Hasznosat a kellemessel...

Már megint napokig esett az eső, hideg volt, mint ha nem is nyár lenne. Ez a magából kifordult időjárás úgy hatott rám, hogy én is "kifordultam" magamból - fájt a fejem, nappal is álmos voltam, nem volt kedvem bármit is csinálni. Na de ma! Nagy örömömre az éjszaka már nem esett az eső, nyugati irányból reggel hamarosan oszlani kezdett a felhőzet. Ahogy tisztult az ég, úgy jött meg a hangulatom, és támadt fel az életkedvem. Délelőtt barkácsoltam (hasznos tevékenységet végeztem!). Délre felmelegedett a levegő, szinte pillanatok alatt tért vissza a kánikula. Végre ki lehet menni a lakásból! Igen ám, de hová menjek - szigorúan csak testmozgás céljából, egészségügyileg! - és mit tegyek közben?

Ezúttal nem sétálni indultam, hanem kerékpárra ültem. Kicsit más, mint a séta, kicsit több izmot mozgat. Erre is szükség van. Ez a dolog hasznos része. Mi a kellemes? Lehet tippelni, ha rólam van szó ................. ez itt a tippek helye. Bingó! Nyert süllyedt, mindenki kitalálta - fényképezni indulok.

Előtte már gondolkodtam azon, milyen témában kellene kicsit újat, kicsit mást fotózni, mint az eddigiek. Gondoltam arra, hogy Győr hídjairól kellene egy sorozatot készíteni. Tele van a város folyókkal, törvényszerű, hogy híd is sok van. Régi is, új is. Folyami híd, vasúti felüljáró, autópálya csomópontok, stb. Másik téma, ami műszaki érdeklődésű férfi(?)emberként (feleségem már régóta kétségbe vonja) érdekel, a vasút. Azon belül elsősorban a mozdonyok - kész műszaki csoda mindegyik.

Hidat fényképezni önmagában nem túl érdekes dolog. Persze, lehet, hogy ha már ott tartunk, felfedezünk benne valami érdekességet, valami pluszt, ami érdekessé teszi. Mozdonyt fényképezni sem nagy durranás, ha az bent áll a pályaudvaron, éppen csak rá kell "durrantani".

Mi van, ha összekombinálom a két témát? Akkor fényképezek mozdonyt, vonatot, amikor az éppen áthalad egy vasúti hídon. Abban már van lendület, dinamika, az eddig megszokott sablonoktól eltérő nézet. Gondolom én. Nos, hát akkor nézzük, igazam van-e.

Nem túl fárasztó kerékpározás után kiértem a város szélére, ahol a Rába folyó fölött egymáshoz közel helyezkedik el egy dupla, és egy szimpla sínpárt áteresztő vasúti híd. Hegyeshalom felé, Sopron felé, és ki tudja még merre ágaznak el a sínek a hídon túl. "Leparkoltam", beélesítettem a fotóapparátomat, és vártam, hogy helyembe jöjjön a téma. Jöttek is szépen sorjában. Lőttem, amire lehetett, arra is, amire nem - ezeket a fotókat aztán törölni kellett. Mutatok néhányat, lássátok, mire jutottam a nagy ötletemmel!

Ez a távolba vesző kis csoda az úgynevezett "Szili". V43 Típusjellel ismert. Német konstrukció, de az első 7 darab után már a GANZ-MÁVAG gyártotta a magyar vasút részére. Internetes forrás szerint 372 darab készült belőle 1963 és 1982 között.

Ez nem éppen mozdony, hanem egy vasúti daru! Az egyik hidat éppen felújítják, ez a daru pedig a felújítási munkában működik közre.

V63 típusszámú Gigant fantázianevű villanymozdony. Magyar gyártmány, 1975 és 1988 között gyártották.

Ugyanaz a Gigant, kicsit nagyobb méretben. Kolosszális remekmű, sugárzik belőle az erő, az energia!

Siemens szerelvény, kicsit távolról.

Itt már olyan kompozíciót látunk, ami miatt tulajdonképpen fotózni jöttem. A képen egy GySEV szerelvényt látunk, Siemens AG.  Taurus mozdonnyal. A mozdonyt 2002 óta gyártják, korszerű konstrukció.

Rail Jet szerelvény távlati képe, a párhuzamos híd közepén.

