2016. március 1., kedd

Egy templom kincsei

Mint blogom olvasóinak nagyobb fele tudja, sokat utazgatok kis hazánk közelebbi, vagy távolabbi tájaira. Néha tudatosan kiválasztott célpont felé, néha csak beülök a kocsimba, és elindulok kifelé Győrből valamelyik főúton. Aztán megállok, ha valami felkelti a figyelmemet. Máskor az előre kiválasztott uticél bejárása után még ötletszerűen látogatok meg engem érdeklő dolgokat.
Nemrég, tőzikefotózás után is úgy gondoltam, fiatal még a nap. Elővettem az autós atlaszomat, belenéztem... azt láttam, a közelben két olyan templom is található, melyek az Árpád-házi királyok korából származik. OK, ez kell nekem, gondoltam... beütöttem a GPS-be az új célpontot, és már nyomtam is a gázpedált. Igaz, a térkép nem adott pontos címet, de nem okozott gondot - a templomtornyok mindig messziről látszanak!
Megérkeztem... az első torony, ami a látóterembe került, nem templom volt, csak egy harangláb szerű háborús emlékmű. A második torony evangélikus templom tornya volt. Ez sem baj, benézek, gondoltam... Nem sikerült, az ajtó zárva. Ugyanakkor felfigyelt rám egy hatalmas termetű német-juhász! Jobbnak láttam a kocsim belsejébe jutni, mire a "területvédő" eb kényszerít a templomkert elhagyására.
A kocsimból azonban már látszott a falu végén az újabb torony. Nem kellett nagy fantázia ahhoz, hogy felismerjem, oda érkeztem, ahová indultam.
Alig parkolta le a kocsit, és szedtem elő a fotós apparátomat, újabb "területvédők" kezdtek csoportba verődni. Ezek szerencsére nem harci kutyák volta, csak a szomszéd házakban lakó nénik-bácsik kezdték szemmel tartani az itt fontoskodó idegent.
Körbejártam a templomot, képeket készítettem... aztán a legbátrabb szomszéd megszólított, szeretném-e megnézni belül is a templomot. Már magyarázta is, mutatta a házat, hová kell bekopogni, hogy a "kulcsok őrzője" ide jöjjön, és idegenvezetést tartson nekem.
Becsengettem a  jelzett házba. Jött egy szimpatikus idős úr, aki csak annyit mondott, menjek vissza a templomhoz, ő meg hozza a kulcsokat, öt perc múlva ott lesz a biciklijén.
Rövid bemutatkozás után már a külső falaknál tájékoztatást kaptam a templom történetéről. Aztán a sekrestyén keresztül a templom belsejébe is bemehettem.
Itt az úr felhívta a figyelmemet, hogy a fényképezőgép nem szívesen látott dolog a belső térben, mert a püspök úr egy betörés miatt megtiltotta a fotózást. Ettől függetlenül engedte, hogy magán-célra készítsek néhány fotót.
Itt tartozom magyarázattal azért, miért nem mondom, hol is jártam. Innen üzenem a műkincstolvajoknak, ide ne jöjjenek, mert sem ezüstöt, sem aranyat, sem eladható műtárgyakat nem találnak a falakon belül. A templom kincsei nem ellophatóak, és nem eladhatóak...
A templom alapjai az Árpád-házi királyok korából származik. A 13.-ik században épült.
A templom, ahogy a faluból közeledve látszik. Természetes, hogy a századok során több rombolást, tűzvészt, felekezet-cserét átélt. Azonban az a lényeg, hogy még áll, létezik, régmúlt századok történéseire emlékeztet minket.
A Szentély jellegzetes ablaka
Viccesnek tűnhet, hogy az ablakban egy beton villanyoszlop teteje tükröződik vissza. Sajnos, erre a helyszínen nem figyeltem... :-(
Vaskapu
A templom főbejárata előtt a bejárat régi vaskapuja ki van állítva. Mellette az egykori áldozórács, valóságos kovácsoltvas műremek. Az utolsó átépítéskor vették ki ezeket az eredeti helyükről, de emlékül a kertben felállították őket.
Belső tér. Szentély mennyezete.
Szentély, a hívők nézőpontjából
Latin nyelvű felirat a Szentélyben
Idegenvezetőm elmondta, hogy a reformáció idején a környező lakosság nagy része evangélikus hitre tért, a templomot pedig az evangélikus szokások szerint átalakították. A falfestményeket lemeszelték, eltüntették, és csak egy közelmúlti renoválás során kerültek elő a több réteg mésszel letakart képrészletek, és latin feliratok. Érdekesnek mondta, hogy a a képen is látható latin nyelvű felirat teljes értelmét a mai napig sem sikerült pontosan megfejteni, pedig sokan próbálkoztak már a lefordításával.

Festékrétegek alól feltárt festményrészlet

Ülőfülke
 Idegenvezetőm szerint a fülke eredeti rendeltetése az volt, hogy a pap itt pihent addig, míg a szertatások alatt imák, vagy énekek hangzottak a hívők részéről.
Mellékoltás
Végezetül egy, már modernnek mondható mellékoltár a templom oldalfala mellett.

Kérdezhetné valaki, hogy mi a templom kincse, ha sem arany, sem ezüst nincs benne? A templom kincse az én értelmezésemben nem anyagi jellegű. A kincs az, amit a templom maga jelképez. Évezredes történelmünk, keresztény hagyományaink, népünk kitartása és életereje az, amit kincsnek kell tekintenünk.

Látogatásom befejeztével felajánlottam egy összeget az idegenvezetőmnek a közreműködéséért. Nem fogadta el, de megmutatta a perselyt, hová tehetem a pénzt, ha a templom fenntartásának költségeihez szeretnék hozzájárulni. Ezúton fejezem ki a köszönetemet az önzetlenségéért.

Szép napot mindenkinek, aki "erre jár"!


2016. február 29., hétfő

Portrézás, emberábrázolás

Jönnek.mennek a "frontok", én meg reggel felé nem tudok aludni miattuk. Nem azért, mert nagy zajt csapnak, csak épp a megkopott idegeim nehezen viselik őket. S ha már nem tudok aludni, akkor száz felé járnak a gondolataim... ma történetesen azon agyaltam, hogy is állok én a portréfotózással. Tágabb értelemben az emberábrázolással, saját műkedvelő szintű fotós ténykedésemen belül.
A fotózás az én esetemben hobbi, időkitöltő nyugdíjas tevékenység. Nem mesterségbeli ténykedés, nem is művészálmokat kergető rózsaszín köd - ezzel együtt azonban a mennél jobb minőségű képek készítésére való törekvés. Ennek érdekében fejlesztem ismereteimet könyvekből, fotós társak tapasztalataiból, tanácsaikból, képeik tanulmányozásából, és fotós kiállítások látogatásából.
Mivel számomra a legtöbb fotózási lehetőséget a kirándulások és természetjárás kínálja, nem specializálódtam a fotós műfajok egyetlen ágára sem. Van azonban egy "irányvonal", ami egy picit a szívem csücskét jelenti; ez pedig nem más, mint az emberábrázolás. Nem vagyok könnyű eset önmagam számára sem, hiszen ez az a műfaj, ami talán a legnagyobb felkészültséget követeli meg minden fotós számára. Én viszont autodidakta amatőrként nagyon messze vagyok attól, hogy bármilyen szinten sikereket reméljek magamnak ebben a műfajban.
De éppen ezért kihívást látok abban, hogy néhány képemet megmérettessem képzett amatőrök képei között. Ezt tettem mintegy két hete is: küldtem képeket képbírálatra, abban a (csak magamnak megvallott) reményben, hogy talán, legalább egy fotóm elfogadásra kerül a házizsűri által. Ez mindössze annyit jelent, hogy az összes elbírált kép kb. első 40%-ba bekerül. Most rögtön közlöm is az eredményt: nem fogadták el egyetlen képemet sem. Azt is közlöm rögtön - és nem a magam mentegetésére - hogy meglehetősen magas volt a beküldött képek átlagos színvonala. Sok igényesen kidolgozott színházfotó, modellfotó és beállított portréfotó között az én "kapásfelvételeim" nem voltak versenyben. Meg - sajnos - a képkidolgozás terén is van hiányosságom bőven...
