Szlovénia, - Ptuj. Kurentjárás - téltemető nép banzáj.

 Farsang végén szinte egymást érik a Közép-Európai népeknél a télbúcsúztató ünnepek. Ezek mindegyike valamilyen valamilyen vidám, maskarás rendezvény - színes, zajos, néha kicsit pajzán jellemzőkkel. Magyarországon legismertebb a mohácsi busójárás, amely már a világörökég tárházába is bekerült. Több éven át több ilyen rendezvényen is részt vettem, ezért örültem nagyon, hogy ebben az évben Szlovénia ugyancsak világörökség rangot elnyert rendezvényére utazhatok az Abdai Vándorbot Egyesülettel.

Ez a rendezvény sok hasonlóságot mutat a busójárással, de sok az eltérés is. A rendezvény fő helyszíne Ptuj városa, de máshol is vannak kisebb népünnepek. Mi természetesen Ptuj városába mentünk.

Jellemző eltérés, hogy itt nem csak "kurent" beöltözők vannak, hanem bárki feltehet egy vidám jelmezt, és abban sétálgat a városban. Én - természetesen az utazó csapattal tartva - először a magas dombon álló ősi várba indultam. Itt találkoztam ezzel a két figurával. A hölgyet azonnal elneveztem magamban Karmincának, az urat pedig Mr. Sasorrnak.

A várat végigjártuk - nagyon tetszett, hogy mindenhol kedvünkre fotózhattunk; nem úgy, mint nálunk sok helyen, vagy a tőlünk nyugatra eső szomszédainknál. Erről majd később...
A fentebb látható képet a Fő-téren készítettem. Mr. Napraforgó.

Volt elegendő szabadidőnk, ami alatt mindenki arra járt, azt csinált, amit úri kedve szerint akart. Én jártam az utcákat, fotóztam a várost, és a Várból a környék gyönyörű panorámáját. A felvonulás 13 óra környékén indult. Nem tudtam, mi a program, de szerencsém volt - egy, a gyülekező helyre induló csoportot követve jó időben és jó helyen tudtam elhelyezkedni, ahonnan - figyelembe véve a körülményeket - fényképezni is tudtam.

Ez az a csapat, amit követtem. Félig futólépésben, félig ugrálva, csípőjüket rázva gyorsan haladtak előre. "Jó kondíciómnak (😅) köszönhetően lépést tudtam tartani velük mindaddig, amíg helyet nem foglaltam egy meredek (magas) útszegény közepe táján.

Még mindig csak gyülekező - azt hittem, ennek sosem lesz vége! Végre aztán 13 órára "hadrendbe" állt a mindegy 6.000 résztvevő, és megindult a menet. 

Messziről úgy tűnt, mintha keresztes lovagok lennének, de aztán kiderült: a helyi szimfónikus együttes tagjai vonulnak.

Ők már aztán az igazi kurentek! Rengeteg színes szalag, báránybőr jelmez, töméntelen mennyiségű marhakolomp a derekukon - ugráló járással, csipőriszálással olyan ricsajt csaptak, hogy öröm volt hallgatni!

Komplett zenekarok, csinos lányok - volt itt minden, mi szem-szájnak (és fülnek) ingere! 😊

Érdekes, színes, még soha nem látott fejdíszekbe öltözött férfiak fura kis feldíszített kocsikat húztak maguk után - csak azt nem értettem, miért futva köröztek velük az utcán, amikor éppen megállt kis időre a menet.

Érdekes színfoltja volt a menetnek a cigányok csapata. Jókedvűek voltak, ittak, húst sütöttek a kocsijukon - mint ahogy "otthon" szoktak.

Irgalmatlan hosszú volt a felvonulás, sok megállással. Megvallom, nem bírtam kivárni a végét; egy kis idő után el kellett hagyni a helyemet, hogy szellősebb helyen várjam ki, amíg elmúlik a fülemből a hatalmas zaj. Mindent összevetve jó buli volt, gyönyörű időjárás, és új élmény.

