Úgy kezdődött a tegnapi napom, hogy egyedül maradtam "családilag"... kedves Feleségem ugyanis Budapestre utazott a lányommal. Jó alkalom adódott nekem tehát, hogy kedvem szerint töltsem ezt a napot :-)
Nem mint ha máskor okom lenne panaszra, de hát azért mégiscsak ritka alkalom, hogy be se kelljen jelentenem, merre fogok kószálni aznap, nem igaz?
Nos, úgy döntöttem, a Hanságban fogok kószálni. Fölhívtam telefonon egy nyugdíjas (tehát ráérős) fotós ismerősömet, aki vállalkozott rá, hogy velem fog kószálni aznap - legalábbis a nap első felében. Délután ugyanis dolgom volt, ami nem tűrt halasztást.
A Hanság azon része, ami Győrből könnyen elérhető, már ismerős számomra. Az utóbbi évek mindegyikében egyszer vagy többször jártam ott, fotózás, kirándulás, séta, kellemes időtöltés céljából. Fényképezőgépet természetesen mindketten vittünk magunkkal, bár én a fotózásra ezúttal nem sok hangsúlyt helyeztem. Épp csak pár képet lőttem, és azokat is - meg nem bocsájtható módon - nem túl nagy lelkesedéssel. Mondhatnám, hogy csak a forma kedvéért, ha már itt vagyok... De a séta, mozgás, viszonylagos csend és jó levegő nagyon jólesett - és az volt a lényeg ezúttal.
Igazából sok fotótéma nem is nagyon adódott. Madarakat alig láttunk, és maga a tó sem az igazi arcát mutatta. Mondhatom, a fotósok által elvárt körülmények tekintetében a helyzet nem igazán volt barátságos velünk szemben.
Mindezek ellenére - jó vagy rossz - szokásom szerint mutatok pár képet az aznapi termésből.
 |
| A Hanságban |
A hansági tavak részlete, ahogy a madármegfigyelő torony tetejéről látszik. A tó természetesen sokkal nagyobb ennél, de madarak tömegei nélkül bizony kissé csupasz látványt nyújtott.
 |
| A Hanságban |
Mi sem jellemzi jobban a helyzetet, mint hogy pitypangot kell fényképezni ahhoz, hogy legyen valami a memóriakártyán hazafelé! :-)
 |
| A Hanságban |
Amire biztosan lehetett számítani, az a kormoránok költőfája volt! Igaz, ma még a kormoránok sem a szokott számban képviseltették magukat, de a megszokott fájuk egyik fele tele volt fészkekkel, és madarakkal.
 |
| A Hanságban |
Volt azonban igazi érdekesség is a számomra! Eddigi életemben nem láttam még gulipánt természetes élőhelyén. Most viszont kettőt is egyszerre, bár messze a parttól tartózkodtak.
(A gulipán) "Átlagos testhossza 42-45 centiméter, szárnyfesztávolsága 77-80 centiméteres, testtömege 260-290 gramm közötti. Csőre hosszú és jellegzetesen felfelé ívelő. Feje és tarkója fekete, nyaka, hasi része és szárnyainak egy része fehér."
Még így is szerencsésnek mondhatom magam, hogy csak nagyon gyenge minőségű képeket tudtam készíteni róluk.
 |
| A Hanságban |
A tavon nem ritka a szokásos, mindenhol elterjed vadruca (vadkacsa). Nagyon ritkán más rucafajok is láthatóak, kis szerencsével. Nagyon félénkek, a tópart közelébe se jönnek, lessátor és fotóállvány nélkül (na meg erős teleobjektív nélkül) nem is lehet jól fotózni őket.
 |
| A Hanságban |
Közben a két gulipán úgy döntött, más területen is próbálnak eleséget szerezni maguknak. Csak úgy "jelzés szerűen" röptükben is lekaptam őket.
 |
| A Hanságban |
Vadrucák röpte...
 |
| A Hanságban |
Magányos fa homogén, jellegtelen és szürke égbolt előtt. Mint mondtam, nem volt ideális fotós idő :-(
 |
| A Hanságban |
Az elmúlás és az új élet
 |
| A Hanságban |
A Hanságból nem szabad úgy haza jönni, hogy legalább egy szürke gémet ne fotózna az ember! Még akkor is, ha az a gém száz méter távolságban van, és csak a nyaka látszik. Mondhatni, az utolsó pillanatban láttam egyet!
Nos, kis szösszenetem végére értem. Szép napot mindenkinek!
3 megjegyzés:
A gulipán és a gólyatöcs az egyik legkedvesebb vízimadaraim. Irigykedve olvastam, hogy hol jártál, szépek lettek a fotóid!
Örülök, hogy rátaláltam erre a blogra, miután én is mosonmagyaróvári vagyok. Üdvözlettel Jega
Gyönyörű fotók , köszönöm szépen !
Megjegyzés küldése