Ha időm is, egy kevés pénzem is van, szívesen utazom olyan helyekre, ahová viszonylag kis fáradtsággal eljuthatok. Így volt ez a közelmúlt napokban is, amikor a kedvelt Vándorbot Egyesülettel néhány napot Szlovéniában töltöttem.
Az utazás egyik megállója Ljubljana volt, Szlovénia fővárosa. Rövid városnézés, közös program, aztán szabadidő.
Szép volt a város, talán arról is hozok majd képeket. De engem mindennél jobban érdekelt a Fellegvár. Ez már messziről jól látható volt, de a közös városnéző programban nem szerepelt.
Engem viszont nagyon érdekelt... túravezetőnk már jól ismer, meg se lepődött a kérdésemen, hol juthatnék föl legrövidebb úton a várba. Az idő ugyanis kevés volt, nem akartam azt is bóklászással tölteni.
Megkaptam a kért információt. Kerestem a felvonót, meg is találtam... három €-ért returjegyet vettem, és öt perc múlva már a Várban voltam. Ott aztán szembesültem a ténnyel, hogy egyetlen kiállításra sem lehet csak úgy bemenni, mindenhol fizetni kell. Én meg úgy jártam, mint a viccbeli rendőr: hiába beszéltek nekem angolul, németül, szlovénul, nem mentek vele semmire.... 😀
De azért találtam nyitva egy csodásan szép kápolnát, és megtaláltam a várbörtön folyosóját is. Véletlenül csak, hiszen fogalmam se volt arról, hogy van ilyen. Arról meg végképp nem, hogy mekkora meglepetés ér ott engem.
 |
| Várbörtön folyosója |
Ez az a bizonyos folyosó. Nem volt ám ott ennyi fény, az csak a képen van, bizonyos digitális utómunka eredményeképpen. Ott a helyszínen már bántam, hogy súlycsökkentés érdekében kicsi fotóstáskát vittem magammal, vaku már nem fért bele. A beépített vaku pedig használhatatlannak bizonyul, amikor hosszú objektívet használ az ember...
 |
| Börtöncella |
A cella ajtaja nyitva volt, be lehetett menni. A hideg futkosott a hátamon, pedig amúgy szinte kánikula volt...
A kép bal oldalán ajtónak látszó válaszfalak vannak. Hajtogathatók jobbra-balra. Ha a falra merőlegesen állítják őket, akkor a jobb oldalon látható rácsokkal kis ketreceket lehet képezni belőlük. Egy ember elfér benne, de csak állva... igen szűken talán ülve is, de fekve semmiképp sem. Egy parányi cella négy rekeszre osztva négy embernek... ne képzeljük bele magunkat!
 |
| Zárt cella |
Két lépéssel odébb egy cella, bezárt ajtóval. És ami a hatalmas meglepetés: mellette emléktábla.
 |
| Gróf Batthyány Lajos, Magyarország egykori miniszterelnöke |
Ebben a bezárt ajtajú cellában tartották fogva az 1848-1849 évi szabadságharc leverése után Magyarország miniszterelnökét a császáriak, még a kivégzése előtt.
 |
| Gróf Batthyány Lajos, Magyarország egykori miniszterelnöke |
A börtönfolyosón németül beszélő turisták is járkáltak. Az egyikük leblokkolt épp mellettem, az emléktábla előtt, és igen tanácstalanul nézegette... a feliratok egyikét se tudta elolvasni. Annyit német nyelvtudás nélkül is meg tudtam értetni vele, hogy a féldombormű egy magyar grófot, miniszterelnököt ábrázol, és mutattam neki az évszámot. Azt hiszem, megértette, mert azonnal odahívta a többieket is.
Már ezért az élményért is érdemes volt a Fellegvárba felmenni...
Legyen szép napotok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése