A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pince. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pince. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. október 10., kedd

Papi pince Pannonhalmán

Remélem, nem bántó a cím...csak egy parányi nyelvi humor...

Pannonhalma egy csodálatos hely. Úgy, ahogy van. Nagyon kedvelem, évente többször megyek oda fotózni, kirándulni, kikapcsolódni az év különböző szakaszaiban. Sokszor bejártam már az arborétumot, és az apátságot, megcsodáltam különleges értékeit.
Idén - még a tavasszal - úgy döntöttem, hogy nem a már ismert helyeken fogok sétát tenni, hanem olyan látnivalókat próbálok felfedezni, melyeket már vagy csak nagyon régen láttam, vagy egyáltalán nem láttam. Izgatta a fantáziámat, hová költözött az apátsági épületegyüttesből a képtár, és nagyon szerettem volna a boros pincékkel is ismerkedni. A boros pincék iránt azóta van különleges érdeklődésem, mióta volt szerencsém bejárni a sárospataki Rákóczi-pince egy részét. Azóta keresem azt a hangulatot, amely erőt vett rajtam azon a kiránduláson.
A képtár hollétét már a tavalyi utolsó templom-látogatásom alkalmával megérdeklődtem. Idén tavasszal tehát azzal az elhatározással indultam útnak, hogy a képtárba megyek... nagyon szerettem volna újra megnézni az un.- "Forgó Krisztus" becenevet viselő festményt. Jól meg akartam figyelni, mennyire igaz a róla szóló legenda (elárulom, kis jóakarattal nézve a dolgot, igaz!)
A helyszínen meglepve hallottam, hogy a megváltott jegyemmel nem csak a képtárat nézhetem meg, hanem a kőtárat, kincstárt, egy fotókiállítást, és a régi pincerendszer borászati bemutatónak berendezett egy nagy szakaszát. Viszont felhívták a figyelmemet, hogy nem fotózhatok... sem vakuval, sem anélkül, egyáltalán nem.
Borzasztóan sajnáltam, de törvénytisztelő állampolgár létemre megígértem, hogy elő sem veszem a fotómasinámat. Ha nem, hát nem... azzal vigasztaltam magam, hogy az újságírók szerint a fotóriporter nem látja a meccset... nem ér rá nézni, mert fényképezni kell neki. Nos, ennek szellemében akkor én most jól megnézhetek mindent, mert nem kell fényképeznem...😁
Most, néhány napja újra visszatértem a helyszínre. Csak egy pici Sony MILC-et vittem magammal... gondoltam, minek nagyobb gép, ha úgysem használhatom! Aztán meg is bántam, mert ezúttal sem szóban, sem piktogramokkal nem tiltották meg a fotózást. Most tehát fényképezhettem, csak épp nem olyan gép volt nálam, ami erre a feladatra volt kitalálva...
Azért nézzük, mi jött össze...
Pannonhalmai apátság a hegy aljából nézve



Kezdjük ezzel a fotóval. Tudom, nem a legszerencsésebb kép. Szolgáljon mentségemre, hogy otthoni használatra szánva készült, FullHD megjelenítésre, ezért hagytam meg az aljában az egyébként nem oda való tárgyakat. Emlékkép, nincs más célom vele.
Ami az ezen látogatás programját illeti: pince, egy másik fotókiállítás, kőtár (lapidárium), képtár és a kincstár. Mint a tavasszal.
Lépjünk be a pincébe...
Boroshordók sora
Pici gépem pici vakuja itt semmit nem ért, állvány meg persze sosincs, amikor kellene... nincs más megoldás, mint ISO-t jól feltenni, blendét maximálisra... és próbálgatni, melyik fehéregyensúly beállítás ad elfogadható eredményt.
Borospince
Borospince
A borkészítés kellékei... mondhatnám, műszerei. A gyertyát a hangulat kedvéért gyújtottam meg. Talán egy fokkal élőbb a kép vele.
A borkészítés műszerei
Illatanyag palackja
A bemutatónak volt egy kis interaktív jellege is. Erre még a recepción felhívták a figyelmemet, hogy a kitett illatminták megszagolhatók, megtapasztalhatók, azért vannak ott. Ráadásul minden mintához tartozott egy kis tájékoztató szöveg is, hogy tudjuk, amit tudni kell 😅
Üvegpalackok
Méretes méretű üvegpalackok - mondhatnám, meztelen demizsonok... meg a dugó eltávolítására alkalmas készségek.
Pince
Az illatminták két nagy, kör alakú asztalon voltak elhelyezve. Tanúsíthatom, hogy csodálatos gyümölcsös, gyógynövényes illatok voltak, szinte kábult bele az ember feje. Kifelé a recepción azt is megtudtam, hogy a borokba is tesznek hasonló illathordozó anyagokat, melyek a kezelt boroknak különleges aromát adnak.
Pince
Palackok
A pannonhalmai pincében nem csak hordóban, hanem palackokban is tárolják a bort. Valami hasonló módon is... mit ne mondjak, ennek a mennyiségnek szűk kis panellakásomban is szorítottam volna helyet, bárhol... 
Borcímkék
Bármerre járunk, a pince falain bőséges tájékoztató anyagot láthatunk, olvashatunk. Természetesen, a múlt történéseiről, az akkori szőlőtermesztés és borkészítés történetéről.
Gyógynövényes likőr képe egy plakáton
Palackok
A bortárolás egy másik módja. Megsúgom Nektek, a palackok üresek, csak kiállítási tárgyak. Ebben a pincerendszerben már sehol sem tárolnak bort.
Aszú
És most a nagy durranás: aszúbor! Eddig sohasem hallottam róla, hogy a borgazdaságban aszúbor is készül. Nyilván nem kereskedelmi mennyiségben, csak belső használatra. Rendkívül nagy volt a csábítás, hogy megkóstoljam, hisz két pohár is ki volt készítve az asztalra. De a belépés előtti tájékoztatás csak illatmintákról szólt, ízmintákról szó nem esett, uralkodtam magamon... az illata mindenesetre rendkívül csábító, bódító volt, valódi mennyei italra engedett következtetni.
A borozgatás helye
Most képzeljétek el: ülünk az asztal körül, a pince 12-13 °C fok hőmérsékletű, ég egy szál gyertya, a poharunkban pedig ott az aszúbor... 
Pince
Ne ábrándozzunk tovább, induljunk a kijárat felé! Vár még ránk a fotóművészek kiállítása, és az apátság más látványosságai:

