2012. augusztus 5., vasárnap

Ausztria - Salzburg vára

Salzburg. Szépen hangzó név. Minden magyar tudja még akkor is, ha nem ismeri a német nyelvet, hogy ez a szó tükörfordításban azt jelenti "sóvár". A magyar nyelv logikája szerint ez kissé komikus, hisz ki épít sóból várat? Egy ilyen vár elfoglalásáért még csak harcolni sem kell, elég, ha kivárunk egy kiadós esőt! :-)))
A fentiek természetesen csak tréfa. Ha valaki olyen szerencsés, hogy személyesen meglátogathatja a várat, az tudja, hogy ez egy hatalmas, szinte bevehetetlen erősség volt a középkorban, a várharcok idején. A Wikipedia szerint Közép-Európa legnagyobb épen maradt katonai építménye (Festung Hohensalzburg).
A vár már a Mirabell-kertben tett sétánk során nagy hatást tett rám. 
Egy magaslat tetején épült. A gyönyörű kerten végigtekinte, a háttérben a Várhegy és tetején a hatalmas vár igazán impozáns látvány.
A várba az előtte elterülő térről a világ legrégebbi fennmaradt kötélvasútja (Reißbahn) viszi fel a látogatókat.
A vár megtekintése néhány € belépődíj megfizetése ellenében lehetséges. Minden emelet bejárása előtt újabb összeget kell fizetni, nem árt, ha ezt tudja a turista, aki először jár ott. Azt is tudni érdemes, hogy az objektum olyan hatalmas, hogy alapos bejárása sok időt vesz igénybe. Én tudtam, hogy idővel csak szűken rendelkezünk, ezért megelégedtem a mellvéd és a földszinti részek bejárásával. Ez is kitöltötte az összes időmet - a vége felé már izgultam, hogy kikapok az asszonyoktól, akik a téren várták, hogy befejezzem a várban tett kirándulásomat.
Itt is hangsúlyozom, hogy esősen felhős, fénytelen nap volt ez. Képeimet ezért ennek figyelembe vételével ítéljétek meg!
Látvány a várudvar bejáratától
Az első kép a vár felső udvaráról készült. A mellvéd egyik sarka, és a város egy részlete látszik rajta.
Körbejárható várudvar
A várudvar. Tulajdonképpen a belső vár és a külső védművek közötti tér. Az ember szinte elveszve érzi magát a monumentális falak között.
Látvány a várból
Külső várfal és bástya
Ha kimegyünk a mellvédhez, a vár környezetét szemlélhetjük. Egyik irányban az egykori külső várfalak és bástyák maradványait is láthatjuk.
"Tell Vilma"
A várudvaron természetesen különböző játékokra, szórakozásra is volt lehetőség. Nagyon tetszett nekem, amint egy apa a nyílpuska használatára tanítja ifjú leánykáját, az anyuka pedig feszült figyelemmel várja a lövés pillanatát! Nem tudom, a fotója hogy sikerült, de biztosan a családi album féltett kincse lesz! :-) Jót mosolyogtam a jeleneten - rögtön Tell Vilmos jutott eszembe róla! A kis hölgyet azonnal felruháztam a "Tell Vilma" névvel! Remélem, nem veszi zokon! :-)

