2014. április 29., kedd

Komáromi erődtúra

Április utolsó hétvégéje... többnapos morcos időjárási front éppen véget ért, vasárnap ragyogó napsütés volt reggeltől kezdve! Pontosan olyan, mint amilyet reméltem erre napra. Nem volt tehát akadálya, hogy kis fotós-kirándulós társaságunk összejöjjön Komárom mellett, a Koppánymonostori erőd melletti parkolóban. Minden adott volt arra, hogy a tervezett erődbejárást megtegyük, képeket készítsünk, és szép élményeket raktározzunk el a memóriánkban erről a napról.
Külön öröm volt számomra, hogy ezen a találkozón megismerhettem két Szlovákiában élő fotós hobbytársat (és egyikük Családját is), akikkel csak az interneten keresztül volt kapcsolatom. Megismertem továbbá egy szimpatikus szombathelyi házaspárt, akiket a már jól ismert Kis Tóth László barátom mutatott be. Már a parkolóból olyan jó hangulatban indultunk az erőd bejárata felé, mint ha csupa régről ismert barát jött volna össze!
Indulás az erőd bejáratához
Nyitáskor már az erődben voltunk. Éppen akkor készülődött egy másik társaság is az erőd bejárásához. Várakozni sem kellett, perceken belül jött egy idegenvezető, és máris indulhatott a séta.
Idegenvezető
Az ilyenkor szokásos általános történeti ismertetés után máris az egykori erőd lóistállóiban jártunk. Kicsit furcsálltam, hogy itt kezdtünk - ennek nyilván az volt a praktikus oka, hogy ez a rész volt a legközelebb. Kimerítő tájékoztatást kaptunk arról, hogyan helyezték el a huszár-lovakat annak idején.
Várudvar
Itt már az erőd belső udvarán vagyunk. Egy apró momentum ahhoz, hogy érzékelhessük, mekkora méretekben kell gondolkodni, ha képet szeretnénk kapni az erőd igazi nagyságáról.
Lőképző oktatóterem a Horthy-korban, a két világháború között.
Ha a komáromi erődről van szó, nekem azonnal az 1849-ben véget ért szabadságharc utolsó nagy fegyverténye, az erőd megtartása jut eszembe. Pedig logikusan gondolkodva a tudni kellene, hogy a történet itt nem ért véget. Mi lett a sorsa az erődnek közvetlenül a magyar hadak elvonulása után? Ezt még tanulmányozni fogom, szakirodalmat keresek erről. Nem értem ugyanis, hogy lehet, hogy iskolai tanulmányaim szerint Klapka György tábornok 1849-ben várparancsnok volt itt, holott egyes források 1850-re teszik az építés kezdetét. Tudom persze, hogy a főhadiszállás nem itt volt, de nem gondolom, hogy ez az erődítmény akkor még nem is létezett. Majd kiderítem, hogy is volt ez igazából.
(Úgy látszik, öregszem. Egy bölcs azt mondta, az ember akkor tudja meg, hogy öregszik, amikor érdekelni kezdi a történelem) :-)
Ez után a kitérő után térjünk vissza a Monostori erődbe, ugyanis a kép tanúsága szerint a két világháború között itt állomásozó lövészek oktató termében járunk. Itt természetesen lövészeteket nem végeztek, csak a lőtan elméleti oktatását végezték.
Híradástechnika
Egy kis külön teremben világháborús híradástechnikai berendezéseket is láthattunk.
Oktatóterem
Megszívlelendő tudnivalók gyalogos lövészeknek.
Huszár laktanya (körlet)
A következő megtekintett helyszín - múzeum jelleggel - vissza vitt bennünket képzeletben az erőd hőskorába. Láthattunk egy legénységi szállást, korhű (jellegű) módon berendezve. (A kis nyuszi képe nem "korhű", egy gyerekeknek rendezett húsvéti játék elkallódott kelléke).
Huszárkörlet más nézőpontból
A legénységi körlet folyosója. Érdekes fényhatást eredményez a sötét térbe betörő külső fényözön
Szovjet lőszer raktár
A II. Világháború után a hazánkban állomásozó szovjet-orosz alakulatok használták az erőd helyiségeit. Hihetetlen mennyiségű anyagot halmoztak fel itt, a legkülönbözőbb lőszer fajtákból. Mondhatom, ijesztő számokat mondott az idegenvezető, amikor arról beszélt, mennyi lőszert vittek el a rendszerváltás utáni kivonuláskor. Még az is sok volt, ami "véletlenül" visszamaradt...
Írásos emlékek szovjet katonáktól
Nem csak lőszer volt felhalmozva az erődben, hanem nagy létszámú szovjet katona is állomásozott a falak között. Nagyon sok helyen olvashatók a falba vésett üzenetek, nevek, városok, otthon hagyott kedvesek nevei.
Duna-bástya
Új helyszínt látogatunk meg. Ez a Duna-bástya. Innen jól be lehetett látni a folyót, a szemben lévő partot, észlelhető volt az esetleges ellenséges csapatmozgás. Békeidőben pedig kényelmes kijárás volt a folyóra.
Kis csoportunk hallgatja az idegenvezető tájékoztatóját
Bokrokkal benőtt sáncoldal a Dunával
Az erőd "fénykorában" természetesen nem így nézett ki a sáncoldal. Ma már a folyó egy jelentős része alig látható, itt már jól elbújhatna az ellenség! :-) Szerencsére ma ettől nem kell tartani...
Ágyú, és a szakértő KTL barátunk!
Az erőd egy szakaszán haditechnikai park (bemutató) van berendezve. Itt a második nagy háború, és az utána következő évek fegyvereiből láthatunk néhányat.
155 mm űrméret
Ágyú a XIX. századból
Az ágyúba ütött évszám szerint a szabadságharc utáni években készülhetett. Valószínűleg ez a legrégebbi ágyú, amely ma az erőd területén megtekinthető.
Az ágyún - várvédő hősökre emlékezve - egy darabka nemzeti színű szalagot helyeztünk el.
Csoportkép készül!
Végezetül egy kép a vármúzeumból
Nagy vonalakban ennyiben foglalhatnám össze a túránk első felét. A történetnek azonban még nincs vége! A Monostori erőd (kisebb részének) megtekintése után átmentünk a Dunán, és Komarno-ban, Öreg-Komáromban folytattuk a kirándulásunkat.
Arról majd legközelebb.....
Legyen szép napotok!

