Örömautózás és séta a Kőszegi-hegyben

 Egy évben van négy észak... négy nagyszerű lehetőség, hogy mozgásigényemet természetjárással elégítsem ki. Igaz, nem mindegyik lehetőséget tudom kedvem szerint kihasználni - télen hideg van 😀 tavasszal még lusta vagyok a téli punnyadás után 😇 nyáron a kánikula veszi el gyakran a kedvem 😊 ... végül aztán itt van az ősz! Nos, itt már nincs mentség; menni kell, ha hívnak az ősz csodás színei, a természet ezer meglepetése, kellemes, túrára kiválóan alkalmas időjárás. Már nagyon vártam azt az időpontot, amikorra az őszi lombok teljes pompájukban ragyogjanak a szelíd napfényben. Előbb persze a város környéki erdőkben figyeltem a lombok színesbe borulását - aztán amikor úgy éreztem, megvan, amit keresek, akkor aztán indulhat az őszi túraszezon! A városkörnyéki fotóséták után az első nagyobb kiruccanásom a Cseszneki hegy aljába vezetett. Molnár Gyurka barátommal a Kőmosó-árokban tettünk egy hosszabb sétát. Aztán az Ördög-árok következett... ez régi tervem örvendetes megvalósulása volt; annak ellenére is, hogy végigmenni nem sikerült. De lesz ősz jövőre is! 😍

Ma viszont újra az "örök szerelmem" címmel felruházott szerpentin került sorra! Ez az útvonal Velem községből indul, és egészen addig tart, ahol az Írottkőhöz vezető turistaút indul egy gépkocsi parkolóból. 

Nem sokkal a szerpentinen indulás után máris "meg kellett állni" egy fotószünetre. Ha jól számolom, ez már a negyedik őszi autózás ezen az útvonalon, de még most is, mint minden alkalommal elbűvöl az a látvány, ami a szemem elé kerül. Ilyenkor egy alkalmas helyen félre kell állni a keskeny aszfaltról, aztán indulhat a séta. Erre az útra egy Nikon D7200-as vázat vittem magammal egy Nikkor AF-P 10-20 mm F:4,5-5,6 G jelű, képstabilizátoros objektívvel. (Cropos váz, 15-30 mm valós gyújtótávú objektív). Ezt az összeállítást azért szeretem nagyon, mert olyan tökéletes RAW fájlokat készít, hogy alig kell korrekciós célból hozzányúlni a képekhez. (No jó, turistafotós szinten).

Túl sokat nem időzhettem ezen a helyen, mert a velem utazó feleségem és egyik lányom még "nem állt át őszi üzemmódra" - ők szívesebben mentek volna tovább arra a helyre, ahol a hosszabb sétát terveztük. Azért készült néhány kép: nézzétek meg alább.

Itt, az utolsó képnél már felértünk a parkolóba, és közös sétára indultunk. Évekkel korábban, amikor egyedül jártam itt, nem ebben az irányban túráztam, hanem a parkolóból a kb. 2,2 km-re lévő írottkői kilátóhoz sétáltam fel. Ma ezt a túrát - feleségem kérésére - nem vállaltuk. Itt jegyzem meg, hogy a múlt évben, 2023-ban is jártunk itt, de az Írottkő-csúcsra akkor sem mentünk fel.

Ez a felvétel már a Szent Vid kápolnához vezető úton készült. Ez a kápolna a hegy oldalába épült, nagyon szép helyre. Itt is sok turistával találkoztam minden korábbi alkalommal.

Gyönyörű sétaút - az utolsó kép egy kis szerény kálváriához enged betekintést.

Megérkeztünk a Szent Vid kápolnához.

Azt gondolom, ehhez a látványhoz nem kell magyarázat.

Letekintés a Kisalföldre a Kőszegi hegy oldalából

Eltelt egy kis idő, ideje volt, hogy némi ebédelési lehetőség után nézzünk. Igazából nem volt gond, hiszen ismerünk a faluban egy jó kis büfét, ahol jófajta turista-menüt szolgálnak fel az éhes kirándulóknak. Ide igyekeztünk ma is. Jól beebédeltünk, aztán visszaültünk a kocsiba, és már jóllakottan, vígan autóztunk hazafelé a szép őszi napsütésben.