Jó szívvel ajánlom, jövőre menjen oda mindenki, aki csak teheti!

Köszönöm, ha megnéztétek a képeimet, elolvastátok a szöveget! legyen szép napotok!

Gróf Batthyány Lajos börtöncellájában

Ha időm is, egy kevés pénzem is van, szívesen utazom olyan helyekre, ahová viszonylag kis fáradtsággal eljuthatok. Így volt ez a közelmúlt napokban is, amikor a kedvelt Vándorbot Egyesülettel néhány napot Szlovéniában töltöttem.

Az utazás egyik megállója Ljubljana volt, Szlovénia fővárosa. Rövid városnézés, közös program, aztán szabadidő.

Szép volt a város, talán arról is hozok majd képeket. De engem mindennél jobban érdekelt a Fellegvár. Ez már messziről jól látható volt, de a közös városnéző programban nem szerepelt.

Engem viszont nagyon érdekelt... túravezetőnk már jól ismer, meg se lepődött a kérdésemen, hol juthatnék föl legrövidebb úton a várba. Az idő ugyanis kevés volt, nem akartam azt is bóklászással tölteni. 

Megkaptam a kért információt. Kerestem a felvonót, meg is találtam... három €-ért returjegyet vettem, és öt perc múlva már a Várban voltam. Ott aztán szembesültem a ténnyel, hogy egyetlen kiállításra sem lehet csak úgy bemenni, mindenhol fizetni kell. Én meg úgy jártam, mint a viccbeli rendőr: hiába beszéltek nekem angolul, németül, szlovénul, nem mentek vele semmire.... 😀

De azért találtam nyitva egy csodásan szép kápolnát, és megtaláltam a várbörtön folyosóját is. Véletlenül csak, hiszen fogalmam se volt arról, hogy van ilyen. Arról meg végképp nem, hogy mekkora meglepetés ér ott engem.

Várbörtön folyosója

 Ez az a bizonyos folyosó. Nem volt ám ott ennyi fény, az csak a képen van, bizonyos digitális utómunka eredményeképpen. Ott a helyszínen már bántam, hogy súlycsökkentés érdekében kicsi fotóstáskát vittem magammal, vaku már nem fért bele. A beépített vaku pedig használhatatlannak bizonyul, amikor hosszú objektívet használ az ember...

Börtöncella

A cella ajtaja nyitva volt, be lehetett menni. A hideg futkosott a hátamon, pedig amúgy szinte kánikula volt...

A kép bal oldalán ajtónak látszó válaszfalak vannak. Hajtogathatók jobbra-balra. Ha a falra merőlegesen állítják őket, akkor a jobb oldalon látható rácsokkal kis ketreceket lehet képezni belőlük. Egy ember elfér benne, de csak állva... igen szűken talán ülve is, de fekve semmiképp sem. Egy parányi cella négy rekeszre osztva négy embernek... ne képzeljük bele magunkat!

Zárt cella

Két lépéssel odébb egy cella, bezárt ajtóval. És ami a hatalmas meglepetés: mellette emléktábla.

Gróf Batthyány Lajos, Magyarország egykori miniszterelnöke

Ebben a bezárt ajtajú cellában tartották fogva az 1848-1849 évi szabadságharc leverése után Magyarország miniszterelnökét a császáriak, még a kivégzése előtt.

Gróf Batthyány Lajos, Magyarország egykori miniszterelnöke

A börtönfolyosón németül beszélő turisták is járkáltak. Az egyikük leblokkolt épp mellettem, az emléktábla előtt, és igen tanácstalanul nézegette... a feliratok egyikét se tudta elolvasni. Annyit német nyelvtudás nélkül is meg tudtam értetni vele, hogy a féldombormű egy magyar grófot, miniszterelnököt ábrázol, és mutattam neki az évszámot. Azt hiszem, megértette, mert azonnal odahívta a többieket is.

Már ezért az élményért is érdemes volt a Fellegvárba felmenni...

Legyen szép napotok!

Bled

Azt gondolom, ilyen rövid címmel még nem írtam posztot 😀

Hogy most miért? Kicsit misztikus számomra ez a fogalom. Még a mai napig is, pedig már a maga valójában is találkoztam ezzel a csodálatos kis tóval és szigettel.

Több élménybeszámolómban említettem már, hogy lehetőségem van a Győri Fotóklub Egyesület rendezvényeit látogatni. Ott pedig rendszeresen tartanak képbírálatokat, ahol a tagok bemutathatják legújabb, és legjobbnak gondolt fotóikat. Aztán a klubzsűri vagy vagy jónak, vagy gyengének minősíti azokat.

Egy ilyen képbírálaton láttam fotót egy nagyon szép tavon álló kis szigetről. A sziget maga is egy kis mini-hegy benyomását keltette bennem, a tetején egy templommal. Ahogy a kép megjelent a vetítővásznon, kérdőn összesúgtak néhányan: "Bled?" Igen, az volt. Én nem tudtam róla semmit, de a szócska megmaradt az emlékezetemben.

Bled

Történt aztán, hogy egy napon újra átböngésztem az Abdai Vándorbot Egyesület programlistáját. Felfedeztem benne egy utat, amely "Szlovénia csodái" címmel hirdet egy három napos utat. Az első napon rögtön a Bledi tó nevezetességeihez! Azt hiszem, már "kasszazárás" után, némi kis protekcióval sikerült bejutnom az utazó csapatba.

Bled. Pletna (csónak)

Közel fél napos utazás után (pihenőkkel) érkeztünk meg a tóhoz. Legszívesebben kiugrottam volna már akkor a buszból, amikor a tóparti útra tért a buszunk. Lenyűgözött a látvány, ami a busz ablakán keresztül tárult elém.

A busz elment parkolóhelyet keresni, mi - a csapat - pedig nézelődtünk, és türelmesen vártuk, hogy a túravezetőnk kialkudjon egy elfogadható tarifát a csónakosokkal. 

Bled. Turisták a pletnában

Ha jól emlékszem, három csónakot töltött meg a kiránduló társaságunk. Indultunk a szigetre, és nézelődtünk körbe-körbe.

Bled. Vár.

Egyértelmű volt, hogy a számunkra rendelkezésre álló rövid idő alatt minden nevezetességet megnézni nem tudunk. Például azt a várat sem, ami a képemen látható...

Álljon itt saját fotók helyett egy link, ami röviden bemutatja a vár történetét...

http://www.bled.si/hu/mit-lehet-tenni/kulturalis-latnivalok/a-bledi-var

Bled. Látvány a pletnából

Bled . Már közel a kis sziget

A csónak haladt velünk, egyre közelebb érkeztünk. Fura és csalóka a látvány. A tó körül magasodó hegyek miatt a méretarányok nem is igazán szembeszökőek.

Lépcső

A csónakkikötő a templomhoz vezető lépcső alján helyezkedik el. A lépcsősor 99 lépcsőből áll, és az a hiedelem fűződik hozzá, hogyha a templomba esküvőre érkező ifjú pár férfi tagja az ölében viszi fel a menyasszonyt a 99 lépcsőfokon, akkor a szerelmük örökké fog tartani.

A lépcső tetején

Fölballagtunk a lépcsőn. Ki előbb, ki később ért fel... volt, aki neki se vágott a meredélynek. Én voltam elég bátor, de a lépcső tetején hálát adtam a sorsnak, hogy nem itt házasodtam... 😅

Ifjú házasok

És milyen a véletlen.... a templomban éppen házasságkötési szertartás zajlott. Amint kiért a templom elé a pár, természetesen nagy fotózkodás kezdődött. Úgy tapasztaltam, több turistakép készült, mint hivatalos esküvői fotó! Annál is inkább, mert a férj jól láthatóan ázsiai származású férfi volt. Rögtön eszembe jutott, hogy Szlovákiában, Bajmóc várában pedig egy olyan esküvői párt láttunk, ahol a menyasszony volt jól láthatóan kínai, fehér férje mellett.

