Néhány hete üzenetet kaptam egy kedves fotós baráttól - azt írta, hogy rövidesen egy társasúttal Ausztriába utazik a család, és még van hely a buszon. Akarunk-e mi is utazni? Megkérdeztem feleségemet, aki a célpontról látott képek alapján nem vállalta az utazást - ezért csak egyedül jelentkeztem az utazást szervező cégnél. A budapesti illetőségű utazási iroda autóbusza kedvemért Győrnél lejött az autópályáról, felvett engem, és most már velem a fedélzeten folytatta az utat.
A buszon a túravezetőktől elegendő tájékoztatást kaptunk a ránk váró kalandokról. Ennek hatására nem kis izgalommal vártuk, hogy a kirándulás helyszínére megérkezzünk. Természetesen még az utazás előtt is elláttak bennünket sok tanáccsal és információval. Lentebb most ebből közlök egy részletet: úgy gondolom, ez szakszerűbb ismertetést ad, mint ha magam, a saját szavaimmal mondanám el, mit érdemes tudni.
 |
| Mixnitz város, innen indul a túra a Medve-szurdokba |
 |
| Jól ki van táblázva az útvonal |
"Ausztriában, Mixnitz település mellett található a Medve-szurdok (Barenschützklamm), a Hochlantsch-vidék egyik legszebb és leghosszabb vizes szurdoka, melyet közvetlen közelről élvezhetünk a kiépített útnak köszönhetően: létrák, hidak, stégek teszik teljesen biztonságossá és látványossá a túrát.
 |
| A szurdokhoz vezető útvonal végigjárása önmagában is egy élmény |
 |
| Kis hegyi patak mentén gyalogolunk, amely tele van apró vízesésekkel |
 |
| Kis hegyi patak mentén gyalogolunk, amely tele van apró vízesésekkel |
 |
| EZ a létra még nem AZ a létra!!! |
 |
| Folyamatosan emelkedik, de itt még jól járható az útvonal |
 |
| Gyönyörű fecsketárnics fürtök az út mentén |
 |
| "Made in Ausztria" - turistajelzés :-) |
 |
| Pihenő - közeledünk a szakadék bejáratához |
 |
| Megérkeztünk |
 |
| Itt van! A kis faháznál belépő díjat kell fizetni, utána már a szakadékban folytatjuk az utunkat. |
Fél óra gyaloglás után - magunk mögött hagyva egy meredek emelkedőt - érjük el a szurdok bejáratát, ahonnan a valódi izgalmak kezdődnek 200-300 méter magas sziklafalak között haladunk a hol mellettünk, hol alattunk zubogó patak völgyében. Ezernyi kisebb-nagyobb vízesés, fölénk tornyosuló sziklafalak látványának élvezetével haladunk a rögzített és korláttal ellátott, maximális biztonságot nyújtó lépcsőkön, létárkon és hidakon keresztül.
 |
Pihenő, kalória-utánpótlás, és indulás tovább!
(A kép bal oldalán szerény személyemet láthatjátok) |
 |
| Kezdődik a neheze! |
 |
| Virágok itt is voltak. Harangvirág. |
 |
| A kép két-dimenziós. Nekünk viszont három-dimenzióban kellett haladni... |
 |
| Kezdtük számolni a létrákat (azaz figyelni, mert számozva voltak) |
 |
| Létrák és zubogók (mini-vízesések) |
 |
| Létrák és zubogók (mini-vízesések) |
 |
| Létrák és zubogók (mini-vízesések) |
 |
| Létrák és zubogók (mini-vízesések) - és egy kedves fotós-barát |
 |
| Létrák és zubogók (mini-vízesések) |
 |
| Létrák és zubogók (mini-vízesések) |
 |
| Létrák és zubogók (mini-vízesések) |
 |
| Létrák és zubogók (mini-vízesések) |
 |
| Létrák és zubogók (mini-vízesések) |
Lépcsős fahidakból összesen 164! darab található a szurdokban.
