2017. március 19., vasárnap

Pannonhalma - ahogy még nem volt

Pannonhalmát már sokféleképp bejártam az idők folyamán. Jelzem, ez csak a Főapátságra, és a hozzá tartozó arborétumra igaz. A városkán épp csak átutaztam, ha a fentebb említett helyeket céloztam kirándulásaim és fotózásaim során.
Megjegyzem, a mai napot nem erre szántam. Történt ugyanis, hogy a messze Alföldön élő (de Budapesten gyakran időző) barátaink (házaspár) jelezték, hogy szívesen megnéznék a tőzikés láperdőt Csáfordjánosfán. Jelenleg is Budapesten tartózkodnak, hamar Győrben lehetnek, és innen már csak egy ugrás Csáfordjánosfa.
Már nagyon régen találkoztunk utoljára, így kezdeményezésüknek feleségemmel együtt nagyon örültünk. Nem látszott akadály, akkor éppen szép időjárás volt errefelé.
Mint oly gyakran, a sors közbeszólt, egy alapos esős nap formájában, éppen a kirándulást megelőző napon. Tetézte a kellemetlenséget, hogy az időjósok a tervezett napra - történetesen mára - is hasonló esős, felhős napot jeleztek. Végül barátainkkal való egyeztetés után az a döntés született, hogy a győri látogatásukat más napra időzítik.
Ma valóban felhős, nem túl bizalomgerjesztő reggelre ébredtünk. Úgy gondoltam, ha társasággal nem is, de egyedül mégis el kellene mennem valahová, ahol fedél alatt, esőben is kihasználhatom szabadidőmet. Pannonhalma mellett döntöttem. Hogy miért, ha már úgyis sokat jártam ott? Elmondom...
A Főapátság már több évtizede kedvelt célpontom, ha kirándulni akarok. Sokan ismerik a helyet; most nem térek ki az értékeire, szépségére... de az érdekelne, sokan ismerik-e a képtárat!?
Néhány évtizede a turisták által is látogatható volt a képtár. Igen nagy hatással volt rám, és mély nyomokat hagyott az emlékezetemben egy festmény, amely "Halott Krisztus" címmel volt ismert. Egy akkori idegenvezető hívta fel a látogatók figyelmét arra, hogy nézzük a képet más-más szögből.... és azt tapasztaljuk, hogy bárhonnan nézzük, a fekvő test talpai mindig szemben vannak velünk! és igaz volt!
Már néhány éve annak, hogy újra látni szerettem volna a festményt, de a képtár kikerült a látogatható útvonalból. Addig-addig, amíg tavaly a helyszínen megkérdeztem a monostor egy lakóját, mi módon lehetne a képtárban látogatást tenni. Ő mondta el nekem, hogy a képtárat leköltöztették a városba, az egykori apátsági major egy átalakított épületébe. Ott látogatható.
Úgy gondoltam, a mai nap - akár esik, akár nem - alkalmas erre a látogatásra. Kocsiba ültem, és szemerkélő esőben Pannonhalmára mentem. Megjegyzem, készültem erre az útra már régen, ezért tudtam, hogy ha már ott vagyok, megnézhetek egy fotókiállítást, és egy régi pincészetet is.
Az idegenfogadóban két kiválóan barátságos hölgy fogadott... volt egy jó hírük, és egy rossz. A jó az volt, hogy megnézhetek mindent, a rossz az, hogy sehol nem készíthetek fényképet, még fotójegy ellenében sem! Emiatt aztán hiába húzta a vállam a nehéz, két gépet is tartalmazó fotóstáska, üres memóriakártyákkal fejeztem be a "fotósétámat"!
Másodszorra a fotókiállítást néztem meg. Különleges téma, különleges kiállítás.


Kép természetesen itt sem készült, de a fenti linken tájékoztatást kaphattok.
Következett a kőtár, képtár, és a kincstár kiállított darabjai. Lenyűgöző volt minden, amit láttam, és a "Halott Krisztus" című képet is megtaláltam. Hosszú ideig nem tudtam továbbmenni, annyira "megfogott", lenyűgözött!

Migazzi Kristóf váci püspök és bécsi hercegérsek híres gyűjteményének darabja volt a halott Krisztust ábrázoló, „Forgó Krisztus”-ként emlegetett, a 17. század első feléből származó kép. Mantegna követője festette; leegyszerűsített környezetben, de rendkívül bravúros perspektívában ábrázolja a halott Megváltót. A különleges optikai megoldás lényege: a fekvő alak talpa mindig a szemlélő felé néz. Ezt 1835-ben vásárolta a Főapátság.


Programom végeztével örömmel tapasztaltam, hogy a szemerkélő eső elállt... gyors döntéssel arra jutottam, hogy benézek az arborétumba. Eredményes fotózásra nem számítottam, hisz nyilvánvaló volt, hogy a talaj felázott, az aljnövényzet vizes... "talajközeli" virágokat hasrafekvés nélkül pedig makrózni nem lehet. De legalább a lehetőségeket felmérem! A kedvenc nemesített hunyorokat megtaláltam, már ki is nyílt néhány. A teljes virágzás azonban csak későbbre várható.
Itt már készítettem néhány fotót; ezeket meg is mutatom Nektek.

Ennyi volt a mai kirándulásom Pannonhalmán. Jó szívvel ajánlom mindenkinek: aki teheti, látogasson el oda maga is!

Szép napot kívánok minden látogatómnak!

3 megjegyzés:

Unknown írta...

Remek kedvcsinálót írtál Zoltán!

Nádasdi Szabó Zoltán írta...

Köszönöm a figyelmedet, Lajos!

Kavics írta...

Szépséges hunyor képek!