Várakozó pletnák

Sajnos, a templomba nem jutottam be fotózni. A továbbindulásig hátra lévő időben a tájat nézegettem és csodáltam, és reménykedtem, hogy valaha még visszajutok ide, és olyan nézetben is fotózhatom a szigetet, amely kompozíció a fotóklubban olyan nagyon tetszett.

Bled.

Vissza a partra

Letelt a sziget meglátogatására tervezett idő. A csónakosok már vártak bennünket... Sietniük kellett, hisz az "idő pénz" - nekik az az üzlet, ha mennél többet fordulhatnak naponta.

Mi jöttünk elfelé, mások akkor érkeztek. Egy turistacsoport rögtönzött hangversenyt adott nekünk... mintegy köszöntve bennünket, és azonnal elköszönve tőlünk! Nagyon szépen énekeltek, hatalmas tapsot kaptak tőlünk!

Kórus hangverseny

Még egy pillantás az éneklő turista-társakra, a "menyasszony cipelő" lépcsőre... és utaztunk tovább.

Még egy link, az enyémnél sokkal szebb beszámolóval:

http://vilagutazo.blog.hu/2012/08/04/bled_szlovenia_alpesi_gyongyszeme

Legyen szép napotok!

Villámlátogatás Szlovéniában, Lendván

"Lendva (korábban Alsólendva, Alsólindva, szlovénül Lendava, korábban Donja Lendava, horvátul Lendva, korábban Lendva Dolnja, németül Lindau, korábban Unter-Limbach, vendül: Dolenja Lendava) város és község Szlovéniában, a Pomurska régióban. A szlovéniai magyarok központi települése." - mondja a Wkipédia.

Zalakaros - még mindig ide térek vissza. Mindössze egy hetet töltöttünk ott, eső is esett nem keveset, sok programunk épp az eső miatt elmaradt - mégis kirándultunk annyit, hogy bőven lenne mesélni valóm. Ha mindent el akarnék mesélni. Lehet, hogy érdemes lenne, lehet hogy nem. Hát - erről ennyit.

Lényeg, hogy feleségem szorgalmasan és fáradhatatlanul ismételgette Lendva nevét. Látszott, hogy nagyon szeretne oda elmenni legalább egy röpke kis látogatásra.  Még az sem tántorította el az elképzelésétől, hogy a GPS készülékes kontakthibás lett, a kocsiba nem kapott tápfeszültséget. (Hát persze, nem az Ő gondja a vezetés és a tájékozódás, azt oldjam meg én. No, de ez csak gonoszkodás a részemről).

Végül hagytam magam rábeszélni, hogy nézzük meg a szlovéniai határmenti városkát. Legalább a belvárost, és a várat. Térképem természetesen volt, tudtam, hogy jutok el oda, de azért a GPS biztonságát nagyon hiányoltam.

Lendva (Lendava) temploma.

Parkoló helyet könnyen találtam a templom közelében. Baj csak az volt, hogy a parkolóban automatában kellett fizetni, € fémpénz pedig nem volt nálam. Papírpénzt nem váltott az automata.

Nem messze innen - ahogy alaposabban körülnéztem - várhegy lábánál volt másik parkoló. Átmentem oda az autóval - ott már nyugodtan parkolhattam, szabálysértés nélkül.

Ha már a templom mellett járok, elsőnek templomlátogatást és fotózást végeztem. A templom nem túlzottan nagy, és tárva-nyitva! Nem mint nálunk, ahol - bár okkal teszik, sajnos - a szertartások kivételével szinte az egész nap zárva van minden templom.

Lendva - templom

Tiszta, rendes, túl-mértékben hagyományos berendezésű a templom, de sok modern berendezési tárgy is található benne. Elég csak a főoltár előtti berendezésekre, és a padokra pillantani. 

Sokat fényképeztem szokásom szerint, de nem untatlak templomfotókkal Benneteket....

