2019. szeptember 10., kedd

Vizsoly - református templom és biblia

Szinte minden élménybeszámolómat kezdhetném azzal: "Régi vágyam volt, hogy..." És tényleg: régi vágyam volt, hogy lássam az első, magyar nyelvű, és Magyarországon nyomtatott bibliát. A most véget ért zempléni kirándulásom egyik kiemelt célja volt, hogy eljussak Vizsolyba; megnézhessem végre a sokat emlegetett református templomot, és a világhíres bibliák ott őrzött példányát.
A képet már bemutattam a Facebook oldalamon...
de megmutatom itt is, hiszen nagyon valószínű, hogy blogolvasó barátai nem mindegyike követ a társasági oldalon is.
A templom - és benne a biblia - megtekintése itt kezdődik. Van idegenvezetés... talán óránként, vagy igény szerint... ezt inkább ott kell megérdeklődni. Nekünk nagy szerencsénk volt, éppen jókor érkeztünk; egyidőben egy idegen csoporttal. Talán nyolc percet kellett várakozni mindössze... éppen elég volt a belépők és a fotójegy megvásárlására, néhány fotó készítésére az idegenfogadóban, és már mehettünk is a kedves és szívélyes idegenvezetővel a templom felé.
Nem véletlenül "Könyvesház" a neve
A terem kazettás mennyezete
Az idegenfogadó helyiségének a mennyezete csodásan gyönyörű, festett kazettás kialakítású. Némelyik kazettában "örökérvényű igazságok" olvashatók.
Könyvek nagy választékban
Ott tartunk tehát, hogy indulunk a templom felé...
Templombelső
Ahogy beléptünk, idegenvezetőnk biztatott mindenkit, foglaljon helyet a padokban. Ő maga pedig részletes és szakszerű tájékoztatásba kezdett a templom történetéról.
Nem ültem le... elragadott a látvány! Amennyire csak lehetett, csendben, óvatosan mozogtam, és csak annyit, amennyit muszáj volt ahhoz, hogy képeket készíthessek a templom freskóiról.
Templombelső
Templombelső
Templombelső
Templombelső
Templombelső
Nem magyarázatképpen... de az igazsághoz hozzá tartozik... A templom belsejében - mint minden templomban - kevés a fény. Fotóállvány használata számításba sem jöhetett, és vakut sem szabadott használni. Teljesen érthető, nem is volt reklamáció. Az is nyilvánvaló, hogy itt, turista-látogatás keretein belül nem művészfotók készülnek. Ennyit a fotózás körülményeiről - és eredményéről.
Templombelső
Ebben a tárlóban őrzik az 1590-ben nyomtatott eredeti bibliát (bal oldalon) és egynéhány évvel későbbi, máshol nyomtatott könyvet (jobb oldalon). Itt külön ki is volt írva, hogy nem szabad fotózni. Ennek ellenére engedélyt kaptam, hogy bizonyos távolságból, és szigorúan vaku nélkül készíthettem néhány felvételt. A bemutatott képek tehát nem kémfotók, hanem legális felvételek.
És íme...
Ő az a biblia, amely kedvéért messzi vidékről járnak ide turisták és szakemberek. Ebben a kis faluban nyomtatták 1590-ben, körülbelül 80 társával együtt.
Későbbi nyomtatású biblia
Készült Hanau városában, Németországban, 1608-ban.
Templombelső
Vakolat és meszelés alól feltárt freskórészlet.
Templombelső
Vizsoly református temploma
Rövid kis ízelítő az egyhetes kirándulásom legszebb eseményéről. Vizsolytól azonban még nem búcsúzunk... lesz még egy posztom, melynek megtekintésére szeretettel meghívlak Benneteket - egy-két nap múlva!

Legyen szép napotok! Köszönöm a látogatást!




