2015. október 21., szerda

Fertő tavon át a gólyák városába

Régi adósságomat törlesztem ma! Igen, adósságot, ugyanis egy kedves ismerősömnek megígértem, hogy a Fertő-tóról közlök még képeket. Tudom, tettem már föl néhányat - sirályosat is. Lehet, a maiak között ismétlés is lesz, de remélem, így sem fogok csalódást okozni. 
A gólyák városa pedig nem más, mint a Rust (magyarul Ruszt) városa Ausztriában, amely város valaha az egész Fertő-tóval együtt Magyarország része volt.
Mindig gondban vagyok, ha a képeim között kell válogatni. Talán érthető, mert minden felvétel azért készült, hogy a kellemes utazás egy-egy pillanatát megőrizze számomra. Hogy így mondjam, "kötődésem" van hozzájuk... mint ha megcsalnám magam azzal, ha fotóim egy részét kihagyom a megosztásból :-)
Nos, ezzel a lelkizésnek vége, nézzük, hogy is történt a nyáron!
Fertőrákoson ültünk sétahajóra a feleségemmel. A kirándulás elsődleges célja egy másik kisváros érintésével Rust meglátogatása volt.
Hungary - Fertőrákos
Ez a kép Fertőrákoson, a tó magyar oldalán készült. A község kikötőjéből indult a hajónk, és ide is tértünk vissza a kirándulás végén.
Hajónkat kísérő sirályok
Tudom, nem nagy művészet hasonló madarat fotózni... én mégis büszke vagyok (nem nagyon, csak kicsit) ezekre a képekre. Kézből fotóztam, ráadásul csak egy 18-105 mm utazózoom objektív volt a gépemen. Arról pedig mindenki tudja, hogy nem éppen madárfotózásra való.
Látvány a hajóról - egy osztrák kisváros a parton
Sirály
A madarak rendíthetetlenül követték a hajót. Nagyon szerettem nézni a röptüket, ahogy cikáztak a levegőben. Sokáig megmarad bennem az élmény!
Fertő tó partja
Hajónk a tópart közelében haladt. Végignézhettük a parton sorakozó hétvégi pihenőházakat, csónakkikötőket. Megállapítottam magamban, hogy én is el tudnék képzelni itt egy ilyen kis házikót, hogy itt töltsem nyugdíjas időm egy részét. :-)
Ausztria - Rust. Hajókikötő egy része
Közeledünk Rust városához. Itt éppen a nagyobb kikötő mellett haladunk el. A képen az itt horgonyzó vitorlások csak egy része látható.
Ausztria - Rust
Az előbbi kikötő a várostól mintegy 1,5-2 kilométerre található, a nyílt vízen. Van azonban egy kisebb kikötő is, ahová egy, a nádasban vágott csatornán át juthatnak be - főleg a kiránduló hajók. Mi is bementünk egészen a kisváros széléig... mondhatni, a parti sétányon szálltunk ki a hajóból.
Ausztria - Rust
A város széle, a kis fából készült mólóval, ahová a hajónkat kikötötték.
Rust tóparti étterme
Ahogy mindenki kiszállt a hajóból, máris egy étterembe irányítottak bennünket. Rövid idő múlva hatalmas adag bécsiszeletet kaptunk, körettel, rengeteg salátával. És ha már Ausztria, akkor természetesen az ebédhez eredeti csapolt Gösser sört ittam. (Jártam néhány évvel ezelőtt Leobenben, az ottani Gössi sörgyárban is. Akkor kóstoltam először frissen főzött csapolt Gössert, és akkor lett ez a finom sör a kedvencem)
Rust, Főtér
Az ebéd után néhány órás szabad program következett. Ezen idő alatt mindenki azt csinált, amit akart. Mi városnéző sétára indultunk, miközben természetesen sok fényképet is készítettem.
Ausztria - Rust.
Díszkút a Főtéren. A kovácsolt vas díszes kútkeret tetején stilizált magyar korona látható. Nyilván, még a Trianon előtti időkből származik.
Rust - Fő tér
Az erősen lejtős Fő tér melletti házak kissé fura látványt nyújtottak. Az ember mindig azt hitte, egyszer csak megcsúsznak, és meg sem állnak a tóig!
Rust - Fő tér
A városban több templom is található. Az evangélikus és református templomok jóval nagyobbak voltak, mint amiket Magyarországon megszoktunk. Nekem legalább úgy tűnt...
Rust
Gyönyörű ablakokat láttam, hatalmas, friss muskátlikkal. Sokáig azt hittem, a muskátli jellegzetesen magyar virág. De csak addig, amíg meg nem győződtem arról Ausztriában, hogy az osztrák települések ablakaiban sokkal gyakrabban előfordul.
Fehér rózsák
Az evangélikus templom előterében hatalmas rózsabokrok éltek. Meleg volt, a rózsák egy részemeg is sínylette a kánikulát. Találtam azért fotózásra alkalmas rózsafejeket is.
Nejem egy borozó teraszán
Közben telt az idő, elfáradtunk a sétában, meg is szomjaztunk. Leültünk egy borozó utcai teraszán. Jött a pincér, köszönt, beszélt hozzánk németül. Én meg kérdezem, beszél-e magyarul. "Picit" - mondja ő. Ha csak picit, az nem sok - gondolom én, össze is szedtem magamban mind a tíz szót, amit németül tudok. Csak hát nagy igyekezetemben vörösbor helyett vörössört kértem. Erre a pincér mondja, hogy ne fordítsam, ő perfekt magyar. Hát akkor miért nem ezzel kezdte? - bosszankodtam. Így már könnyebben ment a rendelés.
A teraszon közben ment a hangos csevej a vendégek között. A mellettünk lévő asztalnál is, németül. Jött egyszer egy bicikliversenyző jelmezbe öltözött úr, aki harsány magyarsággal üdvözölte a már ott iszogató két urat. Azok azonnal magyarra váltottak, semmi akcentus a kiejtésükben! Akkor meg miért németül beszéltek eddig!?  Alig öt perc múlva egyikük elővette a telefonját, és oroszul kezdett hosszú beszélgetésbe valakivel. Nem szlovákul, nem csehül, nem lengyelül, hanem oroszul! csak "néztem, mint Jenő a moziban" - ahogy mi itthon magyarul mondjuk.
Rust - egy karakteres ablak a városban
A város jelképe - gólyák a tó partján
Közeledett a hazaindulás ideje, vissza sétáltunk a kikötőbe. Természetesen Rust-ból nem lehet eljönni a város jelképének fotója nélkül - hát tessék! :-)