Ősi falak
Átjáró az udvar egyes szakaszai között
A meredély vége
A vár falai. Elbűvölő látvány.
Itt már tudtam, hogy egy kapuhoz érkeztem.
Meg kellett kezdeni az utat visszafelé
Újra a belső udvar szintjén
Az udvarnak van egy hihetetlenül meredek, majdnem félkör alakú szakasza. Nem tudtam, hová vezet, de kíváncsi voltam rá. Az, hogy lementem rajta, kissé túlzás - inkább csak csúszkáltam, tipegtem lefelé, hisz a szétterített zúzott köveken lépni alig lehetett. Végül a fal melletti fából készült járdához botorkáltam, és ott próbáltam a lábaimon maradva a lejtő aljára érni. Itt aztán nagy meglepetés ért, mert kiderült, hogy egy kijárati kapuhoz érkeztem, mélyen a mellvéd alatt, ahol Tamás várt rám. Nem tehettem mást, most visszafelé is meg kellett tennem ezt az utat. Muszáj volt ott kijönni, ahol bementem, mert másképp Tamást nem tudtam volna értesíteni arról, hogy befejeztem a vártúrát. Hozzátéve, hogy ekkor már sokat gyalogoltam, és a lefelé tartó út is sok energiát kivett belőlem - ne tudjátok meg, milyen fizikai állapotban értem fel újra a lejtő tetejére! Onnan aztán vissza is néztem, és megvilágosodott előttem, miért nem vette be ellenség ezt a várat! Ha az ostromlók is csak itt jöhettek volna fel, fegyvereiket cipelve, akkor elég volt, ha a domb tetejére kiáll egy tucat várvédő! A kimerült ostromlókat innen akár egy fogpiszkálóval is vissza lehetett lökdösni a fal aljába! De örültek volna egy ilyennek Eger védői annak idején!
Kiállítás
Kiállítás
Kiállítás korabeli viseletekből.
Kút
Várkút
Újra a városban
A vártúra véget ért, mindketten lejöttünk a kötélpályán, és újra sétálni indultunk a városba.

Több kép Salzburg városról (Google+)

Köszönöm a látogatást, legyen szép napotok!

2012. augusztus 2., csütörtök

Mozart városa - Salzburg

Kedves blogolvasó Barátaim - írtam már elég sok posztot az Ausztriában töltött egy hetemről, de beszámolóim sorának talán a felénél tartok. A rövid idő ellenére sok városban, faluban és tó mellett jártunk, sok fotót készítettem, és sok élményt gyűjtöttem, raktároztam el az emlékezetemben. Mindezek mellett vannak olyan helyszínek, amiről írni csak pár mondatot tudok talán. Érik olyan benyomások a turistát, amit nehéz szavakba önteni. De belül, valahol a tudatunk mélyén az élmények elraktározódnak, alkalmanként előjönnek, és kellemes emlékeket ébresztenek.
Ha valaki megkérdezné tőlem, melyik az a három kirándulás, amelyik legjobban megmaradt az emlékezetemben, akkor egyiknek a Großglocner-gleccser, az azt körülvevő hegyeket és az oda vezető Panoráma-utat említeném. Másik nagy élményem Salzburg városa és vára volt. Jelen posztomban néhány városképet mutatok be Nektek. A következő posztom ugyancsak Salzburg témában a vár bejárása lesz. A harmadiknak sorolt élmény helyszínét még nem közlöm. Néhány nap múlva úgyis sorra kerül. Szeretnék azzal legalább egy parányi meglepetést szerzni Nektek!
Salzburg - a Mirabell-kert bejárata
Salzburgi városnézésre egy egész napot szántunk nagyon kevés időnkből. Megérte, annak ellenére is, hogy épp csak egy kis "zsebkendőnyi" terület bejárására volt elég ez az egy nap.
Ausztriai hegyek között nem ritkaság, hogy alacsonyan szálló sűrű felhők borítják az eget. Ezen már nem is bosszankodtam, pedig mint fotómániás turistát, a napos idő, a szépen ragyogó fények tesznek boldoggá. A társaság három tagja folyton előttem járt, én mögöttük lemaradva kerestem a témát, amit képre vehetek, és fotóztam is szorgalmasan. 
Salzburg - Mirabell-kert
A város egyik szép nagy tere mellett szálltunk ki a kocsiból. Én már fotóztam is a téren álló templomot, Tamás pedig rutinosan vitte a kocsit egy olyan parkolóba, amit már ismert korábbi utjairól. Rövid idő múlva újra találkoztunk, és elindultunk a közeli Mirabell-kertbe.
Sajnos, a kert történetéről semmit nem tudok. Ideje lenne venni egy Ausztriát részletesen bemutató útikalauzt :-).
Mirabell-kert, és Salzburg vára
A kert nagy és gyönyörű, csodásan üde virágokkal van tele! Szépen karbantartott sétányok vezetnek a kertet díszítő szökőkúthoz, szobrokhoz, és a szemben lévő kijárathoz. Nagyon kellemes séta volt végigmenni a kerten - olyannnyira, hogy le is ültünk egy időre pihenni, és a kert látványában gyönyörködni. Külön érdekesség volt, hogy a kert a vár felé volt tájolva, és ez a látvány hatalmas extrát adott a képnek.
Salzach folyő
A kert megtekintése után a Salzach folyó partján sétáltunk egy különös formájú gyaloghíd felé. A város történelmi központja felé haladtunk - végcélunk a várba feljutni, és azt megnézni.
Különleges formájú gyaloghíd
A "szerelem bilincse"
A hídon rengeteg szerelmi lakatot láttunk. Úgy tűnik, divat ez már a világ minden táján. Legkülönösebb mindegyik között ez a bilincs volt - érdekes lenni tudni, mi az üzenete az egyik zárt, a másik nyitott állapotának!
Folyóparti látvány
...és egy másik

A zeneszerző szülőháza
A belvárosban meglátogattuk Wolfgang Amadeus Mozart szülőházát.
A Residentplatz
A Residentplatz volt a következő állomás. Ez is egy olyan pontja a városnak, ahol "elborul" a turista agya, azt sem tudja, hová nézzen, merre induljon, és mit fényképezzen.
Katedrális

Mint várható volt, a Katedrálist nyitva találtuk. Tele volt nézelődő és fényképező turistákkal. Szerencsémre elég világos volt benne, ezért állvány hiányában is tudtam néhány képet készíteni benne. A minőségükről magamnak is meg van a véleményem, de hát "szükség törvényz bont".
A Katedrális főoltára
A Katedrális főbejárata előtt van a tér, ahol a Salzburgi Ünnepi Játékokat tartják. Ottjártunkkor is szerelték a nézőteret, nagy munka folyt.
A vár mellvédjéről nézem a teret
Tamás és én a "siklóval" fölmentunk a vár mellvédjéhez, a feleségek pedig a téren maradtak. Én beljebb is mentem, alaposan bejártam és körbefotóztam a vár azon részeit, melyeket a rendelkezésemre álló kevés időben bejárhattam. Ezek a fotók a következő posztban kerülnek sorra.
Bavásárló utca
Bavásárló utca
Amikor a várból lejöttünk a térre, a belváros szűk bevásárló utcái felé indultunk. Gyönyörű és gazdagon berendezett üzleteket láttunk - érezhetően nem az ex-szocialista országokból érkezett turisták vásárló-erejéhez méretezett árakkal.
Pazar cégérek minden üzlet fölött!
Kápolna
Kápolna
Mielőtt újra a folyó partjához érkeztünk volna, én megint elszakadtam a társaságtól, néhány fotó kedvéért. Nem túl messze az útvonalunktól láttam ugyanis egy kis kápolnát, ahol fotókat szerettem volna készíteni.
Mirabell-kert és palota

Mirabell-kert és palota
Visszafelé hasonló útvonalat jártunk be, mint ide-jövet. Újra végigmentünk a Mirabell-kerten, ezúttal elmentünk a Mirabell-palota mellett is. 
Egy délszláv templom Salzburgban
Tamás a már ismert tér mellé hozta a kocsit. Mielőtt beszálltunk, én még a téren álló templomba is bementem. Meglepetésemre kiderült, hogy ez egy délszláv templom, de sajnos többet erről sem tudok.

Két-három nap, és írni fogok a várban látott dolgokról is. Remélem, akkor is vendégeim lesztek! :-)

Legyen szép napotok!