Megmutatom, melyek azok a képeim, amelyek a fent említett képbírálaton szerepeltek. Tudni kell, hogy a képbírálat nem szóban történik, szóbeli értékelés nincs, csak pontozás. Ebből kifolyólag ott helyben nem derült ki, hogy  a zsűri milyen szempontok alapján fogadott, vagy utasított el képeket.
A most, posztomban megmutatott képek az eredeti képeknél jóval kisebb, "lebutított" változat, kevesebb részletet tartalmaz. Ezt meg kellett tenni, mert ha nem teszem én, akkor megteszi helyettem az internet :-(
Hollókői népviselet
(Köszönet Nemes "mettor" Zoltánnak a korrekcióért)
Hollókőn készült kép, Húsvét idején, locsolkodó népszokás bemutatása alkalmával. A skanzenfalu utcájában lépni is alig lehetett a nagy tömegben, fotózásra pedig csak pillanatfelvételek "technikával" volt mód. Jól látszik, hogy a modellek a hétköznapokban parasztasszonyok, hollywoodi kinézetet nem lehet elvárni tőlük. Ők ilyenek, és kész...
Hollókői népviselet
Ugyancsak Hollókő, egy kis vidámkodás az idős hölgy arcán. Engem megfogott, tetszett, de maga a fotó sikert nem aratott a zsűri előtt. 
Hollókői népviselet
Fiatalabb generáció... Azt gondolom, profi fotósok is keresték a témát az utcán. Arra figyeltem fel ugyanis, hogy egy csapat fotós egyik tagja mond valamit az egyik hölgynek, amire nagy nevetés támad a lányok között. Aztán az egyik - roppant csinos - hölgy mélyre hajol, a fotósok pedig nyomják veszettül az expógombot... fényképezték az alsószoknyák sokaságát. Épp csak annyi időm maradt, hogy kattintsak egyet, és már vége is lett a jelenetnek.
Csángó zenekar
Erdélyben jártam, Csíki csángók, székelyek között. Mindkét zenész neves hangszeres játékos, a gardonos pedig zenepedagógus azon túl. Kis koncertet rögtönöztek nekünk. Nagyon sajnáltam, hogy a babaarcú kisfiút nem tudtam külön fényképezni, pedig nagyon jó fotótéma lett volna. De hát végül is nem fotózni mentünk... A saját képarchívumomban ezt a felvételt értékes képnek tartom, de a zsűri más véleményen volt.
Korondi fazekas műhelyében
Korondon, a fazekasság "Mekkájában" is jártam, egy népművész műhelyében. A Mester felesége épp mintákat rajzol...
Korond, fazekas
Ugyancsak fazekas, de már egy másik mester. Egy fél busznyi ember zsúfolódott be a parányi műhelybe, még a Mester is alig tudott mozogni a sok embertől. Csak a szerencsémen múlt, hogy olyan helyre sodródtam, ahonnan viszonylag jól láttam, és - szerintem - szépek voltak a fények. A zsűri ezt is másképp látta...
A Mester
Ugyanakkor készült kép, mint a fenti. Munka közben, a munkájára figyel a Mester. Nem klasszikus portré, de akkor és ott csak így lehetett.
Szentendre, skanzen
Szentendre, skanzen. A fotózás körülményei nagyjából ugyanazok, mint feljebb, ahogy leírtam. Itt is munka közben látunk egy Hölgyet, amint épp mézeskalácshoz készít tésztát. Turistafotós által készített turistafotó... :-)

Hát ennyi. Mint említettem, nem vártam sikert a képeimtől a zsűri előtt, de azért egy csodának nagyon tudtam volna örülni. De mint ahogy "boszorkányok pedig nincsenek", úgy csodák sincsenek.... :-)

Szép napot kívánok blogom olvasóinak!