2 megjegyzés:

Miriam P. írta...

Kedves Zoltán barátom!

nem tudom, mondtam-e már neked, hogy benned egy jó író veszett el. Szerencsére legalább nyugdíjas korodra, mégis csak írogatsz egy -egy blogot. Így aztán ismételten megállapítom magambam, hogy érdekesen, olvasmányosan fogalmazol. Talán éppen ezért, megjött a kedvem a meséléshez, úgy hogy most már idesüss!

Megnéztem kb, egy fél évvel ezelött egy videóbemutatót a g+-on. Már azt sem tudom mi volt a témája, mert egyéb miatt maradt az emlékezetemben. Azt tudom, hogy egy német hölgy készítette. A zenét hozzá, az internetböl töltötte le, de nem lehetett fölöttébb járatos a klasszikusok között, mert minden bizonnyal észre sem vette, hogy egy közismert esküvöi indulót töltött le. Tudod, egy olyant aminek a felhangzásakor, a templomban mindenki a bejárat felé fordúl és várja, hogy mikor jön már a menyasszony... Talán még annyit, hogy a videó esetében egyáltalán nem jött.

Ami a jelenlegi bloggodat illeti, oriási feszültséggel vártam a fertöi vizimadarak bemutatására. Ma délelött fel is hanzott a régen várt zene kezdöakkordja. Gondolhatod, milyen érdeklödéssel vártam a zenei téma kibontakozására. Ki is bintakozott szépen, de egy picit másképpen, mint ahogy a kezdöakkord alapján elképzeltem. Hogy öszinte legyek én a záróakkordot a fötéma kezdöakkordjának vétem de kiderült, hogy az bizony a vígaszdíj (Trostpreis) volt.

Aranyos Zolikám, szívböl köszönöm: Miriám :-)))

Nádasdi Szabó Zoltán írta...

Kedves Miriám, jót derültem az írásodon! Ami azt illeti, rám lehet mondani néhány dolgot, de azt nem gondolom, hogy egy író veszett volna el bennem! Ezzel együtt is nagyon örülök, ha Te így gondolod!
Ami pedig a mostani posztomat illeti: háááát, olyan lett, amilyen lett :-( Velem bizony előfordul, hogy a mesém vége kerül az elejére, az eleje meg a végére...
Köszönöm a hozzászólásodat, legyen szép napod, hétvégéd (Nálunk 3 napos hétvége lesz, október 23.-a miatt)