Kedvelem a Balatont minden évszakban. Természetesen leginkább nyáron. Ennek ellenére ebben az évszakban ritkán látogatom... nem igazán érzem jól magam a strandok tömegében. Zsúfoltság, zaj... nem igazán vágyom erre. Beszélhetnék még a - számomra - nehézkes közlekedésről, sok gépkocsivezető türelmetlenkedéséről. Ez az oka, hogy szívesen megyek "Balatont-nézni" késő ősszel vagy akár télen. Ezekben az évszakokban ráadásul olyan képet mutat magáról a nagy tó, melyet nem látunk unos-untalan a képernyőnkön.
Január 21.-én - a fentiek szellemében (no meg némi unaloműzés gyanánt) - el is indultunk egy rövid, egynapos kirándulásnak. Az volt a terv, hogy meglátogatunk három Balaton-parti települést. Pontosabban olyan városkák strandjait, melyeket korábbról már jól ismerünk. A strandok ilyenkor nyitva vannak, akadálytalanul sétálhatunk a vízparton, mólókon.
Első helyszín Fonyód volt. Itt két éve töltöttünk néhány napot a Wellnes-med Hotel Balaton nevű szállodában. Idén is kaptunk egy kedves invitáló e-mailt tőlük, de a jelenlegi helyzetre tekintettel kihagytuk ezt a lehetőséget. De mert a strand, és a móló tetszett, meg a látvány, ami innen nyílt a szemközti partra, egy rövid séta erejéig visszatértünk.
Nem mondom, hogy nagyon kellemes volt az időjárás. Mindenesetre sokkal elviselhetőbb volt, mint a két évvel korábbi, szinte viharos időszakban.
Itt jegyzem meg, hogy a strand "Emberpár" c. szobráról korábban is készítettem képet. Persze első- és hátsó nézetből is. A mostanihoz hasonló képet akkor feltöltöttem a közösségi oldalra. Csak a hátsó nézetet... az elülső nézet képét velem született szemérmes természetemnél fogva nem mertem 😇. Jött is a reklamáció, miért nem láthatja a férfitársadalom, "mi a lényeg a nőben". Most sem mutatom meg - aki látni akarja, utazzon Fonyódra!
Ja igen... és a kacsa-pár! Na, ezek olyat alakítottak a jéghideg vízben, hogy csak na! Irultam-pirultam... még jó, hogy nem látott senki! A kép arról szól, amint a papakacsa önmagával rém elégedetten tudatja a világgal, mily nagyot cselekedett! 😍
Második megállónk Keszthely volt. Itt is a strand. Írás közben feltámadt bennem a lelkiismeret, és természetes szemérmességemet leküzdve mégis megmutatom a keszthelyi strand aktszobrát elülről is... férfiolvasóim reklamációit elkerülendő... 😉.
Ismerjétek el, nem egy utolsó látvány! Na nem a szobor, hanem ott hátrébb a szigetfürdő látványa. Kellemes hely lehet nyáron; egyszer talán még én is kipróbálom.
Bár a nap kissé már előre haladt, végigsétáltam a mólón is. Semmi extra, de nem is számítottam szenzációra. Visszafelé jövet a móló melletti sövényen egy nagy csapat verebet pillantottam meg. Jól elültek, hagyták fényképezni magukat.
A harmadik meglátogatott strand Vonyarcvashegy lidója. Itt jártam nyáron is, télen is; mondhatom, kellemes hely. A jelenlegi látvány azonban nagyon lehangoló volt... épp csak pár perc, és jöttünk is elfele.
A stranddal szemben lévő Hotel Lidó előtt megálltunk egy fotó erejéig. Ebben a hotelben vettünk részt - nejemmel együtt - két alkalommal is egy disznóvágással egybekötött hétvégén, a Vándorbot szervezésében. Azokban az években pezsgő élet folyt itt, ma pedig lehangolóan elhagyatottnak tűnt. Lehet, csak a Covid miatt bezárás miatt.
A nap jócskán előrehaladott már, jelentkeztek a sárga-piros színek a látóhatár alján. Tudtam, nehéz utam lesz hazafelé, hisz az este pillanatok alatt itt lesz már. A "szabályok szigorú betartásával" természetesen, innen már "húztam a csíkot" hazafelé. Aki járt már arra, az tudja, hogy Pápa és Győr között útszakasz még nappal is veszélyes, sötétben pedig egyenesen rémálom! Mint mondtam siettem, de erre a szakaszra már teljes sötétedés után értem el. Jöttek velem szemben hatalmas kamionok, autóbuszok úgy kivilágítva - engem szemből jövet elvakítva - hogy a saját sávomban maradás pattanásig feszült figyelem mellett is igencsak nehéz volt. Anyámtól - apámtól örökölt strapabíró génjeim azonban átsegítettek a nehézségeken... 👪.
Hááát, annyi volt - egy hosszú nap néhány képbe, pár sorba belesűrítve. legyen szép napotok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése