Pozsonyi emlékidéző

"Pozsony (szlovákul: Bratislava (1919-ig Prešporok), németül: Pressburg (régiesen Preßburg), latinul: Posonium), a Szlovák Köztársaság fővárosa, egyben legnagyobb városa. Pozsony az ország délnyugati részén helyezkedik el a Duna mindkét és a Morva folyó bal partját elfoglalva, Ausztria és Magyarország közvetlen közelében. A város Európa egyik legkisebb fővárosa.

Pozsony első írásos említése 907-ből való, ugyanezen évben zajlott a város környékén a magyar honfoglalást lezáró pozsonyi csata is. Ez volt a Magyar Királyság fővárosa 1536 és 1783 között, a pozsonyi Szent Márton-dómban összesen tizenegy magyar uralkodót és nyolc magyar királynét koronáztak meg, valamint itt tartották a legtöbb magyar országgyűlést a 17. századtól a reformkorig." - Wikipédia

Nagy kirándulásokat nem tettünk a városban, de egynapos kiruccanást többször is. Azon kívül sokszor átutaztam busszal a külvárosban, amikor más célpontok felé vitt az utam.

 Fotó kevés kirándulásról maradt. Legkorábbi képeim 2007-ben készültek, amikor egyik vagongyári (RÁBA) szakszervezettel jártam itt (és nejem) társasúton. Ebből az időből származik a fentebb látható kép. A fotó a híres pozsonyi vár meglátogatása alkalmával készült, a mellvéd mellett állva. Ekkor még első digitális fényképezőgépemet használtam (Olympus C725-UZ).

 

 A fenti képem a Koronázó templomot ábrázolja, a várból nézve. A bevezető Wikipédia idézetben olvasható róla néhány mondat.

Nem szándékozom hosszú mesét mondani erről az rövid napról. Inkább azt említem, hogy korábban, még a szocialista időkben, amikor útlevél kellett a határátlépéshez, szinte divat volt átjárni egy nagy pozsonyi áruházba vásárolni. Jellemzően műszaki cikkeket, cipőket, esetleg ruhaneműt. Az akkori Csehszlovákia ugyanis a szocialista tömb talán második leggazdagabb országa volt.

Sokkal emlékezetesebb az az út, amit 2012-ben tettem Tamás nászurammal. Miután Bécset megjártuk kerékpárral, nem maradhatott ki, hogy Pozsonyban is kerekezzünk egyet. Nem is maradt ki!

 Tamás kocsijának tetejére pakolt biciklikkel indultunk útnak. 2012-ben. Szlovákia már önállósodott, a korábbiakhoz képest is sokat fejlődött. A rengeteg autó miatt irgalmatlan nehéz volt parkolóhelyet találni. Amikor megvolt, leszereltük a kerékpárokat, és a belváros felfedezésére indultunk. Tamás – akárcsak Bécsben – rendkívül rutinosan diktálta a tempót, és választott bejárandó utcákat. Én azt se tudtam, merre járunk; azt kellett csak figyelnem, hogy követni tudjam Tamást.

 Ezen a képen éppen egymást fotózzuk egy használaton kívüli vasúti híd gyalogjáróján.

 „Ma Pozsony jelenti a szlovák politikai élet, valamint az ország kultúrájának és gazdaságának központját. A pozsonyi Grassalkovich-kastélyban székel a mindenkori szlovák elnök (jelenleg Zuzana Čaputová elnökasszony), valamint a város ad otthont a parlamentnek és a szlovák kormánynak is. 2017-ben Pozsony volt az Európai Unió harmadik leggazdagabb régiója a bruttó hazai termék (PPP) alapján Luxembourg és Hamburg után.” -újabb idézet a Wikipédiából.

Ezt a kastélyt már ismertem korábbi kirándulásaim idejéből.

Nagyon szép idő volt. Sok időt töltöttünk a Duna partján. Kicsit irigyeltük is az ott napozó gondtalan fiatalokat – de hát mi nem napozni jöttünk, hanem a várossal ismerkedni. Lassan gurultunk a parti sétányon, amikor egy rendőr megállított minket. Azonnal megértette, hogy nem helyiek vagyunk, ezért csak jóindulatúan figyelmeztetett, hogy a fentebb lévő utcán szabad csak biciklizni. Még meg se büntetett! :D

 Már közeledett az idő, hogy eszünkbe jusson – haza kellene menni. Tamás azt mondta, addig nem, amíg meg nem nézzük a Pozsonyi – most már – Szlovák Nemzeti Színházat. (A kép előterében Tamás a biciklijével).

