Műgörög műfalu

Van már vagy öt éve annak, hogy Balatonfüreden jártam. Nem töltöttem ott több időt, mint egyetlen nappalt; abból is leszámítva az oda- és visszautazás idejét. Röviden szólva: egy hosszú séta és fotózásnyi időt.

Akkor hallottam arról, hogy van itt, Balatonfüreden egy "görög falu" nevezetű szórakoztató negyed. Nem tagadom, nem hozott lázba. Időm sem lett volna megkeresni, és indíttatást sem éreztem arra, hogy egy bárban ücsörögjek akkor, amikor nyár van, ragyogóan süt a nap, és felülmúlhatatlanul szép látványt nyújt a Balaton. 

Aztán el is feledkeztem róla. A hírekben nem szerepelt, a Balatont ritkán látogatom... A múlt évben azonban fotós barátok utaztak oda. Sétáltak és fényképeztek a "faluban", és nagyon is lehangoló élménybeszámolókat hallottam tőlük.

Emiatt, vagy másért is, de feltámadt bennem a kíváncsiság a hely iránt. Annyira azért nem, hogy rohanjak romos, de egzotikus házacskákat fotózni. Csak éppen annyira, hogy felvettem Balatonfüredet is a képzeletbeli (csak gondolatban létező) "bakancslistámra".

Most, hogy vége a télnek, nyomul a tavasz, bennem is egyre nagyobb a mozgásigény. Voltam már néhány fotózáson az idén is, de folyton keresem az újabb lehetőségeket a mozgásra, kirándulásra, fotózásra. Nem ragozom a részleteket, hosszú lenne a lista, ha leírnám, mely helyek fordultak meg  a fejemben. Az elmúlt vasárnapra már fixnek látszott egy kirándulás a Dömör-kapuhoz, a Bükkös patak völgyébe, Szentendre közelébe. Régóta készültem ide... A meteorológia azonban nem ígért igazi jó időt, ezért ezt az utat hétfőre halasztottam. De a vasárnapot se akartam kihagyni, a bizonytalan időjárás ellenére sem. Addig-addig töprengtem, mi lenne egy okos gondolat, amikor beugrott: Balatonfüred! Hát akkor legyen a "görög falu"!

Nos - a lényeg, Balatonfüredre mentem. A keresett helyet hamar megtaláltam, és találtam egy tárva-nyitva álló kapubejáratot is. A magammal vitt pici SONY MILC-emet azonnal beüzemeltem, és megkezdtem a fotógyártást... 

Hungary - Balatonfüred  "Görög falu"

Megdöbbentem a látottakon. Tudtam, hogy a hely, mint szórakoztató negyed más nem üzemel, évek óta jórészt elhagyatott. Próbáltam elképzelni, hogy nézhettek ki ezek a kis házikók a fénykorukban, és mi lehetett a rendeltetésük. De őszintén megvallom, cserben hagyott a fantáziám.

Hungary - Balatonfüred  "Görög falu"

Kicsit beljebb haladva már szebb képet mutatott a látvány. Életnek nyoma sincs sehol, de egész utcákba rendeződött épületek mégis kedvezőbb képet mutattak, mint az első benyomás megérkezésemkor. Még jobban kezdett érdekelni, mit is látok tulajdonképpen? 

Hungary - Balatonfüred  "Görög falu"

Ami leginkább megdöbbentett, az az volt, hogy a falu egész területe részben szabályos járólapokkal, nagyobb részben azonban szabálytalan méretű kőlapokkal volt lerakva. Eltűnődtem azon, mennyi munka, energia és pénz van belefektetve csak az utcák burkolatába, és vajon mit remélt a befektető ettől?

Hungary - Balatonfüred  "Görög falu"

Az egész terület nagyjából központi tere. Szép lehetett egykor, de annál lehangolóbb a látványa most. Saját magamon is csodálkoztam egy parányit! Valami megfoghatatlan, kicsit romantikus, kicsit sajnálkozó érzetem támadt. Még a sétám kezdetén azt gondoltam, csak a legjellegzetesebb helyekről készítek képet. Nem azzal a szándékkal érkeztem, hogy dokumentáljam egy egykor szebb napokat látott nevezetesség pusztulását, mégis nehéz volt elmenni egy-egy épület mellett fotózás nélkül. Végül mégis lett egy rakás képem, melyekből csak keveset mutatok be itt a posztomban...

