Egyszer volt, hol nem volt I

Egyszer volt, hol nem volt ... egy szürkegém!

Vizsolyi életképek

Vizsolyi látogatásom második élménybeszámolója lesz a mostani posztom. Aki nem olvasta az előzőt, az ezen a linken megtalálhatja; csak azért, mert így lesz egy és egész...

Vizsoly református temploma, és az első magyar nyelvű biblia

A templom meglátogatása után a nyomdamúzeumba invitált bennünket az idegenvezetőnk. Bemutatta az eredeti nyomdagép egy pontos másolatát, és bemutatót tartott, hogyan készültek annak idején az itt nyomtatott biblia lapjai. Ezt követően néhány vállalkozó látogató nyomtathatott is emlékbe egy-egy lapot... 😀

Fent egy frissen készült "ősnyomtatvány" látható, alatta pedig egy úr éppen a saját példányának elkészítésén fáradozik.

A nyomdamúzeummal közös épületben két másik helyiség is található, ahol a falusi élet pillanatait szemlélhetjük meg. Középpontban a szőlőműveléssel, borkészítéssel, kereskedéssel kapcsolatos teendők állnak; nem véletlenül, hiszen a tájegység legjellegzetesebb tevékenységei ezek volta rég is, és ezek napjainkban is.

Parasztszekér

Szőlőtaposás

Egymásba nyíló kiállító terek

A lelki élet kellékei

A fizika munka mellett természetesen nagy hangsúlyt kapott a vallásgyakorlás is. Bor és kenyér...

Parasztszekér

Figyeljétek meg a gyönyörű kazettás mennyezetet!

...

Festett mennyezet

Vizsolyi látogatásunk itt ért véget. Nagy örömömre szolgál, hogy mindezt láthattam, és bemutathatok néhány képet azoknak is, akik még nem jutottak el ide.
Tiszta szívből ajánlom mindenkinek, aki csak teheti, vegye föl úti céljai közé Vizsolyt, és élményt adó templomát, múzeumait.


Köszönöm, hogy benéztetek hozzám... legyen szép napotok!

Vizsoly - református templom és biblia

Szinte minden élménybeszámolómat kezdhetném azzal: "Régi vágyam volt, hogy..." És tényleg: régi vágyam volt, hogy lássam az első, magyar nyelvű, és Magyarországon nyomtatott bibliát. A most véget ért zempléni kirándulásom egyik kiemelt célja volt, hogy eljussak Vizsolyba; megnézhessem végre a sokat emlegetett református templomot, és a világhíres bibliák ott őrzött példányát.

A képet már bemutattam a Facebook oldalamon...

de megmutatom itt is, hiszen nagyon valószínű, hogy blogolvasó barátai nem mindegyike követ a társasági oldalon is.

A templom - és benne a biblia - megtekintése itt kezdődik. Van idegenvezetés... talán óránként, vagy igény szerint... ezt inkább ott kell megérdeklődni. Nekünk nagy szerencsénk volt, éppen jókor érkeztünk; egyidőben egy idegen csoporttal. Talán nyolc percet kellett várakozni mindössze... éppen elég volt a belépők és a fotójegy megvásárlására, néhány fotó készítésére az idegenfogadóban, és már mehettünk is a kedves és szívélyes idegenvezetővel a templom felé.

Nem véletlenül "Könyvesház" a neve

A terem kazettás mennyezete

Az idegenfogadó helyiségének a mennyezete csodásan gyönyörű, festett kazettás kialakítású. Némelyik kazettában "örökérvényű igazságok" olvashatók.

Könyvek nagy választékban

Ott tartunk tehát, hogy indulunk a templom felé...

Templombelső

Ahogy beléptünk, idegenvezetőnk biztatott mindenkit, foglaljon helyet a padokban. Ő maga pedig részletes és szakszerű tájékoztatásba kezdett a templom történetéról.
Nem ültem le... elragadott a látvány! Amennyire csak lehetett, csendben, óvatosan mozogtam, és csak annyit, amennyit muszáj volt ahhoz, hogy képeket készíthessek a templom freskóiról.

