Felhős borús fotóséta...

Csak nem akarnak elvonulni a felhők Győr fölül, pedig a HirTV meteorológiája már ígérgeti a felhők feloszlását, és a napocska kibukkanását. Én meg várom, legyen már igaza! Nézegetek ki az ablakomon, de nem nagyon látom kékleni az eget, és napsütésnek sincs nyoma sem.

 Épp a fentiek miatt nem indultam nagy útnak, de a közelbe - konkrétabban Gyirmótra - mégis ki kirándultam. Tudtam, hogy nem fogom megcsinálni életem fotóját, de azzal vigasztaltam magam, hogy legalább sétálok egy kellemeset. Annál is inkább szükségem volt némi önvigaszra, mert menet közben eszembe jutott, hogy nem vettem magamhoz a pótakkumulátort! Azt viszont nagyon jól tudtam, hogy a jelenlegi aksi már jó ideje a gépemben van. De hát mint mondtam, legfeljebb sétálok egy jót! A falu (?) közepe mellett elterülő rétre mentem előbb. Terveimben szerepelt még más terület bejárása is, de végül csak ezen a marhalegelőnek is használt réten maradtam, itt jártam végig a holtágak mentét téma után kutatva. Első nekifutásra a legelésző csorda néhány tagjáról készítettem fotókat. 

Nem tudom, más területen mennyire gyakori ez a növény, amit itt héjakút mácsonya néven ismerünk. Gyirmóton rengeteg van belőle, és sok fotós szívesen fényképezi. Ősz lévén többnyire csak levirágzott és elszáradásnak indult fejeket lehet látni, de egészen friss, mondhatni bimbós állapotú fejek is mutatkoztak. 

 Abban nem csalódtam, hogy a fák lombjai, és a bokrok levelei gyönyörű színekben tündököltek. Bármerre néztem, mindenhol zöld-sárga-barna-vörös színek kavalkádja kényeztette a szememet! Csak az volt a kellemes gond, melyik látványt szeressem jobban, mint a másikat, hisz az egész területet mégsem fotózhattam úgy, hogy mindent képre vegyek, ami tetszik nekem.

 A holtág mögötti terület másképp volt hasznosítva, mint az, amelyiken éppen jártam. Ott hatalmas szalma-gurigák voltak fölhalmozva, melyek már önmagukban is érdekes fotótéma lehet, ha okosan sikerül a látványukat a tájba illeszteni. Egy - talán két évvel korábbi - fotózásom során készítettem olyan képeket, ahol a szalmabálák voltak fő "modelljeim".

 A hidegfront nagy széllel érkezett. Meg is lett a követ-kezménye - mint látható, egy hatalmas, élő fát is a vízbe döntött. Nem kímélte a már elszáradt csonkokat sem. Voltak szakaszok, hogy az egész vízfelületet a beledőlt fák és fahordalék borította.

Jobboldalt egy hatalmas törzs bizonyítja, hogy itt - talán nem is nagyon rég - egy hatalmas fa élt. Ma már csak a torzója látszik. Szomorú és el-gondolkodtató látvány. Az élet végességére, az elmúlásra emlékeztet.