Virágkötő

Újra Erdélyben, Székelyföldön vagyunk. Konkrétan Homoródszentmártonban. Kis fotós csapatunknak éppen akadt egy kis üres ideje, ami nem volt programokkal kitöltve: mit tehet ilyenkor egy férfitársaság? Meg persze a velünk lévő, de teljes fiús bánásmódban részesülő hölgyfotós. Közfelkiáltással megszavaztuk, hogy menjünk sörözni! 

A következő eldöntendő kérdés az volt: hová?

Két lehetőség adódott: az egyik a falu szélén található "fakocsma", a másik a faluban lévő univerzális ivolda. Valaki azt mondta, hogy a "fakocsma" jobb, menjünk oda. Mentünk. Nem volt szerencsénk, a tulaj éppen zárórát hirdetett, amikor odaértünk. Akkor menjünk a másik ivóba...

Közben persze beszélgettünk. Voltunk néhányan, nyilván nem mindenki egy emberre figyelt, hanem arra, akivel beszélgetett. Így aztán nem tudom kicsoda, de valaki azzal a hírrel jött, hogy valaki valahol virágkötő versenyt hirdet, van-e kedvünk a versenyre készülő csokrokat fotózni a helyi virágkötőnél. Éppen útba esik a virágkötő háza, még csak kerülni sem kell.

Tudni kell, hogy a győri fotóklub fotósainak érdeklődési körében nem igazán van benne a termesztett virágok fotózása. (Vadvirágok igen!!!) Ennek ellenére követtük a javaslattevőt, és betértünk a virágboltba.

A boltban sok a virág, és jó-pár kész csokor, a versenyre elkészítve. Virágkötő hölgyet azonban nem láttam sehol, csak egy fiatalembert, akit a bolt "logisztikai" alkalmazottjának gondoltam.

Versenycsokor

Néhány más csokor

Az említett fiatalember

Virágok között

Hamar kiderült, hogy tévedtem! A fiatalember nem kiegészítő tevékenységet végez a boltban, hanem maga a virágkötő! Mégpedig tehetséges a szakmájában, hisz íme: versenyképes csokrokat készít!

Hát igen! Ma már a férfiak is bizonyítják, hogy nőies szakmában is megállják a helyüket, egyenrangú társai lehetnek a "gyengébb" nemnek!

Ja igen: ha valaki kíváncsi rá, annak elmondom: megtaláltuk a sörözőt

Legyen szép napotok, és kívánjatok - utólagosan is - sok sikert a fiatalúrnak!

Erődtemplom Székelyföldön

Most aztán jól zavarban vagyok! Szentül meg voltam győződve arról, hogy az az erődtemplom, melyről az alábbi fotókat készítettem, Kénos (románul Chinușu) községben található, Székelyföldön. A poszt megírása előtt információkat akartam szerezni írásomhoz a Wikipédián, amikor a meglepetés ért. A Wikipédián található képek szerint Kénos temploma nem azonos az általam fotózottal! Nem tehetek mást, el kell fogadnom, hogy az "én templomom" valahol Homoródszentmárton (románul Martiniș, németül Sankt Marten) községközpont Erdélyben, Hargita megyében, Romániában) környékén, egy meg nem nevezett székelyföldi községben található. (Egyszer már megfogadtam magamban, hogy lefényképezek minden helységnévtáblát, amerre járok.)

Néhányan már tudják rólam, hogy rajongója vagyok a történelmi időket megélt templomoknak. Ha tehetem, mindig betérek néha csak pár percre, de gyakrabban hosszabb időre. Megihlet a templom csendje (ha csak nincs tele hozzám hasonló turistákkal), eltűnődöm a régi építő mesterek fantasztikus tudásán, amivel ezeket az általam csodának nevezett építményeket megalkották. De nem ragozom, ez a hely nem arra való...

Nagy volt az örömem, amikor nem rég fotóstársakkal közös túrán templomlátogatásra is volt alkalmam. Ráadásul egészen különleges, Magyarországon csak ritkán látható erődtemplomokat láthattam. Ezek közül az egyik, melyről képeket teszek fel a posztomba.

Sajnálom, hogy tévedésem okán semmi közelebbit nem mondhatok róla, de hát "így jártam" - ahogy a szólás mondja.

Erődtemplom

A templom képe, a falu főutcájáról nézve. Már így nézve is monumentális hatást kelt, közelebbről pedig még inkább hatása alá kerül a szemlélődő.

Főbejárat

Nem vagyok értője, csak csodálója annak, amit ezeken a templomokon látok. Egy ilyen csodásan megalkotott, még romjaiban is lenyűgöző főbejárat mindig ámulatba ejt.

