A feleségem és én együtt néztünk egy TV-műsort. Ritkán fordul elő ilyesmi, mert ő nagyon kedveli a szakács- és főző műsorokat, én pedig nem vagyok egy konyhatündér típus. Úgy általában is nagyon ritkán nézek televíziót. Ezt a műsort mégis megnéztem - egy Öskü nevű falu nevezetességeit, és gasztronómiai szokásait mutatták be. Jól szerkesztett műsor volt, tetszett! Olyannyira, hogy el is határoztam, másnap elutazom ebbe a faluba, és a helyszínen is megnézem, amit a TV-ben láttam. Persze, hívtam a kirándulásra feleségemet is, aki lelkesen fogadta az ötletet! Kitaláltam, hogy ha már ott járunk, akkor átmegyünk Tés nevű faluba is, megnézni az ott látható régi szélmalmokat.
Másnap indultunk, terv szerint. De a "terv" föl is burult, amint Hajmáskérre értünk. Mégpedig azon borult föl, hogy az útról jól láthatóan olyan épületek közelébe érkeztünk, melyek mellett nem lehetett csak úgy elmenni! Meg is álltunk, és a különös épületek körbejárására, fotózására indultam.
 |
| Ez a látvány állított meg.... |
Különös érzések kerítettek hatalmukba. Egykor nyilván nagyon szép épületek romjait láttam. Omladozó vakolat, ledőlt falak - elképesztő pusztulás, vagy talán szándékos pusztítás nyomaival. Rendetlenség és szemét mindenütt. Hasonló állapotban lévő hatalmas épületek a közelben, és egy árnyalatnyival jobb állapotban lévőnek tűnő hatalmas kastély kicsit odébb. Elképzelni nem tudtam, mit látok! Régi, nagyhatalmú főúr kastélyának gondoltam az egész épület-együttest! De még így sem tudtam elképzelni, mi szerepe lehetett a múlt századokban ennyi többemeletes épületnek egy főúri kastély környékén!
Az első fotókat egy önmagában is nagy épület környékén készítettem, amely valamilyen főbejáratra emlékeztetett. Talán itt volt a gazdasági udvar bejárata? Lehet, de mi indokolja ezeket a nagy méreteket? Nem találtam rá magamban logikus indokot.
 |
| Kastély |
A kastély felé indultam. "Toronyiránt", mivel sehol nem láttam kerítést, vagy bármit, ami valamilyenfajta kijelölt határra emlékeztetne. Volt ugyan egy jól karbantartott épület előttem, de nem gyanakodtam semmire. Egyszerre csak a semmiből két kutya kezdett felém rohanni, dühös ugatással jelezve, hogy nem tetszik nekik az áthaladási szándékom. Kutyafóbiám van, meg is ijedtem rendesen! Szerencsére a kutyák nem szabadon voltak, hanem egy-egy kifeszített drótkötélhez kapcsolt hosszú lánc korlátozta a mozgásukat. Még idejében ki tudtam térni előlük, így baj nélkül megúsztam a kutya-kalandot.
 |
| Közelebbről |
Amint a kastély közelébe értem, még szomorúbb lettem, mint az első pillanatokban voltam.
Csúnya szürke színű falakat láttam, beszakadt tetőszerkezetet, rozsdás, sarkukból kifordított ajtókat és ablakokat.
 |
| Kastély homlokzata |
Elképesztett a látvány, nem tudtam elképzelni, mi okozhatta ennek a hatalmas épületnek a pusztulását. S ha már meg is történt, mi van itt, hogy illetékesek tűrik ennek a fennmaradását?! Fantasztikus érték megy veszendőbe, anélkül, hogy bárki próbálná menteni, ami menthető! Megjegyzem, a kastély környezete is rendkívül lehangoló. Elképesztő "szocreál" típusú épületekkel van a környék beépítve. Semmi stílus, semmi szépérzék..... szavaim sincsenek rá, mit éreztem ott és akkor.
 |
| Kastély |
 |
| Kastély |
Emberek jöttek-mentek. Volt aki biztatott, menjek be, fotózzak bent is! Azt is mondták, utoljára szovjet katonai csapatok állomásoztak az objektumban, ők hagyták itt ilyen szétvert állapotban. Meg persze az ő kivonulásuk óta eltelt mintegy két évtizednyi gazdátlanság is "tette a maga dolgát"!
 |
| Hátoldal árnyékban |
Azt tudtam, hogy a II. Világháború után sok magyar kastélyt és laktanyát használtak az itt maradt szovjet katonai egységek. De hogy mi volt a kastély eredeti funkciója, még mindig nem volt világos előttem.
 |
| Újra szemből nézve |
 |
| Bejárat a kastélyba |
Körbejártam az óriási épületet, de nyitva lévő ajtót nem találtam. Leláncolva, lelakatolva volt minden - kivéve a kivert ablakok. Arra azért még kíváncsiságból sem vetemedtem, hogy valamelyik ablakon másszak be egy romos épületbe néhány fotót készíteni.
