Jeges wellness a Gajában

Sok posztot közöltem az évek során a Bakony szurdokaiban tett kirándulásaimról. Ezek a túrák mind érdekesek voltak a maguk nemében. De akartam valami szokatlant is, valamit, ami nálam különlegességnek számít! Régóta tervezgetem, mi legyen az, hová menjek valamiért, ahol még úgy sosem jártam! Aztán arra jutottam, hogy téli, havas-jeges képeket kellene készítenem a Cuha-völgyről. Már magam elé képzeltem a kis zubogókat... havas környezet, finom kis jégcsipkék között szalad a patak... Ez az, ez kell nekem!

Vártam a megfelelő alkalmat. Legtöbbször a hó hiánya miatt halasztottam az utat, aztán nagy volt a hideg.... lusta is voltam időnként... közben meg új ötletem támadt! A havas Bakony meg jégcsipke meg miegymás az jó, de mindez a Gaja-szurdokban az igazi! A Római-fürdő! Az kell nekem!

Figyeltem az időjárás-jelentéseket. Úgy ítéltem, január vége felé a hideg napok után sok jég van, Győr környékéről ítélve az utak is jól járhatók, mindezek tetejére a műszaki felügyelet közlekedésre alkalmasnak ítélte öreg autómat - akkor hát ma, szombaton, január 21.-én célba vettem Bakonynánát!

Vittem magammal tükrös gépet teleobjektívvel, egy MILC-et a nagylátószögű fotókhoz, fotóállványt - mivel anélkül a "magamfajta" komoly fotós tapodtat se tesz - ja, meg fél literes palack ásványvizet. Az is kell az ilyen útra... Beöltöztem jó melegen - gumicsizma, sapka-sál, ahogy illik, bélelt terepnadrág, vastag dzseki. A gumicsizma persze pótcipőként szerepelt, abban autót vezetni nem lehet. Viszont nem ázik át a hóban!

Út közben már tapasztaltam, hogy a száraz út csak a Győr környékiek kiváltsága. A Bakony falvaiban már sok helyen erősen jégbordásak, helyenként havasak az utak. Ráadásul a hóréteg egyre vastagabbnak bizonyult, ahogy beljebb értem, közeledve a megcélzott nánai parkoló felé.

A fotós énem örült ennek, az autós felem már kevésbé.

A parkolóban egyedül voltam, senki nem érkezett előttem. Mire a félcipőmet a gumicsizmára cseréltem, addigra viszont jött egy másik úriember... méretes fotós zsákot vett a hátára, és igen hamar el is indult a Gaja melletti ösvényen.

Én kissé komótosabban (nehogy azt mondja valaki, hogy öregesebben!) ugyancsak útra keltem. Előbb a MILC-et helyeztem üzemkész állapotba, mert a telével csak makrókat szándékoztam fényképezni.

Bakony, Gaja-szurdok. Turistaút

A turistaút nyáron kényelmesen járható. Azt viszont hamar megtapasztaltam, hogy havas állapotban már közel se annyira! Az első szakasz széles, jól ki van járva, itt nem volt semmi gond. Később azonban már nagyon óvatosnak kellett lenni.

Bakony, Gaja-szurdok. Turistaút

Ez még a könnyebb szakasz. A gondolat azonban itt már megfogalmazódott a fejemben, hogy az a turista teszi jól, aki szöges bakancsban vág neki az útnak! 

Bakony, Gaja-szurdok. Turistaút

Ez az a Laokoón-csoportra emlékeztető gubancos gyökérzet, amely minden erre járó turista legalább tíz fotóján szerepel. Sokszor láttam már, de télen még nem. Hát így néz ki, oldalnézetben.

Bakony, Gaja-szurdok. Turistaút

A facsoport után hátam mögött hagyott útszakaszról nincs mi jót mondhatnék. nagyon - szinte csak lábnyomnyira - elkeskenyedik helyenként, ferdére is van taposva, a jeges hó borzasztóan csúszik. Úgy láttam, itt már jártak előttem, mert a legrosszabb szakaszokon valaki egy bottal száraz avart kapart a csúszós szakaszokra. Ennek köszönhetően végig lehetett botorkáni az ösvényen.