Egyszerűen gyönyörű!

Belső tér

A templom belseje üres, felújítás alatt áll. A régi freskók egy részét az egyik oldalon már restaurálták, de még rengeteg munka van hátra. Pillanatnyilag nem folynak munkálatok, de remélem, nem végleg álltak le a helyreállítással.

Belső tér

 Csodáljuk meg más nézetből is. Nem kell hangsúlyoznom, hogy egy apró fénykép töredékét se adja vissza annak az élménynek, amiben  a helyszínen van része a látogatónak.

Belső tér

 Mint említettem, rengeteg munka van még hátra. A főhajó ezen oldalán épp csak elkezdődött valami. Talán lesz folytatása.

Főhajó

A belső tér üres, a falakon megkezdett restaurálási munkák. És az egykori karzat tartó-gerendái, melyek lándzsaként állnak ki a falakból.

Látvány a toronyból

Felmehettünk a toronyba is. Nagy élmény volt arra gondolni, hogy abból az ablakból, ahol most én nézek ki, valaha őrtálló katonák kémlelték az ellenség mozgását.

Látvány a toronyból

"Várfal", és egy bástya romja a toronyból nézve.

Följárat

A toronyban több helyen korom, égésnyomok utalnak a nehéz időkre. Lehet tűzvész, lehet harcok által felperzselt tetőtér pusztulásának emléke. És egy sajátságos "létra", minden bizonnyal az eredeti korhű mása.

Oldalfal kívül

A felújítás eredménye leginkább a templom külső falain látszik. Nagyon érdekes és elgondolkodtató, vajon hány átépítést érhetett meg ez a templom, hosszú történelme folyamán.

A torony "békaperspektívából"

Felújítva

Átépítések nyomai

Ha valaki felismeri a templomot, és a pontos helyét is ismeri, kérem, közölje velem. Köszönöm előre is!

Legyen szép napotok!

Szolnoki szösszenet

Turistáskodásaim során idehaza - elsősorban lakóhelyem földrajzi elhelyezkedése miatt - leginkább dunántúli helyszíneket, turista célpontokat szoktam felkeresni. Ezek mellett persze jártam az Alföld, és az északi országrész nagyon sok táján is.... Szolnok azonban mindeddig kimaradt a sétáimból. A Tisza-tó mellett töltött egy hetem során azonban nem hagyhattam ki, hogy egy napot Szolnok felfedezésére ne fordítsak.

"Ahogyan Egyiptom létét a Nílusnak, úgy Szolnok a Tiszának (és a Zagyvának) köszönheti. A Tisza és Zagyva találkozásánál épült város eredeti magja valahol a két folyó által körbezárt V-alakú területen volt." - Mondja a városról a Wikipédia... meg persze még sok egyebet is, érdemes elolvasni. 

Az egész egy hét alatt nagy meleg, és élesen tűző nap volt, olyan kemény árnyékokkal, melyek mellett szépnek mondható fotókat az én amatőr szintemen lehetetlen volt készíteni. Ennek ellenére sokat fényképeztem - Szolnokon is.  Tudtam, hogy rövid időn belül nem jutok el még egyszer ide, tehát az "itt és most" feltételeket kellett elfogadnom.

Rövid látogatásom alatt nem járhattam be az egész város. Sétánk (feleségemmel) csak a Tiszaligetre (parkolási lehetőség), a Rózsakertre és a belvárosra korlátozódott.

Akkor most néhány kép az ott készültekből:

Rózsakert

A kert egy részlete látható a képen. Ámulattal sétálgattam a sok virág között. Eszembe jutott a "Virágos Győr" - szintén sok szép virággal - de ennyi gyönyörűség még idehaza sem látható.

Rózsakert

A Szolnoki Szigligeti Színház portálja

Szolnok

A belváros legszebb tere. Üzletek, szökőkút, pihenő park, szintén sok szép virággal.

Szerelmesek

Nem szívesen fotózok szobrokat. Főleg nem bronzból készült szobrot, magasan tűző nap alatt, erős árnyékokkal. Ez a szobor azonban olyan hatással volt rám, hogy minden fenntartásom ellenére képet készítettem róla. Nem egy átlagos alkotás, állíthatom. A kép persze csúnya, nem adja vissza az eredeti mű hangulatát.

Népi humor :-)

Épp az előbb írtam, hogy nem szívesen fotózok szobrokat. És erre tessék... :-) Megjegyzem, lesz még!