Belső fotóim tehát nincsenek. Nem is tudom, sajnáljam-e - inkább nem sajnálom, mert csak a bosszúságom lett volna nagyobb, ha a belső pusztítást is látom.
 |
| Egyetlen épület felújítva |
 |
| Felújítva |
Úgy döntöttem, megyek tovább Öskü felé, nincs miért maradjak tovább ezen a helyen. Végül egy felújított, használatba vett épületet azért képre vettem, hogy ne csak a nyomasztó emlékek maradjanak meg bennem erről a helyről.
A kirándulás végén - már otthon - kutatni kezdtem az interneten információk után. Akkor tudtam meg az alábbiakat - idézem:
"Hatalmas épületek, ürességtől kongó falak, felégetett parketta és szemét. A gazos parkban és a málladozó falak között sétálgatva már csak az egykor ott élők szelleme kísért. A környékbeliek különböző történeteket mesélnek a ma egyszerűen csak "kastélyként" emlegetett épületekről.
Vannak, akiknek Mária Terézia, másoknak pedig Horthy Miklós neve ugrik be elsőre, pedig az épületeket 1906-ban, az Osztrák-Magyar Monarchia idején császársági és királyi tüzérségi "lövőiskolának" építették. Az akkoriban 1300 lakosú településen három év alatt egy modern városrész született, ahol több ezer katonát helyeztek el. Akkori mércével mérve a tábort kiválóan felszerelték.
A közművesített lakások mellett üzemelt itt kaszinó, vendéglő, templom, iskola, sőt még kórház is. A mintegy kilenc hold nagyságú parkot fákkal ültették körül, kialakítottak egy mesterséges tavat is íves fahíddal. Igaz, a falulakó nem sokat élvezhettek mindebből, hiszen ők a területre csak a csendőrségtől kapott igazolvánnyal léphettek be. Aztán jött két világháború. Az első nem okozott komolyabb gondokat, annál többet a második.
Megjelentek a németek, majd az oroszok. Utóbbiak évtizedes jelenlétét a falakon látható cirill betűs feliratok miatt tagadni sem lehetne, ám a falakba vésett "írásos emlékek" az itt történt átalakításnak és pusztításnak csak egy csekély részét jelentik. A templomból mozit csináltak, a lovardából színháztermet, a tavat feltöltötték, a kastély köré pedig emeletes házakat építettek. Egy utasítás miatt pedig - mely szerint minden fának nyolc méter magasnak kell lenni - gyakorlatilag tönkretették szinte az egész parkot.
A laktanya tíz (2013-ban visszaszámolva több mint húsz - saját megjegyzés) évvel ezelőtti felszámolásakor nemcsak a szovjetek és a berendezés tűnt el. Vittek mindent, még azt is, ami le volt betonozva.
Az óriási ingatlan ezután a Kincstári Vagyonkezelő Szervezethez, majd az ÁPV Rt.-hez került. Kiderült, hogy a többhektáros terület mindössze egy helyrajzi számon szerepel, a térképeken pedig hol fehér foltként, hol pulykatelepként, hol pedig libafarmként van nyilvántartva - számol be Hornyák Ferenc, a település jegyzője az ingatlan további sorsáról.
Ötletek, tervek akadtak, de megoldás egy esetben sem született. Országos visszhangja volt például a "csernobilos történetnek". Az egykori táborban ugyanis a katasztrófában megsérült gyerekeket szerettek volna gyógyítani. A helyzet kényessége miatt a kérdést végül népszavazással döntötték el. A gyerekek nem jöhettek, az épületek állapota pedig tovább romlott. Az ingatlanegyüttes 1998-ban került a hajmáskéri önkormányzat tulajdonába. Néhány épületet már sikerült hasznosítaniuk, egy másik pedig hamarosan iskolaként születhet újjá.
Ezzel azonban a "kastély" sorsa még koránt sem oldódik meg. A Műemlékvédelmi Felügyelőség sem tud mit tenni, hiszen a katonai jelleg miatt az ingatlanok nem minősülnek műemléknek. A település polgármesterének beszámolójából kiderül, hogy több befektető is érdeklődne az ingatlan iránt, ám a kastély belső kialakítása nem a legszerencsésebb. Ezenkívül a falu határában elterülő lőtér is megmaradt. A környéken állandó hadgyakorlatok zajlanak, ami nem kis zajjal jár.
A honvédséggel is próbálkoztak, de ők sem látnak benne fantáziát. A különböző pályázatokon nyerhető pénzek nem elegendőek, ráadásul az általában követelt önrész is hiányzik. A helyiek most már ott tartanak, hogy akár szimbolikus áron is eladnák az ingatlant, a kikötés csupán annyi lenne, hogy a hasznosítás a falunak is kedvező legyen. Amíg azonban a megfelelő gazdát megtalálják, marad a gyerekek titkos játszótere. Ők legalább elkalauzolják az arra tévedő turistákat.
Forrás: ingatlanbefektetes.hu" - eddig az idézet.
Hát ez a kastély, és a környezete története. Eredetileg sem főúri kastély volt, ahogy én gondoltam, hanem katonai létesítmény. Most már tudom...........
Legyen szép napotok!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése