2015. május 26., kedd

Noszvaji szilva, szomolyai kaptárkő

Napok óta esik az eső... nem hódolhatok kedvenc "sportomnak", a kirándulásoknak. Most arra használom fel az időmet, hogy korábbi kalandozásom leírásával "szórakoztatlak" Benneteket. Tudom, nem nagy öröm...  
Egerszalóki időzésem egyik napjának egy részét arra használtam, hogy feleségemet elvittem Noszvajra szilvalekvárt venni. Három évvel korábban már jártunk itt, akkor a kastély meglátogatása volt a fő program. A messze (magyar) földön híres noszvaji lekvárból akkor is vásárolhattunk volna, de akkor Ő nem volt igazán ráhangolódva. Jobban érdekelte a kastély. A kastély persze ma is megvan, de átalakítás miatt pillanatnyilag nem látogatható. A kapu elől azért készítettem egy friss képet...
De La Motte Kastély Noszvaj
A korábban már kinézett családi házban szívesen fogadtak minket, amikor eladó lekvár felől érdeklődtünk. Egy idősebb hölgy (nagymama a családban) azonnal egy külön kis épületbe vezetett, és bemutatta, hol készítik a nevezetes szilvalekvárt. Azonnal kóstolót is adott mindkettőnknek, hogy győződjünk meg a termék kiváló ízéről, minőségről. Nem csalódtunk...
Feleségen azonnal vásárolt is néhány üveggel, néhány adag birsalma-sajttal és darált dióval egyetemben.

Noszvajon ezúttal nem sokat időztünk, mentünk tovább Szomolyára. Itt a kaptárköveket, és a palóc tájházat szemeltük ki látogatásra.
A kaptárkövek felkeresése csak egy csomó kaland után sikerült. A faluból a hegyek közé vezető út mentén előbb az egykori pincelakásoknál álltunk meg. Néhány pillantást, pár perc időzést ez is megér, de nem találtam túl érdekesnek. Ma többségük pinceként üzemel.
A kaptárkövek felé földút vezet, személyautóval nem könnyen járható. Nekünk viszont elkerülhetetlen volt, nem részletezett okok miatt.... Haladtunk, haladtunk, többnyire az útra és a vezetésre koncentrálva, néha pedig az irányt mutató táblákra pillantva. Egészen addig, amíg egy elhagyott kőbányához értünk, pontosan a hegy tetején.
Szomolya, balra elhagyott kőbánya
Innen már csak lefelé vezetett út, de kaptárkövet egy darabot sem láttunk! Gondoltam, fölmászok a képen is látható valamibe, és onnan nézek körül. Erről a tervemről azonban rögtön lemondtam, amikor a létra állapotát megpillantottam. 
Be kellett látnom, eltévedtünk, itt nincsenek kaptárkövek. Egy ideig gyönyörködtünk a kilátásban, majd megfordultam, és visszafelé indultunk. Ekkor több sikerrel jártunk, mert megtaláltuk azt a táblát, amit első utunk alkalmával nem vettünk észre. Most követtük a tábla irányát, és nem túl messze meg is találtuk a kaptárkövek területének kijelölt parkolóját. Mivel feleségem nem vállalja a nehezen járható utakat, egyedül indultam a köveket rejtő hegyoldal bejárására.
Szomolya, kaptárkövek
No de mi az a kaptárkő? A Wikipedia szerint:
"A kaptárkövek olyan sziklaalakzatok, kúp alakú kőtornyok, amelyek oldalaiba fülkéket és egyéb mélyedéseket faragtak. A fülkés sziklák kis csoportja fellelhető a Pilis és a Budai-hegység területén is (különösen a Tétényi-platón), de a leggazdagabb előfordulásuk Eger környékén, a Bükkalján található"
Az ismertető leírás persze sokkal bővebb, az interneten megtalálható.

Szomolya, kaptárkövek
Szomolya, kaptárkövek
Szomolya, kaptárkövek
Szomolya, kaptárkövek
 A hely egy magas, nagyon meredek hegyoldal. Bejárása nagyon magas nehézségi fokozatú, de megoldható. Kiépített utak, lépcsők, kapaszkodók vannak, de mindezek mellett jó erőnlét is szükséges.

A következő célunk a palóc tájház megkeresése volt. Hamar megtaláltuk. A kocsi hangjára azonnal előbukkant valahonnan egy hölgy, és felajánlotta az idegenvezetést számunkra. Természetesen vele mentünk aztán tovább, meghallgatva a mondanivalóját.
Szomolya - tájház, pincelakás
Szomolya - tájház, pincelakás
Szomolya - tájház, pincelakás
Szomolya - tájház, pincelakás
Sajnos, a környezetén látszott, hogy kevés turista jár itt, nincs bevétele a tájháznak. Elgondolkodtam azon, így viszont érdemes-e fenntartani. De nem kommentálom, lehet, mások másképp látják ezt a problémát, mint én.

Szomolyáról visszafelé indultunk, hisz az út Noszvajon és Eger városán keresztül vezet Egerszalókra. Amint közeledtünk Noszvajhoz, az útról jobb kéz felé egy csoda látvány tárult a szemem elé.
Noszvaj - kőbe vájt pincék
Noszvaj - kőbe vájt pincék
Azonnal megálltam az út szélén, és a nálam lévő legnagyobb teleobjektívvel fényképeket készítettem a távoli pincékről. Sajnos, ezek létezéséről nem tudtam, ezért a meglátogatásuk sem szerepelt az úti programomban. Most viszont már kevés volt az idő ahhoz, hogy közelebb menjünk. Majd talán legközelebb, ha újra errefelé járok... 

Azt hiszem, ennyi elég is mára. További szép napot kívánok minden posztolvasó barátomnak!

2015. május 25., hétfő

Gyöngyös gyöngyszemei

"Gyöngyös (németül: Gengeß) város Heves megyében, a Gyöngyösi járás székhelye. Gyöngyöspüspöki, Mátrafüred, Mátraháza, Sástó, valamint Kékestető közigazgatási szempontból a városhoz tartoznak." - Wikipedia

Gyöngyös városban legalább egy rövid kirándulást tenni régi vágyam volt. Nem azért, mert csodát vártam ott, hanem a nosztalgia miatt! A közelében, Abasáron töltöttem katonaidőm jelentős részét. Ebben az időben jártam ugyan néhányszor a városban, de hát abban az időben nem a városi nevezetességek foglalkoztattak elsősorban. Mára el is feledtem rendesen, mit kell látni egy turistának a városból :-( ! Ez évi Eger környéki kirándulásaim sorába aztán beiktattam egy gyöngyösi városnézést is. 
Feleségem és én autóbusszal mentünk át Egerszalókról Gyöngyösre egy felhős-szürke napon. Nem volt igazán szép idő, de városnézésre megfelelőnek ígérkezett.
Remélem, nem bántok meg senkit azzal, hogy a buszpályaudvar környékét nem találtam túl bizalom gerjesztőnek. Sőt, kissé tágabb környezetét sem. Pár perc múlva már csak templomtornyokat kerestem a tekintetemmel, abban a reményben, hogy ott biztosan találok nézni és fotózni való témát.

Nos, ebben nem csalódtam. A közeli Ferences-rendi templomba mentünk először. Az nem lepett meg, hogy a templom-hajó a szokásos vasráccsal le volt zárva - ez biztonsági intézkedés olyan helyeken, ahol nincs állandó személyzet a templomban. Szerencsémre volt annyi fény a templom belsejében, hogy tudtam néhány képet készíteni.
Gyöngyös város Ferences-rendi temploma
Gyöngyös város Ferences-rendi temploma
A színek kissé visszafogottak voltak, de ez egyáltalán nem volt a látvány hátrányára. A kicsi méretű kép nem adhatja vissza a helyszín hangulatát, azt az érzést, ami ott elfogja a látogatót. Nagyon szép és megkapó volt, higgyétek el nekem!
Gyöngyös város Ferences-rendi temploma
Az a "vetítővászon" a szentély előtt zavart kissé... persze, tudom, mi a rendeltetése, de szemlélődő turistaként azt gondolom, szertartások idején kívül nem kellene ott lennie.
Gyöngyös város Ferences-rendi temploma
Ez pedig a védőrács... a hézagokba illesztett objektívvel készítettem a képeimet.

A templomból kijövet egy újabb építészeti "remekmű"-ről készítettem egy fotót. Nem másért, csak hogy legyen kontraszt a templom szemet gyönyörködtető formái, és a szocialista kultúra alábbi remeke között.
Kultúrház, mi más lehetne.
Mivel feleségemmel együtt jártuk a várost, a piac bejárása sem maradhatott ki. No, nem bántam ám olyan nagyon, mert - ennek következtében - a csarnokban megkóstoltuk a finom helyi hurkát. No, erről nincs kép :-)

Van kép viszont a nem messze lévő Szent Bertalan templomról.
A Szent Bertalan templom monumentális épülete
A fotózás szempontjából itt sokkal több szerencsém volt. Zavartalanul be lehetett menni, és kedvünkre időzhettünk a gyönyörű templombelsőben.
A Szent Bertalan templom
A Szent Bertalan templom
A Szent Bertalan templom
A Szent Bertalan templom
Őszinte ámulattal nézettem a szebbnél-szebb falfestményeket. Nagyon sok csodaszép templombelsőt láttam más kirándulásaim során, de mindig lenyűgöz, ha ehhez hasonlókat látok.
A Szent Bertalan templom
Ez egy nem mindennap látható kialakítású szentély.

A templomban tartózkodott egy személy, aki egyszerűen csak templomszolgának titulálta magát. Felhívta a figyelmünket, hogy a közelben van a templom kincstára, múzeum, azt is érdemes megnézni. Készségesen el is igazított bennünket, hol találjuk meg.

Jártam Ausztria néhány nagy kolostorában, láttam igen gazdag egyházi kincstárakat. Természetesen kíváncsi voltam az ittenire is. Nem bántam meg, hogy bementem!
A Szent Bertalan templom kincstára. Pásztorbot.
A Szent Bertalan templom kincstára
A kép előterében látható kelyhek igazi kuriózumnak számítanak. A tárlatvezető elmondta, hogy összesen 12 darab készült ezekből az ötvös remekművekből. Ezekből 6 darab található a kincstárban, a másik 6 darab pedig a világ különböző helyszínein található.
A Szent Bertalan templom kincstára
 Az itt őrzött 3+3 kehely... a középső részben más formájú.
A Szent Bertalan templom kincstára. Papi ornátus.
Gyönyörű papi ornátus.
Természetesen a bemutatottnál sokkal több kép készült, de hát bizonyos korlátokat tartani kell. Viszont ajánlom minden fotós és nem-fotós barátomnak, ha Gyöngyös városában jár, feltétlenül látogasson el legalább ezekre a helyekre.

Szép napot kívánok minden kedves blog-olvasómnak!


2015. május 15., péntek

Arab diák és a faji megkülönböztetés

Napok óta kiszámíthatatlan az időjárás. Néha pici kékség látszik az ég színéből, de többnyire vastag felhők takarják az eget. Néha kicsit, néha jobban - az eső is elered. Én meg ülök a szobámban, nézek ki az ablakon, várom, mikor lesz egy kis napsütés.
Közben mindenféle gondolat motoszkál a fejemben. Eszembe jutnak ilyen-olyan gondolatok. Ezeken néha bosszankodom, néha jót derülök magamban. Szóval, csak elvagyok.... :-)

Elmesélek egy régi viccet. Nem én találtam ki, Hofi Géza humoristáé az érdem. Nagyon tetszik nekem, az "édes, ékes anyanyelvünk" kategóriában.

