Képajánló

http://www.fotovilag.hu/kep/talalkozasok/4272/Fotopiknik_2011

Ha kedvetek tartja, nézzetek meg újabb képeket a győri fotópiknikről!
Akár innen kiindulva!

Fotópiknik, és más programok....2011.07.17.

Nagy (fotós) tervekkel vártam a mai napot. A Győri Nyár rendezvény-naptára szerint ma török kori emlékműsorok lesznek a városban Győr török megszállására emlékezve, régiségvásár lesz a piactéren, ma kerül sor a hagyományos Radó-téri fotópiknikre, és fellép egyik kedvelt győri zenekar, a Friends Big Band ugyancsak a Radó téren, a zenepavilonban. Ez egy műkedvelő fotós számára nagyon csábító program, sok fotózási lehetőséggel! Arra is számítottam, hogy mint korábban minden évben, találkozom fotós ismerősökkel is a Pikniken.

Mint lenni szokott, egy dolog, hogy mit tervez az ember, és egy másik, hogy mit tud megvalósítani az elképzeléseiből. Már reggel okozott egy kis zavart, hogy az egyik újság szerint az új piactéren lesz a régiségvásár, a másik szerint pedig a régi korcsolyapályán.- nem éppen egymás mellett van a két helyszín - akkor merre is induljak?

Az idő meg csak múlt, ahogy magammal tanakodtam - végül úgy döntöttem, a belvárosba megyek előbb. A terv az volt, hogy megnézzem, mire lehet számítani a "török" rendezvényeken. Egy pillanat alatt megállapítottam, hogy a "felhozatal" túl vérszegény, itt fotózás nem lesz. Megjegyzem, ez vasárnap délelőtt volt, ezerrel sütött nap, dühöngött a kánikula. Lehet, hogy délutánra már mozgalmasabb volt a dolog, több volt az élet a Széchenyi-téren.

Nos, akkor irány a Radó! Előbb a jobb oldali részre fordultam be, hogy lássam, hogy néz ki a Vénusz szobor környéke. Nekem ez a szobor nagyon tetszik, sok fotós kedvelt témája. Ugyanakkor nagyon nehéz jól fényképezni, mert a szobor maga majdnem-fehér márványból készült, mellette valóságos színorgiát képező virágok sokasága van, mögötte pedig sötét tónusú fák lombjai. A képen ezért hatalmas kontraszt-különbségek vannak. A gép fénymérője a leggyakoribb (átlag fényérték) beállítás mellett úgy "kiégeti" a szobrot, hogy csak egy fehér pacni látszik belőle (figyelem, műkedvelőkről beszélek, nem képzett fotósokról!). Kipróbáltam, mi az eredmény ilyen beállítás mellett, tudom. Igaz, a környezet, virágok, a fák zöldje mind nagyon szép volt. 

A fénymérőt átállítottam spot-mérésre, és szigorúan a fehér szoborra céloztam. A szobor domborulatai és a márvány mintázata megjelent, de a háttér olyan sötét volt, mint ha éjfélkor jártam volna arrafelé. Ez nem lepett meg, számítottam rá, hogy lesz dolga ezzel a témával a PS-nek. 

Közben már lehetett hallani, hogy a sziget másik oldalán hangol ("hangbeáll") a Big Band. A kezdésig még volt idő jócskán, ezért csak lassan sétáltam át oda - ezen a szakaszon rendezték ugyanis a fotós kiállítást. 

Gyönyörű képeket láttam. Legtöbb kiállító értelemszerűen magyar volt, de volt kiállító Ausztriából, Szlovákiából és ha nem tévedek, Csehországból is. 

Nem tévedtem, találkoztam az egykor Fotóbarátok név alatt működő fotóklub néhány tagjával. Beszélgettünk kicsit, de sokáig nem zavartam őket, hisz a képek látogatóival kellett inkább törődniük.

Körbesétáltam az egész szigetet. Amikor körbeértem, figyelmem a már teljes erőbedobással zenélő Big Band felé fordult. Nagyon szeretem a zenéjüket. Változatos a repertoárjuk, és alkalmanként hol női, hol férfi énekes is fellép velük. A műsor végén bejelentették, hogy legközelebb augusztus végén - valószínűleg 27.-én - a Terményáldás rendezvényen is fellépnek. Helyszín: a Széchenyi-tér. (Figyelem! Bornapok is akkor lesz)!