Mint a villám, jött, és már el is tűnt ez a fekete színű Taurus által húzott teherszerelvény. Sajnos, a mozdonyon semmilyen azonosító jelet nem tudtam beazonosítani. Kár érte!

Újabb szerelvényre várva vessünk egy pillantást a Rába folyóra. Itt érkezik meg Győrbe, éri el a város szélét.

Még egy Taurus - nemsokára befut a győri pályaudvarra

MÁV-Cargo Taurus indul kifelé Győrből

Rail Jet érkezik...

Itt pedig egy ifjú vonatrajongó játszik "sihahát" nagymamával-nagypapával. Egymás mellé állította a nagyszülőket, sorompót kellett csinálni a kezükkel, ő pedig nagy sihahával szaladt feléjük, át a "sorompó" alatt. Úgy látszik, az utánpótlás biztosítva van!

A csekk ... és hogy lesz ebből fotózás ...

Sárga csekket kaptam a minap a szolgáltatótól. Jól fölbosszantott, nem értem, miért küldözgeti, hisz a bankban megbízás van utalásra. De a bank és a szolgáltató valamiben nem tud megegyezni, ezért minden hónapban megkapom ezt az egyetlen csekket. Menni kell vele a postára, ott sorba állni, fizetni, meg odafigyelni, hogy mindezt el ne feledjem. A többi szolgáltatóval nincs gondom, de ezzel az eggyel van.

No de tegyük túl magunkat rajta. Fogtam a csekket, kistáskát és mentem a városba. Két nap folyamatos eső után végre száraz volt az aszfalt, jól esett járni egyet. Az égen volt annyi felhő, hogy bármikor leszakadhatott az ég, de bíztam abban, hogy megúszom az esőt.

A postán jó időben érkeztem, kevés volt az ügyfél. Mire ott végeztem, el is múlt a bosszúságom. Úgy gondoltam, sétálok egyet a belvárosban.

Amint végig értem a Baross-úton, és bepillantottam a Sarkantyú-közbe, máris késztetést éreztem arra, hogy kézbe vegyem a sétáló-fotómasinámat. Nem volt ideális fotózó idő, de mégis nagyon 

tetszett néhány részlet a sikátorban. Elkezdtem fotózni - máris tudtam, hogy nagy sétát fogok ma csinálni. Nézzük, mire jutottam:

Mivel nem sütött a nap, a teljes utca "árnyékban" volt. Nem ragyogtak a színek, de a látvány mégis megkapó volt. 

Nem egy művészi látvány az üzlet bejárata, de nagyon érdekes, figyelem-felkeltő. Persze, egy üzlet bejáratának éppen feltűnőnek kell lennie - és ez éppen olyan. Érdekesnek találtam, gondoltam egy fotót megér.

Az épületek belső udvarán is kis üzletek vannak. Érdemes egy pillantást vetni az udvarokra is. A régi építészeti stílusokról kapunk kis ízelítőt.

Itt is. Néhány emelet magasságát járhatnánk be - ha bemehetnénk a folyosókra.

A Sarkantyú-köz kijárata a Deák-út felé.

Ez már Győr egyik legszebb tere, a Bécsi kapu tér..Balra a Karmelita templom, tőlem jobbra a Káptalan domb feljárata található. Gyönyörű hely, milliószor láttam, százszor körbefotóztam, mégsem tudok úgy továbbmenni, hogy ne készítsek néhány képet. Persze, ha van nálam gép.

Ez már maga a Bécsi kapu tér. Egy hölgy a exponálás pillanatában belegyalogolt a képbe. Nem nagyon bánom, így kicsit mozgalmasabb lett a felvétel. Túl nagy mozgás nem volt, sokakat visszatartott az itt látható borús égbolt.

Csak pár méter séta, és máris a Kettes-hídra érünk. Ez a Rába folyó jobb oldali ága. Erről a hídról tárul szemünk elé Győr legszebb látványa éjjel-nappal. Éjszaka gyönyörű a várfalak kivilágítása.

Kedvencem a Rába folyó két ága által közrefogott Radó-sziget.  fiatalok is szeretik, szerelmesek romantikus találkahelye. Az előttem haladó pár fiú tagján egy rendkívűl különös szabású nadrág volt - kár, hogy a lényeg nem látszik eléggé.

Érdekes látvány, mindig elgondolkodtat. Világháborús emlékmű, tulajdonképpen nagyon szép és kifejező a szokásos nézetében. De a művész a "hátsó nézetet" is részletesen kidolgozta, ami eléggé szokatlan az ilyen célú emlékműveknél.

Nem egy nagy durranás ez a nézet. A zöld szín a kedvencem, megnyugtat, jó hatással van rám. Ezért ez a fotó.

Már a sziget másik oldalán járok.Szépnek találtam a fürdő kerítésén kúszó növények látványát.

A Püspökvár tornya, és a Bazilika tornya, rengeteg zöld körítéssel. Nem is tudok mit hozzáfűzni. Ezt látni kell.

A strand régi bejáratához érkeztem. Néhány méterre innen folyik össze a Rába folyó, és a Mosoni-Duna. Mögötte a Révfalui-híd látható.

Ez a látvány megunhatatlan. A nap szinte minden órájában a fényektől függően más és más képet mutat. Nagyon szeretek itt sétálni és nézelődni, és gyakran fotózni.

Az előző kép egy újabb változata.

Már a Karmelita templom felé tekintek. A látvány lenyűgöző. A vízen gyakran látni csónakokat, edzés közben sportolókat, vagy éppen vadkacsákat.

Utolérhetetlen látvány. A felhők nagy része gyorsan elvonult, szép kék égbolt alakult, felhőfoszlányokkal. A két torony nagyon szépen kiemelkedik a háttérből, miközben a szellő feszíti a nemzeti lobogót.

Ez az úgynevezett Ágyúk-tere. A várfal tövében el van helyezve egy csomó múlt századi hajóágyú. Főleg fiatalok látogatják, mert a várfal és a folyó között hosszú sétány és sok pad található.

Rálátás a Radó-szigetre. Jobbra I. István király szobra látható. 

Karmelita templom, Győr legszebb temploma. Uralja a Bécsi-kapu teret. Megkapó látvány.

Bécsi-kapu tér.

Fölmegyek a Káptalan-dombra. Jobb kéz felé esik még a feljárat aljában ez a szobor. A Vadász egy sebesült őzet, valamint egy íjpuskát tart a kezében. Illetve csak az íjpuska csonkját, mert vandál kezek letörtek róla mindent, amit csak tudtak.

Gondolkodom egy "Győri ablakok" sorozat készítésén. lehet, hogy megcsinálom, lehet, hogy nem. Az ablak alatt bejárati ajtó található, afölött pedig egy esőkivető. Nem kevés mondanivalóval.

Dolgozunk, dolgozunk.... na de így?

Múltbéli üzenet egy felújítás alatt álló ház udvarán.

És még egy ablak befejezés-képp.

Köszönet mindenkinek, aki végignézte.

Képajánló

http://www.fotovilag.hu/kep/talalkozasok/4272/Fotopiknik_2011

Ha kedvetek tartja, nézzetek meg újabb képeket a győri fotópiknikről!
Akár innen kiindulva!

Fotópiknik, és más programok....2011.07.17.

Nagy (fotós) tervekkel vártam a mai napot. A Győri Nyár rendezvény-naptára szerint ma török kori emlékműsorok lesznek a városban Győr török megszállására emlékezve, régiségvásár lesz a piactéren, ma kerül sor a hagyományos Radó-téri fotópiknikre, és fellép egyik kedvelt győri zenekar, a Friends Big Band ugyancsak a Radó téren, a zenepavilonban. Ez egy műkedvelő fotós számára nagyon csábító program, sok fotózási lehetőséggel! Arra is számítottam, hogy mint korábban minden évben, találkozom fotós ismerősökkel is a Pikniken.

Mint lenni szokott, egy dolog, hogy mit tervez az ember, és egy másik, hogy mit tud megvalósítani az elképzeléseiből. Már reggel okozott egy kis zavart, hogy az egyik újság szerint az új piactéren lesz a régiségvásár, a másik szerint pedig a régi korcsolyapályán.- nem éppen egymás mellett van a két helyszín - akkor merre is induljak?

Az idő meg csak múlt, ahogy magammal tanakodtam - végül úgy döntöttem, a belvárosba megyek előbb. A terv az volt, hogy megnézzem, mire lehet számítani a "török" rendezvényeken. Egy pillanat alatt megállapítottam, hogy a "felhozatal" túl vérszegény, itt fotózás nem lesz. Megjegyzem, ez vasárnap délelőtt volt, ezerrel sütött nap, dühöngött a kánikula. Lehet, hogy délutánra már mozgalmasabb volt a dolog, több volt az élet a Széchenyi-téren.

Nos, akkor irány a Radó! Előbb a jobb oldali részre fordultam be, hogy lássam, hogy néz ki a Vénusz szobor környéke. Nekem ez a szobor nagyon tetszik, sok fotós kedvelt témája. Ugyanakkor nagyon nehéz jól fényképezni, mert a szobor maga majdnem-fehér márványból készült, mellette valóságos színorgiát képező virágok sokasága van, mögötte pedig sötét tónusú fák lombjai. A képen ezért hatalmas kontraszt-különbségek vannak. A gép fénymérője a leggyakoribb (átlag fényérték) beállítás mellett úgy "kiégeti" a szobrot, hogy csak egy fehér pacni látszik belőle (figyelem, műkedvelőkről beszélek, nem képzett fotósokról!). Kipróbáltam, mi az eredmény ilyen beállítás mellett, tudom. Igaz, a környezet, virágok, a fák zöldje mind nagyon szép volt. 

A fénymérőt átállítottam spot-mérésre, és szigorúan a fehér szoborra céloztam. A szobor domborulatai és a márvány mintázata megjelent, de a háttér olyan sötét volt, mint ha éjfélkor jártam volna arrafelé. Ez nem lepett meg, számítottam rá, hogy lesz dolga ezzel a témával a PS-nek. 

Közben már lehetett hallani, hogy a sziget másik oldalán hangol ("hangbeáll") a Big Band. A kezdésig még volt idő jócskán, ezért csak lassan sétáltam át oda - ezen a szakaszon rendezték ugyanis a fotós kiállítást. 

Gyönyörű képeket láttam. Legtöbb kiállító értelemszerűen magyar volt, de volt kiállító Ausztriából, Szlovákiából és ha nem tévedek, Csehországból is. 

Nem tévedtem, találkoztam az egykor Fotóbarátok név alatt működő fotóklub néhány tagjával. Beszélgettünk kicsit, de sokáig nem zavartam őket, hisz a képek látogatóival kellett inkább törődniük.

Körbesétáltam az egész szigetet. Amikor körbeértem, figyelmem a már teljes erőbedobással zenélő Big Band felé fordult. Nagyon szeretem a zenéjüket. Változatos a repertoárjuk, és alkalmanként hol női, hol férfi énekes is fellép velük. A műsor végén bejelentették, hogy legközelebb augusztus végén - valószínűleg 27.-én - a Terményáldás rendezvényen is fellépnek. Helyszín: a Széchenyi-tér. (Figyelem! Bornapok is akkor lesz)!

Ebéd után erőt vett rajtam a fáradtság (no jó, inkább a lustaság) - és a kánikulára fogva a dolgot nem kerestem fel a Régiség vásárt. Lesz az a jövő hónapban is - és talán kevésbé meleg vasárnapon. 

Bory-vár, Nádasdy-kastély

Jól sikerült kirándulás, egy régi mondást idézve "két legyet egy csapásra"!

Nemrégiben, a vasvári-sárvári kirándulásunk alkalmával feleségem arról beszélt, hogy őt nagyon érdekelné a Székesfehérváron található Bory-vár! Hallott róla, de még nem járt ott, nem látta. Jó gondolat - mondtam én. Én még gyerekkoromban egy iskolai kirándulással jártam ott, de az olyan régen volt, hogy a részletekre nem emlékeztem. Mondhatom, a kirándulás tényénél több dologról alig tudnék beszámolni.

Íjmódon engem is érdekelt a létesítmény, elsősorban fotó-téma gyanánt. Bizonyos értelemben kihívás is ez a részemről, mivel a Picasán sok szép felvétel található a Bory-várról. Érdekelt, vajon én milyennek látnám, ha fotómasinával járhatnám körbe!

Egy alkalmas közelmúlti hétfői napon, amikorra a meteorológia kellemes, napos, de nem túl meleg időt ígért, útrakeltünk Székesfehérvárra. Kellemes utunk volt, és egy GPS segítségével könnyedén a helyszínre találtunk. Szerencsére, parkolási gondunk se volt - ez ugyanis mindig a rémálmom, ha idegen helyre utazunk.

A vár látványa lenyűgözött. Szép volt, gondozott, bár a szabadtéri alkotások kissé megviseltnek látszottak az időjárás hatásainak köszönhetően.