A szurdokból kiérve egy igazi osztrák hüttéhez érkezünk, ahol megállunk pihenni és enni.
Pihenés után tovább indulunk és egy kényelmes, lefelé kanyargó erdei úton leérünk a Teichalm-tóhoz. A buszunk már itt fog várni minket. Kedvünkre fürödhetünk (csónakázhatunk vagy vízibiciklizhetünk) a tóban. A strand melletti étteremben vagy hüttében ehetünk-ihatunk kedvünk szerint."
"A túra hossza kb. 7 km, szintemelkedő: 770 m.
A szurdok megmászása nem igényel különös felkészültséget, minimális állóképességgel mindenki teljesítheti.
Akiknek ez sem elég: A szurdokból kiérve az hüttétől eltúrázunk az 1720 m magas Hochlantsch csúcsra, további 5 km és 500 méter szintkülönbség megtételével. A csúcs meghódítása után érkezve a tópartra."
Mondjuk, az a "minimális állóképesség" kicsit alá van becsülve! Maradjunk abban, hogy kellett hozzá kondi, nem kevés energia, mire az út végére értünk! Igaz, nem vagyok már fiatal ember, de a hátamon folyt a víz, amire az utolsó létra utolsó fokán is átemeltem magam! De megvolt, megcsináltam, elégedett voltam magammal - különös tekintettel arra is, hogy az éppen az út előtt vásárolt túrabakancsom érzékeny sebet dörzsölt egyik lábamra, a boka fölött.
Amint a belétrázott szakasz végére értünk, egy táblán azt olvashattuk, hogy újabb 10 percnyi séta után egy hegyi vendéglő, hütte vár minket, és finom Gösser sör! Kipihegtük magunkat, és amikor már levegőt is kaptunk, mentünk tovább - mi az a 10 perc séta, ha utána jön a finom sör! Nos, osztrák barátaink itt nem éppen vicces tréfát űztek velünk! Az út úgy nézett ki, mint egy kiszáradt gyorsfolyású hegyi patak medre! Kisebb-nagyobb köveken kellett lépdelni - de ez még csak hagyján! De hogy ezt az utat ki tudta teljesíteni 10 perc alatt, a 164 létra megmászása után, azt nem tudom! Talán egy osztrák hegymászó, akit helikopter vitt föl a táblához, és kipihenten csak annyi dolga volt, hogy gyalogoljon el a hüttéhez? Mindenesetre mi, a Kisalfölhöz (vagy a Nagyalföldhöz) szokott népség ezen a szakaszon már csak vánszorogni tudtunk! De nem adtuk föl - na jó, nem adtam föl, tudtam, hogy az út végén jó kis Gössert ihatok!
Miért kell nekem a Gösser - kérdezhetitek. Mert jó 10 éve a lányom Leobenben tanult, az ottani egyetemen. Feleségem és én látogatóban jártunk nála, éppen akkor, amikor egyfajta tartományi fesztivál volt a városban. Ennek keretein belül meg lehetett látogatni a Göss nevű városrészben működő sörgyárat és sörmúzeumot. Ekkor ittam a gyárban igazi, frissen főzött, csapolt sört - azóta is azt emlegetem, milyen finom volt! Keresem is mindig, ha Ausztriában járok!
Nos - képzeljétek el, nem volt Gösser! Illetve volt egy pici palack, de nekem akkor már olyan folyadékhiányom volt, hogy nem volt elég a 2 vagy 3 decis adag! Kénytelen voltam a helyette kínált Pultigamer-rel beérni. Nem mondom, hogy nem volt jó, de nem Gösser! :-(
Mára itt befejezem, maradjon valami a beszámolóból egy másik napra is! meg a fotókból. nagyon sok képet készítettem, egy részét most mutattam meg Nektek, néhányat pedig majd hamarosan!
Legyen szép napotok!
