Farsang végén szinte egymást érik a Közép-Európai népeknél a télbúcsúztató ünnepek. Ezek mindegyike valamilyen valamilyen vidám, maskarás rendezvény - színes, zajos, néha kicsit pajzán jellemzőkkel. Magyarországon legismertebb a mohácsi busójárás, amely már a világörökég tárházába is bekerült. Több éven át több ilyen rendezvényen is részt vettem, ezért örültem nagyon, hogy ebben az évben Szlovénia ugyancsak világörökség rangot elnyert rendezvényére utazhatok az Abdai Vándorbot Egyesülettel.
Ez a rendezvény sok hasonlóságot mutat a busójárással, de sok az eltérés is. A rendezvény fő helyszíne Ptuj városa, de máshol is vannak kisebb népünnepek. Mi természetesen Ptuj városába mentünk.
Jellemző eltérés, hogy itt nem csak "kurent" beöltözők vannak, hanem bárki feltehet egy vidám jelmezt, és abban sétálgat a városban. Én - természetesen az utazó csapattal tartva - először a magas dombon álló ősi várba indultam. Itt találkoztam ezzel a két figurával. A hölgyet azonnal elneveztem magamban Karmincának, az urat pedig Mr. Sasorrnak.
A várat végigjártuk - nagyon tetszett, hogy mindenhol kedvünkre fotózhattunk; nem úgy, mint nálunk sok helyen, vagy a tőlünk nyugatra eső szomszédainknál. Erről majd később...
A fentebb látható képet a Fő-téren készítettem. Mr. Napraforgó.
A fentebb látható képet a Fő-téren készítettem. Mr. Napraforgó.
Volt elegendő szabadidőnk, ami alatt mindenki arra járt, azt csinált, amit úri kedve szerint akart. Én jártam az utcákat, fotóztam a várost, és a Várból a környék gyönyörű panorámáját. A felvonulás 13 óra környékén indult. Nem tudtam, mi a program, de szerencsém volt - egy, a gyülekező helyre induló csoportot követve jó időben és jó helyen tudtam elhelyezkedni, ahonnan - figyelembe véve a körülményeket - fényképezni is tudtam.
Ez az a csapat, amit követtem. Félig futólépésben, félig ugrálva, csípőjüket rázva gyorsan haladtak előre. "Jó kondíciómnak (😅) köszönhetően lépést tudtam tartani velük mindaddig, amíg helyet nem foglaltam egy meredek (magas) útszegény közepe táján.
Még mindig csak gyülekező - azt hittem, ennek sosem lesz vége! Végre aztán 13 órára "hadrendbe" állt a mindegy 6.000 résztvevő, és megindult a menet.
Messziről úgy tűnt, mintha keresztes lovagok lennének, de aztán kiderült: a helyi szimfónikus együttes tagjai vonulnak.
Ők már aztán az igazi kurentek! Rengeteg színes szalag, báránybőr jelmez, töméntelen mennyiségű marhakolomp a derekukon - ugráló járással, csipőriszálással olyan ricsajt csaptak, hogy öröm volt hallgatni!
Komplett zenekarok, csinos lányok - volt itt minden, mi szem-szájnak (és fülnek) ingere! 😊
Érdekes, színes, még soha nem látott fejdíszekbe öltözött férfiak fura kis feldíszített kocsikat húztak maguk után - csak azt nem értettem, miért futva köröztek velük az utcán, amikor éppen megállt kis időre a menet.
Érdekes színfoltja volt a menetnek a cigányok csapata. Jókedvűek voltak, ittak, húst sütöttek a kocsijukon - mint ahogy "otthon" szoktak.
Irgalmatlan hosszú volt a felvonulás, sok megállással. Megvallom, nem bírtam kivárni a végét; egy kis idő után el kellett hagyni a helyemet, hogy szellősebb helyen várjam ki, amíg elmúlik a fülemből a hatalmas zaj. Mindent összevetve jó buli volt, gyönyörű időjárás, és új élmény.
Jó szívvel ajánlom, jövőre menjen oda mindenki, aki csak teheti!
Köszönöm, ha megnéztétek a képeimet, elolvastátok a szöveget! legyen szép napotok!