Hungary - Balatonfüred  "Görög falu"

Hungary - Balatonfüred  "Görög falu"

Szinte minden házikó mellett kis lépcső vezetett fel a tetőre. Megjegyzem, mindenhol vagy felirat, vagy kis torlasz jelezte, hogy a tetőteraszokra nem tanácsos - vagy inkább nem szabad - felmenni; de hát a fotós kíváncsiság, ugyebár? De úgy tűnt, ez a fajta kíváncsiság nem csak rajtam vett erőt, mert szinte mindegyik torlasz félre volt már tolva - nyilván az előttem itt járt látogatók által. Gondoltam, ha alattuk nem szakadt be a tetőzet, talán alattam se! Ezen aztán kicsit én is felbátorodtam, és pár percre felkukkantottam a "magasba"! :-)

Hungary - Balatonfüred  "Görög falu"

Némelyik házikó homlokzatán még látszanak az egykori reklámfeliratok nyomai. Többnyire német vagy angol nyelvet ismerők számára érthető nyelven.

Hungary - Balatonfüred  "Görög falu"

Az interneten (Wikipédia) viszonylag bőven lehet olvasni a "falu" fénykoráról, majd hányatott történetéről. Nem lenne értelme, hogy onnan idézzek szövegeket, hisz ott bárki érdeklődő megtalálja azokat. Különben is, hogy idézzem egykori tanáromat: "Ami már fel van találva, azt nem kell még egyszer feltalálni". Érthetjük úgy is, hogy ami már egyszer le van írva, azt nem kell még egyszer leírni, igaz?

Szép napot kívánok minden kedves poszt-olvasómnak!

Hunyor túra a Gaja-szurdokban

A múlt hét eléggé kiszámíthatatlan időjárása után a meteorológia kellemes kiránduló időt jósolt a hét szombatjára. Volt is "gondom", mivel töltsem a napot, hová menjek kirándulni. Mivel a szezon igazából csak most kezdődik, hosszú még a bakancslistám, volt miből válogatni... Szóba jött egy rövidebb, összetett túra, ami a Nyúl községi dombokon található leánykökörcsinek fotózásából, és Pannonhalma arborétumának meglátogatásából állt volna. Gondolkodtam a Dömörkapu és Bükkös patak, vagy éppen egy már kinézett Pilis hegyi körtúrán is. Ezek az utóbbi helyek azonban meglehetősen messze vannak,  meglévőnél kissé nagyobb elszántság kellett volna ahhoz, hogy ide egyedül elinduljak. Mert az fix dolognak látszott, egyedül fogom tölteni a hétvégét - legalábbis azt az időt, amit kirándulásokra, fotótúrára szánok.

Örömömre pénteken este üzenetet kaptam, hogy csatlakozhatok fotóbarátok csapatához, akik szombaton a Gaja-szurdokba készülnek. Kellemes társaság, örömmel vettem a meghívást. Aztán alaposabb megfontolás után mégis arra a döntésre jutottam, hogy szombaton inkább mégsem fotózok. Mondjuk úgy, hogy előtte, pénteken rengeteget gyalogoltam (és fotóztam) Budapesten, szombaton pihennem kell. Majd vasárnap...

De a meghívás el is döntötte a dilemmámat: a Bakonyba megyek. Végigjárom azt az (egyébként már ismerős) útvonalat, amit a barátokkal tettem volna meg szombaton.

Vasárnap reggel természetesen azonnal azt kémleltem az ablakon keresztül, milyen az idő odakinn. Olyan - lehet jó idő is, lehet rossz idő is - kinézete volt a dolognak. Pozitív szemléletű alak vagyok, meg optimista.... "úgy döntök, jó időnek kell lennie" - alapon beöltöztem szokásos terepruhámba, és elindulta Bodajk felé. A csapat ugyanis itt kezdte meg a túrát a Gaja mentén. Hát mentem én is arra...

A patak akkora volt, hogy ilyen nagynak én még nem láttam a Gaját! Szélesen és sebesen hömpölygött, néha szinte folyónak képzelte magát, mint aki (ami) nem ismeri saját határait... :-)

Gaja-szurdok

Csak egy kis pillanatkép, mekkora erő van egy kis vízfolyásban, esős időszakban. Szárazabb időben víz is alig van errefelé, mint általában a bakonyi patakokban.

Gaja-szurdok

Akkor tehát nézzük az ilyenkor már fellelhető vadvirágokat... azokért (a fotójukért egészen pontosan) mentem oda első sorban. A képen vadon, természetes élőhelyén megtalálható kisvirágú hunyor látható.
Tudom, illő lenne a virágok nevét latin nevükkel együtt írni... én azonban nem vagyok botanikus, nem is oktatási szándékkal írom a posztomat, hanem műkedvelő, fotózgató turistaként. A latin nevek mellesleg a Google segítségével gond nélkül megtalálhatóak. 

Gaja-szurdok

Egy másik hunyor-tő. Mosolyogni támad kedvem, ha visszagondolok, mennyi gondom volt a fényképezéssel. Két gép volt nálam: egy Olympus E-510 váz 70-300 mm gyújtótávú telével, és egy 14-52 mm gyújtótávú alapobjektívvel. A másik gép Nikon D3100 váz egy Nikkor 40 mm fix gyújtótávú mikro (makró) objektívvel. Cipeltem magammal háromlábú fotóállványt, és egy nagyméretű műanyag szemetes zsákot is - biztos ami biztos alapon. Természetesen minden eszköznek meg volt a maga fontos szerepe, tudatosan válogattam össze az eszközöket. Hosszasan taglalhatnám, mit miért, de most nem ez a cél.

Gaja-szurdok

Gaja-szurdok

Pettyegetett tüdőfű. Nem volt túl sok, de azért lehetett találni. Kellemes kis virág, különösen a kék színe miatt kedvelem. Szeretek minden virágot, ha kék színű... kedvenc színem. A szirmokon látható vízcseppek eredetiek, nem "műkönny"! Az épp csak érkezésem előtt elálló eső maradványai.

Gaja-szurdok

Gaja-szurdok

 Galambvirág. Kedves, apró, szép virág, nagyobb része éppen csak nyílni kezdett. Még sok a bimbós állapotú.

Gaja-szurdok

 Na még egy pettyegetett tüdőfű.

Gaja-szurdok

Hóvirág. Amerre jártam, kevés volt már belőle, lassan teljesen elvirágzik. A túrám "fordulópontjánál" azonban még nagy összefüggő virágmezőt láttam, de hóvirágot már nem akartam többet fényképezni. Megtettem máshol, sokkal korábban.

Gaja-szurdok

Nézzetek meg tőlem néhány képet a patakról is, hisz az sem mellékes szereplője volt a túrámnak. A közelmúlti esők kissé átformálták a medret, a látvány pedig egészen szokatlan volt nekem.

Gaja-szurdok

Néhány helyen sok fahulladékot hordott össze a víz, valóságos gátat épített belőle. Látványos mini-vízeséseket, zubogókat lehetett látni több helyen. Valóban nem mindennapi látványban volt részem ezen a tájon!

Gaja-szurdok

Gaja-szurdok

Ezen a ponton fordultam vissza, és sétáltam el a parkolóban hagyott kocsimhoz.
A híd az un. Ádám-Éva híd, két egymás mellett álló, óriási vén tölgyfa emlékére. A nagyobb fa neve volt Ádám-fa, a kisebbé Éva-fa. Az évszázadok során azonban sorsuk beteljesedett... A nagyobb, Ádám-fa úgy dőlt ki, hogy keresztbe esett a patak fölött. Nagyon sokáig ez a kidőlt fa szolgált hídként a patak két partja kötött. Én még néhány éve jártam rajta. Aztán egy nagy áradás erejét a korhadt fatörzs már nem bírta elviselni, és kettétört. A nagyobb megmaradt darabját mementóként a patak partjára fektették, helyére pedig új, erős hidat készítettek.

Ha Fehérvárcsurgó felől jövünk be a szurdokba, hamarosan megtaláljuk ezt a helyet. (Korábbi túráimon mindig innen indultam)

Gaja-szurdok

Gaja-szurdok

Odvas keltike. Összesen ezt a kettő (három?) kis virágot találtam. Biztosan volt több is, csak épp nem került a látóteremben. Ezeket is érdekes módon vettem észre :-)

Már az összes cuccomat beraktam a kocsim csomagtartójába, és éppen a ruházatom tucatnyi zsebét tapogattam végig, keresve, hová is tettem a kocsikulcsot a pakolás idejére. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem az összes kulcsomat mindig keresnem kell. Eközben vettem észre, hogy a kocsi mögött, a domboldalban van egy kis lilás folt. Közelebb mentem, megláttam... Azonnal visszamentem a kocsihoz, elővettem a Nikon makrót... ez lett belőle.

Szép napot kívánok minden látogatómnak!

Egy templom kincsei

Mint blogom olvasóinak nagyobb fele tudja, sokat utazgatok kis hazánk közelebbi, vagy távolabbi tájaira. Néha tudatosan kiválasztott célpont felé, néha csak beülök a kocsimba, és elindulok kifelé Győrből valamelyik főúton. Aztán megállok, ha valami felkelti a figyelmemet. Máskor az előre kiválasztott uticél bejárása után még ötletszerűen látogatok meg engem érdeklő dolgokat.
Nemrég, tőzikefotózás után is úgy gondoltam, fiatal még a nap. Elővettem az autós atlaszomat, belenéztem... azt láttam, a közelben két olyan templom is található, melyek az Árpád-házi királyok korából származik. OK, ez kell nekem, gondoltam... beütöttem a GPS-be az új célpontot, és már nyomtam is a gázpedált. Igaz, a térkép nem adott pontos címet, de nem okozott gondot - a templomtornyok mindig messziről látszanak!
Megérkeztem... az első torony, ami a látóterembe került, nem templom volt, csak egy harangláb szerű háborús emlékmű. A második torony evangélikus templom tornya volt. Ez sem baj, benézek, gondoltam... Nem sikerült, az ajtó zárva. Ugyanakkor felfigyelt rám egy hatalmas termetű német-juhász! Jobbnak láttam a kocsim belsejébe jutni, mire a "területvédő" eb kényszerít a templomkert elhagyására.

A kocsimból azonban már látszott a falu végén az újabb torony. Nem kellett nagy fantázia ahhoz, hogy felismerjem, oda érkeztem, ahová indultam.

Alig parkolta le a kocsit, és szedtem elő a fotós apparátomat, újabb "területvédők" kezdtek csoportba verődni. Ezek szerencsére nem harci kutyák volta, csak a szomszéd házakban lakó nénik-bácsik kezdték szemmel tartani az itt fontoskodó idegent.

Körbejártam a templomot, képeket készítettem... aztán a legbátrabb szomszéd megszólított, szeretném-e megnézni belül is a templomot. Már magyarázta is, mutatta a házat, hová kell bekopogni, hogy a "kulcsok őrzője" ide jöjjön, és idegenvezetést tartson nekem.

Becsengettem a  jelzett házba. Jött egy szimpatikus idős úr, aki csak annyit mondott, menjek vissza a templomhoz, ő meg hozza a kulcsokat, öt perc múlva ott lesz a biciklijén.

Rövid bemutatkozás után már a külső falaknál tájékoztatást kaptam a templom történetéről. Aztán a sekrestyén keresztül a templom belsejébe is bemehettem.
Itt az úr felhívta a figyelmemet, hogy a fényképezőgép nem szívesen látott dolog a belső térben, mert a püspök úr egy betörés miatt megtiltotta a fotózást. Ettől függetlenül engedte, hogy magán-célra készítsek néhány fotót.
Itt tartozom magyarázattal azért, miért nem mondom, hol is jártam. Innen üzenem a műkincstolvajoknak, ide ne jöjjenek, mert sem ezüstöt, sem aranyat, sem eladható műtárgyakat nem találnak a falakon belül. A templom kincsei nem ellophatóak, és nem eladhatóak...

A templom alapjai az Árpád-házi királyok korából származik. A 13.-ik században épült.

A templom, ahogy a faluból közeledve látszik. Természetes, hogy a századok során több rombolást, tűzvészt, felekezet-cserét átélt. Azonban az a lényeg, hogy még áll, létezik, régmúlt századok történéseire emlékeztet minket.

A Szentély jellegzetes ablaka

Viccesnek tűnhet, hogy az ablakban egy beton villanyoszlop teteje tükröződik vissza. Sajnos, erre a helyszínen nem figyeltem... :-(

Vaskapu

A templom főbejárata előtt a bejárat régi vaskapuja ki van állítva. Mellette az egykori áldozórács, valóságos kovácsoltvas műremek. Az utolsó átépítéskor vették ki ezeket az eredeti helyükről, de emlékül a kertben felállították őket.