Ebéd után erőt vett rajtam a fáradtság (no jó, inkább a lustaság) - és a kánikulára fogva a dolgot nem kerestem fel a Régiség vásárt. Lesz az a jövő hónapban is - és talán kevésbé meleg vasárnapon. 

Bory-vár, Nádasdy-kastély

Jól sikerült kirándulás, egy régi mondást idézve "két legyet egy csapásra"!

Nemrégiben, a vasvári-sárvári kirándulásunk alkalmával feleségem arról beszélt, hogy őt nagyon érdekelné a Székesfehérváron található Bory-vár! Hallott róla, de még nem járt ott, nem látta. Jó gondolat - mondtam én. Én még gyerekkoromban egy iskolai kirándulással jártam ott, de az olyan régen volt, hogy a részletekre nem emlékeztem. Mondhatom, a kirándulás tényénél több dologról alig tudnék beszámolni.

Íjmódon engem is érdekelt a létesítmény, elsősorban fotó-téma gyanánt. Bizonyos értelemben kihívás is ez a részemről, mivel a Picasán sok szép felvétel található a Bory-várról. Érdekelt, vajon én milyennek látnám, ha fotómasinával járhatnám körbe!

Egy alkalmas közelmúlti hétfői napon, amikorra a meteorológia kellemes, napos, de nem túl meleg időt ígért, útrakeltünk Székesfehérvárra. Kellemes utunk volt, és egy GPS segítségével könnyedén a helyszínre találtunk. Szerencsére, parkolási gondunk se volt - ez ugyanis mindig a rémálmom, ha idegen helyre utazunk.

A vár látványa lenyűgözött. Szép volt, gondozott, bár a szabadtéri alkotások kissé megviseltnek látszottak az időjárás hatásainak köszönhetően.

Nem ragozom túl a témát: Nagyon kellemes kirándulást tettünk, Marika is, én is rengeteget fotóztunk, szép élményeket szereztünk. Ajánlom mindenkinek, aki teheti, látogasson el oda személyesen is!

Egy jó kis ebéd elfogyasztása után Nádasdladány felé indultunk. Ez a hely is érdekelt mindkettőnket. Egy fokkal talán jobban engem, mert a Nádasdy család története mindig is foglalkoztatott, lévén hogy én magam is Nádasd községben születtem. (A pontosság kedvéért megjegyzem, hogy a Nádasdyakban és az én családomban csak a származás helye közös, egyéb kapcsolat nincs. Az általam néha használt "nadasdy" vagy "Nádasdi" internetes ninck-név, nincs egyéb jelentése).

A kastélyt néhány éve már láttuk. Akkor még nagyon "lehasznált" állapotban volt, éppen csak megkezdődtek a külső felújítási munkák. A belseje nem volt látogatható, és a kastélypark is inkább egy eső-erdőre hasonlított.

Ma a kastély külső karbantartása majdnem teljesen elkészült, és a fő szárny földszintje belül is látogatható. Megkezdődött a park rendezése is.

Szomorúan láttuk, hogy a kastély belülről szinte teljesen üres. Az a kevés berendezési tárgy, ami ki van állítva, más helyről származik. A kísérőnk szerint mindössze 2 db szék maradt meg az eredeti berendezésből. A teljes bútorzat és sok más tárgy a II. háború után a győztes hadsereg "tulajdonába ment át", a maradékot pedig a helyi lakosok hordták szét. Szívszomorító volt látni a gyönyörű könyvtár üres polcait, az üres termek falán a régi eredeti fényképeket, melyek még a kastély fénykorában készültek, és a grófi család életét mutatták be.

Az interneten nagyon sok anyag található a Nádasdyak történetéről, és a nádasdladányi kastélyról is. A történelem iránt érdeklődőknek érdemes kutakodni egy kicsit erről a témáról is!

Kis kirándulás a Duna mentén, Szigetközben...

Vannak napok, amikor nem igazán jó a közérzetem. Érzékeny lettem az időjárási frontokra. Akár melegszik az idő, akár hűvösebb napok jönnek, mindegyik változás hat rám, és nem feltétlenül a jó irányban. Ha ehhez még fizikai fáradtság is társul, akkor egész nap "elvagyok, mint a befőtt". De van eset, amikor magam előtt is szégyenlem a restségemet: ilyenkor fogom a fotóstáskámat, és már csak azért is fényképezni megyek, hogy ne heveréssel teljen a napom.