Nem ragozom túl a témát: Nagyon kellemes kirándulást tettünk, Marika is, én is rengeteget fotóztunk, szép élményeket szereztünk. Ajánlom mindenkinek, aki teheti, látogasson el oda személyesen is!

Egy jó kis ebéd elfogyasztása után Nádasdladány felé indultunk. Ez a hely is érdekelt mindkettőnket. Egy fokkal talán jobban engem, mert a Nádasdy család története mindig is foglalkoztatott, lévén hogy én magam is Nádasd községben születtem. (A pontosság kedvéért megjegyzem, hogy a Nádasdyakban és az én családomban csak a származás helye közös, egyéb kapcsolat nincs. Az általam néha használt "nadasdy" vagy "Nádasdi" internetes ninck-név, nincs egyéb jelentése).

A kastélyt néhány éve már láttuk. Akkor még nagyon "lehasznált" állapotban volt, éppen csak megkezdődtek a külső felújítási munkák. A belseje nem volt látogatható, és a kastélypark is inkább egy eső-erdőre hasonlított.

Ma a kastély külső karbantartása majdnem teljesen elkészült, és a fő szárny földszintje belül is látogatható. Megkezdődött a park rendezése is.

Szomorúan láttuk, hogy a kastély belülről szinte teljesen üres. Az a kevés berendezési tárgy, ami ki van állítva, más helyről származik. A kísérőnk szerint mindössze 2 db szék maradt meg az eredeti berendezésből. A teljes bútorzat és sok más tárgy a II. háború után a győztes hadsereg "tulajdonába ment át", a maradékot pedig a helyi lakosok hordták szét. Szívszomorító volt látni a gyönyörű könyvtár üres polcait, az üres termek falán a régi eredeti fényképeket, melyek még a kastély fénykorában készültek, és a grófi család életét mutatták be.

Az interneten nagyon sok anyag található a Nádasdyak történetéről, és a nádasdladányi kastélyról is. A történelem iránt érdeklődőknek érdemes kutakodni egy kicsit erről a témáról is!

Kis kirándulás a Duna mentén, Szigetközben...

Vannak napok, amikor nem igazán jó a közérzetem. Érzékeny lettem az időjárási frontokra. Akár melegszik az idő, akár hűvösebb napok jönnek, mindegyik változás hat rám, és nem feltétlenül a jó irányban. Ha ehhez még fizikai fáradtság is társul, akkor egész nap "elvagyok, mint a befőtt". De van eset, amikor magam előtt is szégyenlem a restségemet: ilyenkor fogom a fotóstáskámat, és már csak azért is fényképezni megyek, hogy ne heveréssel teljen a napom.

A mostani hét csütörtöki napján is azon tűnődtem már kora reggel, hogy hagyjam-e elvesztegetni ezt a napot is, vagy aktívvá tegyem magam. Aztán a hosszú latolgatás után hirtelen döntést hoztam: elővettem a felszerelést, terepre való öltözéket, ivóvizet, és mentem a kocsimhoz. Már a város széle közelében jártam, de arról még nem döntöttem, hová menjek! Dunaszeg és Lipót között vacilláltam. 

Már Dunaszeg közelében jártam, amikor eldöntöttem, itt állok meg először. "Bekanyartam" a tóhoz, leparkoltam, és cserkészni indultam. Nagyon szeretem ezt a helyet, évente többször jövök. Télen, tavasszal, nyáron mindig más arcát mutatja. Rengeteg az apró madár a tó környéki fákon, a nádasokban. Csodás madárfüttyel van tele a levegő! Valóságos élmény a fülnek! Azt sajnálom, hogy a szemnek már kevésbé, mert úgy el tudnak bújni a lombok között! Szem elé csak egy villanásnyi időre kerültek, amíg egyik fáról a másikra röppennek!

Kicsit nagyobb madarakat - elsősorban vízi madarakat, vagy éppen ragadozókat - már gyakrabban látunk. Jellemzően tőkésrécék, bütykös hattyúk, búbosvöcskök és szárcsák fordulnak elő állandó jelleggel. De nagy az átvonuló madarak forgalma is a tavon, akik csak hosszabb-rövidebb időt töltenek a itt. Fotóstéma természetesen más is adódik - elsősorban a gazdag rovarvilágra és változatos vadvirág "felhozatalra" gondolok.