2019. szeptember 9., hétfő

Utazás Győrből Zemplénbe

Időről időre feltámad bennem a vágy; utazni kellene! Mozogni, ki a panelből, ismerkedni kis Hazánk szép tájaival. Jönnek az ötletek, elgondolások, hová is menjek. Töltöttem már hosszabb-rövidebb időket sok helyen, de még nagyon sok felfedezni való szép hely van, ahová szívesen elmennék. Mondhatom, jól bevált szokás ez már nálam; keresek egy szállást faluban vagy városban, ahonnan sok turista-célpont elérhető. Ott aztán letáborozunk - feleségemmel természetesen - és egynapos kirándulásokat teszünk egy-egy nevezetes helyre.
Most úgy döntöttem, Tokajban töltünk néhány napot... azaz néhány éjszakát, mert nappal utazásokat terveztem. Este pedig - ha már fáradtan "haza"érkezünk, jöhet egy kis borkóstolás. Összeállítottam a napi programokat... egyel többet is, mint ahány napra terveztük a kiruccanást. Változhat a program, jöhet egy kis eső... ígért is a meteorológia nem is keveset.
Győr és Tokaj között utazni praktikusan autópályán lehet. Igen ám, de aki tudja, hogy az M1 mennyire leharcolt állapotban van, az M0-on pedig szinte mindig nagy a káosz, az szívesen elkerüli ezeket az utakat. Ennek ellenére ebben a megoldásban gondolkodtam, mert terveztem egy kis kitérőt Ócsára, a műemlék templomhoz. Aztán megnéztem, mit mond az Útinform... máris eldöntöttem, hogy Ócsa marad máskorra... egyébként is szinte biztos, hétfői napon nem lehet megnézni a műemlék templomot belül. Marad tehát az 1-es főút, és tovább a Duna mellett; aztán a Megyeri híd, és onnan csatlakozás az M3-ra. Nem kerülöm meg délről a fővárost.
Hétfőn aztán jókor időben becuccoltunk a kocsiba, és indultunk Komárom felé. Aztán Esztergom, Visegrád... és nagyon csodálkoztam, hogy a GPS miért megy velünk Budapest felé, ahelyett, hogy Szentendrén akarna átmenni. Gondoltam, "ő" jobban ismeri a térképet, tud jobb utat a Megyeri-hídhoz? Már Békásmegyernél jártunk, amikor végképp gyanús lett a dolog. Megálltam, a térképet is megnéztem... aztán leesett nekem, hogy ostoba módon nem közöltem a kütyüvel, hogy használhatja a autópályákat! Nem volt mit tenni; itt korrigáltam a tervezhető útvonalakat, de azért már mentünk tovább az eredeti útiterv szerint, keresztül Budapesten. Annak a túlsó végén aztán szépen becsatlakoztunk az M3-ra.
Szerencs - ott pedig a Rákóczi-vár - meglátogatása az egyik egynapos túratervemben szerepelt. De mást gondoltam; mivel amúgy is útba esik a város, és időnk van bőven, megállunk Szerencsen. Pihenünk kicsit, közben megkeressük a várat. Gondoltam, sok időt amúgy sem vesz igénybe.
Egy társasút alkalmával jártam már Szerencsen - pontosabban tartottunk ott egy pihenőt. Az akkori esetről is készült egy blogposztom... ajánlom figyelmetekbe!


Most természetesen a városközpontba mentünk, és ott parkoltam le a kocsit. A várat könnyű volt megtalálni... csak egy felületes sétát tettünk benne és a parkban. 
Szerencs, Rákóczi-vár
Szerencs, Rákóczi-vár
Szerencs, Rákóczi-vár
Szerencs, Rákóczi-vár
Szerencs, Rákóczi-vár
Az egész megállás talán egy órát tartott. Visszaültünk a kocsiba, és mentünk tovább Tokajba, a szállásunkra.
Hát ennyi volt az első nap... a többi aztán érdekesebb... 😀😀😀

Köszönöm, ha elolvastátok első beszámolómat!
Legyen szép napotok!