2014. április 25., péntek

Három falu három temploma

Mecseki (Pécs környéki) kirándulásom előtt sokat böngésztem az interneten... kerestem azokat a műemléki védelem alatt álló építményeket, melyek többé vagy kevésbé régmúlt történelmünket idézik. Hihetetlen, mennyi olyan hely van kis hazánk déli végein, melyek a turisták számára (is) érdekesek, amellett, hogy büszkék is vagyunk rá.
Az természetes, hogy minden helyet nem tudtam felkeresni; ahhoz hetek kellenének, hogy legalább a fontos műemlékeinkre pillantást vethessek. Voltak aztán az időhiányon kívül más hátráltató tényezők is, de most nem ezeken van a hangsúly. Rövid posztomban megmutatom, hogy sok egyéb mellett jártam három falu három Árpád-korban alapított temploma közelében.
Valóban csak a közelükben, mert egyik templomot sem tudtam belül megnézni. Leginkább Cserkút templomát sajnálom.
Igazán csak hazautazásom után döbbentem rá, mekkora csoda maradt ki az életemből! Ekkor tárta elém egy jól ismert fotós barátom a saját blogját, melyben alaposan bemutatja ezt a templomot belül is. Erre még visszatérek.

Legelőbb Kővágótöttös templománál jártam.
Kővágótöttös
Kővágótöttös
Az épület első rátekintésre nem igazán emlékeztet a 13.-ik századi eredetére. Ez nem meglepő, hisz a török megszállás alatt ezen a környéken nagy harcok lehettek - gondoljunk csak Szigetvár és Pécs várainak török megszállására.
Amint a Wikipédia írja:
"A Szent Miklós-templom, a falu temploma a 13. században épült. E korszakból maradt fenn a félköríves szentély, a déli bejárat és három ablak. A hódoltság idején majdnem megsemmisült, mert a török támadások mellett a rácok is megtámadták a települést 1704-ben."