2016. február 28., vasárnap

Tőzikézés

"A tavaszi tőzike (Leucojum vernum) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, ezen belül az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó faj. A nyári tőzikénél (L. aestivum) kisebb termetű." - Wikipédia

Február vége van, egyre több jel mutat arra, hogy vége a téli szezonnak. Az időjárás még szeszélyes, jönnek-mennek a hideg- meg melegfrontok, hol napokig a napot se lehet látni, vigasztalanul esik az eső... más napokon viszont fényárban úszik minden, hét-ágra süt a nap. Ha felhős az ég, egy enyhe depresszió van rajtam, ha süt a nap, akkor a szabadba vágyom, kirándulni akarok... mozgásra, friss levegőre, ha mód van rá, kellemes társaságra vágyom. De az se zavar, ha egyedül kell nekiindulnom egy fotótúrának (mint legtöbbször). Így volt ez a hét közepén is. Már reggel látszott - egy szép szerdai napon - hogy a meteorológia "eltalálta", milyen lesz az aznapi időjárás. Kirándulni, fotózni való idő lett! 
A fotózásról annyit, hogy - bár csodálom a művészi igénnyel elkészített képeket - én csak a turistafotósok mentalitásával (és képességével) rendelkezem. Képre veszem, ami tetszik nekem, és többnyire a maga valóságában rögzítem a természet szépségeit. 
Nos, tehát a szerdánál tartottunk. Összepakoltam a fotós felszerelésemet, a kocsimba gumicsizmát tettem, és elindultam Csáfordjánosfára, tavaszi tőzikét fotózni. Megjegyzem, nem először, korábban már kétszer jártam itt, tudtam, mire kell számítani. Elsősorban bokáig érő sárra és vízre a láperdőben, és leírhatatlan mennyiségű és szépségű tőzikére.
Amint megérkeztem, az utcai cipőmet gumicsizmára cseréltem, és a már jól ismert úton - egy kis réten át - megindultam az erdő felé. Közben természetesen át kellett haladni a Répce folyó (patak?), és a vele párhuzamosan haladó szívárgócsatornák hídjain is.
Arról persze szó sem lehetett, hogy a szokásos módon, hason fekve készítsünk makrókat az amúgy nem túl nagy, de mindenképpen "földközeli" virágokról. Ilyen körülmények között csak egy makró-képességgel rendelkező teleobjektív segít. Persze, a maga hátrányival együtt. A közeli képeket és egy Olympus Zuiko 70-300 mm gyújtótávolságú teleobjektívvel készítettem.
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
 A teleobjektívnek megvan az az előnye, hogy a speciális makróobjektívekhez hasonlóan szépen mossa a hátteret, kiemeli a témát, ezzel csökkenti a fő téma körüli zavaró objektumok látványát. Az igazi természetfotózás egyik szabálya ugyanis, hogy (legalábbis elméletben, mert a gyakorlatban ezt kevesen tartják be) nem szabad a téma környezetét átrendezni, azaz a természet igazi voltába beleavatkozni.
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
Ez a kép ad némi ízelítőt abból, hogy is néz ki a láperdő a fotózás idején.
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
Szép, ugye? Engem lenyűgöz, álmélkodva jártam le-föl a mocsárban, és nagyon örültem, hogy itt vagyok. Természetesen óvatosan kellett lépkedni, megnézni, hová teszem a lábam, hogy kárt ne tegyek a gyönyörű virágmezőben.
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
Fehér virág, élénkzöld moha a fákon, az ég kékje megcsillan a vízfelületen....
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
Az erdő természetesen tájvédelem alatt áll, fakitermelésnek nyoma sincs. Mindössze annyi emberi beavatkozás történik, hogy a tanösvényt karbantartják, az ösvényre dőlt fákat két (vagy több) részre vágják, az ösvényről eltávolítják, de a helyszínen hagyják. A belső területeken kidőlt, elöregedett fák a helyükön maradnak, a természet örök körforgásának részeként.
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
Őstermészet. Tükröződés.
Láprét
Minden kirándulásnak vége van egyszer, indulni kell hazafelé. Az erdőből kiérve is nagyon sok téma akad azok számára, akik fogékonyak a természet szépségeire. Legyen az egy magányos fa, felhőalakzat, tükröződés a vízen.... stb.
Torzó 
"A fák állva halnak meg" mondta egyszer valaki. Az Ő igazságának szép példája, amit ezen a képen látunk. Ez a kép a Répce partján készült, a zsilip közelében.
(Talán) Madárberkenye
"Színeket akarok látni :-)" - mondta egy fotóstársam. Eddig volt fehér, zöld, kék - most íme egy kis piros.
"Az ég vízre szállt" :-) idézet önmagamtól
Hát itt van vége... nem a képeimnek, csak a beszámolómnak. Remélem, nem unatkozott nagyon, aki a fotóimat megnézte, "szövegelésemet" elolvasta.

Legyen szép napotok!


2016. január 20., szerda

Tata város - Fényes-tanösvény

Tata városa - kedvelt kiránduló hely, és kimeríthetetlen témát adó fotós helyszín. Megyek is ide viszonylag gyakran, ha tehetem, évente többször. Idejét sem tudom már, mikor sétáltam először körbe az Öreg-tavat, a sok vizes terület legnagyobbikát. Látogatásaim száma néhány év óta szaporodott, amikor az Öreg-tó mellett felfedeztem a Derítő-tavat, Cseke-tavat, az Által-ér környékét, de sok évvel ezelőtt jártam már a Fényes-fürdői strandon is. De ezzel még nincs vége! Sok kisebb-nagyobb tó található még a környéken, melyeket érdemes lesz felkeresni, ha élni akarok madárfotós szenvedélyemnek!
A tatai tórendszer egyik kedvelt rendezvénye az őszi vadlúd-sokadalom. Ezen rendezvényen is részt vettem néhányszor az utóbbi időben.
Ma viszont másról szeretnék írni! Olyasmiről, ami nem egy sima tó körüli séta, hanem igazi különlegesség a maga nemében. Ez pedig nem más, mint a Fényes-fürdőről leválasztott Tanösvény!
A Tanösvény leírásával nem untatlak Benneteket, mivel rengeteg tájékoztató, élménybeszámoló olvasható erről az interneten. Csak rá kell keresni...
No, szóval.... amikor először olvastam a Tanösvény tervezéséről és kivitelezéséről, azonnal elhatároztam: ha  elkészül, ezt is felveszem a tatai kirándulásaim helyszínei közé! Így is történt. Megnyitása után nem sokkal, tavaly február közepén már ott is voltam! Aztán a nyáron újra. Az idei év elején, ezúttal januárban már harmadik látogatásom volt ezen  a helyszínen; ezúttal a Győri Fotóklub Egyesület szervezésében.
Most a közelmúltban - néhány napja - készült képeimből szeretnék mutatni néhányat.
Tata, Fényes-tanösvény
A Tan"ösvény" tulajdonképpen fából szerkesztett sétány, kb. 1350 m hosszan kanyarog egy sekély tó felett. A tavat melegvízű források táplálják, ezért a vízfelület nagyobb része télen sem fagy be. Ahol a források vize hidegebb, ott viszont előfordul jegesedés.
A fenti kép egy olyan tó-részletet ábrázol, ahol jól látszik a téli hidegben víz felett elterülő vízpára.
Tata, Fényes-tanösvény
A tó tulajdonképpen egy láperdő részének tekinthető. Szakmailag nem értek ehhez a témához, műkedvelő amatőr fotósként nézve viszont nagyon szép a vízfelületen visszatükröződő fák látványa.
Tata, Fényes-tanösvény
Egy újabb különleges látvány. A kép nagyobb részén a szürke égbolt, és a "fejtetőn" álló fák látványa, keveredve a tóból kiálló, már elkorhadt fák csonkjaival.
Tata, Fényes-tanösvény
Mint fent.... egy fa csonkja közelebbről nézve. Nagyon érdekes, és jellegzetes látvány a fatörzseken képződött, langyos vízpára hatására kialakult vastag, élénk zöld színű moharéteg.
Tata, Fényes-tanösvény
Nem csak moha, hanem élénk zöld fű is található bőven az erdőben. Tavaly nyáron több nutriát (hódpatkány) is volt alkalmam megfigyelni ezen a területen. Ezek az állatok nyilván most is itt élnek, és bőséges friss élelmet találnak.
