2013. október 31., csütörtök

Hungary - Somlóhegyi fotóséta

Október vége van, lassan vége számomra a túraszezonnak. Sok gyönyörű helyen jártam az idén, igazán elégedett vagyok azzal, amit eddig sikerült elérnem. Nem vettem részt többnapos túrán, csak rövid, egynapos kirándulásokon, de ez éppen így jó nekem. Gyakran jártam az utam egyedül, ritkábban társakkal, a szomszéd Ausztriában társasúton autóbusszal. Szeretek egyedül járni ismert és ismeretlen helyeken, bár az utóbbi időben jobban kedveltem, ha társak is vannak velem. Ilyenkor jobb a közérzetem, kevésbé érzem a fáradtságot, jobb hangulatban telik az idő.
Idei "bakancslistám" hosszú volt. Több célpont szerepelt rajta, mint amennyit reálisan meglátogatni tudtam. Voltak közöttük kiemelt célok - ezek többségét teljesítettem is, de nem mindegyiket. Az elmaradottak csúsznak a következő évre, de ha csak rajtam múlik, nem maradnak el véglegesen. Ilyen a Halápi-hegy meglátogatása, és Badacsony, valamint a Badacsony környéki hegyek. Viszont eljutottam két másik helyre. Egyik a nemrég bemutatott csodaszép Ság-hegy, a másik pedig a most sorra kerülő Somló. Fiatal házas koromban feleségemmel mindkét helyen jártam... az azonban nagyon régen volt, újra látni szerettem volna mindkét helyet. Mondhatom, visszavágytam... Feleségem teljesen érthető okok miatt nem vállalta a velem való hegyi sétát, ezért mindkét alkalommal egyedül kirándultam.
Somló-hegy. Az első látvány, megállás után.
A Somló-hegyet ezúttal Somlószőlős település felől közelítettem meg. A hegyen a legfontosabb idegenforgalmi objektum a vár. Úgy terveztem, a várat mindenképpen meglátogatom, más célpont elérését majd helyben döntöm el. Tudtam természetesen, hogy a Somló-hegy vulkanikus eredetű hegy, alsó szegélyén szőlőt termesztenek, nagyon finom jellegzetes zamatú bort készítenek. Az őszi színekben pompázó szőlőültetvények csodálatos látványt nyújtanak, a magamfajta turistafotós nagy örömére!   :-)
Végigmentem Somlószőlős főutcáján, és a fali végét jelző táblánál álltam meg. Egy biztonságos helyen leparkoltam a kocsit, kiszálltam, és máris elragadtatott ámulatba estem! 
Somló-hegy. Szőlőültetvények.
Somló-hegy. Szőlőültetvények.
Somló-hegy. Szőlőültetvények.
Somló-hegy. Szőlőültetvények.
Egy panellakó városi embernek szívet-lelket gyönyörködtető az a látvány, ami a szemem elé tárult! Előttem a hegy jellegzetes formája a várral, körben pedig az aranysárga szőlőültetvények káprázatos színorgiája! Még az sem vette el túlzottan a kedvem, hogy a hegy felé nézve éppen szemben sütött a nap, az ellenfényben készült képek pedig ebben a szituációban nem épp ideálisak. Tudtam, hogy csak emlékképnek készülnek a fotóim, ezért nem fogtam vissza magam. Igyekeztem mennél több olyan felvételt készíteni, melyek segítségével könnyebben felidézem szép emlékeimet a helyről.
Somló-hegy. Szőlőültetvények.
Somló-hegy. Szőlőültetvények.
Somló-hegy. Szőlőültetvények.
Somló-hegy. Szőlőültetvények.
Hát ilyenek lettek. Nem fűzök szinte semmi kommentárt a képekhez, beszéljenek azok én helyettem is.

A vár felé vezető út
Somló-hegy. Szőlőültetvények. Út közben a vár felé.
Fölérkeztem a várhoz. Jóleső érzéssel állapítottam meg, hogy az első ittjártam óta a romokat "kibontották" a dzsungelből. Sok állagmegóvási munkát is végeztek, Az itt készült képeimet néhány nap múlva mutatom be.
Út közben a vár felé
Út közben  a vár felé.
Miután jó nagyot pihentem az öreg erődítmény falai között, a hegy teteje felé indultam.
Szent István kilátó a csúcson. Nem volt nyitva.
Kereszt, és az első magyar király szobra
Fából készült kereszt a csúcson
A Somló-hegy csúcsa
Nem a rövid meredek ösvényt választottam, hanem nagy kerülővel, de viszonylag kényelmes sétával járható úton mentem fel a csúcsra. Itt több kirándulóval találkoztam. Volt aki padokon pihenve falatozta a déli szendvicsét, mások kolbászt, szalonnát sütöttek. Én is pihentem, és szokásomhoz híven keveset, egy szalámis szendvicset ebédeltem. Sétálgattam a hegytetőn, fotóztam a tájat, kicsit még üldögéltem, majd elindultam vissza... most már a meredek ösvényen. Gyönyörű helyeken jártam, nagyon élveztem a csendet és a látványt, a sétát! 
Lefelé (visszafordulva) a csúcsról
Somló-hegy. Hegyi út.
Somló-hegy. Hegyi út.
Látvány az útról
Más úton jöttem le a hegyről, mint amelyiken felmentem, így a hegy aljában is kellett sétálnom egy jó kilométert, hogy a kocsimhoz érjek. Végül még egy fiatalember a kocsijába is felvett, hogy gyalogutat spóroljon nekem! 
Visszanézve a hegy lábától...
A hivatalos út a hegyre
Visszanézve a hegy lábától...
Azt gondolom, a második rész után sokkal ritkábban fogok új blogposzttal jelentkezni. Kirándulásaimat erre az évre befejezem, vagy csak rendkívülinek tekinthető esetben megyek egész napos útra. 

Köszönöm, hogy képzeletben velem voltatok, képeimet megnéztétek, a bejegyzéseimet lájkoltátok.... legyen szép napotok!

2013. október 27., vasárnap

Ság-hegy Vulkán tanösvény 2

Az idei év egyik nagyon emlékezetes kirándulása volt részemről a Ság-hegyi túrám. Jártam ugyan szebb helyeken is, nagyobb hegyek között, egészen extra utakon is.... de ez a rövid kis magányos utazás valahogy a szívemhez nőtt. Semmi köze nincs hozzá, de a Tanú című film magyar narancsa jut az eszembe róla. Persze, az a bizonyos emlékezetes mondat teljesen átértelmezve: pici, de a miénk. Meg olyan aranyos. Na meg egy kicsit sárga is, mert ősz volt amikor ott jártam, tobzódott a hegy a színekben, zöld, sárga, barna árnyalatokban. És hozzá a szép napsütés, ami délután még szebb fényekbe és árnyékokba öltöztette a krátert.
Jól kiépített lépcső vezet egy darabon
Ebéd után a hegy déli oldalára indultam, és egy szinttel magasabbra. Nehezen tudnám csak érzékeltetni a látványt, ami elém tárult.
Ság-hegy, kráter
Ság-hegy, kráter
Csodás találmány a fényképezőgép, de csak egy lélektelen szerkezet. Ha ügyes kezekben van, valamilyen formában képes visszaadni azt az élményt, ami a turistát éri egy szép helyen, de az akkor sem tökéletes. Különösen sok a hiányosság ezen a téren, ha azt a gépet csak egy műkedvelő turista fogja a kezében. Ámultam-bámultam, forgattam a fejem, és próbáltam a látvány minden szép elemét megörökíteni a gépemmel.
Közben sétálgattam, el meg vissza, és élveztem magamban, hogy ugyanaz a látványelem hogy néz ki ez egyik pontból, és hogy néz ki kicsit más szögből nézve. Ahogy múlt az idő, a nap is kissé lejjebb ereszkedett, el is fordult, változtak a fények és árnyékok. Azon kaptam magam, hogy a memóriakártyám tele van egymáshoz hasonló képekkel - épp csak kicsit más szögből, épp csak kicsit más az árnyék, de minden fotó szép és elragadó.
"Emléket hagyni magunk után" - egy hatalmas GYŐR felirat is jól olvasható. (Nem én voltam!)
Turisták kedvelt szokása, hogy ha lehet, emléket hagynak maguk után. Nem eldobált sörös dobozokra, vagy fába vésett nevekre gondolok. Olyan emlékekre gondolok, mint például egy szökőkútba dobott pénzdarab, vagy ehhez hasonló dolgok.
A Ság-hegyen is megfigyelhető egy szép szokás. Itt kisebb-nagyobb kövekből raknak ki turisták egy nekik kedves nevet, vagy más szót. Ezeket az "emlékműveket" azután minden más turistának illik tiszteletben tartani. Nem szabad a kirakott köveket szétrugdalni, fölszedni, és a saját művükhöz felhasználni. Amikor ezen a szinten jártam, sajnálkozva láttam, hogy ezt a szép szokást csak nagyon kevesen tisztelik. Sok szándékos, vagy akaratlan rongálás nyomát láttam. A magasból ennek ellenére még olvasható néhány felirat.
Távolban a Somló bazaltkúpja
Ha kimegyünk a kráterből, egy fennsíkra jutunk. Száraz, tiszta időben messzire el lehet látni innen. Most ősz volt, a levegő kissé párás, de a nem túl messze lévő Somló hegyet jól lehetett látni. A Somló is vulkanikus eredetű hegy, szintén híres bortermő vidék. Kőbányászat itt nem folyt, ezért a hegy sokkal másabb képet mutat, mint a Ság. Viszont van rajta egy várrom, középkori eredetű, bár hadászatilag nem túl jelentős végvár maradványai. Ez lesz a legközelebbi túrám célpontja.
Ság-hegy
Vannak csúcsok a hegyen, melyek megmászására nem vállalkoztam (bár szívesen tettem volna). Ezekre a csúcsokra csak kitaposott utak vezetnek, nagyon meredek, csúszós utak.... fiatal, bátor (és meggondolatlan) turistáknak való. De elgondoltam, milyen szép lehet oda egy piknikkosárral felmenni, megteríteni a füvön, napozni, élvezni a tájat, és finomakat falatozni közben.
Ság-hegy
Ság-hegy
Ság-hegy
Ság-hegy, virágok
Október közepe elmúlt, de a hegyen nagyon sok szép virág nyílt. Voltak helyek, ahol szinte friss virágszőnyeget láttam. Máshol csak mutatóban néhány szálat. Gondoltam virágkedvelő makrófotós barátaimra, biztosan tetszene nekik ez a látvány. Én makrót keveset fotózok, képtelen vagyok a rengeteg gyönyörű virág nevét megjegyezni. Azon túlmenően pedig ezt a témát hagyom azoknak, akik nálam sokkal jobban csinálják.... nekem döntően elég, ha az internetes fotóalbumaikban megnézhetem őket. Néha azonban "elcsábulok" én is :-) !
Ság-hegy
Ság-hegy
Ság-hegy
Ság-hegy
Ság-hegy
Ság-hegy
Ság-hegy
Ság-hegy
Ság-hegy
Ság-hegy
Ság-hegy
Ság-hegy
Engem pillanatnyilag a természet egy másik megnyilvánulása nyűgöz le. Sík vidéken élek, olyan helyen, ahol a népi humor szerint egy vakondtúrás már hegynek számít, a "nyúli dombok" pedig havasoknak. Talán ez vonz azokra a helyekre, ahol már "igazi" hegyet látok?
Virágmakró
Virágmakró
Csipkebogyó
Virágmakró
Eltelt néhány óra, fotóskártyámon más sok tájkép gyűlt össze. Addig-addig kacérkodtam a virágokkal, amíg próbaképpen készítettem néhány makrót. Mint említettem feljebb, kevés virágot fotózok, ezért speciális (és méregdrága) makróobjektvet nem is vásároltam magamnak. (Csak tájékoztatásul: Olympus Zuiko ED 50mm f/2.0 Macro objektív 184.990 HUF az egyik internetes áruházban. Ez nekem túl sok...).  Vettem viszont egy japán gyártmányú makró-előtét lencserendszert (három lencse két tagban) megfizethető áron. Két fotós ismerősöm is van, akik szép eredményt értek el hasonló eszközzel. Mos én is kísérletezésbe fogtam... :-)
Repülő szerkezet...
... ez meg egy másik
Közben megjelent a fejem felett két repülő szerkezet....
Ság-hegy
És búcsúzóul a mai napra.... szép napot Nektek!