Cserkút:
Cserkút
Cserkút
Cserkút
Igazi élményt Cserkút temploma jelentett volna, ha nem lett volna bezárva. Utólag sajnálhatom, hogy nem kerestem valakit a faluban, aki kinyitotta volna a templomot... hiába gondoltam ugyanis, hogy mindenre jól felkészültem, mégsem emlékeztem rá, milyen gyönyörű freskók láthatók a templomban. Az kicsit vigasztalt, hogy itthon Albrechtné "Cincér" Éva (ismételten) megmutatta a saját blogját, és abban a gyönyörű fotóit.
Én csak küldő képeket készíthettem a templomról... aki többet szeretne látni, nézze meg a belinkelt blogposztot:
http://cincerblog.blogspot.hu/2013/07/arpad-kori-templom-cserkut.html

Végül Mánfa:
Mánfa
Mánfa
Mánfa. Templom-erőd szerep nyomai
Van még élet a végeken! :-)
Wikipédia: "A mai Mánfa település nyugati végétől kb. 600 m-re, az országúttól kissé délre, festői völgyben, fáktól részben takartan áll egyik legszebb Árpád-kori eredetű római katolikus falusi templomunk, amelyet Sarlós Boldogasszony tiszteletére szenteltek.
Nyugati homlokzatát egy karcsú, magas torony uralja, amelynek falát három ikerablak töri át. A hajó aszimmetrikus (északi oldalán a 15. században kiszélesítették). A déli oldalon nyílik a bélletes kapu, fölötte román stílusú, félköríves záródású ablakok. A szentély négyszögletű. A hagyomány szerint a középkori település elpusztult, s a templomtól távolabb települt újra a falu.
A templomot 1742-ben állították helyre. 1927-ben restaurálták."

Legyen szép napotok!

2014. április 21., hétfő

Máriagyűd - búcsújáró hely

Hungary - Máriagyűd
Mint említettem már, Mecsek vidékén töltött napjaimban több éjszaka eső esett, nappal is gyakran volt felhős és borult az idő. Egy ilyen felhős, hűvös napot azzal töltöttünk feleségemmel, hogy meglátogattunk egy rövid kiruccanásra néhány közeli várost. Harkányba tartva tértünk ki Máriagyűd felé, hogy meglátogassuk, és fotózzam az ottani kegytemplomot.
Hungary - Máriagyűd. Kis hiba, hogy a torony teteje nem fért a képre
A templom, az alapításától kezdve kalandos történelmet élt át. Jelen állapotában nagyon szépen fel van újítva, mondhatnám modernizálva. Nagyon jó benyomást kelt az állapota. Nagy szerencsémre nyitva volt, ezért nem volt akadálya annak sem, hogy belül is megnézzem, és képeket készítsek róla.
Nem töltöm az időt hosszadalmas leírással a kegyhely történetéről. Viszont közlök egy linket, ami segítségével a Wikipédia anyagát kényelmesen elolvashatja, akit érdekel a templom vázlatos története. 


Hungary - Máriagyűd. Templombelső.
Hungary - Máriagyűd. Templombelső.
Hungary - Máriagyűd. Templombelső.
Hungary - Máriagyűd. Templombelső.
Hungary - Máriagyűd. Templombelső.
Hungary - Máriagyűd. Templombelső.
Mennyezet
Kegykép
Hungary - Máriagyűd. Templombelső.
Hungary - Máriagyűd. Templombelső.
Tornyok
A belső fotózás nem volt egyszerű. Kint éppen ragyogóan kisütött a nap, fénnyel árasztotta el a templomhajó nagy részét. Más részletek viszont árnyékban voltak, alaposan próbára téve a fényképezőgépem képfeldolgozó rendszerét (otthon pedig az én képfeldolgozó képességemet). Belső fotózásban nem reménykedtem, ezért sem állványt, sem külső vakut nem vittem magammal. Kézből fotózva pedig ... szóval, ezek sikerültek. Remélem, legalább kicsit Nektek is tetszeni fog, amit a templomban műveltem.

Legyen szép napotok!

2014. április 19., szombat

Egy szatír Harkányban

Orfűi időtöltésem egy napját arra szántam, hogy néhány közeli városban tegyek egy rövid kiruccanást. Tudtam, hogy annyi időm nincs, amennyi a környék szépségeinek alapos bejárásához kellene, de nem akartam úgy jönni haza Baranyából, hogy szinte sehol nem jártam.