Legyen szép napotok!

Laza séta az Ördög-árokban

 Ahogy nézem a dátumokat, szinte pontosan egy éve írtam utoljára bejegyzést a blogomba. Ma viszont úgy döntöttem, írok egy rövid beszámolót a tegnapi (2024.10.28) fotózós túrámról.

Nagyon sokat hallottam, és az interneten sokat is olvastam az egyik legszebb, leglátogatottabb turista-útvonalról, a Cseszek-környéki Ördög-árok nevű helyről. Nem szaporítom a szót azzal, hogy ezt ismertessem: bőséges anyagot találhattok az interneten erről a helyről. Az, hogy én is közelebbi ismeretséget kössek az "Ördög árkával", valahogy mindig kimaradt az életemből. Pedig szívesen mentem volna, ha valaki az ismerőseim közül invitál - menjünk el oda, nézzük meg, hogy is néz ki ténylegesen.

Nemrég aztán a 85 éves Molnár György barátom arról beszélt, hogy élete társával hajdan milyen élvezetes kirándulásokat tettek ezen a helyen; még ma is szívesen tenne ott egy sétát. Nekem se kellett több; menjünk. Ha Gyurka az Ő korában bevállal itt egy sétát, akkor én a magam 78-ik évében nem lehetek puhány! A lényeg: tegnap gyönyörű időjárás volt, kirándulásra ideális: menjünk!

Azt gondolom, könnyen érthető, hogy nem a teljes körtúrát terveztük. Bakonyoszlopnál egy földúton közelítettük meg a túraútvonalat, és úgy döntöttünk, addig sétálunk az "árokban", ameddig erővel bírjuk. Ha úgy látjuk, elég volt a mai napra, megfordulunk, és jövünk vissza.

Bakonyoszlopnál a templom melletti útra kanyarodtunk. A temető melletti parkolóban hagytuk a kocsit, és gyalog indultunk útnak. Az első kép itt készült; háttérben a cseszneki vár romjai látszódnak.

"Jó szokásunkhoz" híven azonnal fényképezni is kezdtünk. Gyurka barátom engem, én Őt... 

A jól követhető turista-jelzések alapján - kb. 1 kilométer séta a földúton - megérkeztünk a nevezetes Ördög-árokba - vagy legalább az ahhoz vezető turista-útra. Tudnivaló, hogy nem az egész 14 kilométer hosszú útvonal az "Ördög-árok", hanem annak egy szakasza - legnehezebb - csupán. Gyurka barátom itt mint útjelző... 😊

Lassú, öreguras tempóban sétáltunk, közben gyakran megálltunk fényképezni. A csodálatos őszi színek valósággal elvarázsoltam bennünket. Igazi, semmivel nem pótolható élményben volt részünk végig, túránk során.

Egy ponton jókedvű csapat ért utol bennünket. Szinte azonnal "vegyültünk", beszélgetésbe és közös fotózásba kezdtünk.

Honnan jöttetek - mi honnan jöttünk - megtudtuk, szegediek a túrázók. Az egyik szegedi úriember elkérte a fotómasinámat, és velünk együtt készített egy csoportképet.

Gyönyörű, lélekvidámító környezet - Gyurka barátom (nagy természetbarát!) igen jól érezte magát.

Tudjuk, hogy egy fénykép soha nem tudja visszaadni a valóság látványát - azt az érzést, amit a helyszínen érez az ember. Különösen igaz ez akkor, amikor egy turistafotós (fotós turista?) nagy elragadtatásában készíti a képeket - egyiket a másik után.

Nem igazán szívesen készítek álló formátumú képet (kivétel az emberábrázolás). Nekem a természet vízszintes, és minden eszközöm is fekvő formátumú megjelenítésre képes. Van azonban olyan helyzet, amikor egy fekvő helyzetű képbe egyszerűen nem fér bele a téma, amit mindenképpen szeretnék megfotózni. De most nem erről szeretnék beszélni. 

