Bakancslistám legkiemeltebb tétele, az Írottkő csúcs meglátogatása néhány napja megtörtént. Persze, nem rohantam azonnal haza, hanem szép lassan ereszkedtem lefelé a szerpentinen a hegyről. A tájra figyelni csak tört-pillanataim voltak, hisz menet közben a szerpentin nem hagyott lehetőséget az elmélázásra. Szembejövő forgalom is volt akkor már rendesen, mondhatni centizni kellett, hogy két autó elférjen egymás mellett.
Hosszabb időre a Szent Vid kápolnához vezető út csatlakozásánál álltam meg. Ez kedvelt kiránduló hely, ennek megfelelően elegendő parkolóhely is rendelkezésre áll. Maga a kápolna nem egy különlegesség, inkább csak a hely történelme érdemel figyelmet, és a kilátás, amely innen tárul a látogatók elé.
Utamat folytatva hamarosan a faluba értem, a szerpentin végén. Időztem itt is egy keveset. Először egy családi ház előtt álltam meg. Egy bácsika a kapuban sütötte a gesztenyét. Friss, meleg szelídgesztenye, ki tudna elmenni mellette megállás nélkül? Hát még amikor azt láttam, hogy gesztenyemasszával töltött, házilag sütött kifli (sütemény) is kapható egy kis kosárkából! Természetesen vettem egy jó adag gesztenyét, néhány süteményt. Ott helyben is kóstoltam, és haza is hoztam belőle.
Van a községben egy helytörténeti emlék is, amiből talán nem sok van az országba. Bár ahogy elnéztem, nem eredeti régiség, inkább csak egy valaha ott működő "fűrészmalom" újjáépítve. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a szabatos megnevezése az ilyen szerkezetnek, de nekem ez a szó jutott eszembe, amikor megláttam.
Múlt az idő, úgy éreztem, kell egy kis pihenés. Éhes is lettem... annak ellenére, hogy kirándulásaim során nagyon ritkán ebédelek, most mégis a falu határában lévő Novákfalva üdülőfaluhoz mentem. Ismertem már a helyet, a 2011-es üdülésünk során felejthetetlen kemencés sült csülköt ettünk itt a feleségemmel. De nem csak a főztjéről nevezetes ez a hely, hanem a helyszínről is! Egészen különleges, igen erősen népies, mondhatnám túlzottan népies megjelenéséről.
Szeretném egyértelműen hangsúlyozni, hogy nem a reklámozás a célom, semmi okom erre. De turistaként figyelek a különlegességekre, és a hely bemutatását csak élménybeszámolóm részének tekintem.
A kapun belül van bőséges parkoló, nem gond helyet találni a kocsinak. Amint kiszáll az ember az autóból, máris kapkodhatja a fejét, próbálja értelmezni, mit is lát. Igaz, vannak információk, de nekem valahogy nem volt kedvem ezek olvasgatásához.
Azt hiszem, a legtöbb objektum magyarázat nélkül is érthető.
Az üdülőfalu nagy területen fekszik, egy kis sétát kell tennie annak az étteremig, aki a bejárat mellett azonnal leparkol. Én tudatosan parkoltam ott, mert fotózni akartam az étteremig vezető út mentén.
A fenti képen a 64 vármegyét szimbolizáló faragott oszlopok egy része látható. Címerrel, nemzetiszín szalaggal, rövid ismertetővel, ahogy kell...
Egy ilyen oszlop felső részét közelebbről is lefotóztam.
Ha már falu, akkor vannak településrészek, azoknak pedig neve. Itt most épp Etelköz bejáratát láthatjuk.
Mint említettem, egy kis sétával juthatunk el a kaputól az étteremig. Út közben szép kilátás nyílik a Szent Vid csúcsra, ahol a hasonló nevű kápolna is látható.
Étterem, Székelyudvar, Kemencesor... nem kell idegenvezető, mindent meg lehet találni, ha keressük :-)
Az étterem tornáca, népies diszítésű bútorokkal berendezve. Nagyon szép látvány, és nyáron nyilván praktikus is egy kellemes étkezésre.
Nem tudom, mi a szakszerű kifejezés erre a helyre. Itt tartózkodik a személyzet, amikor éppen nem kiszolgálnak. Érdekessége, hogy a felső szintjén (a képen alig láthatóan) balra egy régi Junak (annak néztem) motorkerékpár, jobbra pedig egy Pannónia motorkerékpár volt elhelyezve. (Vakut nem használtam, a feltűnősködés elkerülése miatt).
Elmondhatom, hogy ismét finomat ebédeltem itt, meg voltam elégedve. A desszertként fogyasztott gesztenyepüré (sok tejszínhabbal) különösen emlékezetes számomra.
Legyen szép napotok :-)
Hosszabb időre a Szent Vid kápolnához vezető út csatlakozásánál álltam meg. Ez kedvelt kiránduló hely, ennek megfelelően elegendő parkolóhely is rendelkezésre áll. Maga a kápolna nem egy különlegesség, inkább csak a hely történelme érdemel figyelmet, és a kilátás, amely innen tárul a látogatók elé.
 |
| Szent Vid kápolnához vezető sétaút |
 | ||
| Szent Vid kápolna |
 |
| Turista út a kápolnához |
Van a községben egy helytörténeti emlék is, amiből talán nem sok van az országba. Bár ahogy elnéztem, nem eredeti régiség, inkább csak egy valaha ott működő "fűrészmalom" újjáépítve. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a szabatos megnevezése az ilyen szerkezetnek, de nekem ez a szó jutott eszembe, amikor megláttam.
 | ||
| Vízikerék meghajtású fűrészmalom |
 |
| Fűrészmalom |
 |
| Fűrészmalom vízikereke és erőátviteli fogaskerék-rendszere |
 |
| Művésztelep, alkotó tábor Velemben |
Múlt az idő, úgy éreztem, kell egy kis pihenés. Éhes is lettem... annak ellenére, hogy kirándulásaim során nagyon ritkán ebédelek, most mégis a falu határában lévő Novákfalva üdülőfaluhoz mentem. Ismertem már a helyet, a 2011-es üdülésünk során felejthetetlen kemencés sült csülköt ettünk itt a feleségemmel. De nem csak a főztjéről nevezetes ez a hely, hanem a helyszínről is! Egészen különleges, igen erősen népies, mondhatnám túlzottan népies megjelenéséről.
Szeretném egyértelműen hangsúlyozni, hogy nem a reklámozás a célom, semmi okom erre. De turistaként figyelek a különlegességekre, és a hely bemutatását csak élménybeszámolóm részének tekintem.
 |
| Mi ez? Totemoszlop? |
 | |
| Hármashalom, kettőskereszt... |
 |
| Mint ha kopjafák lennének |
A fenti képen a 64 vármegyét szimbolizáló faragott oszlopok egy része látható. Címerrel, nemzetiszín szalaggal, rövid ismertetővel, ahogy kell...
 | |
| Kolozs vármegyére emlékezve |
 |
| Üdülőfalu |
 |
| Látkép |
 |
| Irányjelző táblák |
 |
| Tornác |
 |
| Bárpult, vagy valami hasonló... |
Elmondhatom, hogy ismét finomat ebédeltem itt, meg voltam elégedve. A desszertként fogyasztott gesztenyepüré (sok tejszínhabbal) különösen emlékezetes számomra.
Legyen szép napotok :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése