íves fahíddal. Igaz, a falulakó nem sokat élvezhettek mindebből, hiszen ők a területre csak a csendőrségtől kapott igazolvánnyal léphettek be. Aztán jött két világháború. Az első nem okozott komolyabb gondokat, annál többet a második.

Megjelentek a németek, majd az oroszok. Utóbbiak évtizedes jelenlétét a falakon látható cirill betűs feliratok miatt tagadni sem lehetne, ám a falakba vésett "írásos emlékek" az itt történt átalakításnak és pusztításnak csak egy csekély részét jelentik. A templomból mozit csináltak, a lovardából színháztermet, a tavat feltöltötték, a kastély köré pedig emeletes házakat építettek. Egy utasítás miatt pedig - mely szerint minden fának nyolc méter magasnak kell lenni - gyakorlatilag tönkretették szinte az egész parkot.

A laktanya tíz (2013-ban visszaszámolva több mint húsz - saját megjegyzés) évvel ezelőtti felszámolásakor nemcsak a szovjetek és a berendezés tűnt el. Vittek mindent, még azt is, ami le volt betonozva. 

Az óriási ingatlan ezután a Kincstári Vagyonkezelő Szervezethez, majd az ÁPV Rt.-hez került. Kiderült, hogy a többhektáros terület mindössze egy helyrajzi számon szerepel, a térképeken pedig hol fehér foltként, hol pulykatelepként, hol pedig libafarmként van nyilvántartva - számol be Hornyák Ferenc, a település jegyzője az ingatlan további sorsáról.

Ötletek, tervek akadtak, de megoldás egy esetben sem született. Országos visszhangja volt például a "csernobilos történetnek". Az egykori táborban ugyanis a katasztrófában megsérült gyerekeket szerettek volna gyógyítani. A helyzet kényessége miatt a kérdést végül népszavazással döntötték el. A gyerekek nem jöhettek, az épületek állapota pedig tovább romlott. Az ingatlanegyüttes 1998-ban került a hajmáskéri önkormányzat tulajdonába. Néhány épületet már sikerült hasznosítaniuk, egy másik pedig hamarosan iskolaként születhet újjá.

Ezzel azonban a "kastély" sorsa még koránt sem oldódik meg. A Műemlékvédelmi Felügyelőség sem tud mit tenni, hiszen a katonai jelleg miatt az ingatlanok nem minősülnek műemléknek. A település polgármesterének beszámolójából kiderül, hogy több befektető is érdeklődne az ingatlan iránt, ám a kastély belső kialakítása nem a legszerencsésebb. Ezenkívül a falu határában elterülő lőtér is megmaradt. A környéken állandó hadgyakorlatok zajlanak, ami nem kis zajjal jár.

A honvédséggel is próbálkoztak, de ők sem látnak benne fantáziát. A különböző pályázatokon nyerhető pénzek nem elegendőek, ráadásul az általában követelt önrész is hiányzik. A helyiek most már ott tartanak, hogy akár szimbolikus áron is eladnák az ingatlant, a kikötés csupán annyi lenne, hogy a hasznosítás a falunak is kedvező legyen. Amíg azonban a megfelelő gazdát megtalálják, marad a gyerekek titkos játszótere. Ők legalább elkalauzolják az arra tévedő turistákat.

Forrás: ingatlanbefektetes.hu" - eddig az idézet.

Hát ez a kastély, és a környezete története. Eredetileg sem főúri kastély volt, ahogy én gondoltam, hanem katonai létesítmény. Most már tudom...........

Legyen szép napotok!!!

Budaörsi hegyek virágai

A budaörsi hegyi túrám második posztját teszem közzé ezúttal.  Bemutatom, mi vezérelt elsősorban, hogy kirándulást tegyek a hegyekbe - természetes élőhelyén kívántam megnézni, és fotózni az itt közölt virágokat. Rövid ismeretanyagot is mellékelek a képekhez, melyeket az internetes közlésekből ollóztam.

Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)

Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)

Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)

Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)

Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)

Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)

Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)

A leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó, selymesen gyapjas évelő növényfaj. Népies nevei: lókökörcsin, kikirics, kükörics, tikdöglesztő, alamuszvirág, kokasharang, varjúkikerics.[1]

Március-áprilisban nyíló virágai kékesibolya színűek, élénksárga porzókkal. A felálló kehelyszerű virágot, mely borús időben gyakran bókol, alul sallangos murvalevelek veszik körbe, hat, 4–5 cm hosszú kékeslila csészelevél díszíti. A szár csak a virágzás vége felé nyúlik meg, ekkor jelenik meg rajta a 3 örvösen álló, gallérozó fellevél, 2–8 mm-es, behajlított, keskeny sallangokkal. A terméskék egymagvúak, tollasak. A kifejlett növény 10–40 cm-re nő meg. Sztyepperéteken, szikla- és pusztafüves lejtőkön, erdőspuszta-réteken fordul elő.

Tavaszi hérics (Adonis vernalis)

Tavaszi hérics (Adonis vernalis)

Tavaszi hérics (Adonis vernalis)

A tavaszi hérics (Adonis vernalis) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjéhez, ezen belül a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjához tartozó, Magyarországon védett faj.

Száraz gyepeken, legelőkön, kaszálókon, a síkságon, illetve dombvidéken. Európa középső és déli részétől egészen a Nyugat-szibériai síkságig fordul elő. Egyenes szárú, 20–50 cm magas évelő. Feketés, vaskos gyöktörzse van, ebből vékony, elágazó gyökerek indulnak. Levelei ülők, 2-4-szeresen szeldeltek 5 mm-nél hosszabb sallangokra, emiatt a növény borzos kinézetű. Élénksárga virágai a 8 cm átmérőt is elérhetik, 20 sziromlevele, sok porzója van. Termőtája apokarp, minden termőlevélből különálló makkocska fejlődik. Április-májusban virágzik.

Hegyi ternye (Alyssum montanum)

Sárga színű Tavaszi hérics (Adonis vernalis) 10-20 cm magas, szürke levelű, áprilisban nyíló sárga virágú, igénytelen növény. Szélsőségesen száraz, meleg helyeken is megél, egy kicsit mindig ziláltnak tűnik, mert szára elfekszik.

Feketéllő kökörcsin (Dryocopus martins) 

Feketéllő kökörcsin (Dryocopus martins) 

Feketéllő kökörcsin (Dryocopus martins) 

Feketéllő kökörcsin (Dryocopus martins) 

A kökörcsinfélék egy másik, különleges fajtája: Feketéllő kökörcsin

Befejezésnek pedig az örökszép ibolya!...........

Ibolya

Az ibolya (Viola) az ibolyafélék családjának névadó és egyben legnagyobb nemzetsége mintegy négyszázötven fajjal. Szinte minden helyen megél ahol van elég víz és talaj. Fajai megtalálhatók minden trópusi és szubtrópusi területen, emellett az északi és a déli mérsékelt égövbe is benyomulnak – dél felé egészen a Tűzföldig, Dél-Afrikáig és Új-Zélandig. Az Andokban megtelepedett fajok némelyike 4600 méterig is felkapaszkodik. 

Még két képet nézzetek meg - nem virágot ábrázolnak ugyan, de az én gyakorlatomban annyira ritkán fordul elő, hogy különlegesnek számít! Fekete harkályt láttam, de sajnos csak messziről tudtam fotózni. De ezeket a képeket is megbecsülöm: nekem kedvesek és fontosak.

A fekete harkály (Dryocopus martius) a madarak osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe és a harkályfélék (Picidae) családjábatartozó faj. Testhossza 45-57 centiméter, szárnyfesztávolsága 64-68 centiméter, testtömege 250-300 gramm. Feje teteje vörös, tollruhája fekete. Csőre és szemgyűrűje halványsárga, nyaka karcsú. Lárvákkal és rovarokkal táplálkozik. Csőrével ütögeti a korhadt fák kérgét táplálék után kutatva, majd a megtalált zsákmányt kivési.

Fekete harkály (Dryocopus martius)

Fekete harkály (Dryocopus martius) elrepül

Köszönöm, hogy megnéztétek a képeimet! Legyen szép napotok!