Elérkezett az a pillanat, amikor azt mondtuk: mára ennyi volt; elfogyasztottuk szendvicseinket, és elindultunk visszafelé. Természetesen eközben is fényképeztünk, mert eddigre múlt az idő, más irányból érkeztek a fények, és szinte új arcát láttuk a túraútnak. Nem értük el ugyan azt a szakaszt, amit ténylegesen az Ördög-ároknak nevezünk, de nagyon nem bánkódtunk. 

Gyönyörű helyen jártunk, tiszta levegőn, a természet csendjében töltöttünk el néhány órát. Őszintén szólva nem is kívántunk ennél többet.

A háttérben Bakonyoszlop temploma

Befejezésképpen: Még egy kép Gyurka barátomról, alul pedig szerény személyem. Innen aztán rövid kis séta, beültünk a kocsiba, és jöttünk haza Győrbe.

Szép napot kívánok minden blog-olvasómnak!

Csehország sajátságos humora

 Az Abdai Vándorbot Egyesületnek köszönhetően - az Egyesület szervezésében - a múlt hét végén másodszor is eljutottam Prágába. Amíg nem jártam ott, sok más tájékozatlan honfitársammal együtt azt gondoltam - nem nagy ügy, Prága sem más, mint egy szocialista nagyváros - Budapest, vagy akár Bukarest. Amikor aztán 2016. októberében kicsit körülnézhettem ott, nagyon megváltozott a véleményem. Kezdtem érezni, miért nevezik a várost "Arany Prágának". 
De most nem az a célom, hogy magát a várost mutassam be, az én "szemüvegemen" keresztül. Mindössze 3 képet mutatnék, ami nem csak Prága, hanem a cseh (és morva) nép sajátságos humorának példaképei.

Ez a kép Prágában készült, 2016 októberében, a Kaffka-múzeum előtt. Két férfialak, üveg-elemekből összeállítva, amint a vízzel telt Csehország-térképbe vizelnek - szó szerint. Az alakok néhány testrészük mentén jobbra-balra ki tudnak fordulni - meglehetősen fura látvány. Tréfás kedvű fiatal hölgyek gyakran pózolnak a szobrok mellett - nem ritkán pajzán mozdulatokat téve. (Van ilyen képem is, de azt nem mutatom meg 😊!

Másik - többféleképpen értelmezhető szobor Brno (Brünn) városában látható. Egy hatalmas lovasszobor, páncélos vitéz a téma. 

Feltűnt, hogy sorban állnak mögötte - férfiak, nők - és mindenki átmegy a ló lábai között, a hosszában a ló hasa alatt, és mindenki nevetve jön ki onnan. Persze, kíváncsi lettem én is, mi látható ott. Beálltam a sorba, végigmentem a lószobor hasa alatt - és mielőtt kiértem volna, felpillantottam.

Döntse el mindenki, ki mit lát... persze, egy kis fantázia nem árt, de hát ez a művészet lényege. Nem az a lényeg, mit látsz, hanem az, mit gondolsz róla.

Ez is Csehország.

(A Brno-i képek a szürkületi órákban készültem, kézben tartott géppel)

Élményautózás a Kőszegi-hegy szerpentinjén

 Már jócskán benne járunk az őszben - sőt, az ősz utolsó hónapjában. Ez számomra mindig "jeles esemény" - lévén, hogy szenvedélyes természetjáró és amatőr turistafotós vagyok. Igaz, hogy koromnál fogva csak "lájtos" természetjáró - azaz nem igazán szeretem, ha sáros lesz a bakancsom. Az esős időszak nekem ellenség - persze, csak akkor ha éppen túrázni van kedvem. Az pedig gyakran van 😀 - hála Isten, - ahogy mondani szokás. Már megfordult a fejemben, hogy az idei őszi bakancslistámat gumicsizma-listára nevezem át. Ténylegesen is megtörtént, hogy nemrég - egy mindössze félnapos esőszünetben - gumicsizmában jártam a ravazdi (Győrhöz közeli község) dombokon.

Most olyan évszak van, amikor nem a turista dönti el, mikor szeretne túrázni, hanem akkor túrázik, amikor a meteorológia erre alkalmas napot jósol. Így történt, hogy kinéztem magamnak a tegnapi napot egy kiadós autózásra. Mondtam a nejemnek előző nap: "Holnap Velembe megyünk, ha jössz velem 😉" - jött, mert neki is volt kedve hozzá. Ismertük már a helyet, jártunk arra együtt is - egy alkalommal én egyedül is. Akkor annyira futotta az energiámból, hogy nem csak a most tervezett szerpentint jártam be, hanem az Írottkő csúcsot is megjártam - egészen a kilátó legmagasabb pontjáig.

https://nadasdiszabo.blogspot.com/2016/11/koszegi-hegyseg-irottko.html

Most a "csúcstámadás" nem volt tervbe véve. Mindössze annyi, hogy a végigautózunk az aszfaltozott szerpentinen, meglátogatjuk a Szent Vid kápolnát, és gyönyörködünk az ősz csodálatos színeiben.

Kocsit megtankoltam, GPS-t beállítottam (Szombathely belépési pontja után jó, ha van!) és GO!

Még csak közeledtünk Velem felé, de máris "elragadott a buzgóság" meg kellett állnom néhány felvétel erejéig.

Hamar elértük a falut, és már rutinosan hajtottam be a szerpentinre vezető útra. Innen már aztán csak kapkodtam a fejem, azt sem tudtam, mit nézzek - az utat-e, vagy a gyönyörű látványt.

Az útra persze nagyon oda kellett figyelni, mert keskeny az aszfaltsáv, szembejövő kocsit csak az útpadka igénybevételével lehet kerülni. Vagy jobb esetben, ha valamelyik kocsi félreáll a néhány helyen meglévő kitérőbe.

Imádom a kék ég és a sárga falevelek kontrasztját.

Az út egyik pontján "fotószünetet" tartottam. Beálltam egy kitérőbe, és gyalog jártam be a szerpentin egy szakaszát, hogy fotókat készíthessek.

Nem igazán jó fotós cucc volt nálam. Egy nagyon régi, Nikon D200-as váz, és egy hozzá nem igazán illő Nikkor AF 28-80 mm 1:3.3-5.6 G típusú analóg objektív. Ráadásul a váz kishibás: nem ugrasztja be a blendét a beállításnak megfelelően. Ezért minden zoom-állásnál csak az aktuális legnagyobb nyílás mellett készített elfogadható felvételt. A jelentős kromatikus abberáció ennek (is) tudható be.

Kedvenc képem. A háttérben "elmosva" a félreállított kocsim látható.

Hát nem gyönyörű?

De az, ugye?

A Szent Vid kápolnához vezető úthoz érve beálltam a parkolóba, és gyalog elsétáltunk a kápolnához. A kápolna közelében látható a Kéktúra-emlékmű. A közelben lévő Írottkő csúcs ugyanis a Kéktúra egyik végpontja.

Egy pillantás a kápolna előtti területről a síkságra

A kápolna alatti meredély egy pontján imahely van kialakítva turisták és zarándokok számara. A kápolnáról nem teszek föl képet, mert a helyi adottságok és az objektívem látószöge miatt nem tudtam egybe befogni a teljes épületet.

Itt a kocsi már a parkolóban áll, eddig szabad autóval eljönni. Tovább csak gyalog vagy kerékpárral... A bal kézfelé benyíló turistaút megy a csúcsra, a kilátóhoz. A távolság egyik tábla szerint 2200, a másik szerint 2300 m. Tessék választani... 😆

Változatos az erdő fa-összetétele. Itt pl. egy gyönyörű gyertyánost látunk. Élvezet lenne benne egy romantikus séta.

Eljött a visszaindulás ideje. Felejthetetlen élményekkel indultunk hazafelé.

Egy búcsúpillantás a gyertyános erdőre. Máris várom a jövő évi őszt! 😇

Már jócskán éhesek voltunk. A falu szélén találtunk egy üzemelő büfét - ráadásul igazi turista-csemegét - csülkös bablevest - kínált. Persze, nem lehetett kihagyni! Aztán jó kis citromos sör, kávé... méltó befejezése a kellemes kirándulásnak.

Köszönöm, ha megnéztétek a képeimet, elolvastátok a kísérő szösszenetet. legyen szép napotok!