 Azt gondolom, ennyi elég is emlékidézőnek. Viszont aktuális lehet egy újabb belvárosi séta… talán a pandémia után.

Három az egyben

 Kedvelem a Balatont minden évszakban. Természetesen leginkább nyáron. Ennek ellenére ebben az évszakban ritkán látogatom... nem igazán érzem jól magam a strandok tömegében. Zsúfoltság, zaj... nem igazán vágyom erre. Beszélhetnék még a - számomra - nehézkes közlekedésről, sok gépkocsivezető türelmetlenkedéséről. Ez az oka, hogy szívesen megyek "Balatont-nézni" késő ősszel vagy akár télen. Ezekben az évszakokban ráadásul olyan képet mutat magáról a nagy tó, melyet nem látunk unos-untalan a képernyőnkön.

Január 21.-én - a fentiek szellemében (no meg némi unaloműzés gyanánt) - el is indultunk egy rövid, egynapos kirándulásnak. Az volt a terv, hogy meglátogatunk három Balaton-parti települést. Pontosabban olyan városkák strandjait, melyeket korábbról már jól ismerünk. A strandok ilyenkor nyitva vannak, akadálytalanul sétálhatunk a vízparton, mólókon. 

Első helyszín Fonyód volt. Itt két éve töltöttünk néhány napot a Wellnes-med Hotel Balaton nevű szállodában. Idén is kaptunk egy kedves invitáló e-mailt tőlük, de a jelenlegi helyzetre tekintettel kihagytuk ezt a lehetőséget. De mert a strand, és a móló tetszett, meg a látvány, ami innen nyílt a szemközti partra, egy rövid séta erejéig visszatértünk.

Nem mondom, hogy nagyon kellemes volt az időjárás. Mindenesetre sokkal elviselhetőbb volt, mint a két évvel korábbi, szinte viharos időszakban.

Itt jegyzem meg, hogy a strand "Emberpár" c. szobráról korábban is készítettem képet. Persze első- és hátsó nézetből is. A mostanihoz hasonló képet akkor feltöltöttem a közösségi oldalra. Csak a hátsó nézetet... az elülső nézet képét velem született szemérmes természetemnél fogva nem mertem 😇. Jött is a reklamáció, miért nem láthatja a férfitársadalom, "mi a lényeg a nőben". Most sem mutatom meg - aki látni akarja, utazzon Fonyódra!

Ja igen... és a kacsa-pár! Na, ezek olyat alakítottak a jéghideg vízben, hogy csak na! Irultam-pirultam... még jó, hogy nem látott senki! A kép arról szól, amint a papakacsa önmagával rém elégedetten tudatja a világgal, mily nagyot cselekedett! 😍

Második megállónk Keszthely volt. Itt is a strand. Írás közben feltámadt bennem a lelkiismeret, és természetes szemérmességemet leküzdve mégis megmutatom a keszthelyi strand aktszobrát elülről is... férfiolvasóim reklamációit elkerülendő... 😉. 

Ismerjétek el, nem egy utolsó látvány! Na nem a szobor, hanem ott hátrébb a szigetfürdő látványa. Kellemes hely lehet nyáron; egyszer talán még én is kipróbálom.

Bár a nap kissé már előre haladt, végigsétáltam a mólón is. Semmi extra, de nem is számítottam szenzációra. Visszafelé jövet a móló melletti sövényen egy nagy csapat verebet pillantottam meg. Jól elültek, hagyták fényképezni magukat.

A harmadik meglátogatott strand Vonyarcvashegy lidója. Itt jártam nyáron is, télen is; mondhatom, kellemes hely. A jelenlegi látvány azonban nagyon lehangoló volt... épp csak pár perc, és jöttünk is elfele. 

A stranddal szemben lévő Hotel Lidó előtt megálltunk egy fotó erejéig. Ebben a hotelben vettünk részt - nejemmel együtt - két alkalommal is egy disznóvágással egybekötött hétvégén, a Vándorbot szervezésében. Azokban az években pezsgő élet folyt itt, ma pedig lehangolóan elhagyatottnak tűnt. Lehet, csak a Covid miatt bezárás miatt.

A nap jócskán előrehaladott már, jelentkeztek a sárga-piros színek a látóhatár alján. Tudtam, nehéz utam lesz hazafelé, hisz az este pillanatok alatt itt lesz már. A "szabályok szigorú betartásával" természetesen, innen már "húztam a csíkot" hazafelé. Aki járt már arra, az tudja, hogy Pápa és Győr között útszakasz még nappal is veszélyes, sötétben pedig egyenesen rémálom! Mint mondtam siettem, de erre a szakaszra már teljes sötétedés után értem el. Jöttek velem szemben hatalmas kamionok, autóbuszok úgy kivilágítva - engem szemből jövet elvakítva - hogy a saját sávomban maradás pattanásig feszült figyelem mellett is igencsak nehéz volt. Anyámtól - apámtól örökölt strapabíró génjeim azonban átsegítettek a nehézségeken... 👪. 

