Egy este az Adrián

Mottó:

"Túl öreg vagyok ahhoz, hogy dolgozzak...

Túl fiatal ahhoz, hogy meghaljak...

Ezért utazom!"

Gyakran jut eszedbe ez a bölcs kijelentés, amit egy apró lakókocsi hátára festve olvastál. Te is ezt csinálod - már nem dolgozol, de meghalni még nem akarsz... ezért utazol. Nem a világot járod; kis hazánk határai között legfőképp... vonattal, busszal, személygépkocsival... attól függően, hová szeretnél eljutni. Aztán ha szerény anyagi lehetőséged engedi, bejelentkezel egy rövid, 3-5 napos útra a szomszédos országokba. 

Jártál már sík vidéken, jártál már nagy hegyek között... a tenger azonban csak terveidben szerepelt nagyon sokáig. De eljött az idő, amikor azt mondtad: "látni akarom a tengert!" Sikerült is... igaz, csak pár óra időre egy közeli partszakaszon, de mégiscsak tenger! Akkor azt mondtad: "láttam a tengert, de nem utoljára!" Tudtad, messzire nem fogsz menni, de legalább itt, a közelben néhány napot... nem többet, csak kettőt, hármat legalább.

Piran

 Elmúlt egy év, és hosszas fontolgatás után kedvelt utazásszerveződnél bejelentkeztél egy horvátországi turista-útra. Négy nap az egész; abból is kétszer fél nap a buszon telik... de a maradék időben láthatsz néhány gyönyörű mediterrán városkát, hajózhatsz a tengeren, ismerkedhetsz a tengermelléki emberek életmódjával, történelmével.

Szabadidős unaloműző tevékenységed a fotózás... vittél is magaddal két gépet. Egyik vázon teleobi, a másikon utazótele (zoom, nagylátószögtől kisteléig állítható). Tudod, hogy a buszos társasút nem fotós-kirándulás, de remélted, hogy lesz alkalmad az ízlésednek megfelelő képeket készíteni.

Vártad a tengerparti sétákat, városnézéseket. Láttál sok olasz filmet, tudtad, hogy milyen fotótémákat keresel... nem voltak eltúlzottak a várakozásaid, ezért aztán nem is csalódtál.

A szállás egy apró isztriai szigeten volt, egy óriási szállodában. Mondhatod, valóságos luxus a megszokotthoz képest. Fejedelmi módon terített svédasztalok reggel és este...

Rögtön az első este - vacsora után - sétálni indultál a kis szigeten. Gyönyörű idő volt, tiszta égbolt, pislákoló csillagok... A meteorológia nem sok jót ígért a következő napokra, ezért ki akartad használni az időt néhány szép emlékfotó elkészítésére. A nap hamar lebukott a látóhatár alá, de a hold vidáman világított! Telihold... fotósok álma; főleg, ha víz közelében van alkalmad fényképezni. Fotóállványod ugyan nincs, ilyen utakra nem cipeled magaddal... de valami azért csak lesz!

Holdfelkelte az Isztrián

Az egész sziget hamar sötétbe borult. A szálloda környéke azonban nagyon szépen ki volt világítva, ezért nem kellett aggódnod, hogy nem tudod, hol jársz a sötétben 😀

Hotel Istra

Ahogy a szemed megszokta a sötétséget, egyre távolabb elmerészkedtél a szállodától. Volt ott egy régi templomból átalakított szórakozóhely, és kicsit távolabb egy - szokatlanul csendes - másik szálloda is. Az egykori templom templom nagyon lekötötte a figyelmedet... 

Az épület egyik szép részlete

Másik nézet

Nagy volt a csend itt is. Talán nem véletlen, hisz a nagy turista-járások idejének már vége. 

Visszamentél a szálloda elé, mert a távolban feltűnt egy közeledő hajó fénye. Amíg a hajó beérkezett, újabb képeket készítettél.

Néhány sétáló rajtam kívül

Megjött a várt hajó

A hajó beérkezett, kikötött... volt kis szél, hullámzott a víz, ringott a hajó. Kicsi hajó, kevés utas... késő van már.

Az eddigi szellő lassan enyhe széllé erősödött, a levegő hőmérséklete is csökkent. Ennek ellenére sem mentél vissza a szobádba, mert új, ritkán hallható hangok érték el a füledet. Fák susogása, a tenger kissé felerősödött moraja... társulva a hullámverés hófehér habjainak látványával... roppant romantikus hangulatba kerültél.

Megkerülted az Istrát... meglepve vetted észre, hogy az óriási épületkomplexum fő bejárata a sziget eddig ismert partja közelében van, hátoldala pedig szinte közvetlenül a sziget másik peremén. Épp csak egy hatalmas úszómedence, és sétány van az épület és a vízpert között.

Hallgattad a csendet... szél suhogását, tengervíz moraját, gyönyörködtél a hullámverésben... aztán mégis arra gondoltál, vissza kell menni a szobába, hisz fárasztó volt az utazás idáig.

Elindultál visszafelé. Ekkor meghallottad A HANGOT!!! Azt a semmivel össze nem téveszthető hangot... rövid, szaggatott, éles hangok... lábad a betonhoz ragadt... azonnal tudtad, mi ez, mégse hitted el első hallásra... csak pár másodperc az egész, két rövid, halk hangjelzés után néma csend... szád elismerő mosolyra húzódik, és most más határozottabban indultál a szobád felé.

Bevetted az esti gyógyszereidet, lezuhanyoztál, felvetted a pizsamádat, és a takaród alá bújtál.

Szép estéd volt... 😀