2019. június 7., péntek

Szomszéd úr és a Viagra

Elfogytak a háromhavonkénti adagokban felírt gyógyszereim... ilyenkor el kell menni az orvosi rendelőbe újabb adag receptért. Sok a beteg, lassan fogynak a várakozók. 9-kor kezdődik a rendelés, fél tízkor érkezem, enyém a 13-as sorszám. 11-kor majdnem elfogy a 25 db. sorszám-karton. A betegek meg csak jönnek-mennek... hosszú a folyosó, több háziorvos is rendel egy emeleten.
Becsoszog egy idős, de jó humorú zenész ismerősöm. Lépcsőházi lakótársak vagyunk. Körülnéz, üdvözöl, köszön egy másik ismerősének is. Megint körülnéz... gondoljuk, a sorszám-kartonokat keresi. Még van, mutatjuk neki, hol van.

- Á, én nem ide megyek! Oda! - mutat a folyosó végén lévő rendelő felé.
- Fel kell íratni a Viagrát! - mondja. Hat dobozzal...
A feszült és unatkozó arcokon először meglepetés látszik, majd széles mosoly, és hangos kacaj. Férfiak-nők - kortól függetlenül - jót derülnek a szomszéd úr fizikai állapota láttán, és optimista derűt sugárzó bemondásán.
Mindenki türelmesebben várt egy fokkal innen kezdve...

2019. április 30., kedd

Tolnában, Baranyában 2

Gemenc környéki utazásunk első teljes napja nem túlzottan jól sikerült. Az előző nap időjárásával ellentétben erős lehűlés és erősen esőre hajló időjárás alakult. Tanakodtunk is, mit tegyünk, mivel töltsük el a napot. Eredetileg Pörbölyre készültünk, erdei kisvonatra, és gyalogtúrára. Végül a helyzethez igazítottuk a terveket... városlátogatás lesz. Vásárlással is össze kellett kötnünk a programot, ezért Szekszárdra mentünk először.
Szekszárd
A városban még nem jártunk, semmi helyismeretünk nem volt. A terv az volt, hogy bemegyünk a belvárosba, és ha parkolót találunk valahol, onnan kezdjük a városnézést.
Parkolót találtunk; persze fizetős parkolót. Alig álltam meg, nejem és lányom máris eltűnt a szemem elől, én pedig a parkolóórával kezdtem ismerkedni. Fura volt, hogy nem időpontot kellett választani, és ahhoz mérten fizetni, hanem előbb pénzt kellett bedobálni, és az óra mondta meg, mennyi ideig parkolhatok.
Csúnya idő alakult, nem tudhattam, mikor indul az eső. Gondoltam, bedobok egy kétszázast, aztán lesz ami lesz. Adott is egy blokkot az automata, ami szerint 44 perc parkolásra van lehetőségem.
Hát ez nem sok... ki kellett használni az időt. A "lányok" sehol - reméltem, visszatalálnak előbb-utóbb. Én egy közeli parkba vetettem be magam, mert ott egy igen fura fémalkotást láttam! Egy fémférfi, aki épp repülni akar, mellette egy fémmadár, hatalmas karmokkal.
