2019. december 7., szombat

Kis-Balaton "újratöltve"

Voltak évek sora, amikor minden nyáron - vagy ősszel, vagy télen - eltöltöttünk néhány napot Zalakaroson a feleségemmel. Nem a fürdőzés volt a fő szempont nálunk, hanem a hely jó fekvése. Onnan nem túl nagy távolságra rengeteg olyan nevezetesség elérhető, amely a hozzám hasonló, utazni és fotózni szerető turistának érdekes lehet.
Egyik ilyen nagyon kedvelt fotós helyszínem a Kis-Balatonban található Kányavári-sziget. Zalakarostól kocsival mindössze pár perc. Ezt egyetlen évben sem hagytam ki... igaz persze, nem tudtam minden alkalommal csúcs-képeket készíteni, de az esetleges eredménytelenségek sem törtek le. Üres memóriakártyával azért soha nem kellett hazajönnöm 😆
Úgy alakult, hogy néhány év után Zalakarossal kissé "elteltünk", más prioritások alakultak ki utazásainkat illetően. A Kis-Balatoni látogatásaim is megszűntek ennek következtében.
Valahogy újra feltámadt az érdeklődésem a hely iránt; főleg az ott készült képeim nézegetésének hatására. Beszéltem fotós barátaimmal az ottani lehetőségekről, és meg is állapodtunk abban, hogy el fogunk menni oda. Kedvező lehetőség is adódott azzal, hogy tudomásomra jutott egy vízparti madárles bérlésének lehetősége. Ez egy új minőséget jelenthet az álcázás nélküli, mozgás közben fotózás kényszerűségével szemben. A december hónap azonban kedvezőtlen időjárással indult... felhős, fénytelen napok, köd, balesetveszély az utakon... ezért kénytelen vagyok ezt a tervemet halasztani, jobb időre várni. 
A mai napot azzal töltöttem, hogy elővettem néhány képet a 2011-2012-2013-as fotóimból, kicsit "mókoltam" rajtuk, és most feltöltöm a blogomba néhányukat. Szeretettel ajánlom megtekintésre őket.
  
Szajkó
Láttam sokkal jobb fotókat erről a szép madárról; szinte mindig egy egér volt a csőrében. Nekem valahogy sosem sikerült olyan fotót készítenem, amikor a szajkó épp egeret fogott! Hogy mások hogy csinálják! Biztosan sokkal ügyesebbek, mint én! 
Fakopáncs
Kedvenc madaram, sok képem van róla, különböző helyszínekről. Ez a kép természetesen a Kánya-szigeten készült.
Vadrucák
Ha vadvíz, akkor vadruca... vagy vadkacsa, ahogy tetszik. Ha tehetem, röptükben fotózom őket... a vízen úszva, vagy a parton állva nem igazán nagy teljesítmény fotózni őket.
Landolás  
A fények gyakran megtréfálják az embert. Attól függ, melyik irányból süt a nap, fény vagy árnyék van-e a vízen, más és más látványt kapunk.
Búbosvöcsök 
Búbosvöcsök
Ugyancsak kedvenc... van olyan fotóm, amelyen a tojásokkal tele fészkén rendezkedik, és olyan is, melyen csíkos fiókáit "taxiztatja" a mamamadár, miközben a papamadár hallal a szájában igyekszik kis családja után. Az utóbbi kép azonban nem a Kis-Balatonon készült.
Nyárilúd-család
Tavaszi kép. Igazán hangulatos látvány volt, ahogy a nagy madarak (mindig párban) úszóedzést tartottak több vagy kevesebb fiókájuknak.
Vízisikló
Ez egy akkora sikló volt (bent, a sziget belsejében), amekkorát még életemben nem láttam! 
Vízisikló
Úgy látszik, a "hűtője" mindig tele volt, volt mit ennie! Jól farkasszemet néztünk egymással! Szerencsémre tele lehetett a pocija, mert miután rám öltögette a nyelvét, eloldalgott oldalra... 
Nem tudom a nevét, csak úgy hívom: levélen járó
Még egy kép róla
Vízityúk
Ha nem tévedek, őt vízityúknak hívják. A csőre fölötti piros lebernyegéről gondolom. Pici piros pötty a szeme... alig látható, de ott van!
Szitakötő
A szabad vizeken ilyenkor nyüzsög az élet. Ha nem tévedek, ez a szitakötő éppen petéi lerakásával van elfoglalva.
no name...
Madártani ismereteim nem túl bővek; inkább csak kedvelem őket, mint értenék hozzájuk. Ha valaki tudja, milyen madarak ezek, segítsen...
Vízityúk
Egyenlőre itt befejezem... gépem (nem kicsit) rendetlenkedik. Minden jel arra mutat, nagyszabású karbantartásra le4sz szükség.
Köszönöm, ha képeimet megnéztétek... legyen szép napotok!


2019. szeptember 11., szerda

Vizsolyi életképek

Vizsolyi látogatásom második élménybeszámolója lesz a mostani posztom. Aki nem olvasta az előzőt, az ezen a linken megtalálhatja; csak azért, mert így lesz egy és egész...

Vizsoly református temploma, és az első magyar nyelvű biblia

A templom meglátogatása után a nyomdamúzeumba invitált bennünket az idegenvezetőnk. Bemutatta az eredeti nyomdagép egy pontos másolatát, és bemutatót tartott, hogyan készültek annak idején az itt nyomtatott biblia lapjai. Ezt követően néhány vállalkozó látogató nyomtathatott is emlékbe egy-egy lapot... 😀


Fent egy frissen készült "ősnyomtatvány" látható, alatta pedig egy úr éppen a saját példányának elkészítésén fáradozik.

A nyomdamúzeummal közös épületben két másik helyiség is található, ahol a falusi élet pillanatait szemlélhetjük meg. Középpontban a szőlőműveléssel, borkészítéssel, kereskedéssel kapcsolatos teendők állnak; nem véletlenül, hiszen a tájegység legjellegzetesebb tevékenységei ezek volta rég is, és ezek napjainkban is.
Parasztszekér
Szőlőtaposás
Egymásba nyíló kiállító terek
A lelki élet kellékei
A fizika munka mellett természetesen nagy hangsúlyt kapott a vallásgyakorlás is. Bor és kenyér...
Parasztszekér
Figyeljétek meg a gyönyörű kazettás mennyezetet!
...
Festett mennyezet
Vizsolyi látogatásunk itt ért véget. Nagy örömömre szolgál, hogy mindezt láthattam, és bemutathatok néhány képet azoknak is, akik még nem jutottak el ide.
Tiszta szívből ajánlom mindenkinek, aki csak teheti, vegye föl úti céljai közé Vizsolyt, és élményt adó templomát, múzeumait.


Köszönöm, hogy benéztetek hozzám... legyen szép napotok!

2019. szeptember 10., kedd

Vizsoly - református templom és biblia

Szinte minden élménybeszámolómat kezdhetném azzal: "Régi vágyam volt, hogy..." És tényleg: régi vágyam volt, hogy lássam az első, magyar nyelvű, és Magyarországon nyomtatott bibliát. A most véget ért zempléni kirándulásom egyik kiemelt célja volt, hogy eljussak Vizsolyba; megnézhessem végre a sokat emlegetett református templomot, és a világhíres bibliák ott őrzött példányát.
A képet már bemutattam a Facebook oldalamon...
de megmutatom itt is, hiszen nagyon valószínű, hogy blogolvasó barátai nem mindegyike követ a társasági oldalon is.
A templom - és benne a biblia - megtekintése itt kezdődik. Van idegenvezetés... talán óránként, vagy igény szerint... ezt inkább ott kell megérdeklődni. Nekünk nagy szerencsénk volt, éppen jókor érkeztünk; egyidőben egy idegen csoporttal. Talán nyolc percet kellett várakozni mindössze... éppen elég volt a belépők és a fotójegy megvásárlására, néhány fotó készítésére az idegenfogadóban, és már mehettünk is a kedves és szívélyes idegenvezetővel a templom felé.
Nem véletlenül "Könyvesház" a neve
A terem kazettás mennyezete
Az idegenfogadó helyiségének a mennyezete csodásan gyönyörű, festett kazettás kialakítású. Némelyik kazettában "örökérvényű igazságok" olvashatók.
Könyvek nagy választékban
Ott tartunk tehát, hogy indulunk a templom felé...
Templombelső
Ahogy beléptünk, idegenvezetőnk biztatott mindenkit, foglaljon helyet a padokban. Ő maga pedig részletes és szakszerű tájékoztatásba kezdett a templom történetéról.
Nem ültem le... elragadott a látvány! Amennyire csak lehetett, csendben, óvatosan mozogtam, és csak annyit, amennyit muszáj volt ahhoz, hogy képeket készíthessek a templom freskóiról.
Templombelső
Templombelső
Templombelső
Templombelső
Templombelső
Nem magyarázatképpen... de az igazsághoz hozzá tartozik... A templom belsejében - mint minden templomban - kevés a fény. Fotóállvány használata számításba sem jöhetett, és vakut sem szabadott használni. Teljesen érthető, nem is volt reklamáció. Az is nyilvánvaló, hogy itt, turista-látogatás keretein belül nem művészfotók készülnek. Ennyit a fotózás körülményeiről - és eredményéről.
Templombelső
Ebben a tárlóban őrzik az 1590-ben nyomtatott eredeti bibliát (bal oldalon) és egynéhány évvel későbbi, máshol nyomtatott könyvet (jobb oldalon). Itt külön ki is volt írva, hogy nem szabad fotózni. Ennek ellenére engedélyt kaptam, hogy bizonyos távolságból, és szigorúan vaku nélkül készíthettem néhány felvételt. A bemutatott képek tehát nem kémfotók, hanem legális felvételek.
És íme...
Ő az a biblia, amely kedvéért messzi vidékről járnak ide turisták és szakemberek. Ebben a kis faluban nyomtatták 1590-ben, körülbelül 80 társával együtt.
Későbbi nyomtatású biblia
Készült Hanau városában, Németországban, 1608-ban.
Templombelső
Vakolat és meszelés alól feltárt freskórészlet.
Templombelső
Vizsoly református temploma
Rövid kis ízelítő az egyhetes kirándulásom legszebb eseményéről. Vizsolytól azonban még nem búcsúzunk... lesz még egy posztom, melynek megtekintésére szeretettel meghívlak Benneteket - egy-két nap múlva!

Legyen szép napotok! Köszönöm a látogatást!