2012. július 31., kedd

Ausztria - Traunkirchen & Traunsee

Még nincs vége az ausztriai beszámolómnak! Jelenleg a Traunsee partján és Traunkirchen utcáin sétálunk. Őszintén mondva a séta kifejezés nem kicsit idealizálja a helyzetünket, ugyanis hol csepeg az eső, hol meg eláll, az ég helyén pedig sűrű felhő gomolyog. De mindezt olyan kiszámíthatatlanul teszi, hogy nekem, fotózni próbáló műkedvelőnek nem könnyíti meg a dolgomat! Ezért a képeim néha csak ködöt és homályt ábrázolnak, néha pedig jól beégnek a hirtelen szétoszló felhők mögül ránk zúduló fénytől.
Az első kép, ami szemünkbe ötlött...
Traunkirchen nem nagy lélekszámú, de nagyon szép környezetben fekvő település. A falu képe a már ismerős formákat mutatja. A faluból - főleg a tó szemben lévő oldalára nyíló látvány azonban lenyűgöző!
Kápojna a Johannesbergen
Mint említettem, csepergős időnk volt, ennek megfelelően az úttest, és főleg a nem aszfaltozott, hegyoldalban kialakított gyalogos sétányok fel voltak ázva. Nem nagyon, de óvatosan kellett közlekedni rajta.
Traunsee esőben
A tó körüli hegyek
Traunsee
Egy emlékezetes adalék erről az egész nyaralásról: tudtam, hogy hegyek közé megyünk, és tudtam, hogy nyár van, esetenként kánikula. Ezért több fajta cipőt készítettem be egy táskába, hogy mindig legyen megfelelő lábbelim, bárhogy alakul az időjárás. Az utazás totális kánikulában történt, ezért az útra egy teljesen nyitott, laza, néhány pántból álló szandált vettem fel. Most képzeljétek magatokat a helyzetembe, amikor a szállásunk előtt minden holmit kiszedtünk a kocsiból, és azzal a ténnyel szembesültem, hogy az összes cipőm otthon maradt! Csak a lábamon lévő szandál, és a bőröndömbe csomagolt szobapapucs volt nálam! A lényeg: akár süt a nap, akár esik az eső, én rendületlenül egy levegős kánikula-papucsban járom az utakat. És nem csak az aszfaltot!
Klastrom
Apátsági templom, körülötte a temető
Panoráma a klastrom magasságából
Panoráma a klastrom magasságából
Panoráma a klastrom magasságából
Panoráma a klastrom magasságából
Panoráma a klastrom magasságából
Kápolna a Johannesberg magaslaton
Itt Traunkirchenben van ugyanis egy Johannesberg nevű magaslat, annak tetején pedig egy kápolna. 

A kápolna belseje
És ha ott van, akkor nekem azt meg kell nézni - nem csak alulról, hanem belülről is, ha lehet! De hogy lehet-e, azt csak akkor tudom meg, ha fölmászok a csúcsra. Föl is mentem, pedig a kissé laza, és lehullott vizes falevelek álta borított meredek szerpentinen - nyári szandálban - nem volt könnyű vállalkozás! A kápolna egyik kapuszárnya nyitva volt, és a mögöttes rács résein át fotót is készíthettem. Nem volt tehát hiábavaló a befektetett energia!
Temető az apátság körül
Temető az apátság körül
Temető az apátság körül
Egy másik emlékezetes momentum az apátsági templom körül elhelyezkedő temető. A temető sehol sem vidám hely, de ez itt különösen szép volt. Megjegyzem, nem ez volt az egyetlen nagyon szép és gondozott temető, amit városnézéseink során láttam. De az egyik legszebb, az kétségtelen. Ezen a tájon egyébként is különleges temetkezési szokások és megoldások vannak, melyek kialakulása a rendelkezésre álló szűkös helyre vezethető vissza. Erről még lesz szó a későbbiekben. Nem itt, hanem egy másik posztban.

Kút
Az apátság, távoli hegyekkel
Az apátság, félúton a Johannesbergre
Panoráma
Látvány a tó szintjén
Búcsú a városkától
Beszámolóm sorozatának ugyanis még nincs vége! Gyönyörű helyeken jártam, szép élményeket szereztem, és ezekről is írni szeretnék néhány mondatot, megmutatni néhány képet.

Legyetek jók, ha tudtok!