Körülnéztem, templomtornyot láttam. Gondoltam, ez éppen jó lesz tájékozódási pontnak. Elindultam feléje... ki is értem egy szép térre, és magam előtt találtam a Belvárosi templomot. Meg egy gyönyörű épületet, amiről azt sejtem az a Városháza.
Szekszárd
Az eső csepegni kezdett. Nem sűrűn, de a fényképezésben határozottan zavart. Nem is töltöttem itt sok időt; épp csak annyit, amennyi pár kép készítéséhez kellett.
Belvárosi temolom
Fogadtam volna, hogy a templomba bemenni nem lehet; jó esetben az előtérbe max. Így is volt. A templom belseje eléggé sötét, nem is sikerült elfogadható minőségű képet készítenem.
Belvárosi templom
A csepegés egyre sűrűbb lett, az időm pedig fogyott. Indultam vissza a kocsihoz. Útba esett az élménypince... "természetesen" zárva volt. Útba esett a Tourinform iroda... "természetesen" "Mindjárt jövök" feliratú tábla az ajtón. Hát, ez nem az én napom... 
Szerencsére kis családom is épp velem egyidőben jelent meg a parkolóban. Az eső nem állt el, ezért nem vettem újabb parkolójegyet. Úgy döntöttünk, megyünk tovább Mecseknádasdra, remélve, hogy közben eláll az eső.
Nem állt el. Mecseknádasdon így meg se álltunk, hanem Zengővárkonyba mentünk tovább. Itt a tojásmúzeum meglátogatása szerepelt céljaink között.
Zengővárkony, Tojásmúzeum
Zengővárkony, Tojásmúzeum
Kérdésemre a Hölgy azt válaszolta, hogy a tárlókat nem szabad fotózni, de az ajtóból készíthetek látványfotókat a teremről. Ennek a lehetőségnek is örültem; azt megértettem, hogy a tojásmintákat védik másolás, hamisítás ellen.
Maga a kiállítás csodálatosan szép, igazi élményt nyújt a nézegetésük. Részletes brossurát kaptunk, amiből megtudhattuk, melyik minta honnan származik. 
Eső elállt, csak egy-egy csepp cseppent. Indultunk Tovább Óbányára. Itt sült pisztrángot szerettünk volna enni. Ehelyett meg kellett elégednünk egy kiadós sétával, és a halastavak látványával. Étterem vagy halsütő nem volt nyitva egy darab se! Túl korán jöttünk, nem kezdődött még meg a turistaszezon? Lehetséges. 
Óbánya.
Becsületkassza. Láthatóan finom, lekvárok, szörpök, mézek és ki tudja még milyen finomságokat lehetett választani. Minden üvegen rajta volt az ár. A pénzt egy kis dobozkába kellett tenni.
Óbánya. Becsületkassza.
Óbánya
Óbánya. Pisztrángos patak.
Óbánya.
Hát ennyi volt a mai nap. Az esővel nem számoltunk, de még így is jobban jártunk, kellemesebben töltöttük az időnket, mint ha a hegyoldali vendégházban maradtunk volna.

Köszönöm, hogy benéztetek a blogomba! Legyen szép napotok!




2019. április 28., vasárnap

Tolnában, Baranyában 1

Van az a szólás-mondás szép anyanyelvünkben, hogy: "Bejártam Tolnát, Baranyát!". Mondja az, aki sokfelé jár - na meg lódítani is akar egy picinykét.
Hogy el ne felejtsem: van egy ilyen, hogy "bakancslista". Blogolvasóknak nem kell magyarázni, hogy mi az. Nekem is van. Laza - nem kicsit. Ez azt jelenti, hogy körülbelül. Hogy ide el szeretnék jutni. Aztán vagy oda megyek, vagy máshová.
Tény, hogy az idein a Gemenci erdő, és környezete nem szerepelt. Aztán Húsvét előtt nagyobb leánykám megemlítette, hogy a húsvét utáni héten szabadságon lesz, és a szabadságát Győrben tölti. Hát ha szabadság, akkor kikapcsolódás... alapból családilag. Adódott, hogy menjünk együtt valahová. Ki tudja, miért, Gemenc jutott az eszembe. Jártunk ott 2013-ban egy kellemes társasággal - hát menjünk most is oda. Térkép, internet... rövid úton választottam egy szálláshelyet Bátaszéken. Ügyintézés, előlegfizetés, aztán húsvét másnapján indulás.
Bátaszék
Ma csak Bátaszékről írok. Előbb egy olyan képet mutatok, ami nekem kedves, tetszős... A kép a szállásunk előteréből, kora esti órában készült.
Bátaszék városát két dolog miatt választotta. Egyik az volt, hogy ott még nem jártam. Másik, hogy innen rövid úton elérhető Pörböly, a kisvasút kiinduló pontja.
Városnézésre- fotózásra csak a hazautazás előtti napon mentünk.Túl sok nevezetességre nem számítottam. Egyetlen dolog, ahol képeket készítettem, a város temploma volt. Az viszont egy kész csoda! Más dolog, hogy minden meglátogatott városban keresem a templomokat, és mindegyiket meglátogatom, amelyiket éppen lehet.
Bátaszék
Benneteket azonban nem szeretnélek templom-mániámmal untatni. Csak egy-két kép, és már megyünk is tovább.
Bátaszék
A templomba "természetesen" bemenni nem lehetett, csak üvegen keresztül, magasra tartott géppel sikerült képet készíteni.
Bátaszék
Egyik oldalsó bejárat kilincse, szép árnyékával...
A szálláshely okozott nem kicsi meglepetést. A hirdetésben városi cím volt megadva, természetesnek vettem, hogy ténylegesen is ott van. Kirándulni ugyan a természetben szeretünk, de az estéket-éjszakákat mégiscsak városi körülmények között... Ráadásul a részletekkel sem foglalkoztam sokat; gyakorlott "utazóként" bizonyos alap dolgok meglétét természetesnek tartottam. 
A megadott címen a tulajdonos fogadott. Széles mosollyal az arcán közölte, hogy a szoba nem itt lesz, hanem egy csodálatos helyen. Menjek utána a kocsival, ő majd mutatja az utat, csak kövessük.
Néhány kilométerre a város széle után már gondolkodóba estem, hová is megyünk? Ekkor a felvezető kocsi ráfordult egy mezei útra, egyenesen a szőlőhegyek irányába. Mit tehettem, követtem. Hosszú és kacskaringót út után egy régi présház előtt álltunk meg. A tulaj büszkén mutatta: ez az!
A döbbenet kiült mindhármunk arcára. Én ennek hangot is adtam: nem erre számítottunk a hirdetés alapján. Hadd ne soroljam, mit ígértek, és mit kaptunk... de a szállásdíj fele már ki volt fizetve,  nem tehettem semmit.
Bátaszéki vendégház
Persze, lehet, hogy másoknak tetszik a hely romantikája. Mondjuk fiatal, egymásba boruló szerelmeseknek, vagy legénybúcsút tartó mulatozóknak. 
Azért megbarátkoztunk a hellyel. A hideg estéken lehetett fűteni a hálószobát palackos gázkályhával. TV és wi-fi helyett korlátlan mennyiségű tücsökzenét hallgathattunk. Volt jó és tiszta levegő, elegendő ásványvíz a szomjoltáshoz, és házi vízellátó rendszer minden más nedves célra. Hogy honnan vették a vizet? Hát jó, hogy ezt csak az utolsó ott töltött napon fedeztem fel 😖😖
Nem részletezem...
A ház rendje, tisztasága és az ágynemű állapota példamutató volt, ezt örömmel elismerem. Bár mindennel ennyire elégedett lehettem volna!
Bátaszék, szőlőhegy
Sarjadó szőlőhajtás
Fő a biztonság
Bejárat az épületbe
Az ajtón 1888-as faragott évszám áll. Az épület valószínűleg akkor készült, eredetileg présház céljára. Ma már más funkciója van. Egy hálószobát tartalmaz, 3 ággyal. Illetve 3 személyre, mert az egyik franciaágy. A nagyobb térben az egyik hosszanti fal mellett beépített modern konyhai eszközök vannak. Ezzel szemben hosszan egymáshoz tolt asztalok. Mulatozáshoz, borozáshoz, udvari sütögetéshez alkalmas, de hát mi nem ezért jöttünk.

A szálláson csak az éjszakákat töltöttük, minden más napon kirándultunk a környéken. Összefoglalva: a célunkat elértük, de legközelebb másik szállást választunk ...

Legyen szép napotok...