2019. szeptember 9., hétfő

Utazás Győrből Zemplénbe

Időről időre feltámad bennem a vágy; utazni kellene! Mozogni, ki a panelből, ismerkedni kis Hazánk szép tájaival. Jönnek az ötletek, elgondolások, hová is menjek. Töltöttem már hosszabb-rövidebb időket sok helyen, de még nagyon sok felfedezni való szép hely van, ahová szívesen elmennék. Mondhatom, jól bevált szokás ez már nálam; keresek egy szállást faluban vagy városban, ahonnan sok turista-célpont elérhető. Ott aztán letáborozunk - feleségemmel természetesen - és egynapos kirándulásokat teszünk egy-egy nevezetes helyre.
Most úgy döntöttem, Tokajban töltünk néhány napot... azaz néhány éjszakát, mert nappal utazásokat terveztem. Este pedig - ha már fáradtan "haza"érkezünk, jöhet egy kis borkóstolás. Összeállítottam a napi programokat... egyel többet is, mint ahány napra terveztük a kiruccanást. Változhat a program, jöhet egy kis eső... ígért is a meteorológia nem is keveset.
Győr és Tokaj között utazni praktikusan autópályán lehet. Igen ám, de aki tudja, hogy az M1 mennyire leharcolt állapotban van, az M0-on pedig szinte mindig nagy a káosz, az szívesen elkerüli ezeket az utakat. Ennek ellenére ebben a megoldásban gondolkodtam, mert terveztem egy kis kitérőt Ócsára, a műemlék templomhoz. Aztán megnéztem, mit mond az Útinform... máris eldöntöttem, hogy Ócsa marad máskorra... egyébként is szinte biztos, hétfői napon nem lehet megnézni a műemlék templomot belül. Marad tehát az 1-es főút, és tovább a Duna mellett; aztán a Megyeri híd, és onnan csatlakozás az M3-ra. Nem kerülöm meg délről a fővárost.
Hétfőn aztán jókor időben becuccoltunk a kocsiba, és indultunk Komárom felé. Aztán Esztergom, Visegrád... és nagyon csodálkoztam, hogy a GPS miért megy velünk Budapest felé, ahelyett, hogy Szentendrén akarna átmenni. Gondoltam, "ő" jobban ismeri a térképet, tud jobb utat a Megyeri-hídhoz? Már Békásmegyernél jártunk, amikor végképp gyanús lett a dolog. Megálltam, a térképet is megnéztem... aztán leesett nekem, hogy ostoba módon nem közöltem a kütyüvel, hogy használhatja a autópályákat! Nem volt mit tenni; itt korrigáltam a tervezhető útvonalakat, de azért már mentünk tovább az eredeti útiterv szerint, keresztül Budapesten. Annak a túlsó végén aztán szépen becsatlakoztunk az M3-ra.
Szerencs - ott pedig a Rákóczi-vár - meglátogatása az egyik egynapos túratervemben szerepelt. De mást gondoltam; mivel amúgy is útba esik a város, és időnk van bőven, megállunk Szerencsen. Pihenünk kicsit, közben megkeressük a várat. Gondoltam, sok időt amúgy sem vesz igénybe.
Egy társasút alkalmával jártam már Szerencsen - pontosabban tartottunk ott egy pihenőt. Az akkori esetről is készült egy blogposztom... ajánlom figyelmetekbe!


Most természetesen a városközpontba mentünk, és ott parkoltam le a kocsit. A várat könnyű volt megtalálni... csak egy felületes sétát tettünk benne és a parkban. 
Szerencs, Rákóczi-vár
Szerencs, Rákóczi-vár
Szerencs, Rákóczi-vár
Szerencs, Rákóczi-vár
Szerencs, Rákóczi-vár
Az egész megállás talán egy órát tartott. Visszaültünk a kocsiba, és mentünk tovább Tokajba, a szállásunkra.
Hát ennyi volt az első nap... a többi aztán érdekesebb... 😀😀😀

Köszönöm, ha elolvastátok első beszámolómat!
Legyen szép napotok!


2019. június 7., péntek

Szomszéd úr és a Viagra

Elfogytak a háromhavonkénti adagokban felírt gyógyszereim... ilyenkor el kell menni az orvosi rendelőbe újabb adag receptért. Sok a beteg, lassan fogynak a várakozók. 9-kor kezdődik a rendelés, fél tízkor érkezem, enyém a 13-as sorszám. 11-kor majdnem elfogy a 25 db. sorszám-karton. A betegek meg csak jönnek-mennek... hosszú a folyosó, több háziorvos is rendel egy emeleten.
Becsoszog egy idős, de jó humorú zenész ismerősöm. Lépcsőházi lakótársak vagyunk. Körülnéz, üdvözöl, köszön egy másik ismerősének is. Megint körülnéz... gondoljuk, a sorszám-kartonokat keresi. Még van, mutatjuk neki, hol van.

- Á, én nem ide megyek! Oda! - mutat a folyosó végén lévő rendelő felé.
- Fel kell íratni a Viagrát! - mondja. Hat dobozzal...
A feszült és unatkozó arcokon először meglepetés látszik, majd széles mosoly, és hangos kacaj. Férfiak-nők - kortól függetlenül - jót derülnek a szomszéd úr fizikai állapota láttán, és optimista derűt sugárzó bemondásán.
Mindenki türelmesebben várt egy fokkal innen kezdve...