Nagyvárad... Ady Endre "Körösparti Párizsa" Első, mindössze egy napos látogatásom 1970 januárjának valamelyik első napjára esett. Épp nászutunk napjait töltöttük Hajdúszoboszlón, amikor az üdülőből kirándulást szerveztek Nagyváradra. Természetesen elmentünk feleségemmel együtt. Fiatalok voltunk, nem is volt túl könnyű akkortájt külföldre jutni... ha nem tévedek, nekünk ez volt az első eset. Nem véletlen tehát, hogy emlékezetes kirándulás maradt. Nem csak azért, mert első utunk volt; volt más oka is. A rövid kis időbe csak annyi fért bele, hogy meglátogattuk a Szent László székesegyházat, az Ady-múzeumot, egy kocsmát (azt nem tudom, miért), és maradt némi kis szabad időnk sétára. Bár volt fényképezőgépem, de kép nem nem maradt meg erről az útról, sajnos.
Zord idők voltak akkor, de nem meteorológiai értelemben. Teljes volt a proletárdiktatúra, és a kölcsönös bizalmatlanság mindkét állam részéről a másikkal szemben. De a szocialista tábor összetartozását azért demonstrálni kellett valahogy, ezért a szervezett társasutazásokat viszonylag könnyen meg lehetett oldani.
Még ma is él bennem a templomban tett látogatásunk egy epizódja. Azt láttuk, hogy az egyik oltáron a tabernákulum ajtaja lila színű textillel be van borítva. Kérdeztük a templom alkalmazottjától, aki idegenvezetőnk volt akkor, miért van ott az a takaró. Azt válaszolta: azért, mert Magyarország címere van az ajtón. Miért baj az, hisz egy magyar király templomában vagyunk! Erre a kísérőnk szeme könnybe lábadt, és csak annyit suttogott: "Uraim, most Romániában vagyunk".
Nagy volt az örömem, amikor az Abdai Vándorbot Egyesület Észak-Erdélyi körútjáról tudomást szereztem. Szerepelt benne Nagyvárad egy rövid városnézéssel, és több más programpont mellett Kolozsvár és Torda is. A két utóbbiról majd máskor.... hamarosan!
Ha Nagyvárad, akkor a Szent László székesegyház nem maradhat ki. Régi élményemre emlékezve különös hangsúllyal készültem a templomban tett látogatásra. Szerencsénkre, Magyarország és Románia között most jó kapcsolat van, együtt vagyunk az EU tagjai, és semmi sem korlátozza a két nép közötti kapcsolat-tartást.
 |
| Nagyvárad, Szent László székesegyház (erős, szúró nappali fényben) |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nagyváradi programunk első pontja volt a templom meglátogatása. Természetesen jött velünk idegenvezető, aki részletesen bemutatta a templomot, és elmesélte annak történetét.
 |
| Szent László székesegyház |
Nem vagyok képzett fotós, felszerelésem is csak belépő-szintű. Képeim ennél fogva - hogy is mondjam - olyanok, amilyenek... és hát a turista-látogatás körülményei is erősen korlátozták a fotózást.
 |
| Szent László székesegyház |
A templom gyönyörű... bármerre néztem, csak szépséget láttam! Elképzeltem, amint az üres templomban vagyok, és kedvem szerint gyönyörködhetek a csodás képekben, freskókban. Ábrándozásra azonban nem jutott sok idő, mert sok képet szerettem volna készíteni, amíg erre lehetőségem van.
 |
| Szent László székesegyház |
 |
| Szent László székesegyház |
És íme: a Szent László oltár, a tabernákulum ajtaján az a címer, amit egykor letakarva találtam. Ma semmi nem takarja, szabadon megcsodálható. Az idegenvezetőnknek elmeséltem a fentebb leírtakat... Ő azt mondta, lila színű takaróra nem emlékszik; amikor Ő a templom alkalmazásába került, akkor arany színű lepel takarta el a címert. A lényeg az, hogy ma már sem lila, sem arany színű lepel nincs a címer fölött, és ez nagyon jól van így...
 |
| Szent László székesegyház - Váradi herma |
Mivel a templomban velünk együtt más turista csoport is tartózkodott, kicsit várni kellett ugyan, de felmehettünk a kincstárba is. A kincstárban egy nagyon jó humorú idegenvezetőt kaptunk... nem papnak, csak sírásónak mondta magát, de szakszerű, mégis tréfákkal fűszerezett vezetést kaptunk tőle.
Az viszont egészen komoly dolog, hogy Győr és Nagyvárad között van egy egészen különleges kapcsolat. Csak igen röviden: még a középkorban egy nagyváradi püspök - némi kerülővel - Győrbe hozta Szent László koponyacsontját tartalmazó ereklyetartót, az úgynevezett Szt. László Hermát. Ami aztán - a két püspökség közötti hosszas egyezkedés mellett - Győrben is maradt. A nagyváradiak azonban nem könnyen nyugodtak bele, ezért készíttettek maguknak egy másik ereklyetartót... picit nagyobbat, picit díszesebbet, mint a győri herma. A győri püspökség viszont a koponyacsont egy darabkáját egy nagyon szép kis szelencébe téve elküldte Nagyváradra. Így már szent lett a béke, hisz mindkét városban őrizhetik a szent király emlékét, ereklye formájában is.
 |
| Szent László székesegyház |
A Győrből küldött szelence, benne a szent király egy darabka koponyacsontjával.
A templomi élmények után városnézésre indultunk. Nem győzök mindig arról beszélni, hogy a turista ideje mindig kevés... de hát azt az időt kell kihasználni, ami van.
 |
| Nagyvárad - Fekete Sas palota |
Rövid kis buszozás után egy nagyon szép tér mellett szálltunk ki a járműből. Rövid körbecsodálkozás a téren... zeneszót hallottunk, és menetelő néptáncosokat láttunk.
 |
| Nagyvárad |
Hamar kiderült, hogy a következő napokban néptáncosok találkozója lesz a városban, és ők most éppen ennek a programnak csinálnak egy kis reklámot.
 |
| Nagyvárad |
 |
| Nagyvárad - Holdas Templom |
Nagyvárad nem csak a római katolikus templomairól nevezetes, hanem gyönyörű ortodox templomai is vannak. Ezek közül a
Szűz Mária Mennybemenetelének szentelt ortodox katolikus templomot, az úgynevezett Holdas templomot néztük meg. (1784-1790 között épült).
 |
| Nagyvárad - Holdas Templom |
Lenyűgözően szép, nincsenek rá szavaim, hogy leírjam...
 |
| Nagyvárad - Holdas Templom |
Még pár perc séta a téren, majd a színház felé indultunk. Titokban reméltünk, hogy az épület belsejét is megnézhetjük... de egyrészt nem volt nyitva, másrészt idő sem lett volna rá. Ezért aztán csak kívülről készülhetett néhány kép, meghallgattuk az utazásszervezőnk tájékoztatását, és buszba ültünk. Új célpont a Királyhágó, az út melletti pihenőhely, Ezt követően pedig Magyarlóna, ahol a szállásunk volt egy nagyon kellemes panzióban.
De előbb még néhány kép Nagyváradról...
 |
| Nagyvárad |
A Fekete Sas Palota üzletsora
 |
| Vitéz Mihály |
II. Mihály, ismert nevén
Vitéz Mihály (
románul:
Mihai Viteazul), (
Drăgoești,
1558[2] –
Aranyosgyéres,
1601.
augusztus 9.), Mehedinți
bánja, fejedelmi asztalnok és
Craiova bánja.
1593-tól
Havasalföld,
1599-től
Erdély és
1600-ban
Moldva fejedelme. Még ugyanebben az évben elveszítetette mindhárom állam feletti fennhatóságát.
Románia első egyesítőjének tartják a román nemzeti történetírásban. (Wikipédia)
Vitéz Mihály - a magyarsággal nem mindig volt jó viszonyban, Romániában viszont nemzeti hős.
 |
| Állami Színház Nagyváradon |
 |
| Állami Színház Nagyváradon |
 |
| Ady emlékhely, szerelmeinek helyszíne |
 |
| Balra a Városháza, középen a Sebes-Körös folyó |
 |
| Nagyváradon |
Végezetül családom tagjai... feleségem és elsőszülött lányom.
Köszönöm, ha képeimet megnéztétek, beszámolómat elolvastátok. Legyen szép napotok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése