Sok túratervem van még a már rövid, hátralévő idei szezonban. Többek között a Bakony is... néhány helyet itt már ismerek; ezúttal olyan célpontot választottam, ahol még nem jártam korábban. Tanulmányoztam a bakonyi turistakalauzt. Egy fotós társam nemrég végigjárt teljesítmény-túrája érintette Szépalmapusztát, és úgy beszélt róla, hogy az nagyon kellemes hely. Nos, a térkép sok dolgot nem árult el, de megtudtam, van ott egy arborétum. Ez segített a döntésben.
 |
| Borzavár temploma |
Segített az is, hogy az az útvonal, amely érinti Szépalmapusztát, a Kék Túra útvonalán fekszik. Reméltem, valóban szép tájakat fogok látni.
Borzavárig mentem autóval, és ott a templom mellett kezdtem el a túraúton a gyalogsétát. Kicsit nehezen találtam meg a jelzést, de végül is meglett: a templom bal oldala mellett kellett indulni. egy bozótos vadcsapáson. A "Nagy Kékről" alkotott elképzeléseihez mérten méltatlan kezdés. És "barátságtalan" is, mert meredek, csúszós (nedves) volt az ösvény, bemelegítés nélkül nem kicsit vette igénybe a fizikumomat, mire a kaptató tetejére értem. Ott fenn aztán megértettem, mi van: egy szintben találtam magam a templomtorony tetejével. Innen már kényelmesebb volt tovább menni; valóban sétatempó volt az egész.
 |
| Borzavárról Szépalmapusztára |
A kék jelzésű turistaút mellett párhuzamosan haladt egy aszfaltozott kerékpárút is. Köztük épp csak egy fasor... én is, és mások is inkább választották a biztonságosabb aszfaltutat. Nyilván nem csak én félek mániákusan a kullancsoktól :-)
Csend volt, nyugalom, csak ritkán ment el mellettem egy személyautó, vagy traktor. Kerékpár kevés - ez talán érthető is, hisz a hétfői nap nem kimondottan turista időszak.
 |
| Borzavárról Szépalmapusztára |
Fotós szemmel nem volt túl izgalmas a táj. Egyik oldalon mezőgazdasági terület, másikon sűrű erdő... képre kívánkozó virág meg sehol. De azért nem üres kártyával jöttem haza.
 |
| Borzavárról Szépalmapusztára |
Készítettem néhány tájképet. Sajnos, a változatos tájak messze voltak tőlem, fényképen nem látványosak. Közelebbről nyilván tetszetősebb képeket lehetett volna fotózni.
 |
| Szépalmapusztai ménesbirtok |
Nem mondhatom, hogy túl sok élmény ért, amíg beérkeztem Szépalmapusztára. Persze, azonnal az arborétumot kerestem, de csak a ménestelep bejáratát találtam ott, ahol az arborétum bejáratát gondoltam. Bosszús voltam, talán az arborétumba telepítették a ménest? Nem tudom azóta se, mi a valós helyzet.
Itt egy picit megint keresgélni kellett, a sok közül melyik úton vezet tovább a kék jelzés. De megtaláltam, sétáltam tovább a méntelep karámjai mentén.
 |
| Szépalmapusztai ménesbirtok |
 |
| Szépalmapusztai ménesbirtok |
 |
| Szépalmapusztai ménesbirtok |
Az út itt már eléggé kényelmetlen volt. Járművek, és víz által kialakított, zúzott köves út, gumitalpú cipőm alatt minden egyes követ meg tudtam volna számolni a talpaimmal. De a füves oldalsáv sem volt kényelmesebb - nem panaszként mondom.
A karámok végénél véget ért a köves út is. Itt újabb dilemma elé kerültem: hol megy tovább a kék út? A térkép jelzett kisebb irányváltozásokat, de annak alapján nem igazán lehetett kiválasztani a helyszín helyes útvonalát. Jelzés persze megint sehol... illetve találtam egy fakó K+ jelzést, de az nem az volt, ami nekem kellett. Más semmi. Jobb híján errefelé mentem tovább, arra gondolva, hogy ez legalább kék :-) Aztán egy idő után rossz érzésem támadt, meggyőződtem arról, nem arra járok, amerre a térképem szerint kellene. Visszamentem a többes elágazáshoz, és egy másik utat választottam. És láss csodát: jó 100 méterrel arrébb találtam egy nagy táblát, amelyen a valamikor ráírt szöveg akkurátusan le volt festve (csupasz fehér volt az egész tábla). Rajta aztán ott volt a kék jelzés, abban a formában, ahogy kerestem. Befelé mutatott az erdőbe, egy gyalogösvényre.
De még előbb, ahogy eddig eljutottam volna, egy rét szélén kellett végigmenni. A rét éppen ez a része sűrűn tele volt friss vaddisznó-túrással. Nem mondhatom, hogy ez a látvány nagyon boldoggá tett... hősiesen bevallom, a vaddisznótól is legalább annyira félek, mint a kullancsoktól. Ha ilyet látok, folyton Zrínyi Miklós, a költő jut eszembe...
Mindezek ellenére "hősiesen" irányt vettem az ösvényen az erdő belseje felé. Mentem, mentem... semmi, csak fák, meg fák - ja és rengeteg vaddisznótúrás, itt már dagonyákkal vegyesítve. Persze, pont az úton, nem ritkán olyan helyeken, ahol kikerülni is csak nehezen lehetett a sártengert.
Közben múlt az idő, fogyott a vizem és a csokim... kalkuláltam, mennyi idő alatt értem el idáig, és vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy a kocsimhoz visszaérjek? Persze, ha csak nem találkozom egy vaddisznó kondával... Az egyik, éppen a turistaúton lévő dagonyánál aztán úgy döntöttem, itt fordulok vissza. Úgy is lett.
 |
| A borzavári Templomdomb tetején |
Visszafelé már alig készítettem képeket. Épp csak a falu határában, a Templomdomb tetején fogott meg a kilátás. Az nagyon szép volt...
Kicsit többet vártam ettől a túrától, láttam már szebb tájakat is. De nem volt elvesztegetett idő az a nap sem, amit erre a kirándulásra szántam.
Legyen szép napotok...
