Vértesszőlős után a Gerecsén

Vakarom az üstököm, mert nem tudom, jó-e a cím.... Vértesszőlős az biztosan jó, de ahová onnan mentünk, az a Gerecse-hegy vagy nem az, nem tudom! Lehet, hogy a Gerecse, az is lehet, hogy a Vértes. De ha tippelni kell, akkor a Gerecsére szavazok, mert azt gondolom, a Gerecsei Tájvédelmi Körzet része. Majd mondja meg valaki, aki nálam jobban tudja...!

Az előző posztom tehát ott ért véget, hogy elköszöntünk Samutól. Új célunk az volt, hogy megnézzük Tatabánya fölött a kilátást a kilátóból, aztán megnézzük a Turul-szobrot, előtte vagy utána pedig a Szelim-barlangot.

El is indultunk nagy-magabiztosan - jogos volt az önbizalmunk, mert egyrészt volt térképünk, másrészt láttuk a kilátót a hegy tetején. Az önbizalmunk aztán a falu szélén hirtelen a felére csökkent, mert elfogytak a jelzések az út mellől!!! Se egyenesen, se jobbra, se balra egy darab útjelzés se! Maradt a "toronyiránt", és az össze-vissza vezető földutak. Mivel katona koromban megtanultam, hogy ha egy időben egy helyen legalább két katona tartózkodik, akkor az egyik már parancsnok... mi is voltunk legalább ketten, (okosabb enged alapon) (bocsánat) túratársam "beépített GPS-ére" hagytam magam. Mentünk hol toronyiránt, hol jobbra is, balra is. Végül kiértünk egy jól belátható területre! Előttünk a hegy, balra az erdő, jobbra mezőgazdasági terület.

A távolban a célpont, balra az út, amin haladtunk

Reméltük, ahogy elérjük a hegy lábát, megtaláljuk a jelzést, melyet követve a hegytetőre jutunk. Séta közben természetesen készült néhány fotó is.

Gyapjas aszat

A lényeg, hogy egyre közelebb kerültünk a hegyhez. Közben arról is beszélgettünk, jó lenne, ha olyan útra találnánk, amelyik nem egyenes vonalban megy a csúcsra - inkább egy hosszabb, de könnyebben járható szerpentin, mint egy rövidebb, de nagyobb igénybevételt jelentő meredély.

Elértük a hegy lábát, már erdőben haladtunk... egyszer csak szembe tűnk egy csomó jelzés, fura alakzatok, és szöveges felirat, miszerint arra van a Gerecse... na, most legyünk okosok! Szerencsére találtunk piros háromszög jelzést is! Ez az! Arra kell menni, amerre a piros vezet, ezt tudtuk. Kanyarogtunk is a piros után, miközben már kissé felszabadultabban kerestük a makrózni való virágokat.

...például az ilyet!

...meg egy ilyen méhecskéset!

...lepkéset!

...mályvát!

...aszatot!

Azért jó, ha a turista visz magával fényképezőgépet, mert akkor azzal leplezheti, ha elfárad. Természetesen és se azért álltam meg minden száz méteren, hogy levegőt kapjak... nem, ki gondolna ilyet? csupán ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy elkészítsem kb. 50.-k képemet az út menti aszatokról... :)

Ez meg teljesen olyan, mint egy kígyó szája, nem?

No, ami ezek után a virágok után következett, az még rémálmomban se jöjjön elő! (Ebben azért van egy kis túlzás) A piros jelzésű út toronyirányba fordult a hegycsúcs felé, nekünk meg nem volt más választásunk, mint menni előre! Visszafelé már nem, mert akkor sosem látjuk meg Tatabányát felülről!

Kapaszkodtunk bokrokba, vékonyabb-vastagabb fatörzsekbe, talán még fűszálakba is, hogy vonszolni tudjuk magunkat. Na jó - ez inkább csak rám vonatkozik, mert sokkal fiatalabb túratársam azért jóval előttem járt. De roppant tapintatos, figyelmes és türelmes volt velem... ha lemaradtam, elmélyedt fotózásba kezdett, hogy legyen alkalmam felzárkózni.

Egyszer csak lankásabb lett az út... aztán még lankásabb... nemsokára pedig megcsillant valami a bozóton túl! Heuréka!!! Megtaláltuk!!! Az volt a kilátó vasszerkezete!

Amint elértük a kilátó körüli pihenőt, leraktuk a cuccainkat, és elfogyasztottuk a szendvicsünket. Kis pihenő után társam a kilátó "bevételére" indult, én meg néztem lentről, meddig jut ...

Kilátó

A kilátó vasszerkezete valaha egyik tatabányai szénbánya-akna liftszerkezeteként szolgált. Monumentális építmény, szabályosan lenyűgözi látványával az embert.

Utunk legnehezebb szakaszán ezzel túl voltunk. Innen már laza, ténfergős séta volt elérni a Turul-emlékműhöz.

Turul, ősmagyar totemállat

Tatabánya

Rálátás a városra, és az azon túli területekre a szobor előttről.

Tatabánya

Még egy panoráma (nem fotós értelemben), teleobjektívvel kissé ráközelítve.

Turul (kerecsensólyom)

Sokáig gyönyörködtünk az elénk táruló látványban, majd a Szelim-barlang felé indultunk. Nem a legkönnyebben járható irányból, hanem a szakadék felől közelítettük meg... (kell az izgalom, igaz?)

Út a Turultól a barlanghoz

A Szelim-barlang legnagyobb bejárata, már belülről fotózva

Kint nyárias meleg, a barlangban kellemes hűvös levegő volt. Meg hát természetesen viszonylag kevés fény... állvány és vaku nélkül készített képeim nem éppen kifogástalanok lettek, sajnos.

Szelim-barlang

A barlang tetején van egy szabadba nyíló kürtő. érdekes, és szép látvány.

Szelim-barlang, Tatabánya

Szelim-barlang. Bejárat a könnyebben járható út felől (lépcsők)

A bejárat kívülről

Még egy pillantás Tatabányára

Kalandjaink ezzel lényegében véget is értek. A hegy tetejéről a városba vezető lépcsőn mentünk le... igaz, lazább napon már maga ez is egy kalandnak számítana! De azok után, amit ma átéltünk, ez csak a "mutatvány" utáni levezetés volt... :-)

Tatabánya vasútállomás, vonat 1 perc múlva beállt.. rövid utazás, Győr, hazaérkezés... ennyi volt a nap.

Soha rosszabbat!