Raynox M-250

Kisebb-nagyobb intenzitással már ifjonc korom óta fényképezek. Időm azonban csak nyugdíjas korom óta van annyi, hogy kedvem szerint hódolhassak a "hóbortomnak". Fölszereltem magam digitális masinákkal, néhány objektívvel, és utazgatni kezdtem. Főleg Magyarországon látogattam meg városokat, természeti tájakat, és mindenhol képre vettem azokat a látnivalókat, melyek felkeltették a figyelmemet.

Mivel képeim egy részét internetes közösségekben is megosztottam, lassan hasonló érdeklődésű barátokra is leletem. Ezek közül néhányat személyesen is megismertem, többekkel pedig csak internetes kapcsolatom van.

Kirándulásaim során jellemzően városfotókat és tájképeket készítettem. Tudom, hogy nem ezek a legizgalmasabb fotótémák, de ezek a legkönnyebben elérhetőek. Felszerelésem is leginkább az ilyen képek készítésére alkalmasak.

Fotós barátok hatására egy idő után a természetben élő vadvirágok fotózása is egyre inkább érdekelni kezdett. Olyannyira, hogy hamarosan makrófelvételi lehetőségek után néztem. Tudtam, hogy speciális makró-objektív drága dolog, és abban sem voltam biztos, hogy a makró-fotózás iránti érdeklődésem tartós marad. Ezért úgy döntöttem, hogy bevezetésként egy Raynox M-250 típusú előtétlencsét vásárolok. Ez kicsi befektetés, akkor sem ér nagy kár, ha a makró-fotózást nem kedvelem meg tartósan.

A lényeg: megérkezett a megrendelt eszköz. Elsőre kicsit esetlen dolognak tűnt, nehezen állt rá a használatára a kezem. Ez egy olyan kütyü, amit a fényképező gép lencséje elejére kell csíptetni, és jelentősen közelre hozza a témát.

Mit ne mondjak: nem bűvölt el az eredmény. Lehet, a hiba bennem van, nincs elég türelmem ahhoz, hogy az új eszköz használatát kitanuljam. Hordtam magammal rendületlenül, de szinte soha nem vettem ki a táskámból fotózásaim során.

Az elmúlt napok egyikén azonban tettem egy újabb próbát arra, hogy használjam-e a lencsét, vagy végképp lemondjak róla. Ezúttal nem az alapobjektív elejére helyeztem fel, hanem egy Olympus Zuiko 40-150 mm gyújtótávolságú középzoomra helyeztem. 

Nézzétek meg az eredményt:

Pettyegetett tüdőfű

Pettyegetett tüdőfű kisebb részlete

Erdei csillagvirág

Erdei csillagvirág egyetlen kis virága - bele sem fért a képmezőbe!

Hóvirág

Odvas keltike

Odvas keltike közelebbről

Odvas keltike egyetlen kis részlete - vágatlan kép!

Odvas keltike másik példánya

Mézgyűjtő a keltikén. Sajnos, hamar elrepült, nem várta meg, hogy élesebb képet készítsek róla

Másik kép az előző keltikéről

Befejezésképpen a csillagvirág teteje

Az összes bemutatott kép vágatlan felvétel, a teljes képet mutatja, amit a fényképező gépem készített. Lehet, hogy érdemes lesz megbarátkozni az eszköz rigolyáival? 

Szép napot Nektek!

Makrózni tanulok

Igen, így van! Az igazsághoz tartozik, hogy közelképeket, kvázi makrókat eddig is készítettem. Csak éppen kifejezetten makrózáshoz konstruált objektívvel nem rendelkeztem. Eddig erre a célra egy Olympus Zuiko 70-300 ED típusú objektívet használtam. Ennek az obinak 2-es gyújtótáv-szorzója, tehát az analógra átszámolt gyújtótávolsága 600 mm - teljes kihuzat esetén. Ebben az állásban már nagyon jó a leképezési arány, jó a háttér-elmosás, majdnem kifogástalan a makrózási képessége. Nem is törekedtem speciális makró-obi beszerzésére. Ennek oka volt az is, hogy viszonylag kevés makrót készítettem, de az is, hogy a jó minőségű objektív ára - számomra - nagyon magas.

Katáng

Történt aztán, hogy az Olympus gépvázamban - egy esés következtében - meghibásodott a képstabilizátor. Ezzel a makrózási lehetőségeim nagyon korlátozottak lettek. 

Ezzel párhuzamosan fotós ismerőseim által készítve - egyre több nagyon szép makrót láttam. Fokozatosan kialakult bennem is az igény, hogy a fotózás ezen területét is gyakoroljam.

Sok gondolkodás után úgy döntöttem, hogy a kis Nikon gépemhez vásárolok egy olyan objektívet, amivel az ilyen irányú igényeimet kielégíthetem. Csak a legkisebb Nikkor makróobit vettem meg, hiszen műkedvelő fotósként nincs szükségem magas minőségű (azaz nagyon drága) objektívekre.

Katáng

 A mai napig két fotósétát tettem ezzel az objektívvel szerelt gépemmel. Az egyiket a városon belül, a másikat pedig a gyirmóti lápréten, fotós ismerősök társaságában. Ezen a második sétán készített fotóimból mutatok be néhányat a mostani posztomban.

Makró (macro) tesztkép

Makró (macro) tesztkép

Növénytani ismeretekkel rendelkező  fotóstársak sok jó tanítása veszett kárba nálam, amidőn azon igyekeztek, hogy legalább a leggyakoribb virágok neveit megtanítsák nekem! Pedig milyen jó lenne, ha a képemen szereplő növények neveit be tudnám írni a kép alá!

Makró (macro) tesztkép

Makró (macro) tesztkép. A rovar egy méhecske, ha nem tévedek...

Makró (macro) tesztkép

Ezt a növényt gyerekkoromban úgy hívtuk: "papsajt"

Nos, ezt ismerem! Ő a mácsonya!

Most néhány fotó következik, amelyeken ugyancsak mácsonya látható. Szeretem fotózni ezt a növényt. Olyan "fotogén", nem? Mindenesetre könnyű bánni vele, mert nem túl kicsi, és csodásan elmosott hátteret lehet komponálni mögéjük. 

Makró (macro) tesztkép

A háttér a kék ég felhőkkel, és néhány folyó menti nyaralóház. 

Makró (macro) tesztkép

A mácsonya többek között azért is hálás "modell", mert nem csak szólóban, hanem csapatban (több fejez egyszerre) is lehet fotózni. Tökéletesen modellezhető velük a többszintű háttér, és jól demonstrálható egy objektív háttérelmosó-képessége.

Makró (macro) tesztkép

Külön szerencse, ha egy rovar is a téma része lesz.

Makró (macro) tesztkép

Ma ennyire telt tőlem. 

Szép napot kívánok minden olvasómnak! szép fényeket a fotózáshoz!