2019. március 21., csütörtök

Különleges festmények között jártam

Malasits Zsolt győri festőművész
Történt egy nyáron - talán 2 éve? - mióta nyugdíjban vagyok, összefolyik velem az idő. Nagy nyári rendezvény volt a városban. Sétálgattam ide-oda, kerestem valamit, ami érdekelhet. Megláttam, hogy a Duna-parton, az egykori várbástya mellett egy festő sok és nagy táblán dolgozik. Akkor még nem tudtam, milyen mű készül, és magát a művészt sem ismertem fel. A képeit azonban csodálattal néztem... különleges képek, nem a könnyen érthető stílusban készültek. Később tudtam meg, hogy a különálló táblák egyetlen hatalmas mű részei, és a részek elkészülte után lesz belőlük egyetlen nagyméretű alkotás.
Aztán nem sokkal később a művész nevét is megtudtam: Ő Malasits Zsolt. Azonnal rájöttem, hogy szüleit jól ismerem: édesapja munkahelyi főnököm volt egykor a RÁBÁ-ban, édesanyja pedig a munkakörömhöz kapcsolódó területen dolgozott.
Nem véletlen tehát, hogy különös érdeklődés támadt a munkái iránt - anélkül persze, hogy érdeklődésem tolakodásnak tűnne fel. Részt vettem a megyei könyvtárban egy bemutatkozó rendezvényén, most legutóbb pedig ugyancsak a könyvtár nagy rendezvénytermében rendezett kiállítását néztem meg.

Malasits Zsolt festménye
Az elsőnek fotografált kép. Facebook oldalamon már szerepel.
Mint említettem, nem könnyen érthető alkotások. Tele vannak szimbolikus utalásokkal, melyeket jórészt csak a művészetekben jártas nézők érthetnek. Ugyanakkor lekötik az ember figyelmét, mint egy rejtvény; nézni kell őket, értelmezni, mit mond nekem a kép, és próbálni megfejteni, melyik képpel mit üzen a művész.
Malasits Zsolt festménye
Nem mondhatom, hogy sikeres rejtvényfejtő vagyok. Nekem erről a képről egy mitológiai történet jut eszembe: Európa elrablása. Lehet, nagyot tévedek, de még akkor sem lennék szomorú: elég, hogy gondolatot ébresztett.
Malasits Zsolt festménye
Gyakran visszatérő motívum a művész képein a víz, a hajó, a hal... meg persze sok más. 
Malasits Zsolt festménye
Nem szeretnék műértő szerepben tetszelegni, ezért további megjegyzéseket nem is nagyon fűzök a képekhez. Nézzétek meg a festményekről készült fotóimat, aztán aki teheti, látogassa meg a kiállítást.
Malasits Zsolt festménye
Malasits Zsolt festménye
A győri megyei könyvtár Baross úti fiók-könyvtárának rendezvényterme, a kiállítás helyszíne. Munkanapokon délutánonként látogatható.
Malasits Zsolt festménye
Malasits Zsolt festménye
Malasits Zsolt festménye
Malasits Zsolt festménye
Malasits Zsolt festménye
Malasits Zsolt festménye
Malasits Zsolt festménye
A tárlat természetesen több műből áll. Nem az volt a célom, hogy minden képről fotót készítsek. Csupán ízelítőt szeretnék adni abból, ami a teremben látható.
Amatőr eszközökkel, kézből fotózva amúgy sem lehet olyan képeket készíteni, amelyek hosszabb távra megőrzésre érdemesek lehetnek. Amikor megérkeztem, a termet felügyelő fiatalember kérés nélkül felkapcsolta az összes fényforrást, hogy legyen elég fény a fényképezéshez. A vegyes eredetű fényekhez - bár a fényintenzitás megfelelő volt - nagyon nehéz volt olyan fehéregyensúly beállítást találni a fényképezőgépemben, hogy a fal színe például a képen is hasonló legyen, mint a valóságban. Ez nagyon fontos, mert a helytelen beállítás alapos színtorzulásokhoz vezet.

Mint említettem, a kiállítás Győrben, a Baross úti könyvtárban látogathat munkanapokon, délután.

Malasits Művész Úrnak gratulálok a színvonalas kiállításhoz!