Tolnában, Baranyában 2

Gemenc környéki utazásunk első teljes napja nem túlzottan jól sikerült. Az előző nap időjárásával ellentétben erős lehűlés és erősen esőre hajló időjárás alakult. Tanakodtunk is, mit tegyünk, mivel töltsük el a napot. Eredetileg Pörbölyre készültünk, erdei kisvonatra, és gyalogtúrára. Végül a helyzethez igazítottuk a terveket... városlátogatás lesz. Vásárlással is össze kellett kötnünk a programot, ezért Szekszárdra mentünk először.

Szekszárd

A városban még nem jártunk, semmi helyismeretünk nem volt. A terv az volt, hogy bemegyünk a belvárosba, és ha parkolót találunk valahol, onnan kezdjük a városnézést.
Parkolót találtunk; persze fizetős parkolót. Alig álltam meg, nejem és lányom máris eltűnt a szemem elől, én pedig a parkolóórával kezdtem ismerkedni. Fura volt, hogy nem időpontot kellett választani, és ahhoz mérten fizetni, hanem előbb pénzt kellett bedobálni, és az óra mondta meg, mennyi ideig parkolhatok.

Csúnya idő alakult, nem tudhattam, mikor indul az eső. Gondoltam, bedobok egy kétszázast, aztán lesz ami lesz. Adott is egy blokkot az automata, ami szerint 44 perc parkolásra van lehetőségem.

Hát ez nem sok... ki kellett használni az időt. A "lányok" sehol - reméltem, visszatalálnak előbb-utóbb. Én egy közeli parkba vetettem be magam, mert ott egy igen fura fémalkotást láttam! Egy fémférfi, aki épp repülni akar, mellette egy fémmadár, hatalmas karmokkal.

Körülnéztem, templomtornyot láttam. Gondoltam, ez éppen jó lesz tájékozódási pontnak. Elindultam feléje... ki is értem egy szép térre, és magam előtt találtam a Belvárosi templomot. Meg egy gyönyörű épületet, amiről azt sejtem az a Városháza.

Szekszárd

Az eső csepegni kezdett. Nem sűrűn, de a fényképezésben határozottan zavart. Nem is töltöttem itt sok időt; épp csak annyit, amennyi pár kép készítéséhez kellett.

Belvárosi temolom

Fogadtam volna, hogy a templomba bemenni nem lehet; jó esetben az előtérbe max. Így is volt. A templom belseje eléggé sötét, nem is sikerült elfogadható minőségű képet készítenem.

Belvárosi templom

A csepegés egyre sűrűbb lett, az időm pedig fogyott. Indultam vissza a kocsihoz. Útba esett az élménypince... "természetesen" zárva volt. Útba esett a Tourinform iroda... "természetesen" "Mindjárt jövök" feliratú tábla az ajtón. Hát, ez nem az én napom... 

Szerencsére kis családom is épp velem egyidőben jelent meg a parkolóban. Az eső nem állt el, ezért nem vettem újabb parkolójegyet. Úgy döntöttünk, megyünk tovább Mecseknádasdra, remélve, hogy közben eláll az eső.

Nem állt el. Mecseknádasdon így meg se álltunk, hanem Zengővárkonyba mentünk tovább. Itt a tojásmúzeum meglátogatása szerepelt céljaink között.

Zengővárkony, Tojásmúzeum

Zengővárkony, Tojásmúzeum

Kérdésemre a Hölgy azt válaszolta, hogy a tárlókat nem szabad fotózni, de az ajtóból készíthetek látványfotókat a teremről. Ennek a lehetőségnek is örültem; azt megértettem, hogy a tojásmintákat védik másolás, hamisítás ellen.

Maga a kiállítás csodálatosan szép, igazi élményt nyújt a nézegetésük. Részletes brossurát kaptunk, amiből megtudhattuk, melyik minta honnan származik. 

Eső elállt, csak egy-egy csepp cseppent. Indultunk Tovább Óbányára. Itt sült pisztrángot szerettünk volna enni. Ehelyett meg kellett elégednünk egy kiadós sétával, és a halastavak látványával. Étterem vagy halsütő nem volt nyitva egy darab se! Túl korán jöttünk, nem kezdődött még meg a turistaszezon? Lehetséges. 

Óbánya.

Becsületkassza. Láthatóan finom, lekvárok, szörpök, mézek és ki tudja még milyen finomságokat lehetett választani. Minden üvegen rajta volt az ár. A pénzt egy kis dobozkába kellett tenni.

Óbánya. Becsületkassza.

Óbánya

Óbánya. Pisztrángos patak.

Óbánya.

Hát ennyi volt a mai nap. Az esővel nem számoltunk, de még így is jobban jártunk, kellemesebben töltöttük az időnket, mint ha a hegyoldali vendégházban maradtunk volna.

Köszönöm, hogy benéztetek a blogomba! Legyen szép napotok!