A tanösvény tóval szembeni oldala mellett széles nádas húzódik, viszonylag nagy szabad vízfelülettel. Mivel a tó a horgászok kedvelt vize, az igazi vadmadarak inkább ezt a nádas, zsombékos vízfelületet kedvelik. A vízre való rálátást egy jól megépített magas madárles, kilátó teszi lehetővé. Gyalogos megközelítési lehetőséget nem ismerek a vízhez, ezért a kilátó igénybevételére vagyok kényszerülve minden fotózáskor. Sajnálatos tény ez számomra, mert fotózni csak ebből a nagy távolságból tudok. Ugyanakkor előny is, mert innen láthatóvá válik az az élővilág is, amit egyébként nem figyelhetnék meg.

Szomorúan vettem tudomásul, hogy ma nem vagyok jó formában. Akadtak remek témák, de a fotózással gondjaim voltak. Talán nem volt rendben az idegrendszerem? Valószínűleg. Erre vezethető vissza, hogy otthon megtekintve sok gyenge, életlen képet találtam az elkészített fotók között. 

Mivel ezen a tájon jellemzően madarakat keresek, meg kell jegyeznem, hogy ezúttal két különleges "madárkát" is láttam a víz partján. Tőlem nem messze, szinte a madárles aljában telepedtek le napozni. 17-18 évesnek becsültem őket. 

Körbe jártam a tavat. Amikor újra a parkolóba értem, a kocsimhoz mentem, és a lipóti tavat tűztem magam elé úti célként. A kemping előtt álltam meg, és a nyitott kapun át besétáltam az ottani madárleshez. Ezt a helyet is jól ismerem, többször fotóztam itt is.

Ekkor már közel dél körül járt az idő. Nem tipikus fényképezős időszak - ez meg is látszott, mert alig volt mozgás a vízen. Szárcsákat és fiókáikat láttam, meg búbosvöcsköt. Nem mondhatom, hogy életem legeredményesebb fotózása volt ez az esemény, de azért készítettem képeket. Be kell látni, hogy a madárfotózásra még az analógra átszámított 600 mm-es gyújtótávolságú objektív is kevés.

Megkerültem a kempinget, és a kemping mögötti "üdülőfalu" utolsó utcácskájában próbáltam a tóhoz közel kerülni. A kis utca közepén azonban az egyik ház udvaráról egy kisebb medve nagyságú kutya rohant a kerítéshez, arra felágaskodva acsarkodott rám. Jól megijedtem, vissza is fordultam rögtön, mielőtt a kutya átszökkenik az alacsony kerítésen. Ezzel be is fejeztem a fotózást Lipóton.

Viszont az utca elején megláttam a Kisbodak felé mutató táblát! Erről eszembe jutott, hogy ide is már többször el akartam menni - gondoltam, most el is megyek, ha már idáig eljöttem. Itt elsősorban a Duna egyik szigetközi ága nyújt látnivalókat. Ezt a helyet még nem ismertem, csak térkép alapján találtam vonzónak. Ismeretlen terepen mindig óvatos vagyok, ha nem tudom, kocsival meddig járható az út. 

Ma is a falu szélén hagytam a kocsit, és gyalogos felfedező útra indultam. Hamar beláttam, hogy bátran mehettem volna tovább, mert a töltés mögött is kavicsos, kemény, jól járható út van, egészen a zárásig (gátig). Itt van egy több kocsi számára elegendő parkoló, fedett pihenő, esőbeálló, tűz rakására alkalmas kiépített hely. A zárás fölött híd vezet át a túloldalra. Az viszont kedvemet szegte, hogy a zárás kezdeti szakasza a víz szintje alatt indul, a gát fölött folyik át a víz 2-3 méter szélességben. Ez azt jelenti, hogy száraz lábbal nem lehet átmenni a túloldalra. Nagy kár, mert ott vannak igazán szép és vadregényes helyek a Google térképe szerint. Terepjáró kocsi biztosan átmegy itt is, de az én Pólómat nem erre tervezték! Kicsi vigasz, hogy a vízfolyás mentén mindkét irányban hosszan jól járható út van. Én viszont éppen a belső területekre lettem volna kíváncsi! Azt ezek ellenére is eldöntöttem, hogy ide még visszatérek, hosszabb időre - úgy értem, több órára. A zúgó víztömeg hangja a madarak gyönyörű énekével vegyülve valósággal lenyűgözött!

Ez a kirándulás széppé tette a napomat!

Köszönet mindenkinek, aki végigolvassa az élménybeszámolómat