Hááát, annyi volt - egy hosszú nap néhány képbe, pár sorba belesűrítve. legyen szép napotok!

Csak férfiaknak

 Nem mondhatom, hogy túl vidáman telnek a napjaim mostanában. Covid, hideg, felhők... csupa olyan dolog, ami nyomasztólag hat a hangulatomra. Hallgatom az időjárás-jelentéseket, kedvező híreket várok. Olyan híreket, hogy újra hódolhassak kirándulós és fotós szenvedélyemnek, kielégíthessem mozgásigényemet. Közben azért az internetet is böngészem, hogy izgalmas helyszíneket találjak mások tapasztalatai alapján - ha mégis jól alakul a meteorológia, hová induljak. Így akadtam Magyargencs falu nevére, ahol egy turista beszámolója szerint kastély, a kastélykertben pedig haditechnikai bemutató park található.

Obsitos tartalékos-tiszt és gépész üzemmérnök lényem (lelkivilágom) rögtön pezsdült - ez az, azt meg kell keresni, meg kell nézni! A tegnapi időjárás-jelentés nem ígért ugyan csodaszép időjárást, de olyat se, hogy ma ne mertem volna kocsiba ülni. Ráadásul nem is kellett egyedül utazni, mert feleségem egy hatékony fogyókúra eredményeképpen visszanyerte kirándulós jókedvét, és szívesen csatlakozik hozzám, ha csak nem hegyi túrákra indulok. 

Kissé kacskaringós, "romantikus" autózás után megérkeztünk a helyszínre. Szerencsém is volt abban az értelemben, hogy a kastélykertet tárva-nyitva találtam. A bejáratnál tábla hirdette, hogy a haditechnikai park hétköznapokon mettől-meddig látogatható. Az ugyanis kissé aggasztott korábban, hogy nyitvatartási tájékoztatót sehol nem találtam az interneten, pedig néhány poszt foglalkozik a témával. 

Legelőbb a kiállított MIG-21 típusú vadászrepülőt vettem szemügyre. Természetesen nem üzemkész állapotban látható, de így, "ártalmatlanítva" is érdekes látványt nyújtott.

MIG-21

A képminőség magyarázata-képpen azért el kell mondanom, hogy február eleje lévén napsütés éppen nem volt, homogén szürke ég alatt készültek a képek. Turista-emlékfotó, annak megfelel.

MIG-21 - más nézet

Újabb kép, ugyanarról a gépről. Régóta érdekelne, mi az a csoda ott a gép elején, ami messzire előre nyúlik... itt is látható, de okosabb nem lettem.

T-55A típusú harckocsi (tank). Na, erről tudnék mesélni, mert két évnyi sorkatonai (tartalékos tiszti) szolgálatomat hasonló gépek környezetében töltöttem. Még vezetési jogosítványom is van! 😀 Ez azonban már átalakított típus, mert amint láttam, a lövegtoronyra egy csomó valami föl van hegesztve, ami az én időmben még nem volt.

Láthatunk több, különböző rendeltetésű páncélos eszközt is. Csörlős harckocsit, darus harckocsit, darus mentő harcjárművet... ezek nyilvánvalóan a megsérült, vagy meghibásodott eszközök menekítésére vannak kialakítva.

A képet úgy komponáltam, hogy több kiállított ágyú, és a kastély (Széll kastély) is képre kerüljön. Készítettem természetesen részlet-fotókat is, de nem szándékozom leltár összesítést készíteni a kiállításról.

A fentiek mellett azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni néhány eszközt. Ezek némelyike még ránézésre is félelmet kelthet az emberben, nemhogy harchelyzetben a csövük elé kerülni! Ezek már 120-150 mm űrtartalmú tarackok... 

Önjáró tarack, 152,4 mm űrméretű ágyú... igazi vasszörnyeteg, puszta megjelenése is félelmet kelthet harchelyzetben. A jósors óvjon mindannyiunkat attól, hogy át kellejen élnünk hasonló eszközök éles bevetését!

A bemutatott képek csak kis része annak, amely eszközök a helyszínen megtekinthetők. Egy ismertető táblán tanulmányozhatjuk a kiállított eszközök pontos megnevezését, és rövid ismertetését. Ha nem tévedek 20 db. haditechnikai tárgy van kiállítva.

Köszönöm, ha velem tartottatok...