A templom mellett az alapító magyar király, Szent István szobra áll. Mellette más, szentéletű helyi egyházi személyek emlékműve. A kép hátterében Lendva vára látható.

Ifjú nemes pár a kiállításon

A várban kellemes meglepetés várt bennünket. Mondhatom, összművészeti kiállítás volt éppen. Goya neve olvasatán nagy izgalomba jöttünk! El se akartuk hinni, hogy eredeti Goya műveket láthatunk kiállítva!

A várfolyosóra lépve máris megvehettük a belépőket. Az egész vár területére, minden kiállítás megtekintésére érvényes jegyet kaptunk, méltányos összegért. De nem csak a puszta jegyet, hanem bőséges, magyar nyelvű tájékoztatást arról, mit láthatunk, merre ajánlatos menni, mire kell vigyázni - pl. a padláson! Fotózni szabad külön díj nélkül - egyedül a Goya-termekben nem, és azt kérték, ha lehet, kíméljem a vakutól a lepkéket.

Nyomdatörténeti kiállítás. Itt készült - Trianon előtti - Magyarország térkép.

Tabló a vár történetéről

Hadtörténeti - fegyvertörténeti kiállítás

Több terem tele volt régi korok eredeti, vagy hiteles újraépített hadi eszközökkel, relikviákkal. Megnézni érdekes, talán fotózni is, de ezek az eszközök képen nem igazán látványosak. Részeben üveg mögött vannak elhelyezve, a fotó becsillan (na tudom, polárszűrő). Ezekkel a képekkel se untatlak Benneteket.

...még ezt. A zászlón Corvin-holló a gyűrűvel

Húsvéti tojások

Itt említem meg, hogy a Goya kiállítás nem az volt, amiben reménykedtem. Csak rézkarcok voltak, A4, A5 körüli méretben. Vállalom, hogy kulturálatlan vagyok, de nekem nem tetszettek. Nem szeretnék belebonyolódni magyarázatba, hogy miért nem tetszettek. Maradjunk abban, hogy nem tetszettek.

Helytörténeti kiállítás a vár folyosóin

Budapesti Hősök Tere kicsiben

A Hősök Tere szobrait a lendvai kötődésű Zala György készítette. A szoborkompozíció alakjai kisplasztika formában is elkészültek, és a várban ki vannak állítva.

Kisplasztikák

Hatalmas területen láthattunk művészeti alkotásokat, főleg kisplasztikákat. Kissé formabontó módon a vár padlásterét is kiállítási teremnek rendezték be. Szokatlannak, de annál újszerűbbnek, érdekesebbnek hatott. Csak arra kellett vigyázni, hová lépünk....

Padláskiállítás

Lassan körbeértünk, megnéztük, amit a várban lehetett. 

Mivel én nem igazán készültem Lendvára menni, a látnivalókat sem vettem számba alaposan. Ezért ért meglepetésként, hogy a vár környékének magaslatáról valami szokatlan dolog látszik. Persze, azt is meg akartuk nézni, végül is azért vagyunk itt. Közel is van, hegyre se kell mászni érte... !

Hát ez volt az!

• "Kultúrotthon vagy Művelődési ház vagy Színház- és Hangversenyterem (Gledališka in koncertna dvorana) - 2004-ben készült el Makovecz Imre tervei alapján. Építését Lendva községe, a Szlovén Köztársaság és a Magyar Köztársaság finanszírozta. Területe 1400 m2, terme 444 vendég számára biztosít ülőhelyet. A földszintet és az előcsarnoki galériát Király Ferenc lendvai szobrászművész alkotásai gazdagítják. Évente kb. 100 különféle rendezvény zajlik az épület falai közt."

Zala György tér

A Makovecz-épület

Ennyit láttunk Lendvából. Érdemes volt elmenni, emlékezetes kirándulás volt. Köszönöm, hogy virtuálisan Ti is velünk tartottatok.

Legyen szép napotok!