Egy Budapesten tanuló arab diák leutazik egy vidéki faluba, anyagot kell gyűjtenie a diplomamunkájához. Bemegy a falu kocsma/presszó kombinált "intézményébe". Megszólít egy bácsikát, azt kérdezi tőle:
- Kérem, van itt faji megkülönböztetés?
De az a fránya mondat kimondása csak nem akar sikerülni, végül így hangzik a kérdés:
- Kérem, van itt fadzsi megkülönböztetés?
Bácsi nem érti a kérdést, gondolkodik, végül eszébe jut, mit akarhat a fiatalember.
- Van hát, persze, hogy van! Citrom, málna, vanília!

Na, kivonatosan kb. így hangzott a történet. 
Citrom, málna, vanília

2015. május 8., péntek

Sódomb sirató

Nem igazán szokásom "mások tollaival ékeskedni", most mégis egy idegen link beillesztésével kezdem a posztomat. Remélem, működni fog...

Szóval, ilyen volt - talán a világ - egyik csodája! Nem véletlen tehát, hogy 2012-ben nagy várakozással indultam nyaralni Eger környékére, hogy sok más szép hellyel együtt ezt a csodát is lássam. Nos, a sódombot láttam, bár az akkor már közel sem volt a világ csodája.
Az idei évben újra erre a vidékre mentünk nyaralni a feleségemmel. Nagy volt a várakozás bennem, vajon mit fogok ott találni?
Nem vagyok geológus, nem értek a természeti jelenség tudományos értékeléshez. Mezei magyar állampolgárként viszont büszke vagyok kis hazám természeti szépségeire, és akkor örülök, ha mindent a maga természetes formájában látok.
Ami Egerszalókon történt, azt nem tudom magyarázni... nem is akarom. Simán csak bemutatok néhány frissen készült fotót, és azok alapján mindenki ítéljen maga.... Legfeljebb néhány szavam lesz, hangsúlyozottan laikusként.
Új - alig néhány éves - gyógyfürdő.
Csak hogy jobb legyen a rálátás
Ha van fürdő, van sok szálloda is.
No, még egyszer, hogy jobban ráhangolódjunk
UA. mint fenn, csak "kissé" szolidabb kivitelben
Vékonyabb pénztárcához illesztve
Na szóval, mi is lett a sódomb sorsa?
Védjük az értékeinket. Természetvédelem, hol vagy???
No comment
Van néhány vendég... a beruházás nyilvánvalóan rentábilis
Komment nélkül
Komment nélkül
Komment nélkül
Komment nélkül
Komment nélkül
Komment nélkül
Komment nélkül
Komment nélkül
Komment nélkül
Ennyi mára.... kell ennél több lefekvés előtt?




