Győri ipari múzeum

Öreg kovácsgép

Ejtókalapácsos kovácsoló munkahely

Néhány napja, még az esős ősz megérkezése előtt eszembe jutott, hogy a Dunakapu téren nagyszabású  ásatás folyik. Napok óta terveztem, hogy ezen a helyszínen készítek néhány fotót. Az előző napokban jártam arra felé, és igencsak elcsodálkoztam azon, amit a már feltárt területen, a védőkerítések mögött láttam. Akkor már sejthető volt, hogy a munkák sokáig már nem tartanak, és nekem fogalmam sem volt arról (azóta sincs) mi lesz a sorsa a régi piactér aszfaltja alatt megtalált régi várfalnak, és egykori lakóházak föld alá került, ott betemetett alapjainak, és falainak. Egy szép napos délelőttön el is indultam fotózni. Az ásatások helyszínén készítettem is felvételeket. Sajnos, az otthoni feldolgozás során beláttam, hogy a képek nem adják vissza azt a látványt, amit a helyszínen tapasztal a látogató. Mivel nekem vizuális tapasztalataim is vannak a fotók témájának helyszínéről, érdekesnek találom őket, de attól tartok, aki csak a képeket látja, nehezen tudja elképzelni, mit is ábrázolnak a fotók. Ezért ezen képek felhelyezésétől eltekintek, és a napi sétám egy másik helyszínét mutatom be.

Energia átviteli rendszer

Ez a helyszín egy igazi műszaki érdekesség, igazi muzeális korú és értékű kovácsgép! Tudom, hölgyolvasóimat ezzel nem hozom lázba, de remélem, azért legalább egy kicsit őket is érdekelni fogja.

A régi Rába gyár városi telephelyének felszámolásakor a gyár akkori vezetése - és talán mások is - úgy döntöttek, hogy a gyár talán legrégebb óta működő termelő berendezését nem bontják szét, hanem egyben hagyva egy kis ipari múzeummá alakítják. Ezzel emléket állítva egyúttal a több mint 100 éve működő ipari üzemnek, hazánk egyik legnagyobb gyárának is. Természetesen a Rába Rt. a törzsgyár felszámolásával nem szűnt meg, csak a gazdaságtalan termelést szüntették meg. A városban működő többi telephely megfelelő átszervezés mellett tovább működött/működik.

A mai környezet

A gép ejtőkalapácsos technikával dolgozott, több-munkahelyes rendszer, központi transzfertengelyes erőátvitellel. Az energiát egy nagy teljesítményű villanymotor szolgáltatta, és megfelelő kialakítású lapos szíjakkal, hevederekkel forgatta az óriási lendkerekeket. A lendkerekek egy hosszú és erős tengelyt forgattak, mely  különleges tengelykapcsolók segítségével emelték a magasba a kovácsszerszám felső elemét. Egy megfelelő pozícióban a kapcsolat oldott, a "medve" lezuhant, és a szerszám két része között elhelyezett izzó fém - többször ismételt folyamat során - felvette a kovácsszerszámban kialakított üreg formáját. A gép egyszerre több munkahelyet szolgált ki, kisebb-nagyobb munkadarabok egyidejű alakítását tette lehetővé.

A kovácsüzem számomra mindig egy rejtély, egy kis misztikum volt. Soha nem jártam benne személyesen, de sokat jártam mellette. Hatalmas, fekete, sötét és zajos épületet képzeljük el, ugyancsak hatalmas ajtaján a felirattal: "Pokol kapuja". Magát a gépet is csak akkor láttam, amikor az üzem megszűnt, és a gép monstrum a szabad ég alá került. 

Az eredeti helyén hagyott gép környékén nagyon szép kis parkot alakítottak ki padokkal, a gyerekek számára játékokkal. Az egykor itt dolgozókra emléktáblák feliratait olvasgatva emlékezhetünk.

Kedves Olvasóm! Bár tanulmányaimat tekintve gépész képzettségem van, a kovácsolás technológiájával behatóan nem foglalkoztam. Emiatt azt kérem, rövid eszmefuttatásomban túl sok szakszerűséget ne keressetek. A már megszűnt gyártelepre, az általam nagyon tisztelt kovácsgyári munkásokra való megemlékezést tekintem a bejegyzésem lényegének.

Köszönöm a figyelmeteket!