Belső tér. Szentély mennyezete.

Szentély, a hívők nézőpontjából

Latin nyelvű felirat a Szentélyben

Idegenvezetőm elmondta, hogy a reformáció idején a környező lakosság nagy része evangélikus hitre tért, a templomot pedig az evangélikus szokások szerint átalakították. A falfestményeket lemeszelték, eltüntették, és csak egy közelmúlti renoválás során kerültek elő a több réteg mésszel letakart képrészletek, és latin feliratok. Érdekesnek mondta, hogy a a képen is látható latin nyelvű felirat teljes értelmét a mai napig sem sikerült pontosan megfejteni, pedig sokan próbálkoztak már a lefordításával.

Festékrétegek alól feltárt festményrészlet

Ülőfülke

 Idegenvezetőm szerint a fülke eredeti rendeltetése az volt, hogy a pap itt pihent addig, míg a szertatások alatt imák, vagy énekek hangzottak a hívők részéről.

Mellékoltás

Végezetül egy, már modernnek mondható mellékoltár a templom oldalfala mellett.

Kérdezhetné valaki, hogy mi a templom kincse, ha sem arany, sem ezüst nincs benne? A templom kincse az én értelmezésemben nem anyagi jellegű. A kincs az, amit a templom maga jelképez. Évezredes történelmünk, keresztény hagyományaink, népünk kitartása és életereje az, amit kincsnek kell tekintenünk.

Látogatásom befejeztével felajánlottam egy összeget az idegenvezetőmnek a közreműködéséért. Nem fogadta el, de megmutatta a perselyt, hová tehetem a pénzt, ha a templom fenntartásának költségeihez szeretnék hozzájárulni. Ezúton fejezem ki a köszönetemet az önzetlenségéért.

Szép napot mindenkinek, aki "erre jár"!

Portrézás, emberábrázolás

Jönnek.mennek a "frontok", én meg reggel felé nem tudok aludni miattuk. Nem azért, mert nagy zajt csapnak, csak épp a megkopott idegeim nehezen viselik őket. S ha már nem tudok aludni, akkor száz felé járnak a gondolataim... ma történetesen azon agyaltam, hogy is állok én a portréfotózással. Tágabb értelemben az emberábrázolással, saját műkedvelő szintű fotós ténykedésemen belül.

A fotózás az én esetemben hobbi, időkitöltő nyugdíjas tevékenység. Nem mesterségbeli ténykedés, nem is művészálmokat kergető rózsaszín köd - ezzel együtt azonban a mennél jobb minőségű képek készítésére való törekvés. Ennek érdekében fejlesztem ismereteimet könyvekből, fotós társak tapasztalataiból, tanácsaikból, képeik tanulmányozásából, és fotós kiállítások látogatásából.

Mivel számomra a legtöbb fotózási lehetőséget a kirándulások és természetjárás kínálja, nem specializálódtam a fotós műfajok egyetlen ágára sem. Van azonban egy "irányvonal", ami egy picit a szívem csücskét jelenti; ez pedig nem más, mint az emberábrázolás. Nem vagyok könnyű eset önmagam számára sem, hiszen ez az a műfaj, ami talán a legnagyobb felkészültséget követeli meg minden fotós számára. Én viszont autodidakta amatőrként nagyon messze vagyok attól, hogy bármilyen szinten sikereket reméljek magamnak ebben a műfajban.
De éppen ezért kihívást látok abban, hogy néhány képemet megmérettessem képzett amatőrök képei között. Ezt tettem mintegy két hete is: küldtem képeket képbírálatra, abban a (csak magamnak megvallott) reményben, hogy talán, legalább egy fotóm elfogadásra kerül a házizsűri által. Ez mindössze annyit jelent, hogy az összes elbírált kép kb. első 40%-ba bekerül. Most rögtön közlöm is az eredményt: nem fogadták el egyetlen képemet sem. Azt is közlöm rögtön - és nem a magam mentegetésére - hogy meglehetősen magas volt a beküldött képek átlagos színvonala. Sok igényesen kidolgozott színházfotó, modellfotó és beállított portréfotó között az én "kapásfelvételeim" nem voltak versenyben. Meg - sajnos - a képkidolgozás terén is van hiányosságom bőven...
Megmutatom, melyek azok a képeim, amelyek a fent említett képbírálaton szerepeltek. Tudni kell, hogy a képbírálat nem szóban történik, szóbeli értékelés nincs, csak pontozás. Ebből kifolyólag ott helyben nem derült ki, hogy  a zsűri milyen szempontok alapján fogadott, vagy utasított el képeket.