Templombelső

Templombelső

Templombelső

Templombelső

Templombelső

Nem magyarázatképpen... de az igazsághoz hozzá tartozik... A templom belsejében - mint minden templomban - kevés a fény. Fotóállvány használata számításba sem jöhetett, és vakut sem szabadott használni. Teljesen érthető, nem is volt reklamáció. Az is nyilvánvaló, hogy itt, turista-látogatás keretein belül nem művészfotók készülnek. Ennyit a fotózás körülményeiről - és eredményéről.

Templombelső

Ebben a tárlóban őrzik az 1590-ben nyomtatott eredeti bibliát (bal oldalon) és egynéhány évvel későbbi, máshol nyomtatott könyvet (jobb oldalon). Itt külön ki is volt írva, hogy nem szabad fotózni. Ennek ellenére engedélyt kaptam, hogy bizonyos távolságból, és szigorúan vaku nélkül készíthettem néhány felvételt. A bemutatott képek tehát nem kémfotók, hanem legális felvételek.

És íme...

Ő az a biblia, amely kedvéért messzi vidékről járnak ide turisták és szakemberek. Ebben a kis faluban nyomtatták 1590-ben, körülbelül 80 társával együtt.

Későbbi nyomtatású biblia

Készült Hanau városában, Németországban, 1608-ban.

Templombelső

Vakolat és meszelés alól feltárt freskórészlet.

Templombelső

Vizsoly református temploma

Rövid kis ízelítő az egyhetes kirándulásom legszebb eseményéről. Vizsolytól azonban még nem búcsúzunk... lesz még egy posztom, melynek megtekintésére szeretettel meghívlak Benneteket - egy-két nap múlva!

Legyen szép napotok! Köszönöm a látogatást!

Utazás Győrből Zemplénbe

Időről időre feltámad bennem a vágy; utazni kellene! Mozogni, ki a panelből, ismerkedni kis Hazánk szép tájaival. Jönnek az ötletek, elgondolások, hová is menjek. Töltöttem már hosszabb-rövidebb időket sok helyen, de még nagyon sok felfedezni való szép hely van, ahová szívesen elmennék. Mondhatom, jól bevált szokás ez már nálam; keresek egy szállást faluban vagy városban, ahonnan sok turista-célpont elérhető. Ott aztán letáborozunk - feleségemmel természetesen - és egynapos kirándulásokat teszünk egy-egy nevezetes helyre.
Most úgy döntöttem, Tokajban töltünk néhány napot... azaz néhány éjszakát, mert nappal utazásokat terveztem. Este pedig - ha már fáradtan "haza"érkezünk, jöhet egy kis borkóstolás. Összeállítottam a napi programokat... egyel többet is, mint ahány napra terveztük a kiruccanást. Változhat a program, jöhet egy kis eső... ígért is a meteorológia nem is keveset.

Győr és Tokaj között utazni praktikusan autópályán lehet. Igen ám, de aki tudja, hogy az M1 mennyire leharcolt állapotban van, az M0-on pedig szinte mindig nagy a káosz, az szívesen elkerüli ezeket az utakat. Ennek ellenére ebben a megoldásban gondolkodtam, mert terveztem egy kis kitérőt Ócsára, a műemlék templomhoz. Aztán megnéztem, mit mond az Útinform... máris eldöntöttem, hogy Ócsa marad máskorra... egyébként is szinte biztos, hétfői napon nem lehet megnézni a műemlék templomot belül. Marad tehát az 1-es főút, és tovább a Duna mellett; aztán a Megyeri híd, és onnan csatlakozás az M3-ra. Nem kerülöm meg délről a fővárost.

Hétfőn aztán jókor időben becuccoltunk a kocsiba, és indultunk Komárom felé. Aztán Esztergom, Visegrád... és nagyon csodálkoztam, hogy a GPS miért megy velünk Budapest felé, ahelyett, hogy Szentendrén akarna átmenni. Gondoltam, "ő" jobban ismeri a térképet, tud jobb utat a Megyeri-hídhoz? Már Békásmegyernél jártunk, amikor végképp gyanús lett a dolog. Megálltam, a térképet is megnéztem... aztán leesett nekem, hogy ostoba módon nem közöltem a kütyüvel, hogy használhatja a autópályákat! Nem volt mit tenni; itt korrigáltam a tervezhető útvonalakat, de azért már mentünk tovább az eredeti útiterv szerint, keresztül Budapesten. Annak a túlsó végén aztán szépen becsatlakoztunk az M3-ra.

Szerencs - ott pedig a Rákóczi-vár - meglátogatása az egyik egynapos túratervemben szerepelt. De mást gondoltam; mivel amúgy is útba esik a város, és időnk van bőven, megállunk Szerencsen. Pihenünk kicsit, közben megkeressük a várat. Gondoltam, sok időt amúgy sem vesz igénybe.

Egy társasút alkalmával jártam már Szerencsen - pontosabban tartottunk ott egy pihenőt. Az akkori esetről is készült egy blogposztom... ajánlom figyelmetekbe!

 https://nadasdiszabo.blogspot.com/2014/10/szerencsen-tokaj-es-kassa-fele.html

Most természetesen a városközpontba mentünk, és ott parkoltam le a kocsit. A várat könnyű volt megtalálni... csak egy felületes sétát tettünk benne és a parkban. 

Szerencs, Rákóczi-vár

Szerencs, Rákóczi-vár

Szerencs, Rákóczi-vár

Szerencs, Rákóczi-vár

Szerencs, Rákóczi-vár

Az egész megállás talán egy órát tartott. Visszaültünk a kocsiba, és mentünk tovább Tokajba, a szállásunkra.

Hát ennyi volt az első nap... a többi aztán érdekesebb... 😀😀😀

Köszönöm, ha elolvastátok első beszámolómat!
Legyen szép napotok!

Szomszéd úr és a Viagra

Elfogytak a háromhavonkénti adagokban felírt gyógyszereim... ilyenkor el kell menni az orvosi rendelőbe újabb adag receptért. Sok a beteg, lassan fogynak a várakozók. 9-kor kezdődik a rendelés, fél tízkor érkezem, enyém a 13-as sorszám. 11-kor majdnem elfogy a 25 db. sorszám-karton. A betegek meg csak jönnek-mennek... hosszú a folyosó, több háziorvos is rendel egy emeleten.

Becsoszog egy idős, de jó humorú zenész ismerősöm. Lépcsőházi lakótársak vagyunk. Körülnéz, üdvözöl, köszön egy másik ismerősének is. Megint körülnéz... gondoljuk, a sorszám-kartonokat keresi. Még van, mutatjuk neki, hol van.

- Á, én nem ide megyek! Oda! - mutat a folyosó végén lévő rendelő felé.

- Fel kell íratni a Viagrát! - mondja. Hat dobozzal...

A feszült és unatkozó arcokon először meglepetés látszik, majd széles mosoly, és hangos kacaj. Férfiak-nők - kortól függetlenül - jót derülnek a szomszéd úr fizikai állapota láttán, és optimista derűt sugárzó bemondásán.

Mindenki türelmesebben várt egy fokkal innen kezdve...

Tolnában, Baranyában 2

Gemenc környéki utazásunk első teljes napja nem túlzottan jól sikerült. Az előző nap időjárásával ellentétben erős lehűlés és erősen esőre hajló időjárás alakult. Tanakodtunk is, mit tegyünk, mivel töltsük el a napot. Eredetileg Pörbölyre készültünk, erdei kisvonatra, és gyalogtúrára. Végül a helyzethez igazítottuk a terveket... városlátogatás lesz. Vásárlással is össze kellett kötnünk a programot, ezért Szekszárdra mentünk először.

Szekszárd

A városban még nem jártunk, semmi helyismeretünk nem volt. A terv az volt, hogy bemegyünk a belvárosba, és ha parkolót találunk valahol, onnan kezdjük a városnézést.
Parkolót találtunk; persze fizetős parkolót. Alig álltam meg, nejem és lányom máris eltűnt a szemem elől, én pedig a parkolóórával kezdtem ismerkedni. Fura volt, hogy nem időpontot kellett választani, és ahhoz mérten fizetni, hanem előbb pénzt kellett bedobálni, és az óra mondta meg, mennyi ideig parkolhatok.

Csúnya idő alakult, nem tudhattam, mikor indul az eső. Gondoltam, bedobok egy kétszázast, aztán lesz ami lesz. Adott is egy blokkot az automata, ami szerint 44 perc parkolásra van lehetőségem.

Hát ez nem sok... ki kellett használni az időt. A "lányok" sehol - reméltem, visszatalálnak előbb-utóbb. Én egy közeli parkba vetettem be magam, mert ott egy igen fura fémalkotást láttam! Egy fémférfi, aki épp repülni akar, mellette egy fémmadár, hatalmas karmokkal.

Körülnéztem, templomtornyot láttam. Gondoltam, ez éppen jó lesz tájékozódási pontnak. Elindultam feléje... ki is értem egy szép térre, és magam előtt találtam a Belvárosi templomot. Meg egy gyönyörű épületet, amiről azt sejtem az a Városháza.

Szekszárd

Az eső csepegni kezdett. Nem sűrűn, de a fényképezésben határozottan zavart. Nem is töltöttem itt sok időt; épp csak annyit, amennyi pár kép készítéséhez kellett.

Belvárosi temolom

Fogadtam volna, hogy a templomba bemenni nem lehet; jó esetben az előtérbe max. Így is volt. A templom belseje eléggé sötét, nem is sikerült elfogadható minőségű képet készítenem.

Belvárosi templom

A csepegés egyre sűrűbb lett, az időm pedig fogyott. Indultam vissza a kocsihoz. Útba esett az élménypince... "természetesen" zárva volt. Útba esett a Tourinform iroda... "természetesen" "Mindjárt jövök" feliratú tábla az ajtón. Hát, ez nem az én napom... 

Szerencsére kis családom is épp velem egyidőben jelent meg a parkolóban. Az eső nem állt el, ezért nem vettem újabb parkolójegyet. Úgy döntöttünk, megyünk tovább Mecseknádasdra, remélve, hogy közben eláll az eső.

Nem állt el. Mecseknádasdon így meg se álltunk, hanem Zengővárkonyba mentünk tovább. Itt a tojásmúzeum meglátogatása szerepelt céljaink között.

Zengővárkony, Tojásmúzeum

Zengővárkony, Tojásmúzeum

Kérdésemre a Hölgy azt válaszolta, hogy a tárlókat nem szabad fotózni, de az ajtóból készíthetek látványfotókat a teremről. Ennek a lehetőségnek is örültem; azt megértettem, hogy a tojásmintákat védik másolás, hamisítás ellen.

Maga a kiállítás csodálatosan szép, igazi élményt nyújt a nézegetésük. Részletes brossurát kaptunk, amiből megtudhattuk, melyik minta honnan származik. 

Eső elállt, csak egy-egy csepp cseppent. Indultunk Tovább Óbányára. Itt sült pisztrángot szerettünk volna enni. Ehelyett meg kellett elégednünk egy kiadós sétával, és a halastavak látványával. Étterem vagy halsütő nem volt nyitva egy darab se! Túl korán jöttünk, nem kezdődött még meg a turistaszezon? Lehetséges. 

Óbánya.

Becsületkassza. Láthatóan finom, lekvárok, szörpök, mézek és ki tudja még milyen finomságokat lehetett választani. Minden üvegen rajta volt az ár. A pénzt egy kis dobozkába kellett tenni.

Óbánya. Becsületkassza.

Óbánya

Óbánya. Pisztrángos patak.

Óbánya.

Hát ennyi volt a mai nap. Az esővel nem számoltunk, de még így is jobban jártunk, kellemesebben töltöttük az időnket, mint ha a hegyoldali vendégházban maradtunk volna.

Köszönöm, hogy benéztetek a blogomba! Legyen szép napotok!