Szép napot kívánok minden kedves olvasómnak


2017. szeptember 3., vasárnap

Gasztrosétány után pincelátogatás

Két évvel korábban, éppen szüret idején részt vettem a Győri Fotóklub Egyesülettel közös fotótúrán Etyek nevű községben. Több emlékezetes momentum megmaradt bennem arról a fotózásról... jelen pillanatban ebből csak annyi a lényeges, hogy azóta is vártam egy különleges alkalomra, hogy újra ellátogathassak Etyekre. El is jött a megfelelő pillanat: értesítést kaptam arról, hogy a községben nagyszabású pikniket rendeznek, mégpedig a Gasztrosétányon. Központi szerepet a finom etyeki borok kóstolása kap... meg persze más finomságok kóstolására is lesz lehetőség.
Örömömre felségem, és itthon tartózkodó leányom is jól fogadta az ötletemet: menjünk Etyekre!
Természetesen a Gasztosétányon kezdtünk. Rengeteg ember járkált le-föl a keskeny, és nem éppen jól járható utcában. Megnéztünk mindent, ami érdekelt bennünket, a nők ajándékokat is vásároltak, én meg csak nézegettem a látogatók kezében a kóstolós boros poharakat. Ha szomjas lettem, ittam a "jó kis" ásványvizemet... bort nem kóstolhattam, mivel a kocsit én vezettem.
De legalább az ebéd jó volt, egy pohár musttal leöblítve.
Más programjaim is voltak a Gasztrosétány után. Látni akartam, van-e élet ilyenkor a Körpincéknél, és a temetőben is terveztem egy fotózást.
A Körpincéknél mindössze egyetlen ajtón láttunk "Nyitva" feliratú táblát, de az ajtó zárva volt, és a kopogásunkra sem jelentkezett senki. Némi reményt az adott, hogy egyik asztal mellett a padon két már üres borospohár árválkodott. Női családtagjaimnak meg az adott türelmet a várakozáshoz, hogy az ajtón szereplő árlista szerint olyan borfajtákat kóstolhatnak, amikről korábban még csak nem is hallottunk.
Etyek - Körpincék részlete
Borpince bejárata
Hát ha kell, várunk... kicsit fáradtak is voltunk már, időnk volt, miért nem várjunk? Én hamar meguntam a tétlenséget, és fotótémák után néztem.
A szellőző kürtő őrzője is borreklám...
Kíváncsi természetem arra ösztökélt, hogy a borpincéken túli helyekre is elsétáljak. Nem találjátok ki, mit találtam ott: hát borpincéket. Mondjuk, ezek többsége már nem volt használatban láthatóan jó ideje, másokon pedig kint volt az "Eladó" tábla.
Kicsivel odébb a temető hátsó bejáratánál találtam magam. Mivel ide ide mindenképpen el akartam jönni, telefonon megnyugtattam a feleségemet, hogy nem vesztem el, csak a temetőben fotózom, ők meg várjanak nyugodtan.
Temetői képeket ide nem teszek, az egy más téma...
Visszafelé haladva az elhagyott pincéknél láttam egy urat, aki jól láthatóan ismerős lehetett ezen a helyen. Váltottunk néhány szót, majd kérés nélkül felhívta a pince tulajdonosát telefonon, hogy jöjjön már vissza a pincéjéhez, mert várják. Tíz perc múlva ott lesz... hangzott az ígéret.
Mire visszaértem, már mások is várakoztak. Örömmel hallották, hogy hamarosan kinyitják az amúgy is hivatalosan nyitva lévő borivót.
A már nyitott pince
Nekem mániám a borospincék látogatása, és fotózása. Sárospatakon, az ottani Rákóczi-pince meglátogatásakor, és borainak kóstolásakor kedveltem meg az ilyen helyeket. Azóta jártam pincében Tokajon, Hercegkúton, Villányban, és más helyeken is... most egy etyeki pincéhez is volt szerencsém. Sajnos, mint újabban szinte mindenhol, a hordók helyét acéltartályok foglalják el. Modern, és munkatakarékos eszközök a fahordókhoz képest, viszont elveszik a borospince igazi hangulata.
Hangulatos, de "túlmodernizált" csillár
Egy kis romantika
A pince leghangulatosabb szeglete a legtávolabbi ponton. Egy kis emlék a régi időkből, amikor még a hagyományos borászkodás folyt itt. Mint egy kis házikápolna egy főúri kastélyban...
Egy borospince természetesen funkcionális tér, nem a mindenlében-kanál amatőr fotósok kedve szerint van berendezve. Ha tehettem volna, sok dolgot megváltoztattam volna... de csak addig terjedt a bátorságom, hogy a képek kedvéért két darab műanyag rekesz eltávolítására kérjem a tulajdonost. Barátságos volt, megtette a kedvemért.
Díjnyertes borok
Még több díjnyertes bor
Hordó és palackok
Az utolsó fa-hordó a pincében, régen palackozott borokkal a kis házi múzeumban.

Végezetül - miután a velem lévő családtagjaim elfogyasztották a kóstolásnak szánt adagjaikat, mustot és kétfajta bort vásároltunk elvitelre, itthoni fogyasztásra.

Ezúton is köszönöm a borosgazdának, hogy fogadott bennünket!