Telik-múlik az idő, én pedig próbálom észben tartani, hogy mikor merre járok, mit láttam, mit fotóztam kirándulásaim során. Emlékeimet és élményeimet próbálom ebben a blogban összefoglalni. Néha elégedett vagyok azzal, amit "papírra vetek", máskor nem. Gyakran fordul elő, hogy kimaradnak epizódok, események, amelyeket pedig eredetileg szerettem volna rögzíteni. De végül is nem történelmet írok, szórakozás csupán az egész.
A mai posztom témája Tapolca. Kedvelem ezt a várost, el is töltöttem itt több mint egy évet - bár nem éppen önszántamból. Sorkatonai szolgálatom idejéből 14 hónap telt itt, majd később továbbképzés során újabb 3 hónap.
A katonai szolgálat természetesen kötelező volt, és mint ilyen, nem túl vidám időtöltés szokott lenni. Ennek ellenére - mivel bizonyos értelemben - kivételezett helyzetben voltam, nincs okom kellemetlen, vagy rossz szájízzel visszaemlékezni erre az időszakra. Igazi hátránya mindössze az volt, hogy hosszú ideig távol voltam a családomtól, az összesen négy hónapos továbbképzés idején pici gyerekeimtől.
Helyzetemből adódóan sok szabadidővel rendelkeztem, és szolgálaton és kiképzési időn kívűl szinte kötetlen mozgási lehetőségem volt. Hétvégeken sokat sétáltam a városban. Nagyon kedveltem a Tavas-barlangot, és a Malom-tó környékét. Nem véletlen tehát, hogy idei tervem között szerepelt egy tapolcai látogatás is. Kiváncsi voltam rá, mi történt az egykori laktanyával, és mi hogyan változott a városban, amióta utoljára ott jártam.
A zalakarosi üdülésünk utolsó napjára egy kirándulást próbált szervezni az üdülő Szlovéniába, Lendvára. Ide szerettünk volna elmenni, de sajnos a kevés érdeklődő miatt a kirándulás elmaradt. Ezzel a délutánunk - a hazautazás napján - felszabadult. Úgy döntöttünk, hogy ne vesszen kárba a fél nap (gyönyörű idő volt), teszünk egy kitérőt, és megnézzük Tapolcát.
A várost éppen azon az úton értük el, amelyik mentén az egykori laktanya áll. Megálltam, pár percet időztem az objektum előtt. Rövid kis visszaemlékezés után folytattam az utat a városközpontba. A kocsit a Malom-tó melletti kis utcácskában parkoltam le, és sétára indultunk a feleségemmel a tó körül.
 |
| Tapolca - Malom-tó. Sajnos, az egykori malom épülete ebből a nézetből árnyékban van. |
A tóban gyönyörű tiszta a víz, és óriási meglepetésemre rengeteg nagyméretű, különleges halat láttunk benne!
 |
| A Malom-tó és környezete |
 |
| Az egykori malom épülete |
 |
| Tapolca - Malom tó. Halak a tóban. |
Halak mindig is voltak, a régi időkben is, de ennyi! Az ember szinte nem is érti, hogy férnek meg egymás mellett! Nagy részük furcsán sötét testű hal, de sok közöttük a narancsárga, és volt néhány hófehér, vagy éppen sárga-fehér foltos egyed is.
 |
| Egyik étterem a tó partján |
Előbb jól kicsodálkoztuk magunkat, körbetekintettük a panorámát, majd ebédelni és kávézni mentünk az egyik tóparti étterembe. Az ebédhez igazából még korán volt kissé, ezért kezdetnek csak egy kávét rendeltünk. Feleségem az étterem teraszán üldögélt, onnan élvezte a látványt, amit a tó és környezete nyújtott.
 |
| Horgász "élesre tölt" |
Én visszamentem újra,hogy megint tegyek egy kört, és lehetőleg látványos képeket készítsek. Amint téma után kutatok, azt látom, hogy az egykori malom épülete mögött, a tó velem szembeni oldalán egy szokatlan maskarába bújt ember ereszkedik a vízbe. Kezében hatalmas horgászbot, tőle néhány méterre pedig egy operatőr méretes profi kamerával filmezi minden mozdulatát. Figyelni kezdtem, mi történik. A horgászbotos ember csalit tett a horogra, és szorgalmasan dobálta a vízbe a horgot. Közben lassan lépdelt előre, miközben egy másik ember nagy hangon dirigálta, mit tegyen, és mit ne tegyen.
 |
| Halak tömege a tóban |
Ezt érdekesnek találtam, és nagyon sok felvételt készítettem az akcióról. Végül a sokadik próbálkozásra horogra akadt valami!
 |
| Kifogták az aranyhalat! |
A botos ember diadalmasan emelte ki a vízből a zsákmányt - nem hiszitek el - egy aranyhalat! De nem a mesebelit, ez ugyanis nem teljesített nem hogy három, de egy darab kívánságot se! Sőt! Ha jól sejtem, inkább neki volt legalább egy kívánsága - nevezetesen az, hogy minél hamarabb engedjék vissza a vízbe! A botos ember diadalmasan körbemutatta a zsákmányát, aztán teljesítette az aranyhal egyetlen kívánságát - visszatette a vízbe.
 |
| Azért maradt a tóban is! |
 |
| Malomkerék |
 |
| Tavi látvány |
 |
| ...és a másik irányban... |
Ebéd után megint egy rövid séta a tó mellett, majd a Tavas-barlang megtekintésére indultunk. A tóhoz hosszú lépcső vezet a föld alá - feleségem a lépcsőzést nem vállalta. A tóhoz tehát egyedül kellett lemennem. Kissé konfliktusba kerültem önmagammal - bevállaljam-e a csónakázást? Úszni sajnos nem tudok, de később biztosan bánnám, ha csak a lépcsőn megyek le, és nem járom körbe a föld alatti labirintust! Egyszer ezt a csónakos utat megtettem ugyan, még szinte gyerekkorú kiskatonaként. Akkor is lenn voltam egy alkalommal a tónál, és lent volt néhány idősebb korú német turista is. Ez 1968-ban történt. Jön hozzám a csónakokat kezelő ember, és mondja, hogy két hölgy szeretne körbecsónakázni a tavon, de ők nem tudnak evezni. Engem kérnek, vigyem körbe őket! Lehet erre nemet mondani? Ki vállalja magára, hogy német hölgyek azzal utazzanak haza, hogy gyáva magyar katonával találkoztak, aki nem mer csónakba szállni velük! Hát ezt nem vállalhattam! Végül a csónakázás sikeresen megtörtént, az idős hölgyek nagyon elégedettek voltak, a magyar katonák becsületén pedig nem esett csorba!
 |
| Egy vidám pár haladt előttem |
Amint a lépcsőn leértem, már tudtam, hogy megint csónakázni fogok! Egyébként hogyan készítsek fotókat a barlangról? Felszereltem a külső vakut a gépemre, és csónakba szálltam. Előttem is indult egy másik csónak, két igen jókedvű fiatallal. Jól érezték magukat, sokat bolondoztak út közben. Lassan mentek, én sem siettem, volt idő gyönyörködni a barlangban, és képeket készíteni.
 |
| Szép és félelmetes... |
 |
| Hol tágas, hol épp csak elfér a csónak |
 |
| Ők is fotóztak, én is fotóztam... |
 |
| Vigyázni a fejünkre! |
Ez is megvolt, túléltem. Időközben a feleségem jól kipihente magát. Tanakodtunk, mi legyen? Van-e még valami, amit meg kellene nézni. Laktanyát láttuk, Malom-tavat láttuk, Tavas-barlangot láttam (csónakáztam is!) - végülis ezekért jöttünk. Visszasétáltunk a Malom-tóhoz, végig a part mentén a kocsihoz, és indultunk Győr felé.
 |
| Devecser, Makovecz-lakótelep a károsultaknak |
De nem jöttünk egyenesen haza. Devecserben is tettünk egy kitérőt, hogy megnézzük a vörösiszap károsultjai részére épített lakótelepet. Az oda épített házakat a Makovecz-iroda tervezte, tehát kötelezően szépnek kell lenniük.
 |
| Lakótelep falak közé zárva |
Van egy mondás, ami valahogy így szól: ez olyan csúnya, hogy már szép. Nos, amikor megláttam a lakótelepet, nagyon furcsa érzésem támadt. Az előbbi gondolat jutott eszembe, csak éppen fordítva: ez olyan szép, hogy már csúnya! Az egyes házak önmagukban valóban nagyon szépek, de így, tömegével összezsúfolva, vonalzóval megrajzolt utcákba összerendezve nekem nagyon nem tetszett. Szerintem rosszabb, mint egy panel lakótelep új korában! Szeretném látni mi lesz ebből 30-40 év múlva! Ha marad egyáltalán lakója ennek a telepnek addigra!
Szép napot mindenkinek!