2015. május 3., vasárnap

Szilvásváradi lipicai

Szilvásvárad a mai Magyarország egyik legkedveltebb turista-célpontja, több okból is. Gyönyörűek a természeti adottságai. Kisvasút, Szalajka-völgy, Fátyol vízesés, híres méntelep... mi kell más, egy fényképezőgépen kívül?
Én magam is jártam ott néhány alkalommal életem folyamán. Legutóbb három éve. Akkor nagy fotózásra készültem... amiből aztán alig teljesült valami. Nagy szárazság, kánikula volt abban az időben, én pedig nem számítottam arra, hogy a vizes képekhez víz is kell. Az pedig kánikulában nem mindig van.
Nagy várakozással ültünk fel a feleségemmel a kisvasútra, és indultunk a vízesés felé. Nos, itt most nem mondom el, mit találtunk a vízesés helyén :-) ... a lényeg, hogy agyi rövidzárlatot kaptam, és teljesen elfelejtettem, hogy a lipicai ménest is meg akartam nézni. 
Idén újra Eger környékén töltöttünk néhány napot. Természetes, hogy úti programunk egyik kiemelt célpontja újra Szilvásvárad volt, első helyen a lipicai ménes! Az más dolog, hogy az internet kissé lehűtötte a lelkesedésemet, ami a méntelepek látogatási lehetőségeit illeti. De volt más meglepetés is.... :-(
Már az első ott (Egerszalók, szállás) töltött teljes napunkat Szilvásváradon terveztük tölteni. Reggeli után indultunk... terv szerint út közben megnézem a várat Szarvaskőn, Szilvásváradon a ménestelepet, délután pedig a Szalajka-völgyet járjuk be.
Szarvaskő rendben "megvolt", Szilvásváradon viszont azzal fogadtak bennünket, hogy a ménes legközelebb csak két nap múlva lesz látogatható. Bosszús voltam, de nem túlzottan... volt "B" terv! "Újratervezés" - mint ahogy a GPS-em gyakran mondogatja, ha váratlan helyzet elé kerül.
Szilvásváradra visszajöttünk új időpontban. Szerencsénkre a korábbi információ helyesnek bizonyult, láthattam néhány nagyon szép lipicai nemesítésű tenyészkancát.
Szilvásvárad
Haladjunk sorrendben, a portától befelé. "Természetesen" előbb a belépő díjat kellett leperkálni. Ezt követően a pénztáros hölgy a kocsimúzeumba invitált. Szép volt, látványos, leginkább a válaszfalakon elhelyezett művészi értékű fényképek tetszettek.
Szilvásvárad
Szilvásvárad
Tapasztalataim szerint a kocsis képek eddig nem arattak nagy sikert, ezért több hasonló képet nem is mutatok. Én ugyan bejártam az egész kiállítást, de igazán a lovakra voltam kíváncsi.

A kísérő hölgy átjött velem a kancaistállóba is. Nem volt nagy a létszám, de a lovak csodálatosan szépek voltak! Meglepett, hogy a tipikusan világos, majdnem fehér színű lovak mellett egészen sötét, fekete lovakat is láttam. Kérdésemre a hölgy elmondta, hogy ezek is a lipicai fajtához tartoznak, de különleges színváltozatok, és különösen értékes egyedek.
Szilvásvárad - fekete lipicai
Lipicai - az ismertebb változat
Lipicai - az ismertebb változat
Furcsának találtam, hogy amint az istállóba léptem, minden ló szinte megmerevedett! Alig mozdultak... inkább csak azok, amelyektől távolabb voltam. Vagy csak akkor, amikor elléptem a "hátuk" mögül... :-)
Lipicai
Gyönyörű, arányos testalkatú, erőteljes állatok voltak. Szerettem volna szabadban, ménesben nézni a vágtájukat, de hát én nem vagyok egy "Fülöp herceg" :-)
 
Fekete lipicai
Sajnos, az istállóban kevés a hely, a fotózáskor a lovak testarányai torzulnak. Ez ellen nem tehettem semmit.
A vaku használata engedélyezett. Aki még nem tapasztalta, annak elmondom, hogy a vaku automata vagy félautomata használata nem ajánlott, mert a világos szőrű lovakról visszaverődő (vagy vissza nem verődő?) fény a vaku szenzorát jól becsapja! Sok felvételemen annyira beégtek a fehér lovak, hogy képeket kellett kidobni emiatt.

A tenyészistállóból átmentem a Szána-völgyben található növendék kancák istállójához.
Szilvásvárad - Szána-völgy - növendék istálló
Szilvásvárad - Szána-völgy - növendék istálló
Itt a "pacik" éppen reggeliztek. A széna svédasztal módjára hosszú csíkban kiterítve, a lovak pedig két sorban, egymással szemben felsorakozva ettek. Élvezet volt hallani a sok ló általi evés hangját!
Persze, mint oly gyakran tapasztaltam, a helyzet itt sem a lóti-futi turista-fotósnak kedvezett. A lovak messze voltak a karámtól, a felém forduló testrészeik éppen árnyékba estek, a reggeli-időben pedig alig mozdultak, még a kedvemért sem!
Szilvásvárad - Szána-völgy - növendék istálló
Egy jópofa lópofa...
Szilvásvárad - Szána-völgy - növendék istálló
Szilvásvárad - Szána-völgy - növendék istálló
Ennyi mára... szép napot kívánok minden kedves látogatómnak!