Hogy miért fotóztam ezt a szobrot is? Népünk híres a humoráról - ha nem is mindig a finom és kulturált humorról. Láttam már Egerben a vár előtt a Tinódi szobor fejére téve a koszorút, Hévízen a Városháza előtti fürdőző (meztelen) nő szobrát, tudok Dunaújvárosban egy "karószaró"-nak nevezett alkotásról... akkor most tegyük hozzá azt a kompozíciót is :-) Ne az ízléstelen, hanem a humoros oldalát nézzük!

Ja igen: Győrben pedig a Bécsikapu téren lévő Kisfaludi-szobor kezébe tesznek gyakran egy vizespalackot...

Szolnok

Református templom

Tiszavirág

Tiszavirág

Tessék, egy újabb szobor! Csupa ellentmondásban vagyok önmagammal! Ez a szobor azonban annyira szép és megindító, hogy csak ámulva néztem egy darabig! Érzéki, kifejező és érthető, totális ellentéte a mai korra jellemző, senki által meg nem értett "modern" szobroknak.

Tiszavirág-híd

A város másik jelképe, a Tiszavirág-híd. Nagyon szép, fantáziadús alkotás. Tökéletes példája annak, hogyan kell esztétikai élményt is nyújtó alkotást létrehozni amellett, hogy rendeltetésének is tökéletesen megfeleljen.

Tiszavirág-híd

Visszanézve, hazaindulás előtt

Legyen szép napotok, aki pedig teheti, látogasson el Szolnokra!

Lebénult kormány

Nemrég kis Hazánk egyik igen nevezetes táján jártam. Attól nevezetes, hogy sok ott a víz, meg hajó, mindenféle vízijármű. Ráadásul rengeteg sok fotótéma akad, ami a magamfajta, mindenre kíváncsi műkedvelő fotóst érdekelhet. Jártam is vízközelben nem keveset, keresve madarat, szép tájakat meg minden mást, amiket az ilyen helyeken keresni lehet. Találtam is, meg nem is.... ha találtam, vagy éppen nem a megfelelő fotós technika volt nálam, amikor meg húzta a hátamat a fotóstáska, akkor semmi....

Hát ezért van az, hogy találtam is, meg nem is.... :-)

Aztán egyszerre megláttam valamit! Ott árválkodott kikötve egy kikötőben. Látszott rajta, hogy nem tegnap túráztatta a motorját a gazdája. Sehol senki, se közel, se távol.... gondoltam, csak bekukucskálok, mit vétett szegény, hogy ennyire sanyarú sorsra ítélték...

Amit láttam, megmutatom Nektek is...

Lebénult kormány

Hogy hol láttam, azt nem mondom ám el, mert mint utóbb kiderült, a szerkezet szigorú védelem alatt áll! Hááááát, ahhoz képest, hogy szigorú őrizet alatt áll, senkit nem láttam - mint fent említettem - se közel, se távol :-)

Szép napot...

Hogyan kell lefektetni egy lovat?

Nemrég a Győri Fotóklub Egyesület tagjaival több, mint egy hetet Erdélyben tölthettem. Nem kell bizonygatnom, hogy nagy élmény volt... Igen sok helyen megfordultunk, rengeteget fotóztunk. A fél internet betelne csak azzal, ha minden élményemről beszámolót írnék. Most csak egy kis rövid szösszenet...

Részt vettünk egyebek mellett a Székely Vágta egyik előfutamán is; ha nem tévedek, ez a válogató verseny Székelyderzs körüli dombokon zajlott. A helyszínt illetően kicsit bizonytalan vagyok, mert kedves vendéglátóink tartották magukat a székely hagyományokhoz (keveset beszéltek) - én meg az interneten talált bölcsességhez:

"Ha jóban akarsz lenni egy székely emberrel, két dolgot ne felejts el! Az egyik: nem kérdezed! A másik: megiszod!"

Hát én tartottam magam ehhez. A másodikhoz is :-)

Így aztán fogadjuk el, hogy Székelyderzsen volt a futam. Mert utána a templomlátogatás egészen biztosan ott volt..

" Székelyderzs (románul Dârjiu, korábban Dârj, helyi népies nyelven Dözs) falu Romániában, Hargita megyében. Vártemploma egyike azoknak a romániai magyar műemlékeknek, amelyek az UNESCO-világörökség részét képezik."

Most nem a futamról mutatok képeket, hanem egy hölgyet fényképeztem, aki a verseny közben egy kis privát bemutatót tartott. Arról, hogyan kell lefektetni egy lovat. Hát valahogy így...

Székely amazon

Székely amazon

Székely amazon

Székely amazon

Székely amazon

Székely amazon

Székely amazon

Nos, hát így. :-)

Legyen szép napotok!