Az egyik felkeresett város Harkány volt. Van itt sok dolog, amiről írni érdemes, de most csak a város díszkútját mutatom be Nektek - illetve annak, aki még személyesen nem látta.

A díszkút a híres fürdővel szemben elhelyezkedő Zsigmond ősparkban található, és Zsolnai anyagból készült. Az alja egy szépen kivitelezett csobogó, több ágon folyó vízzel. Az alkotás fő alakja egy szatír (faun), amint épp vidám hangulatban, pajzán testhelyzetben enyeleg egy neki tetsző halandóval...
Egyesek szerint a szobor megmozgatja a férfiak fantáziáját... mások szerint a lányokét is... Én nem tudom, mire gondolhatnak, öreg vagyok már, a fantáziám se a régi! Engem ez a jelenet már csak egy gyümölcsprésre emlékeztet, ha jól megnézem a részleteket... azt tudtam volna értékelni, ha a csobogókból stílszerűen gyümölcslé csorog a víz helyett. De nem az volt... :-(

Harkány - díszkút
A szatír...
Szemből...
Csobogó
Végezetül egy lila akác...
Kellemes Húsvéti Ünnepet kívánok minden látogatómnak!

2014. április 17., csütörtök

A szerpentinen

Még mindig a Mecsek, még mindig Orfű a téma...
Földutakon való hegyi kiránduláshoz az éjszakai esők miatt nem igazán alkalmas a terep, ezért - jobb híján - aszfalton "túrázom", öreg kocsimmal. Mivel a helyismeretem is nullához közelít, GPS-re bízom magam. Megyek arra, amerre mondja. Így aztán előfordul, hogy elmenet a helység egy adott pontján visz ki, és egy másik pontján hoz be hazajövet.
Nem izgat a dolog, lényeg az, hazataláljon velem.
Néha ez a helyzet kifejezetten előnyös. Így történt ez kirándulásunk harmadik napján is. Addig már jól ismertem egy Orfűről kivezető szerpentint. Ezen az úton nincs semmi extra, csak épp nagyon észnél kell lenni.... ha arra jártok, majd megtudjátok, miért. Vigyázzatok, ha szembe jön egy autóbusz! 
Nos, szerdán, amikor a közeli műemlék templomok fotózására indultam, kis ketyerém ezen az úton vezetett ki Orfűről.
Megjártam a tervezett utamat, indultam haza. GPS-nek betápláltam a címet, hová akarok visszajutni. A bájos női hang diktálta is nekem szorgalmasan, mikor merre forduljak, feddő hangon figyelmeztetett, ha túlléptem a sebességkorlátot... szóval, minden rendben volt. Csak épp mint ha egy másik szerpentinen lennék, mint elfelé... 

Akkor megláttam a szerpentinről a tavakat! Csodálatos panoráma tárult elém! Ezt még sem kocsiból, sem az autóbuszból nem láttam az előző napokban! Örömömre az út mellett több helyen volt padka kialakítva, ahová le lehetett állni. Nem hagytam ki a lehetőséget, én is megálltam, és készítettem néhány fényképet. De fotózás után is percekig gyönyörködtem a panorámában.
A Pécsi-tó látványa az egyik szerpentinről, Orfű mellett
A Pécsi-tó látványa az egyik szerpentinről, Orfű mellett
A Pécsi-tó látványa az egyik szerpentinről, Orfű mellett
A Pécsi-tó látványa az egyik szerpentinről, Orfű mellett
A Pécsi-tó látványa az egyik szerpentinről, Orfű mellett
A Pécsi-tó látványa az egyik szerpentinről, Orfű mellett
A Pécsi-tó látványa az egyik szerpentinről, Orfű mellett
A Pécsi-tó látványa az egyik szerpentinről, Orfű mellett
A Pécsi-tó látványa az egyik szerpentinről, Orfű mellett

Azt gondolom, kis hazánkban nem sok hasonló látvány akad. Tudom, máshol ez nem lenne különleges látvány, de nekünk, magyaroknak örül a szívünk hazánk szépségeit látva. Ajánlom figyelmetekbe... itthon!