Tata, Fényes-tanösvény
Tata, Fényes-tanösvény
A Tanösvény egy szakasza. Masszív, biztonságos gyermek-látogatók számára is. A víz tükröződése pedig valóságos élmény! :-)
Tata, Fényes-tanösvény
Tükröződés, bujazöld moha, élmény a szemnek! Mi kell más a természetkedvelő embernek?
Tata, Fényes-tanösvény
Mint említettem, a tavat langyos vizet adó források táplálják. De nem csak néhány, hanem rengeteg! Sokfelé megfigyelhető, amint az - egyébként kristálytiszta vízben - fölfelé szálló buborékok jelzik a források tevékenységét.
Tata, Fényes-tanösvény
Csend, nyugalom, a háborítatlan természet a maga valóságában.
Tata, Fényes-tanösvény
Műkedvelő fotós vagyok. Önképzéssel, mások segítségével, fotóstársak munkáinak megfigyelésével igyekszem mennél többet megtudni a "szakmáról". Tudom, hogy sok fajta irányzat létezik a fényképezés területén. Van, aki csak a maga örömére úgy készíti el a képei, ahogy azt a valóságban látja. Mások lefényképezik a témát, majd saját szemléletük, belső énjük szerint "továbbgondolják" azt, amit a gépük rögzített. Ebből aztán születik egy új mű, alkotás, ami már nem csak fénykép, hanem valami más... Ízlés kérdése, kinek mi tetszik.
Én szeretem a fényeket, szeretem a színeket. Kedvelem a fekete-fehér műfajt is, meghatározott keretek között, jól definiálható témák esetében. Az én ízlésvilágom azonban a színeken és a fényeken alapul. Akkor vagyok elégedett a saját produktumommal, ha az egyébként sötét témákba is be tudok csempészni színeket... legalább egy kis zöldet, egy kis sárgát, vagy csillanjanak fények a nedves faágakon...
Tata, Fényes-tanösvény
Ennyi maradt egy fából.... elgondolkodtató, igaz? De mint tudjuk a fizikából, "anyag nem vész el, csak átalakul".
Tata, Fényes-tanösvény
Elszáradt, és üde zöld fűcsomó egy fa tövében. A csodálatos természet!
Tata, Fényes-tanösvény
A Tanösvény ezen szakaszán már hidegebb a víz, megjelent egy vékony jégréteg a tó felszínén. És egy fatörzsön hódrágás nyoma...
Tata, Fényes-tanösvény
A jég is szépen csillog...
Tata, Fényes-tanösvény
Tata, Fényes-tanösvény
Alakzat. Fények és árnyak...
Tata, Fényes-tanösvény
Jég, dér és zúzmara. Egy kidőlt fatörzsön pedig két darab méretes taplógomba, alaposan "bezöldülve".
Tata, Fényes-tanösvény
Vízpára és csillogás. A sűrű fák között beszűrődő (ellen)fény játéka.
Tata, Fényes-tanösvény
Az enyhe vízben szépen zöldell a vízitök levele. Úgy tűnik, egész jól elvan itt! :-)
Tata, Fényes-tanösvény
Egy újabb tófelület, ahol szép párafelhő gomolygott a tavon.

Lassan körbe is ért kis fotós csapatunk a Tanösvényen. Jó kirándulás volt, szép élményekkel gazdagodtunk - azt gondolom, ezt mások nevében is mondhatom.
A csapat egy részének volt folytatás is: innen többünk Tata-Dióspusztára utazott, a "Bábolna Nemzeti Ménesbirtok/ Bábolna National Stud" ottani telepére, lovakat fotózni.
Erről a kiruccanásról is lesz beszámolóm nemsokára.

Legyen szép napotok!!!