A most, posztomban megmutatott képek az eredeti képeknél jóval kisebb, "lebutított" változat, kevesebb részletet tartalmaz. Ezt meg kellett tenni, mert ha nem teszem én, akkor megteszi helyettem az internet :-(

Hollókői népviselet
(Köszönet Nemes "mettor" Zoltánnak a korrekcióért)

Hollókőn készült kép, Húsvét idején, locsolkodó népszokás bemutatása alkalmával. A skanzenfalu utcájában lépni is alig lehetett a nagy tömegben, fotózásra pedig csak pillanatfelvételek "technikával" volt mód. Jól látszik, hogy a modellek a hétköznapokban parasztasszonyok, hollywoodi kinézetet nem lehet elvárni tőlük. Ők ilyenek, és kész...

Hollókői népviselet

Ugyancsak Hollókő, egy kis vidámkodás az idős hölgy arcán. Engem megfogott, tetszett, de maga a fotó sikert nem aratott a zsűri előtt. 

Hollókői népviselet

Fiatalabb generáció... Azt gondolom, profi fotósok is keresték a témát az utcán. Arra figyeltem fel ugyanis, hogy egy csapat fotós egyik tagja mond valamit az egyik hölgynek, amire nagy nevetés támad a lányok között. Aztán az egyik - roppant csinos - hölgy mélyre hajol, a fotósok pedig nyomják veszettül az expógombot... fényképezték az alsószoknyák sokaságát. Épp csak annyi időm maradt, hogy kattintsak egyet, és már vége is lett a jelenetnek.

Csángó zenekar

Erdélyben jártam, Csíki csángók, székelyek között. Mindkét zenész neves hangszeres játékos, a gardonos pedig zenepedagógus azon túl. Kis koncertet rögtönöztek nekünk. Nagyon sajnáltam, hogy a babaarcú kisfiút nem tudtam külön fényképezni, pedig nagyon jó fotótéma lett volna. De hát végül is nem fotózni mentünk... A saját képarchívumomban ezt a felvételt értékes képnek tartom, de a zsűri más véleményen volt.

Korondi fazekas műhelyében

Korondon, a fazekasság "Mekkájában" is jártam, egy népművész műhelyében. A Mester felesége épp mintákat rajzol...

Korond, fazekas

Ugyancsak fazekas, de már egy másik mester. Egy fél busznyi ember zsúfolódott be a parányi műhelybe, még a Mester is alig tudott mozogni a sok embertől. Csak a szerencsémen múlt, hogy olyan helyre sodródtam, ahonnan viszonylag jól láttam, és - szerintem - szépek voltak a fények. A zsűri ezt is másképp látta...

A Mester

Ugyanakkor készült kép, mint a fenti. Munka közben, a munkájára figyel a Mester. Nem klasszikus portré, de akkor és ott csak így lehetett.

Szentendre, skanzen

Szentendre, skanzen. A fotózás körülményei nagyjából ugyanazok, mint feljebb, ahogy leírtam. Itt is munka közben látunk egy Hölgyet, amint épp mézeskalácshoz készít tésztát. Turistafotós által készített turistafotó... :-)

Hát ennyi. Mint említettem, nem vártam sikert a képeimtől a zsűri előtt, de azért egy csodának nagyon tudtam volna örülni. De mint ahogy "boszorkányok pedig nincsenek", úgy csodák sincsenek.... :-)

Szép napot kívánok blogom olvasóinak!

Tőzikézés

"A tavaszi tőzike (Leucojum vernum) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, ezen belül az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó faj. A nyári tőzikénél (L. aestivum) kisebb termetű." - Wikipédia

Február vége van, egyre több jel mutat arra, hogy vége a téli szezonnak. Az időjárás még szeszélyes, jönnek-mennek a hideg- meg melegfrontok, hol napokig a napot se lehet látni, vigasztalanul esik az eső... más napokon viszont fényárban úszik minden, hét-ágra süt a nap. Ha felhős az ég, egy enyhe depresszió van rajtam, ha süt a nap, akkor a szabadba vágyom, kirándulni akarok... mozgásra, friss levegőre, ha mód van rá, kellemes társaságra vágyom. De az se zavar, ha egyedül kell nekiindulnom egy fotótúrának (mint legtöbbször). Így volt ez a hét közepén is. Már reggel látszott - egy szép szerdai napon - hogy a meteorológia "eltalálta", milyen lesz az aznapi időjárás. Kirándulni, fotózni való idő lett! 

A fotózásról annyit, hogy - bár csodálom a művészi igénnyel elkészített képeket - én csak a turistafotósok mentalitásával (és képességével) rendelkezem. Képre veszem, ami tetszik nekem, és többnyire a maga valóságában rögzítem a természet szépségeit. 

Nos, tehát a szerdánál tartottunk. Összepakoltam a fotós felszerelésemet, a kocsimba gumicsizmát tettem, és elindultam Csáfordjánosfára, tavaszi tőzikét fotózni. Megjegyzem, nem először, korábban már kétszer jártam itt, tudtam, mire kell számítani. Elsősorban bokáig érő sárra és vízre a láperdőben, és leírhatatlan mennyiségű és szépségű tőzikére.

Amint megérkeztem, az utcai cipőmet gumicsizmára cseréltem, és a már jól ismert úton - egy kis réten át - megindultam az erdő felé. Közben természetesen át kellett haladni a Répce folyó (patak?), és a vele párhuzamosan haladó szívárgócsatornák hídjain is.

Arról persze szó sem lehetett, hogy a szokásos módon, hason fekve készítsünk makrókat az amúgy nem túl nagy, de mindenképpen "földközeli" virágokról. Ilyen körülmények között csak egy makró-képességgel rendelkező teleobjektív segít. Persze, a maga hátrányival együtt. A közeli képeket és egy Olympus Zuiko 70-300 mm gyújtótávolságú teleobjektívvel készítettem.

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

 A teleobjektívnek megvan az az előnye, hogy a speciális makróobjektívekhez hasonlóan szépen mossa a hátteret, kiemeli a témát, ezzel csökkenti a fő téma körüli zavaró objektumok látványát. Az igazi természetfotózás egyik szabálya ugyanis, hogy (legalábbis elméletben, mert a gyakorlatban ezt kevesen tartják be) nem szabad a téma környezetét átrendezni, azaz a természet igazi voltába beleavatkozni.

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Ez a kép ad némi ízelítőt abból, hogy is néz ki a láperdő a fotózás idején.

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Szép, ugye? Engem lenyűgöz, álmélkodva jártam le-föl a mocsárban, és nagyon örültem, hogy itt vagyok. Természetesen óvatosan kellett lépkedni, megnézni, hová teszem a lábam, hogy kárt ne tegyek a gyönyörű virágmezőben.

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Fehér virág, élénkzöld moha a fákon, az ég kékje megcsillan a vízfelületen....

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Az erdő természetesen tájvédelem alatt áll, fakitermelésnek nyoma sincs. Mindössze annyi emberi beavatkozás történik, hogy a tanösvényt karbantartják, az ösvényre dőlt fákat két (vagy több) részre vágják, az ösvényről eltávolítják, de a helyszínen hagyják. A belső területeken kidőlt, elöregedett fák a helyükön maradnak, a természet örök körforgásának részeként.

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Őstermészet. Tükröződés.

Láprét

Minden kirándulásnak vége van egyszer, indulni kell hazafelé. Az erdőből kiérve is nagyon sok téma akad azok számára, akik fogékonyak a természet szépségeire. Legyen az egy magányos fa, felhőalakzat, tükröződés a vízen.... stb.

Torzó

 

"A fák állva halnak meg" mondta egyszer valaki. Az Ő igazságának szép példája, amit ezen a képen látunk. Ez a kép a Répce partján készült, a zsilip közelében.

(Talán) Madárberkenye

"Színeket akarok látni :-)" - mondta egy fotóstársam. Eddig volt fehér, zöld, kék - most íme egy kis piros.

"Az ég vízre szállt" :-) idézet önmagamtól

Hát itt van vége... nem a képeimnek, csak a beszámolómnak. Remélem, nem unatkozott nagyon, aki a fotóimat megnézte, "szövegelésemet" elolvasta.

Legyen szép napotok!