A cél közelében a patak kiszélesedik. Masszív, vastag jég fedi a vizet, a jeget pedig hóréteg. Ekkor már aggódtam, hogy találok-e olyan vízfolyást, melyet fotózni szeretnék. Jobb híján egyenlőre azt fényképeztem, amit láttam.

Bakony, Gaja-szurdok. Turistaút

Bakony, Gaja-szurdok. Turistaút

Ekkor láttam először a nap folyamán előttem érkező turistákat.

Bár a nap folyamatosan sütött, fényképezőgépemen a "napfény" fehéregyensúly volt beállítva, mégsem voltam elégedett az elkészült képekkel. Itt átállítottam a fehéregyensúlyt "árnyék"-ra... talán egy fél fokkal jobbak lettek a képek színei.

Bakony, Gaja-szurdok. Turistaút

Bánatomra a remélt jégcsipkéknek nyomát sem láttam. Annál inkább voltak drasztikus jégtömbök, a korábbi fagyok eredményeképpen. Azokon meg hóréteg... szinte semmi, ami egy fotós képzeletét megfoghatná.

Bakony, Gaja-szurdok. Turistaút

Ahol mégis volt kicsi rálátás a vízfolyásra, az több réteg jég mélységében volt. Úgy tűnik, folyamatosan csökkent a vízszint, és időnként a nagy hideg több rétegben hozott létre jeget. Mint ha most is éppen egy új jégréteg készülődne...

 

Bakony, Gaja-szurdok. Turistaút

Ezek a képek már a Római-fürdő zuhatagnál készültek. Az előttem haladó társaság már itt trécselt, csinálták a szelfiket a kőtömbökkel a háttérben. Én csak a kis gépemmel foglalkoztam. Az volt a tervem, hogy ha magamra maradok, akkor kezdek a tükrössel, állványról fotózni. A felszerelésemet egy kőtömbre pakoltam, a megfelelő alkalomra várva.

A turistatársak elmentek. Mivel ők gond nélkül sétálgattak a jégen, gondoltam, engem is megbír.... készíteni akartam egy olyan felvételt, amin talán látszik, hogy zubog le a víz a magasból.

Bakony, Gaja-szurdok. Turistaút

Ehhez oda kellett (volna) mennem a két szikla közé, ahol nyáron indul a vízesés. Aztán megtapasztaltam, hogy a jég csak addig elég vastag, amíg a víz folyása viszonylag lassú. Ahol az útja elkeskenyedik, a mozgás felgyorsul, vékonyabb a jégpáncél. egyszerre csak azt vettem észre, hogy majdnem derékig a jeges vízben vagyok!

Ne kérdezzétek, hogyan pattantam ki onnan fél másodperc alatt! :-)

De egyszer csak kint voltam, mielőtt bajom lett volna. Még arra is volt gondom, hogy a kezemben lévő gépből azonnal kivegyem az akkumulátort, mer a gép alja is kapott némi vizet.

Még lefotóztam a lyukat, ahol akaratom ellenére jeges fürdőt vettem, aztán befejezettnek tekintettem az aznapi fotózást. Dzsekim zsebeiből kiszórtam a jeget, cuccaimat összeszedtem, és tempós gyaloglással megindultam vissza a kocsihoz. Arra számítottam, ha kimelegszem, nem hűl át a szervezetem (igaz, csak deréktól lefelé). 

Bakony, Gaja-szurdok. Turistaút

Ezen a képen megmutatom, hogyan néz ki nyáron az a hely, ahol a baleset ért.

Nem ragozom tovább a sztorit: hazaértem, félig már megszáradva (kb. egy órás az autóút). Itthon azonnal a fürdőkádba ültem, jó meleg vízbe... még az ebédemet is ott fogyasztottam el.

Háááát, ennyi volt a mai kalandom

Legyen szép napotok!