A mostani hét csütörtöki napján is azon tűnődtem már kora reggel, hogy hagyjam-e elvesztegetni ezt a napot is, vagy aktívvá tegyem magam. Aztán a hosszú latolgatás után hirtelen döntést hoztam: elővettem a felszerelést, terepre való öltözéket, ivóvizet, és mentem a kocsimhoz. Már a város széle közelében jártam, de arról még nem döntöttem, hová menjek! Dunaszeg és Lipót között vacilláltam. 

Már Dunaszeg közelében jártam, amikor eldöntöttem, itt állok meg először. "Bekanyartam" a tóhoz, leparkoltam, és cserkészni indultam. Nagyon szeretem ezt a helyet, évente többször jövök. Télen, tavasszal, nyáron mindig más arcát mutatja. Rengeteg az apró madár a tó környéki fákon, a nádasokban. Csodás madárfüttyel van tele a levegő! Valóságos élmény a fülnek! Azt sajnálom, hogy a szemnek már kevésbé, mert úgy el tudnak bújni a lombok között! Szem elé csak egy villanásnyi időre kerültek, amíg egyik fáról a másikra röppennek!

Kicsit nagyobb madarakat - elsősorban vízi madarakat, vagy éppen ragadozókat - már gyakrabban látunk. Jellemzően tőkésrécék, bütykös hattyúk, búbosvöcskök és szárcsák fordulnak elő állandó jelleggel. De nagy az átvonuló madarak forgalma is a tavon, akik csak hosszabb-rövidebb időt töltenek a itt. Fotóstéma természetesen más is adódik - elsősorban a gazdag rovarvilágra és változatos vadvirág "felhozatalra" gondolok.

A tanösvény tóval szembeni oldala mellett széles nádas húzódik, viszonylag nagy szabad vízfelülettel. Mivel a tó a horgászok kedvelt vize, az igazi vadmadarak inkább ezt a nádas, zsombékos vízfelületet kedvelik. A vízre való rálátást egy jól megépített magas madárles, kilátó teszi lehetővé. Gyalogos megközelítési lehetőséget nem ismerek a vízhez, ezért a kilátó igénybevételére vagyok kényszerülve minden fotózáskor. Sajnálatos tény ez számomra, mert fotózni csak ebből a nagy távolságból tudok. Ugyanakkor előny is, mert innen láthatóvá válik az az élővilág is, amit egyébként nem figyelhetnék meg.

Szomorúan vettem tudomásul, hogy ma nem vagyok jó formában. Akadtak remek témák, de a fotózással gondjaim voltak. Talán nem volt rendben az idegrendszerem? Valószínűleg. Erre vezethető vissza, hogy otthon megtekintve sok gyenge, életlen képet találtam az elkészített fotók között. 

Mivel ezen a tájon jellemzően madarakat keresek, meg kell jegyeznem, hogy ezúttal két különleges "madárkát" is láttam a víz partján. Tőlem nem messze, szinte a madárles aljában telepedtek le napozni. 17-18 évesnek becsültem őket. 

Körbe jártam a tavat. Amikor újra a parkolóba értem, a kocsimhoz mentem, és a lipóti tavat tűztem magam elé úti célként. A kemping előtt álltam meg, és a nyitott kapun át besétáltam az ottani madárleshez. Ezt a helyet is jól ismerem, többször fotóztam itt is.

Ekkor már közel dél körül járt az idő. Nem tipikus fényképezős időszak - ez meg is látszott, mert alig volt mozgás a vízen. Szárcsákat és fiókáikat láttam, meg búbosvöcsköt. Nem mondhatom, hogy életem legeredményesebb fotózása volt ez az esemény, de azért készítettem képeket. Be kell látni, hogy a madárfotózásra még az analógra átszámított 600 mm-es gyújtótávolságú objektív is kevés.

Megkerültem a kempinget, és a kemping mögötti "üdülőfalu" utolsó utcácskájában próbáltam a tóhoz közel kerülni. A kis utca közepén azonban az egyik ház udvaráról egy kisebb medve nagyságú kutya rohant a kerítéshez, arra felágaskodva acsarkodott rám. Jól megijedtem, vissza is fordultam rögtön, mielőtt a kutya átszökkenik az alacsony kerítésen. Ezzel be is fejeztem a fotózást Lipóton.

Viszont az utca elején megláttam a Kisbodak felé mutató táblát! Erről eszembe jutott, hogy ide is már többször el akartam menni - gondoltam, most el is megyek, ha már idáig eljöttem. Itt elsősorban a Duna egyik szigetközi ága nyújt látnivalókat. Ezt a helyet még nem ismertem, csak térkép alapján találtam vonzónak. Ismeretlen terepen mindig óvatos vagyok, ha nem tudom, kocsival meddig járható az út. 

Ma is a falu szélén hagytam a kocsit, és gyalogos felfedező útra indultam. Hamar beláttam, hogy bátran mehettem volna tovább, mert a töltés mögött is kavicsos, kemény, jól járható út van, egészen a zárásig (gátig). Itt van egy több kocsi számára elegendő parkoló, fedett pihenő, esőbeálló, tűz rakására alkalmas kiépített hely. A zárás fölött híd vezet át a túloldalra. Az viszont kedvemet szegte, hogy a zárás kezdeti szakasza a víz szintje alatt indul, a gát fölött folyik át a víz 2-3 méter szélességben. Ez azt jelenti, hogy száraz lábbal nem lehet átmenni a túloldalra. Nagy kár, mert ott vannak igazán szép és vadregényes helyek a Google térképe szerint. Terepjáró kocsi biztosan átmegy itt is, de az én Pólómat nem erre tervezték! Kicsi vigasz, hogy a vízfolyás mentén mindkét irányban hosszan jól járható út van. Én viszont éppen a belső területekre lettem volna kíváncsi! Azt ezek ellenére is eldöntöttem, hogy ide még visszatérek, hosszabb időre - úgy értem, több órára. A zúgó víztömeg hangja a madarak gyönyörű énekével vegyülve valósággal lenyűgözött!

Ez a kirándulás széppé tette a napomat!

Köszönet mindenkinek, aki végigolvassa az élménybeszámolómat

Dunaszegen, a tó mellett

Van egy kedvenc helyszínem, ahová mindig szívesen megyek fotózni: ez a Dunaszeg község mellett elterülő morotva-tó (régi kavicsbánya). Persze, nem maga a tó, hanem annak környezete, és a tavon megtelepedett madárvilág. 

Természetesen nem mindig egyforma a "felhozatal". Volt eset, amikor szép énekes madarakat sikerült elcsípnem, vagy éppen fiókáikat cipelő és terelgető búbosvöcsököket, magasban kerengő és prédát kereső vadászmadarakat, vagy éppen szép makrókat készíthettem virágokról és rovarokról. Ezúttal (május közepén) ért bosszúság is, öröm is - éppen úgy, mint máskor is mindig. Az első apró bosszúság akkor ért, amikor szinte megérkezésem pillanatában, a hozzám közeli mocsárból röppent föl egy szürkegém. Ha óvatosabban közeledek, és figyelmesebb vagyok, szép képeket készíthettem volna róla. De a madár elszállt, én pedig hoppon maradtam.

Sokat nem bosszankodtam, de innen kezdve igen óvatosan mozdultam tovább. Figyeltem az apró énekes-madarakra, mert egy-egy ilyen színes madárka lefotózása igazi fotós élmény lehet. Ráadásul ezt tartom igazi fotózásnak - anélkül persze, hogy "igazi" fotósnak tartanám magam.

Amerre csak haladtam előre a tanösvényen, gyönyörű madárfütty koncert kísért végig! Ez élmény volt a fülemnek, de a szemem jóval kevesebb élményt tudott befogadni. Magas fák sűrű lombjai takarták a füttyösöket, csak akkor észleltem a fizikai jelenlétüket is, amikor fölreppentek, ide-oda repkedtek. De amint leszálltak egy ágra, szinte mindig el is tűntek a szemem előtt. Néha egy bátrabb verebet szemmel is be tudtam fogni, és néhány képet készíteni róluk. Elvégre a veréb is madár. 

 Lassan óvatoskodtam előre, közben a szemem le nem vettem a tőlem balkéz felől elhelyezkedő keskeny vízfelületről, aminek a túlsó felén sűrű nádas terült el. Tavaly itt találtam (fényképeztem) egy gyönyörű búbosvöcsök családot, több más, bár jobbára csak egyedül táplálkozgató madarat. Ma speciel hattyúfiókákat kerestem, számításaim szerint ugyanis már kikeltek, és éppen úszóleckéket vesznek papától-mamától. Láttam is egy nagyon szép vízityúkot kettő vagy három fiókával, de ezeket fotózható távolságra becserkészni nem igazán sikerült. Igaz, "rájuk húztam egy hosszú sorozatot", de amint meghallották a zárszerkezet hangját (mert van neki rendesen), úgy eltűntek a nádban, mint ha ott sem lettek volna! Elbújtam egy vastag fa mögé, abban a reményben, hogy visszajönnek. Hát nem jöttek, de egyszer csak beúszott a képbe egy kacsacsalád! Egy kacsamama vezette csíkos fiókáit - ők kicsit bátrabbak, bár mégis nagyon óvatosabbak voltak. A neszre nagyon hamar reagáltak, de arra azért "hagytak" időt, hogy képeket készítsek róluk.

Ritkán, de néha fotózok növényeket, virágokat is. Most is találtam egy vadrózsa-bokrot, néhány nagyon szép kinyílt virággal. Árnyékban voltak, nem volt rajtuk elég fény, de néhány expót ezekre is rászántam.

 Ahogy elértem a tó legtávolabbi pontját, fölmentem a madárlesre. Innen belátható a nád mögött elterülő vízfelület egy része. Ezen a vízen nyugodtabbak a madarak, több példány előfordul, és a féleségük is sokkal nagyobb. Hátránya, hogy messze van, kézből fényképezve 300-as telével nagyon nehéz bemozdulásmentes képet készíteni. Állványról pedig meg sem próbáltam, mert úgy képtelenség levegőben repülő madarak mozgását lekövetni.Megérte lépcsőt mászni, ebből a pozícióból láttam vadászó madarakat, magasan köröző gólyát, vízen (ágon) ülő és repülő kormoránt, fiókáját vezető búbosvöcsököt, szürkegémeket, és igazi hattyúcsaládot, nyolc fiókával!

Eltelt egy jó kis idő. Lassan elindultam visszafelé a már megtett úton. Ebben az irányban már szembe mentem a nappal. Sok remény így már nem volt fára irányított géppel fotózni, mert az annyi volt, mint ha magát a napot akartam volna fotózni. Hát persze, hogy éppen akkor került elém egy madárka olyan helyen, ahol jó képet készíthettem volna - ha nem a "koromfekete" oldalát látom éppen! Ezért találtam ki, hogy a mellékelt képen látható sziluettet - új dolog ez a részemről, ilyesmivel nem kísérleteztem mostanáig.

Utólag is megállapíthatom, hogy nagyon jól éreztem magam, szép napom volt

Vasban, és egy picit Zalában

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a tágabban értelmezett családom néhány tagja távol él Győrtől. Ez azzal az előnnyel jár rám nézve, hogy gyakran van alkalmam családlátogatás okán Győrből kimozdulni, és kis Hazánk szép tájait látogatni. Már sok éve, hogy rendszeresen járok Vasvárra is, nővéremet, valamint unokahúgom családját látogatni. Ez a látogatás rendszerint május elejére szokott esni, amikor Vasvár közelében, a Jeli arborétumban nyílnak a híres rhododentronok. A csodálatos virágok pompás színorgiát mutatnak a látogatóknak, és finom, aromás illatukkal kábítják őket.

Mivel ebben a csodában már nagyon régóta volt módom gyönyörködni, és nagyon sok fotót gyűjtöttem a képtáramba, idén azt kértem a rokonoktól, másképp állítsák össze a látogatás programját. Így is lett: az érkezés délutánján fagyizni mentünk Rum nevű városka egyik híresen finom fagyiját megkóstolni, később pedig Vasvár mellett, a Szentkút nevű domboldalon tettünk egy gyalogtúrát. Ezen a helyen található a vasvári Feneketlen tó, amely a hagyomány szerint magába süllyesztette Vasvár (nyomtalanul eltűnt) várát. A vár kulcsát a kígyók királya őrzi a tóban, és minden negyedik évben, szilveszter éjfélkor jön csak a felszínre, a kulcsot megmutatni. Nem tudok senkiről, akinek ezt az eseményt sikerült volna megpillantani, de egy szép emlékmű ébren tartja a reményt a vasváriakban. A környék mindenesetre csodás fotós téma, én magam elég jól kiveséztem már ezt a fotózási lehetőséget. Egy képet mutatok az alábbi linken:

