Az elmúlt néhány hét nem volt igazán eredményes számomra, ami kedvenc hobbimat illeti. Részt vettem ugyan néhány rendezvényen, ahol fényképeket készíthettem, de igazán csak a szabadtéri fotózásokon érzem elemében magam. Az igyekezet meg is volt bennem, hogy menjek a környékre fotótémát keresni... de vagy az időjárás, vagy más elfoglaltságom visszatartott. Volt más bosszúságom is; valaki a szabad ég alatt parkoló kocsim első ütközőjét törte meg kissé, legutóbb pedig bal lábam kényszerített rövid pihenőre.
De a lényeg: mostani hétvége előtt egy kedvelt fotós barátom feltette nekem a kérdést; van-e kedvem más barátokkal együtt fotózni menni! Hát persze hogy van, hisz a meteorológiai előrejelzés - kvázi - kedvezőnek mondható, de azért a lábfájásom alakulását csak reggel tudom elbírálni. Efelől fotós barátom megnyugtatott; az Ő kocsijával megyünk, Ő fog vezetni! Ez a probléma tehát nem probléma...
Megállapodtunk egy programtervezetben is: Bábolna-Ölbőpuszta a lókarámoknál, és tavaszi virágok fotózása Pannonhalmán, az arborétumban.
Szombat reggel aztán sűrű ködre, ködszitálásra ébredtünk. A lófotózás tervét azonnal elvetettük, mert Bábolna és Ölbőpuszta közötti út életveszélyes olyan időben, ha nem látjuk teljes biztonsággal, hol vannak az úton a hatalmas kátyúk.
Marad tehát Pannonhalma.
Azt gondoltam, az arborétumi séta nem tölti ki az időnket, ezért javasoltam, nézzük meg előbb a hegy lábánál a pincemúzeumot. Ha nyitva van... de nem volt nyitva. Egész januárban zárva van... nagy sajnálatomra, mert jól tudtam, hogy a szép iránt fogékony társaimnak biztosan tetszett volna. No, akkor majd februárban...
Nem minden nap adódik az amatőr fotós életében, hogy sűrű ködben fotózhat. Még el sem értük az arborétumot, de már terveztük, hogy milyen vízcseppes képeket, ködös háttereket fogunk képre venni.
Szeretem a vadvirágos képeket, de már régóta még jobban szeretem az emberábrázolást, mint fotós műfajt. Nem azt mondom, hogy jól tudom csinálni, de szeretek kísérletezni vele. Személyes tapasztalatom már, hogy nem könnyű jó személyfotóssá válni. Nem műtermi fotózásról beszélek, az egy más dolog. Turistafotósként az utca emberét fotózni, vagy éppen a normál elfoglaltsága közben fényképezni embereket. Sajnos, ez a ténykedés szinte halálra lett ítélve bizonyos jogszabályok által... igen nagy sajnálatomra. De hát ez van.
Az arborétumban fotóztam virágokat, vízcseppeket... - és fotóztam a társakat is. Ezek közül a képek közül mutatok néhányat; az érintett személyek utólagos szíves engedelmével...
 |
| Szártalan kankalin |
Az első virág az arborétumban egy kis szártalan kankalin volt. Jól látszik, hogy az éjszakai fagyok megviselték, de mutatott nekünk néhány szép friss virágot is.
 |
| Nemes hunyor |
Tudjuk, hogy az arborétumban sok, csodálatosan szép hunyor nyílik; persze nem most, hanem a maga idejében. Izgatottan kerestük a lelőhelyüket, mit mutatnak így január vége közelében. És láss csodát: néhány nyiladozó bimbót már most találtunk!
 |
| Tündércserje |
 |
| Tündércserje |
Tündércserje. Nem volt még teljes nyílásban, többnyire köztes állapotban lévő bimbókat találtunk. A köd vastagon megült a virágokon, ágakon... szép látványt nyújtott! Sajnos, képeimmel az eredeti élményt nem tudom érzékeltetni.
 |
| Mária |
Az arborétum nyitott, bárki által látogatható. Arra azonban figyelemmel kell lenni, hogy a bencés apátság része. Elvárt az ehhez illő viselkedés is!
 |
| Kis társaságunk egyik fele |
A Hölgy költő, -író, több kötetet jelentetett meg mostanáig. Férje fotóamatőr. Neveket szándékosan nem említek...
 |
| Téltemető |
A hunyorok mellett ezeket a virágokat kerestük legnagyobb figyelemmel. Tudtuk, hogy sokfelé nyílnak már; de hogy hol mikor, az erősen klímafüggő. Örömmel láttuk, hogy itt is nyílnak már, holott a szokásos virágzási idejük február végén - március első felében van.
 |
| Vízcseppek |
Séta közben - megjegyzem, legtöbbször négyen négy felé szétszóródva - nézegettük a virágokat a talajszinten, és feljebb, a fák ágaira is figyeltünk.
 |
| Téltemető |
Aztán újra lefelé. Makrózni egy 40-150 mm gyújtótávolságú objektívvel próbáltam. Ez az obi nem kifejezetten erre a célra való, de elégedett vagyok az eredménnyel.
 |
| Virágok az avarban |
 |
| Csapattag... |
Szenvedélyes, és sikeres fotóamatőr. Nem utolsó sorban jól képzett; remek, modern technikával, és nagyfokú elméleti tudással rendelkezik a fotózásról. Aktív irodalmár, novellista!
 |
| Képkomponálás |
 |
| Emlékkép Pannonhalmáról |
 |
| Kikeleti Bangita |
 |
| Egy csepp minimál |
 |
| "Köd előtte, köd utána" |
A mindig élen járó, témát kereső fotóstárs lett ebben a pillanatban a fotótéma. Mi hárman mögötte jóval lemaradva láthattuk, mennyire érdekes a ködös háttér előtt mozgó emberalak. Kiabáltunk neki, maradjon ott egy kicsit, amíg néhány felvételt készítünk. Aztán persze fotózkodott mindenki mindenkivel... 😀
 |
| Hunyor |
 |
| Hunyor |
Kifelé (az arborétumból) újra elhaladtunk a kedvenc hunyorok mellett. Nem állhattuk meg, hogy újabb képeket ne készítsünk...
 |
| Apátsági főbejárat |
A köd nem csillapodott, egyre sűrűbb lett. Ez a helyzet új lehetőséget kínált, hogy az egyébként már sokszor megfotózott témákat új megközelítésben rögzítsük.
 |
| I. Szent István, az alapító |
Ködös képeim kedvence ez a fotó...
Innen még elsétáltunk a Milleniumi emlékmű, és a szerzetesek temetkezési helyéül szolgáló kápolna felé. Egészen a kilátó toronyig. Felmenni azonban nem láttuk értelmét, hisz a nagy köd miatt amúgy sem láttunk volna semmit.
Szép napunk volt, kellemes élményeket szereztünk.