https://picasaweb.google.com/nadasdy9900/HungaryVasvarEsKornyeke# 

Nem messze ettől a helytől egy keresztény kegyhely található Mária-szoborral, és és egy kis mini kápolnával. Ezen a helyen rengeteg apró forrás fakad a domboldalban, ezek vize pedig kis csermelyekben gyűlik össze, és folydogál szeszélyes össze-visszaságban. A helyhez az a csoda fűződik, hogy a múltban egy vak leány megmosakodott az egyik forrásnál. Ennek eredményeként meggyógyult, visszanyerte a látását! Azóta szent helyként tisztelik a csodás mosakodás helyszínét, és kápolnát emeltek a vasvári hívek.

Ami engem illet, inkább fotósként csodáltam meg a helyszínt. Készítettem képeket: ezek közül fentebb egy sárga akác virágcsodát mutatok be - remélem, tetszik a látogatóimnak!

A másnapi program Mikosdpuszta kastélyának, valamint az egykori lengyárnak a meglátogatásával indult. Mikosdpuszta azért érdekes számomra, mert egykor az itteni lengyárban dolgozott textiltechnikus nővérem, én pedig gyakran üdültem nála gyerekkoromban. A Mikos bárók kastélya akkor állami gyereküdülőként funkcionált, és ottjártamkor mindig elkísért oda nővérem, kastélylátogatóba. Meg kell mondanom, a kastély jelenlegi elkeserítő állapotban van. Megnemerősített hírek szerint privatizálták, wellness-szállóvá alakítás ürügyén hatalmas úniós pénzt vett fel a tulajdonos, átalakítás címén szétveretett, amit lehetett, majd továbbadta, a pénzzel pedig eltűnt. Most ott van egy - szó szerint - romhalmaz, a lebontott tető miatt ázik és szétfagy minden, és mindenki tehetetlenül tárja szét a kezét. Jobb lett volna nem látni, de ha már ott voltam, természetesen itt is készítettem képeket. Ezek is a fenti linken érhetők el - egyike pedig itt a blogban. 

Ja igen - a Szajki-tavak! Majdnem megfeledkeztem róla! Szintén gyerekkori emlék. Csodálatos környezetben 6 vagy 7 tóból álló komplexum, eredeti rendeltetése szerint halastavak. Az elején álló 2 darab tó emellett szórakozásra is használható volt. A legelső tó ma strand és egyéb vízi kikapcsolódásra van fenntartva, a második pedig igazi horgászparadicsom! Partján rengeteg hétvégi ház található, a vízen pedig stégek és horgászházak (színes) kavalkádja látható. A szemben lévő oldal mellett csodálatos, gyönyörű erdő húzódik végig.

A tavak mellett ebédeltünk, majd Sárvárra vettük az irányt. A sárvári Nádasdy-vár meglátogatása régi dédelgetett tervem volt - úgy döntöttem, nem halogatom tovább, és a délutánt a vár látnivalóira szentelem. Szép dolgokra számítottam, de gyönyörűségeket találtam! A várban látható Nádasdy-múzeum minden képzeletet felülmúló gyönyörűségek kincsesháza! Szavaim nincsenek rá, aki teheti, menjen és nézze meg!

https://picasaweb.google.com/nadasdi.szabo/HungarySarvarNadasdyVar# linken néhány ott készült képem látható.

 Sokat gondolkodtam azon, mit tegyek a győri temetőben készült, katonasírokat ábrázoló képeimmel. Én férfiként, obsitos tartalékos tisztként, a hadi események iránt egyébként is érdeklődő személyként bele tudom élni magam azoknak a katonáknak a helyébe, akiknek fegyvert adnak a kezébe, és ölni parancsolják őket! Abban a tudatban, hogy ők ölni kényszerülnek, és meghalni, ha a hadi helyzet úgy alakul.

A győri temető több nemzet hősként meghalt katonáinak földi maradványait őrzi. Egymás közelében nyugszanak a II. Világháború vörös katonái, a német harcosok és magyar honvédek, akik parancsban kapott kötelességüknek eleget téve váltak áldozatokká. 

https://picasaweb.google.com/nadasdy9900/HungaryKatonasirokGyorben# 

Remélem, képeim közlésével nem követtem el kegyeletsértést. Béke poraikra.